Tolna Megyei Népújság, 1981. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

/ ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Rásegítő járat Hagymási Pál, öcsény, Ady Endre u. 18. szám alatti ol­vasónk leveléből idézünk: „Mi őcsényiek, akik busszal járunk Szekszárdra dolgozni, kértük, hogy a menetrend- szerű járatra adjanak rásegí­tő buszt. Ez meg is volt so­káig, míg azt nem kérték, hogy a rásegítőt ne öcsényig, hanem Decsig közlekedtes­sék. A buszról többen le­késnek. Zsúfolt is. Vélemé­nyem szerint a Volánnál tud­ják, hogy mennyi bérletet adtak ki. A Keselyűsi sorom­pót többször 10—15 percig is lezárják. Emiatt gyakran késünk...” Piegl Ferenc, a Volán 11. sz. Vállalat igazgatója vála­szolt a kérdésekre. — A bejelentés alapján a 4971/929 számú járat rásegí­tő járatát 1980. december 22- től Öcsénytől közlekedtetjük, 5.10 h-s indulási idővel. A levélben hivatkozott bérlet­jegyeladásból egy-egy járat utasszáma nem állapítható meg, miután a bérlet a fel­tüntetett viszonylatban a tu­lajdonos akarata szerinti idő­ben korlátlan számú utazás­hoz felhasználható. — A járat zsúfoltságáról, utaslemaradásról a helyszí­nen győződünk meg. Indo­kolt esetben — eddig is ezt tettük, a jövőben is ezt tesz- szük — rásegítő járatot köz­lekedtetünk. — A közút-vasút egyszintű keresztezés sorompóval van ellátva, amit a vasút kezel, a sorompókezelési utasítás alapján. Vállalatunk a hosz- szú ideig zárva tartott so­rompó miatt több esetben változtatást kért. Sajnos, eredményt nem tudtunk el­érni. Utcai közkifolyók „Mióta Tolnán vízvezeték­ből kapjuk a vizet, mindig Telefonszámúnk: 12-284 volt közkút a vásártérnél, illetve a Széchenyi út sar­kán. A kutat sokan használ­ták, tehát nem volt felesle­ges. A vízmű minden meg­kérdezés, minden körültekin­tés nélkül leszereltette a közkutat. Hiába követelte vissza 30 ember a közkutat, leszerelték” — írta levelé­ben Tóbiás István Tolna, Széchenyi utca 1. szám alatti olvasónk. — Községünkben a köz­művesített vízellátást biztosí­tó utcai közkifolyók üzemel­tetése iránti jogos igények az ingatlanok egyre fokozó­dó közművesítése miatt csök­kennek — kezdte válaszát Toronyi István, a Tolna Nagyközségi Közös Tanács elnöke. — Mindazon terüle­ten, ahol a közkifolyók 150 méteres körzetében az ingat­lanon belüli vízellátás száz- százalékos, a közkifolyós el­látás további fenntartása nem indokolt. Az ilyen köz­kifolyók üzemeltetése indo­kolatlan anyagi ráfordítással jár. Ennek figyelembe véte­lével 1980. május 19-én a ta­nács és a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat meg­bízottai a község területén a felmérést elvégezték és 14 kút további fenntartását nem tartották indokoltnak. Ezek között volt a Széchenyi ut­ca és a Deák utca sarkán lévő is. A kút körzetében minden ingatlanra bevezet­ték a vizet. A közkút fenn­tartása tehát nem indokolt. Megjegyzem még, hogy a rendelkezések értelmében az ellátott területeken közkifo­lyó csak úgy üzemeltethető, ha vízórával van ellátva és a fogyasztott víz díját a köz­ségi tanács fedezi. Nem tudta... Bizony előfordul ilyen: nem tudja valaki a törvényt és emiatt károsodik. Egy le­vélírónk — nevét és pontos címét közölte — arról panaszkodott, 1976. február 12-én született gyermeke után utoljára 1977-ben ka­pott családi pótlékot. 