Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-05 / 285. szám

a Képújság 1980. december 5. „Mindig csak itthon!” Édes Katikám! Leírhatatlanul jólesik, hogy úgy ragaszkodsz hozzám, el­ső tanító nénidhez. Annak külön önülük, hogy nemcsak életed sorsdöntő fordulatai­ról (az esküvőd, a baba megszületése) értesítesz, ha­nem akkor is hozzám for­dulsz — mint most is —, ha valami problémád van. Problémád, amelyet most őszintén feltársz előttem, s amihez tanácsaimat kéred — úgy gondolom — más fiatal- asszony életében is felmerül. Ezért döntöttem úgy, hogy nyilvánosan válaszolok. Azzal kezded leveledet, hogy Imréd jó férj, és a kis Zoltánkának nagyon jó édes­apja. Segít neked, igyekszik a baba körüli teendőkben is részt venni, ha éjjel felsír, zokszó nélkül felkel hozzá, megteáztatja, hogy te pihen­hess. Eddig sohasem volt türel­metlen — írod —, de Zol- tánlkia féléves születésnapján nagyon megbántott téged az­zal, hogy a „köszöntés” után így szólt: „Féléves és mi az­óta nem voltunk sehol szóra­kozni, sem színházban, sem moziban, sem barátoknál Se­hol. Mindig cgak itthon!” „Elítélhetem-e ezért? És mit tegyek?” — kérdezed. Katikám, édes, Imrének annyira sok jó tulajdonságá­ról tudok, és olyan jól vizs­gázott a terhességed alatt és a szülés körüli napokban, hogy ezt a nagyon is termé­szetes igényét tudamásul kell vermied. Sok fiatal házaspár életébe látok bele, és tudom, hogy ügyesen „megszervezik” az életüket úgy, hogy ők is el­járhassanak egyszer-egyszer szórakozni. Nem mindenhol vállalhat a nagymama ügye­letet, de ha jól körülnézel a baráti körben, akkor biztos akad, Katikám, olyan asz- szonyka; akinek még nincs gyermeke, vagy már nagyob­bacska, olyan, akit magára hagyhat addig, amíg a tiedre vigyáz. Imre édesanyja is biz­tosan elvállalja egy-egy esté­re a felügyeletet. Nem is la­kik messze tőletek. Ne féltsd tőle, és mástól sem a kicsit! Városotokban van színház is. Öltözz fel csinosam és nézzé­tek meg együtt az előadáso­kat. Ne hidd, hogy te rossz anya leszel azért, ha havonta két-három este másra bízod a kisfiádat. Magatokhoz is hívjatok né­ha vendéget, az is kell az életben, hogy a barátok ősz. szejöjjenek. Vezesd úgy be, hogy ne nagy trakta és ivá- szat legyen az összejövetelek­ből, hanem fekete és apró sütemény mellett beszélges­setek a baráti házaspárokkal. Imre legénykori barátait se hanyagold el, hadd mutassa meg nekik a fiát, s a felesé­gekkel igyekezz te is össze- barátkoznd. Imre kívánsága — lásd be jogos, örülj, hogy neked mondta el őszintén, mert te tudsz segíteni rajta. Köszönöm a bizalmadat és kérlek, fordulj hozzám ez­után is, ha bármi problémád va/n, de oszd meg velem az örömödet is, hadd örülhessek veled, a régi szeretettel: Ilonka néni DR. GERGELY KAROLYNÉ Gyermekkori rendellenességek Mit ajándékozzunk? Az iskolaévben figyelmünk fokozottabban irányul az is­kolás gyermekekre. Talán azért is adódott úgy, hogy amidőn a napokban kezembe került HoOhenburger Emil és Panka Károly munkája, a „Nagyothallók könyve”, első­sorban a gyermekekről szóló fejezetben lapozgattam. A naigyothallás általában az idős emberek panasza. Nos, a szerzők szerint fia,tál koriban is elég gyakori, de erről rendszerint sem a csa­lád, sem a gyermek nem tud. t Horniét származhat a fia­talkori nagyothall ás? He­lyesbe, ha ezt a hallászavart nagyosthállásnak nevezik? A hallásélesség kisebb-nagyobb zavara még nem feltétlenül jelent nagyolthallást. A fül igen érzékeny szerv. Érzékenysége az igen mély és nagyon magas hangokra erősen csökken. A leggyen­gébb hang, amit az emberi fül felfog, 0 decibel, a leg­erősebb hallható kb. 130 de­cibel. A hallásvizsgálat so­rán pontosan