Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-11 / 290. szám

Mai számunkból A VÖLGYSÉG KOMMUNISTÁINAK TANÁCSKOZÁSA (3. old.) NYOMDA ÉS KIADÓ (4. old.) FELKÉSZÜLÉS A KISZ KONGRESSZUSÁRA (5. old.) LABDARÜGÖÖSZ ’80 (6. old.) NEMCSAK KIÁLLÍTANI, Árusítani is: (3. old.) Útközben December első napjainak egyikén úgy hozta a sors, hogy többedmagammal Bu­dapestre kellett utaznunk, öten ültünk a Moszkvics­ban és az utazás egyikünk­nek se jelentett gyönyörű­séget. Tal án legkevésbé a vezetőnek, aki nemcsak bő­rét, bőrünket), hanem a sa­ját járművét is kockáztatta. Oda-vissza 300 kilométer hosszan bőségesen akadt látnivaló, természetesen el­sősorban az úttesten. Nem tudom, hogy soraim megje­lentékor milyen a helyzet, de akkor a 6-os fő közleke­dési út meglepett bennün­ket. Tolna megye területén, a megyehatárig olyan volt, mintha a földeket jobbra- balra borító hó ezen a sá­von beszüntette volna a hullást. Az úttest állapota őszi eső utánira emlékezte­tett. Sima volt, egészen a megyehatárig! Aztán fel­tűntek az első hóbordák, Dunaújváros után már mintha egy zötyögős jégpá­lyán korcsolyáztunk volna, Ercsi és Érd között pedig a vezető minden ügyességére szükség volt, hogy árokban ne kössünk ki. Visszafelé ugyanez fordított sorrend­ben, amikor is a megyeha­tárhoz érve egy akarattal kezdtük el dicsérni a Tol­na megyei KPM dolgozóit. Vall juk be — erre mi ma­gunk is rádöbbentünk —, hogy ez szokatlan. Tulaj­donképpen miért az? A to­vábbiakban már egyáltalán nemcsak a közutakra kell gondolni. Félő, hogy furcsa látásmódbeli zavaraink jó­voltából általában a szom­széd rétje a zöldebb, ami ugyan e hólepte világban nem a legtalálóbb hasonlat, de talán érthető. Egyik úti­társunk épp az NSZK-ba indult, és vízumot szerezni járt a fővárosban. A leg­komolyabban állította, hogy ilyen útviszonyok, mint ese­tünkben igen hosszú szaka­szon, ott nem fordulhatnak elő. Nyilvánvaló naivitás, akárcsak a tavalyi télről is lehetett volna példákat idézni, de furcsa módon egyikünk se idézett. Meglepődtünk azon, hogy nálunk jól mennek a dol­gok. Pedig naigyon sok te­rületen mennek jól. Más, nálunk fejlettebbnek, vagy valamilyen furcsa számí­tási alapon „rangosabb­nak” kikiáltott megyékhez viszonyítva is jól. Nemegy­szer jobban. Én például évekkel ezelőtt joggal ír­tam a szekszárdi „gondok házáról”, de szerencsére so­ha nem adhattam hírt olyasmiről, amiről nemré­giben a szegediek. Arról, hogy néhány száz lakás­ban télvíz idején régóta esernyő alatt élnek a la­kók. Miért szokás az épí­tőipart csak szidni? Vagy a távfűtést, vagy mást... Nem vagyok könnyen lel­kesíthető fajta, és eszem­be se jut valamiféle össz­népi önelégültséget számon kérni és prédikálni. Útköz­ben csak az jutott eszéhn- be, eszünkbe, hogy néha azért is érdemes útra kelni, mert az embernek változik a látószöge. Kedve kereke­dik nem a kák án keresn i csomót. (Ami persze nem jelenti azt, hogy a csak­ugyan létező csomókat ne kellene kibogozni...) O. I. —■■ i Brezsnyev az indiai parlamentben Egyezmények aláírásával ért véget az indiai-szovjet csúcstalálkozó A Brezsnyev—Gandhi tárgyalás színhelye, az Üj-Delhi El­nöki Palotában. Képünkön: Leonyid Brezsnyev (a jobb szé­len), Andrej Gromiko i(mellette), Indira Gandhi (a bal szé­len), és P. Rao indiai külügyminiszter (háttal). (Képtávírónkon érkezett.) Pénteken ül össze a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Kis Csaba, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Szovjet—indiai dokumen­tumok aláírásával értek vé­get szerdán Leonyid Brezs­nyev tárgyalásai az indiai fő­városban. A 'hivatalos láto­gatáson Delhiben tartózkodó szovjet államfő ezt megelő­zően csaknem másfél órás