1977. decemberében munkahelyet változtatott. Ettől az időpont­tól a családi pótlékra jogo­sult gyermeke után családi pótlékot nem kapott. Azt kérdezte: miért? A Társadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrzési osz­tályának vezetője, Sümegi Imre adta meg a választ a kérdésre. — A családi pótlékot — mint minden más társada­lombiztosítási ellátást — igé­nyelni kell. A panaszos két alkalommal változtatott munkahelyet. A családi pót­lékot — sajnos — egyszer sem igényelte. — A levelét most igénybe­jelentésnek tekintjük és in­tézkedtünk a jelenlegi mun­kahelyének társadalombiz­tosítási kifizetőhelyén, hogy a családi pótlék igényének rendezése érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A panaszos, mivel nem tett igénybejelentést, sajnos ká­rosodott, mert amint Sümegi Imre tájékoztatott bennün­ket: „A családi pótlékot a je­lenlegi szabályok alapján az igénybejelentés hónapját megelőző hat hónapra lehet folyósítani.” Vásárlás - várakozással „1980. december 15-én vá­sároltam egy lemezjátszót, erősítőt és két hangfalat 12 390 forint értékben a dom­bóvári Napsugár Aruház mű­szaki osztályán. Tízperces várakozás után megszólítot­tam az eladót, hogy szeret­nék vásárolni. Az eladó be­szélgetett egy ismerősével. Kétszer is szóltam neki, de a fiatalember tovább beszél­getett. Egy másik eladóhoz fordultam, aki utasította a fiatalembert, hogy szolgálja ki a vevőt. A kiszolgálásban nem volt köszönet... Amikor keserű szájízzel már el akar­tam menni, akkor jött egy másik eladó, aki elővette az árut és elmagyarázta a le­mezjátszóval kapcsolatos tudnivalókat...” — írta le vásárlási kalandját Lalák Gyuláné, Attala, Széchenyi u. 18. szám alatti olvasónk. Tóth Lajos, a dombóvári Napsugár Áruház igazgatója levelünk kézhezvétele után azonnal vizsgálatot indított az ügyben. A fegyelmi vizs­gálat során a tanúk is meg­erősítették, hogy az eladó megvárakoztatta a vásárlót, azzal készségesen nem fog­lalkozott. A vásárló az osz­tályvezető-helyetteshez for­dult, hogy ő adjon utasítást a kiszolgálásra. Azzal, hogy az eladó — a nevét azért nem közöljük, mert nem tud­juk, megfellebbezte-e a fe­gyelmi határozatot —, kellő időben és mértékben a vásár­lóval nem foglalkozott, a Ke­reskedelmi Általános Üzleti Szabályzat III/15. § (1) be­kezdésben foglaltakat sértet­te meg. Ezért személyi alap­bérét 1981. február 1-től 1981. szeptember 30-ig bezá­róan a fegyelmi határozat értelmében havi kétszáz fo­rinttal csökkentették. A fe­gyelmi határozatban felhív­ták a figyelmét arra is, hogy a jövőben az üzleti szabály­zatban foglaltaknak mara­déktalanul tegyen eleget, a vevőket gyorsan és udvaria­san szolgálja ki. Az áruház vezetői bíznak abban, hogy a fegyelmi használni fog, a jövőben sem ő, sem más nem szegi meg az üzleti szabály­zatot. Ml VÁLASZOLUNK A közúti közlekedési balesetek alakulása 1980-ban Tolna megye íerüllatén az elmúlt éviben, a közlekedési baleseteik száima — az előző évhez viszonyítva — vaüáime- lyest csökkent. Míg egy évvel ezelőtt azt kellett megállapí­tanunk, hogy 1979-bem lilO-zel több baleset történt, mint azt megelőzően, örvendetes, hogy ma eflimondlhatjuk, a személyi sérlüléses balesetek Ii9®0-'ban 75-tél csökkenték 1979-hez képest; A területi megoszlás szerint a paksi öttel, a dotobóvári, il­letve városkörnyéki eggyel emelkedett, -ugyanakkor Szekszárd városban tizenhét- téli, á szekszárdi '.járásban hu­szonöttel; -Bonyth ádon és kör­nyékién tizenöttel, a -tamási járás .területén pedig huszon­néggyel csökkent a balesetek száma. Ugyanakkor — sajnos — a -halálos kimenetelű bal­esetek száma ném csökkent, haném 44-101 45-re emelke­dett; a balesetek következté­ben meghalt személyek szá­ma viszont 57-ről 49-re csök­kent, A halálos kimenetelű balesetek száma a legnagyobb mértékben — 9-ről 16-r a — a paksi járásban és — 4-ről 8-ra — Dombóvár városban és környékén emelkedett. A legnagyobb csökkenés Szek- szárdon és a szekszárdi járás­ban volt tapasztalható, 26-ről 13-ra. A súlyos sériüléses balese­tek száma 99-céll, a könnyű sérüléseseké 37-tél1 csökkent. Meghalt, ilüetve megsérüli a megye közútjain- 1980-ban 850 ember, 98-cal kevesebb, mint a megelőző évbenl -A baleseti okokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a leg­alapvetőbb okok miatt bekö­vetkezett balesetek száma csökkent.1 így huszoneggyel kevesebb volt a gyorshajtás miatt bekövetkezet-t baleset. Az elsőbbségi jog meg nem adásából származó balesetek száma nem változott.1 A sza­bálytalan előzések száma ti­zenkettővel csőkként, a sza­bálytalan kanyarodás nyolc­cal okozott kevesebb balese­tet, mint az előző évben. lA többi kategóriák köziül a szabálytalan kikerülés és a szabálytalán balo-ld-ali hajtás összesen nyolccal emelkedett. A műszaki- hibás balesetek . száma nyolccal; a gyalogosok hibája miattié tizennéggyel mérséklődött, a követési tá­volság be nem tartása miatt nyolccal volt kevesebb a bal­eset, mint 1979-ben; A személygépkocsik bal­esetokozása, 33-maJ, a teher­gépkocsiké hárommal, az autóbuszoké nyolccal, a mo­torkerékpárosoké 35-teü, a von-ta-tók-traktorokó néggyel volt kevesebb az előző évi­nél. A baiesetofcozók közül -két kategória kiemelést érdelmeL Ezek közül' is első helyre kí­vánkozik a segédmotorosok által okozott balesetek szá­mának 2B-imal való emel­kedése. (Hasonló a helyzet a fogatolt járműveknél is. Az ittas állapotban okozott balesetek száma 1980-ban to­vább emelkedett, A velük szembeni fokozottabb szigor még mindig nem hozta meg a kívánt eredményt. Addig, amíg az összes balesetek szá­ma csökkent, az ittas álla­potban elkövet etteké emelke­dett. A járások között e téren is lényeges eltérés volt ta­pasztalható. Amíg Szekszárd város területén öttel!. Kony­hádon és környékén néggyel, a tamási járásban tízzel csök­kent az így okozott balesetek száma, addig a paksi járás te­rületén hússzal-, Doimlbóvárott és környékén- néggyel emel­kedett. Az Ismertetett számok ön­magukért beszélnek. Mutat­ják hogyan közlekedtünk 1980-ban, de egyben ráirá­nyítják a figyelmet arra; hogy van mit tennünk 1981-ben is a fegyelmezettebb, biztonsá­gosabb közlekedés érdekében. dr. B. I. 1981. január 28. A mezőgazdasági nagyüzemek szak­emberellátásának támogatásáról szól a mezőgazdasági és ____ élelmezésügyi mi­niszter 33/1980. (XII. 28.) MÉM számú rendelete, amely­nek hatálya kiterjed a ked­vezőtlen adottságúnak minő­sített, valamint — az egyedi elbírálás alapján kijelölt — nem kedvezőtlen adottságú, de tartósan gazdaságtalanul működő termelőszövetkeze­tekre. A rendelet alkalmazá­sa szempontjából szakember a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági, pénzügyi egyensú­lyának megszilárdítására írásbeli nyilatkozatban vál­lalkozó szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettségű és legalább 3 évi szakmai gya­korlattal rendelkező, gazda­ságonként legfeljebb 5 fő szakember, ha elnöki, elnök- helyettesi, főmezőgazdászi, főkönyvelői, főmérnöki, fő- kertészi, főállattenyésztői, ál­latorvosi, ágazatvezetői, szer­vezeti egységvezetői munka­kört tölt be. Kivételesen in­dokolt esetben a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter az előbbiekben megjelölt­nél több szakembert, illetve az előírt képesítéssel, vagy szakmai gyakorlattal nem rendelkező elnököt, elnök- helyettest és főkönyvelőt is támogatásban részesíthet. A jogszabály rögzíti a támoga­tás megállapításának feltéte­leit, rendelkezik a