mérhető, hogy a halláscsölkkenés mennyiben zavarja a gyermek minden­napi életét. A köznapi érint­kezést zavaró halláscsökke­nést nevezzük csak igazán naigyothallásnak. Gyermekeknél az igazi, a felnőttekre jellemző nagyot- hallás elég ritka. Inkább ar­ról lehet szó, hogy a gyer­mek hallóképessége nem elég tökélétes. Ez lehet veleszü­letett, de már csecsemőkor­ban is jelentkezhetett, csak nem vették észre. Pedig fel­tétlenül gondolni kell erre, ha a pár hetes, pár hónapos csecsemő vagy a valamivel idősebb kisgyermek nem rea­gál a szülő,'a gondozónő hang­jára, a csörgésre, a cumisüveg zörgésére, tehát az olyan hangingerekre, amelyek­nek érzelmi tartalmuk van. Ilyenkor az ép hallású * ki­csi odafordul, odanéz, vagy az eddigi viselkedésében (sí­rás, nevetés, játék) változás következik be. Például: meg­nyugszik az anya hangjára. Ha ez elmarad, ne áltassuk magunkat azzal, hogy a gyermek annyira el van me­rülve, hogy nem is figyel. Az is gyakran a hallás­csökkenés vagy éppen a gyer­mekkori nagyothallás jele, ha a gyermek az első szóra nem reagál. Ha viszont másod­szor szólunk, és ingerülteb­bek vagyunk, hangosabban beszélünk, ezt már meghall­ja. Az ilyen gyermek — saj­nos — alig ismerheti szülei­nek a gyengéd hangját. Olykor az otthoni szokásos „hallásvizsgálatok” — példá­ul az ajtóbecsapás, valamely tárgy leejtése, tapsolás is megtéveszthetnek. A gyen­gébben halló kisgyermek in­kább a finom légmozgásokra, a bútor- és talajrezdülésekre reagál, és így a viselkedése néha megtévesztő lehet. Sőt, azt is megtanulhatja, hogy egyik tettéért jutalmat, a másikért büntetést kap, no­ha a hallásával van baj. A felnőtt többnyire maga is rádöbben, hogy nem hall tisztán. A gyermeknél viszont a család, vagy a pedagógus fedezi fel, hogy tulajdonkép­pen miért figyelmetlen, miért nem tart lépést a társaival. A gyermekkori halláscsök- kenés rendszerint gyógyítha­tó. Olykor valamilyen kóros folyamat zárja el a garatot a középfüllel összekötő Eus- tach-féle kürtöt. Ezen az orr- fül-igégészet, az idegi erede­tű hallászavarókon pedig a gyógypedagógia segíthet. Az utóbbi esetben a gyermek megtanul szájról olvasni, amiben a környezete is se­gítségére lehet. Persze, csak akkor, ha nincs valami baj a látásával. Sajnos az akadályozott, a gyenge látásról sem vesz időben tudomást sem a szü­lő, sem a pedagógus. Hosz- szabb idő, gondosabb megfi­gyelés kell ahhoz, hogy a kisgyermek gyengébb látása észrevehető legyen. Odahaza a családban vagy a bölcső­dében ez szinte lehetetlen. Az óvodában már néha ész­lehető, hogy az elővett tár­gyakat, a felmutatott gyakor­latokat nem látja jól, nem tudja megfelelően követni. Ilyenkor a gyermek előbbre ültetésével a kérdés nem nyer végleges megoldást, fő­leg akkor nem, ha más, a többitől való elmaradással hívta lel magára a figyelmet a gyerek. Súlyos hiba lenne, ha ilyenkor nem vinnék szemszakorvoshoz a tanulót, és nem iparkodnának a hiá­nyosságon segíteni. Az egyszerű gyengelátással szoros kapcsolatban lehet az úgynevezett kancsalság, ami a legtöbbször fénytörési hi­bák következménye. Kezdeti állapotban — főleg iskolá­soknál — ez a szemizmok tornáztat ásával, hónapokig tartó optikai gyakorlatokkal helyrehozható. Az enyhén bandzsító gye­rek szintén szakorvosi keze­lésre szorul, csakúgy, mint az az iskolás, aki nem látja jól a táblát, a nevelőt, vagy, ha figyelmetlen, nehezen fe­gyelmezhető, ideges, esetleg tanulmányaiban elmaradozik. Mindezek — természetesen — látási és hallási csökkent- értékűség nélkül is előfordul­hatnak, és akkor jelentik a súlyosabb, nehezebben hely­rehozható terhet, ha a szülő vagy a nevelő nem vesz tu­domást róla. Ezért fontos, hogy a