négyszemközti beszélgetést folytatott Indira Gandhi mi­niszterelnökkel. Indiai hiva­talos közlés szerint a meg­beszélésen elsősorban a két­oldalú kapcsolatok konkrét kérdéseiről, a különböző megállapodásokról volt szó. A legmagasabb szintű megbeszélésekkel párhuzamo­san Andrej Gromiko külügy­miniszter és Ivan Arhipov miniszterelnök-helyettes Na. raszimha Rao indiai külügy­miniszterrel tanácskozott. A keddi tárgyalásokon megkez­dődött eszmecserét folytatták a kétoldalú kapcsolatokról és egyes nemzetközi kérdések­ről. A miniszterek megállapí­tották : Leonyid Brezsnyev lá­togatása Indira Gandhival — több éves szünet után — tar­tott megbeszélései jelentős mértékben járulnak hozzá a két ország barátságának és együttműködésének tovább­fejlesztéséhez. Megelégedés. (Folytaitás a 2. oldalon.) Nyolcszáz küldött, vala. mint a hazai és külföldi meg. hívott vendégek részvételével péntek reggel 9 órakor, az Építők Rózsa Ferenc Műve­lődési Házában kezdi meg ta­nácskozását a magyar szak- szervezetek XXIV. kong rés z- szusai. Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának előterjesztése alapján értékelik a XXIII. kongresszus óta végzett mun­iA. C. Shahul Hameed, a Sri Lankadd Demokratikus Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere, aki Púja Fri. gyes külügyminiszter meghí­vására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, szer­dán megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. kát, megszabják a további feladatokat, s döntenek az alapszabály módosításáról. Megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, amelyet Biszku Béla, a bizottság el­nöke terjeszt elő. Végül meg­választják a Szakszervezetek Országos Tanácsát, és a szám- vizsgáló bizottságot, amelyék megválasztják a szakszerve­zetek egyéb vezető szerveit és tisztségviselőit. Délelőtt a Külügyminiszté­riumban megkezdődtek a ma­gyar — Sri Lanka-ii külügymi­niszteri tárgyalások. Púja Fri. gyes és A. C. Shahul Hameed kicserélte véleményét az idő­szerű nemzetközi kérdésekről, majd áttekintette a két or­szág kapcsolatait. Megkezdődtek a magyar-Sri Lanka-i külügyminiszteri tárgyalások Vasutasaink a télben Három nap megfeszített munka - sikeres „tűzke A moszkvai rádió szerdán kora délután adását megsza­kítva olvasta be a TIASZSZ közleményét a Szojuz T—3 legénységének szerencsés föl­det éréséről. December 10-én, moszkvai idő szerint 12 óra 28 perckor repülési programjuk sikeres teljesítése után. visszatért a Földre Leonyid Kizim, Oleg Makarov és Gennagyiij Sztre­kalov —, hangzik a TASZSZ közleménye: A megadott időben a Szojuz T—3 levált a Szaljut—6 űr­állomásról, majd fékezés és irányított ereszkedés után si­ma leszállást hajtott végre. A Szojuz T—3 leszálló egysége a megadott térségben, Dzsez- kazgan városától 130 km-re keletre ért földet. Az űrhajó­sok közérzete jó. A tizenhárom napos űrre­pülés idején — folytatódik a TASZSZ közleménye — Leo­nyid Kizim, Oleg Makarov és Gennagyiij Sztrekalov önálló repülési rendszerben és az űr- koroplexum részeként is ki­próbálta a tökéletesített szál­lító űrhajó fedélzeti rendsze­reit és szerkezeti elemeit. Az űrhajósok ellenőrizték a Szal­jut—6 űrállomás fedélzeti rendszereinek állapotát és el­végezték a szükséges javítá­sokat.1 E munka keretében megjavították az űrállomás hőszabályozó rendszerét, tele- metrikius mérőrendszerét és irányi t őrén dszerét, val amint Tegnap Szekszárdira látoga­tott Barabás János, az Álla­mi Ifjúsági (Bizottság titkára, és megbeszélést folytatott dr. Péter Szigfriddel, a megyei pártbizottság titkárával és dr. Szabópál Antallal, a megyei tanács elnökével. Áttekintették az ifjúsági az egyesített hajtóműrendszer üzem.anya