fizetés­kiegészítő támogatásról, az üzemi lakásépítés és egyéni lakásépítés támogatásáról, a tanulmányi szerződések tá­mogatásáról, a gépkocsi­vásárlási kedvezményről, szabályozza a támogatás fo­lyósítását és elszámolását is. A rendelet — amely 1981. ja­nuár 1. napján lépett hatály­ba — kimondja, hogy a ha­tályba lépése előtt engedélye­zett vagy meghosszabbított támogatásokat az engedélye­ző határozatban megállapított időpontig a vállalt feltételek maradéktalan teljesítése ese­tén folyósítani kell, de a tá­mogatásokat meghosszabbíta­ni csak e rendelet szabályai szerint lehet. A pénzügyminiszter 58/1980. (XII. 28.) PM. számú rende­lete az állami tulajdonban levő felesleges vagyontárgyak hasznosításáról és selejtezé- zéséről, valamint a hiányzó és megsemmisült vagyontár­gyak elszámolásáról szól. A rendelet szerint a felesleges vagyontárgyak hasznosításá­nak meghatározása, illetve se­lejtezése — amennyiben jog­szabály kivételt nem tesz — a gazdálkodó szervezet veze­tőjének hatáskörébe tartozik, aki oly módon köteles azt szabályozni, hogy a társadal­mi tulajdon védelme követ­kezetesen érvényesüljön. Ki­hangsúlyozandó, hogy magán- személy részére felesleges vagyontárgy csak azonnali készpénzfizetés ellenében ér­tékesíthető. Az eladni kívánt felesleges vagyontárgyat, ha annak eladási irányára (for­galmi ára) a 20 000 Ft-ot meghaladja, helyi vagy or­szágos lapban nyilvánosan meg kell hirdetni, és a meg­hirdetést követő 30 nap után nyilvános versenytárgyalás útján lehet értékesíteni a fe­lesleges vagyontárgyat. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny 1980. évi 98. számában jelent meg. A Magyar Közlöny 1980. évi 99. számában olvasható a Minisztertanács 64/1980. (XII. 29.) számú rendelete, amely a munkavédelemről szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja, s ugyanitt jelent meg az egészségügyi miniszter 15/1980. (XII. 29.) Eü. M. szá­mú rendelete a védő ital jut­tatásáról. Az előbbi jogsza­bályból csupán ennyit idé­zünk: „A dolgozó jogosult megkövetelni azt, hogy a munka végzéséhez munka- védelmi szempontból szüksé­ges felszereléseket, munka- és védőeszközöket, az előírt védő italt, valamint tisztál­kodószereket rendelkezésére bocsássák.” Az egészségügyi miniszter rendelete megjelö­li azokat a munkaköröket, amelyek védőital-juttatásra jogosítanak, tartalmazza a védő ital készítésének, táro­lásának és kiadásának köz­egészségügyi szabályait is. Ugyanitt jelent meg a munkaügyi miniszter 27/1980. (XII. 29.) Mü. M. számú ren­delete egyes egészségre ártal­mas munkakörökben dolgo­zók béréről, illetve pótléká­ról. A jogszabály szerint: „A dolgozót, ha olyan munka­kört lát el, amelyben az 1980. december 31-én hatá­lyos rendelkezések szerint vé­dő étel járt, 1981. január 1-i hatállyal egyszeri alapbér- emelésben kell részesíteni, vagy részére külön pótlékot kell fizetni. Ez utóbb említett jogsza­bályok is 1981. évi január hó 1. napján léptek hatályba. DR. DEÁK KONRÄD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Optikusok lesznek A „Szász Ferenc” Iparcikk-kereskedelmi Szakmunkáskép­ző Iskola optika-fotócikk szakos tanulói gyakorlatukat az Of ötért oktatókabinetjében végzik. Az érettségizett tanu­lók látszerész és optikai-fotócikk-eladói képesítést szerez­nek. Az elsőéves látszerésztanulók heti négynapos gya­korlatokon egy tanévben tizenöt-húszezer szemüveget ké­szítenek a kereskedelem részére. A képen: a műhelyben a látszerészgyakorlatot Gödör Istvánné szakoktató vezeti az elsőéveseknek. A síkos út fokozott figyelmet kíván

Next

/
Oldalképek
Tartalom