nevelő háromszögben — a szülő, a pedagógus és az orvos kis munkakörzösségé- ben — az orvosnak 'komoly munkája és szava legyen. Ha megemlítjük még azt is, hogy az iskolai előrehala­dásnak egyik nélkülözhetet­len feltétele az értelmes be­szédre tanítás, tehát, ha a dadogás, gügyögés, selypítés, darálás, hébegés, raccsolás kiküszöbölése is bizonyos fo­kig iskolai feladat, akkor vi­tathatatlan, hogy a beisko­lázással — a kis ember egész életre szóló munkájának megkezdésével — olyan fel­adat előtt áll a szülő, a gyám vagy a gondozó, ami súlyos terhet ró lelkiismeretére. Még szerencse, hogy napjainkban komoly segítséget kap erre minden család, mert a köny- nyebben helyreigazítható za­varokon túl a gyengébben haladók számára ott vannak a kisegítő iskolák, ahol a nyújtottabb tanterv, a kis- sebb létszámú osztály, és a lassúbb ütem még az akadá­lyok mellett ds biztosítja a szükséges ismeretek elsajátí­tását. BUGA doktor November—december napjait a karácsonyvárás édes izgal­ma szépíti meg. Találgatják a lurkók, vajon milyen ajándék lesz majd a fa alatt, megkapják-e azt, amire annyira vágyód­tak. Sok édesanya dugja sietve ágyba ezeken az estéken a kicsiket, hogy titokban készülhessen a babaruha. Apa és anya esténként tervezgetnek, mit is vegyenek a hároméves Ágiké­nak, és mit a nyolcéves Gábornak. Sajnos, sok „elhibázott” ajándékozást látunk. Nemcsak a felnőttek kapnak egymástól gyakran fölösleges, használhatat­lan, nem megfelelő színű, méretű ajándékot — amit az üzle­ték, áruházak januári csereügyletei bizonyítanak —, hanem a gyermekek is sokszor csalódottak karácsony este, ha olyan játékot kapták, amiivei még nem tudnak játszani, mert túl kicsik hozzá, vagy olyasmit találtak a fa alatt, aminek nyáron nagyon örültek volna, de télen nem tudnak mit kezdeni vele. Néhány tanáccsal szeretnénk segítségére lenni az ajándék­vásárlásra készülő szülőknek. Mindenekelőtt azt ajánljuk: ne hagyják az utolsó napokra a beszerzést, mert egyrészt addigra elfogyhat a készlet, más­részt kellemesebb körülmények között vásárolhatnak, ha ide­jében mennek, mint a csúcsforgalom napjaiban. Ügyeljenek arra, hogy a kiválasztott játék a gyermek élet­korának megfelelő legyen. Ne vegyenek komplikáltan kezel­hető vi'llanyvasutat a 3—5 éves kisfiúnak, amivel csak az édes­apja tud játszani. Vegyék figyelembe, hogy a gyerméknek mihez van különö­sen kedve, tehetsége, és mi érdekli. Az ügyes kezű Jutka örül majd a kézimunka-készletnek, a kifestőkönyvnek, az összera­kó játéknak. Ha valamiben gyenge a gyermek, akkor „csem­pésszünk” be az örömszerző játékók közé olyat, ami a gyenge pontján támogatja. Ha például Jutkának nehezen megy a ma­tematika, baj van a logikai készségével, akkor kapjon valami­lyen logikai játékot, és olyat, amelyikhez számolni is kell. Könyv mindenképpen legyen az ajándékok között. Már a legkisebbeket is a könyv szeretőiére kell nevelnünk, és a na- gyobbakkal meg kell szerettetni az olvasást. Az alig gagyogó csöppségnek is legyen leporelló, a nagyobbacskáknak verses, mondókás képeskönyv, mesekönyv az ajándékok között. Az olvasni már tudók könyvének kiválasztásánál segítségünkre lehet a könyvek hátsó borítóján olvasható tájékoztatás arról, hogy a szóban forgó olvasmányt hány éves korúakna'k ajánl­ják. Szinte minden fiú átesik az úgynevezett „indián korszak­on, amikor habzsolja ezeket a könyveket, de akad a leánykák között is sok, aki szívesen olvassa a kalandos történeteket. Az utóbbi évek karácsonyain sok gyermek kapót mese-, illet­ve gyermekda'llemezt. Nagyon örülnek ezeknek már a legki­sebbek is. Kiváló színművészeink mondanak mesét, énekelnek kedves, fülbemászó, pattogó rimusú