gf eltöltő berendezé­sét. A Szojuz T—3 űrhajósainak nagy segítséget nyújtott az űrállomás negyedik állandó személyzetének két tagja, Leonyid Popov és Valerij Rjumini, akik rendszeres te­lefonkapcsolatban álltak az űrhájósokkali. Kizim, Maka­rov és Sztrekalov a külön e célra kidolgozott szerszámok és munkamódszerek alkalma­zásával teljes egészében vég­rehajtotta a feladatokat. Az ellenőrzések azt mutatják, hogy a megjavított fedélzeti rendszerek biztosítják a Szal­jut—6 űrállomás további mű­ködését. Expedíciójuk idején az űr­hajósok több űrtechnológiai és orvosbiológiai, vafaUiint technikai kísérletet is végre­hajtottak. A SzOjUz T típusú, tökéletesített szállítóűrhajó bárom űrhajóssal történt ki­próbálása és az űrhajósok ál­tal a Szaljut—0 fedélzetén végrehajtott javítások újabb távlatokat) nyitnak a hosszú időn át használható űrkomp- lexumok kifejlesztése és fel- használásuk hatékonyságának növelése előtt — mutat rá végül a TASZSZ közleménye. A hagyományokhoz híven a szerencsésen Földet ért űrha­jósokat a velük állandó rá- diókaUcsolatban álló földi irányítók üdvözölték elsőként a sitna leszállás alkalmából. törvény végrehajtásának Tol­na megyei! tapasztalatait és megvitatták a VI. ötéves terv főbb ifjúságpolitikai felada­tait, a létesítményfejlesztési elképzeléseket. Barabás János délután á megyeháza nagytermében elő­adást tartott aktuális ifjúság­politikai kérdésekről. A MÁV dombóvári üzem­főnökségének vontatási rész. legénél Vándor Mihály főta­nácsos és Gerecs László veze­tő mérnök vállalkoztak annak a kérdésnek a megválaszolá­sára, hogy a térségben mit jelentett a télnek az a no­vember végén rendhagyó tá­madása, melynek „áldásaival” még ezekben a napokban is gépek százai, emberek ezrei küszködnek a közutakon. Mint elmondották, őket is meglepte a korai havazás, de nem találta a részleget fölké­születlenül. Időben elkészült ugyanis az az intézkedési terv, melynek 25 pontja azt írta elő, hogy mi a teendő akkor, ha nagy tömegű hó esik, hol, mely gépek vethe­tőek be, és kik riasztandók elsőként, ha úgy támad a tél, hogy veszélybe kerül a for­galom. Dombóváron két dízelmoz­donyt jelöltek riadókészültsé­gi szolgálatra, s ezenkívül még egy hómarásra bevethe­tő gépet. Ez utóbbi olyan so­kat futott már, hogy múze­umba vonulás előtt áll. Kive­zénylésére nem került sor. A hóekével fölszerelt két másik gép ugyanis megtette a magá­ét személyzetével, mely — mint hallottuk — zömmel fia­talokból állott. A riasztást kö­vető órákban mindenki a he­lyén állt és akkor is, ami­kor a hóeltakarítást követő­en a térség állomásain a le­fagyott váltók állíthatóvá tisztítása volt a soros fel­adat. Ez utóbbi munkában természetesen olyanok is részt vettek — és vesznek — a szükség parancsolatára, akik egyébként nem a von­tatásnál teljesítenek szolgá­latot. A MÁV dombóvári üzem­főnökségének tekintélyes nagyságú térségében egyéb­ként „csak” 60—80—.100 cen­timéteres hóakadályok kép­ződtek a különböző vonalak egyes szakaszain és a késé­sektől eltekintve, nagyobb za­var nem keletkezett sem az Ufas-, sem a teherforgalom­ban. A munkába járók a leg- zordonabb napokon is elju­tottak munkahelyükre. Tehát: ami a vasúton, a MÁV dol­gozóin múlott, azzal a Tolna megyei vasutasok nem ma­radtak adósak. Hogy ezért ke­ményen meg kellett dolgoz- niok? Tény. Az is tény, hogy a téli forgalom biztonsága, viszonylagos pontossága érde­kében elkészített intézkedési terv végrehajtásában jól vizs­gázlak azok a fiatal vezetők, szerelők, akik az első „ellen- támadásban” részt vettek. Barabás János Szekszárdon Moszkva Ismét a Földön a szovjet űrhármas Ezt az állomási pályaszakaszt is hó födte...

Next

/
Oldalképek
Tartalom