dalokat ezeken a lemeze­ken. Társasjátékot „egykének” ne vegyünk, csak akkor, ha vállal­juk, hogy rendszeresen leülünk vele játszani. A többgyerme­kes családoknál közös ajándék legyen az a játék, amelyikkel együtt játszhatnak. Karácsonyra télen élvezhető, használható játékot vegyünk, mint a szánkó, korcsolya, sífelszerelés, és ne kapjon olyat, aminek nyáron örült volna, és hónapok múlva szórakozhat majd csak vele. Például homokozó formák, felfújható csónak, kerékpár, békaember-felszerelés, tollaslábdakészlet. Ezekkel lepjük meg gyermeknapra, születés- vagy névnapra, esetleg a jó bizonyítvány jutalma lehet. Vegyünk többféle ötletes dolgot, de ne legyenek túl drágák az ajándékok. Tanulja meg idejében a gyermek, hogy az apró kedvességeknek is lehet örülni, és a rongybabával legalább olyan jól lehet játszani, mint az óriás masnis babával, amelyik esetleg tud lépegetni, de kényes, hamar elromolhat a szerke­zete. A játékok, az ajándékok helyes kiválasztásához fontos szem­pont az, hogy a szülők jól ismerjék gyermeküket. Ha mégis bizonytalankodnának, akkor kérjék az óvónő, a tanítónő ta­nácsát, és akkor minden bizonnyal szép karácsonyt rendez­nek az időben megvásárolt, helyesen kiválasztott ajándékok­kal. G. K. Gyorsan készül BABGULYÁS TAVASZI AS AN Hozzávalók: (4 személy ré­szére) 60 dkg zöldbab (lehet mélyhűtött is), 37 dkg bur­gonya, 1/4 kg sertés színhús, 1/4 kg marha színhús, 3 evő­kanál olaj, só, bors, 2,5—7 dl enyhén sózott húsleves, 30 dkg fejtett bab (friss vagy mély fűtött), 1 csomag petre­zselyem, 10 dkg szalonna, 10 dkg hagyma. A babot megtisztítjuk és feldaraboljuk, a burgonyát megtisztítjuk és kockákra vágjuk. A húst apró kockák­ra vágjuk és forró olajban megpároljuk és fűszerezzük. Hozzáöntjük a húslevést és lefedve kb. 1 és negyed óra hosszait pároljuk. 45 perces párolás után hozzáadjuk a babot és a burgonyát és együtt tovább pároljuk. Az apróra vágott petrezselymet is hozzáadjuk. Pirított sza­lonnával és hagymakarikák­kal tálaljuk. Hozzávalók: (4 személy ré­szére) 1 csomag burgonya- fánkpor, 1/2 liter víz, 1 nagy hagyma reszelten, 2 tojás, 10 dkg zabpéhely, 13 dkg kol­bász, 1 piros és 1 zöldpapri­ka, 13 dkg reszelt sajt, só, bors, majoránna, 5 dkg mar­garin, 1 csomag petrezselyem. A fánkport hideg vízzel elkeverjük. Hozzáadjuk a hagymát, 10 percig puff adni hagyjuk. A tojásokat habos­ra verjük és a zabpelyhet be­lekeverjük és állni hagyjuk. A kolbászkarikákat, paprika- csíkokat és a sajtot a burgo. nyafánkmasiszába keverjük és belekeverjük a zabpelyhet is. Majd fűszerezzük. 12 hen­gerkét formázunk és forró zsiradékban kisütjük. Petre­zselyemmel megszórjuk. Öntsünk gyertyát! A gyertyafény meghitt hangulatot, csa­ládias, meleg légkört teremt, de a szép gyertya elég drága; készítsünk hát magunk. A viaszt (padlóviaszt) és a színező festé­ket üres konzervdobozba téve, forró víz­fürdőben felolvasztjuk, majd jól összeke­verjük. öntőformának megfelelnek az ér­dekes formájú tégelyek, dobozok, de igen alkalmasak a fém pogácsaszaggatók, szív, csillag, virág formájú teasütemény-formá- zók is. A gyertyabélnek szánt kanócot rá­kötjük vékony fapálcika közepére, ezt ke­resztbe helyezzük a formán úgy, hogy an­nak középpontjában lógjon le. A forma alá pléhlemezt tegyünk, hogy a viasz ne foly­hasson ki. A konzervdobozt ruhacsíptetővel fölemeljük, s a felolvadt, folyékony, színes viasszal teletöltjük a kiválasztott formát. Lassan csurgassuk a viaszt, így nem képző­dik hólyag benne. Ha színes csíkozású gyertyát akarunk, akkor egy-egy színréte­get hagyjunk előbb mindig megdermedni, utána öntsük rá a következő színt. KOLBÁSZOS BURGONYAFÄNK

Next

/
Oldalképek
Tartalom