Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-05 / 285. szám

1980. december 5. KÉPÚJSÁG 5 flicáo pc inlcáaírác* Az újságims közéleti, poíiti- CS UJSa^liaS» fcaj tevékenység. Oiyan in­formációk és gondofafok megfogalmazását jelenti, amelyeket tömeg- közlési eszközök (sajtó, rádió, televízió) útján terjesztenek. Lényeges Tehát, hogy a tömegekhez szól, őket tájékoztatja, a tömegek tudatvilá­gát bővíti és befolyásolja, ily módon társadalmi magatartásukra, a köz­élethez való viszonyukra, politikai cselekedeteikre hatást gyakorol. (Az újságíró-iskola Sajtóismeret című kézikönyvéből) Beköszöntő 1918. december 7-én, 62 évvel ezelőtt jelent meg a Vörös Újság. Ez a nap — december 7. — a magyar sajtó napja, amikor mi, a pillanatok krónikásai forradalmi hagyománya­ink előtt tisztelgünk. Évtizedek óta úgy ünnepelünk elkötele­zettségünk, hivatás- és felelősségtudatunk jegyében, hogy munkánkat mérlegre tesszük. Kit hívhatnánk szívesebben lá­tott vendégnek körünkbe, ha nem Olvasóinkat? A szocialista eszmeiség alapján naponta előttük vizsgázunk fő tárgyunk­ból, a magyar zsurnalisztika haladó hagyományainak folyta­tásából. Ez az összeállítás pedig arról szól, ami bennünket összeköt — az újságról. Ha találnak benne új ismereteket, vegyék szí­vesen, mint sajtónapi ajándékot! Újságíró Újságíró elméletileg min­denkiből lehet. A gyakorlat­ban nem így van. Amíg vala­kiből újságíró lesz, sokmin­denen keresztülmegy. Ahhoz, hogy újságíró legyen valaki­ből, először is szükséges, hogy egyetemi vagy főiskolai dip­lomával rendelkezzék. Politi­kailag jól képzettnek kell lennie, hogy a bonyolult tár­sadalmi gyakorlatban jól el tudjon igazodni, a valóságot a valóságnak megfelelően tudja tükrözhetni. Az újság­íráshoz jó íráskészség, lé­nyeglátás, állandó készenléti állapot kell... Hogy rendelkezik-e valaki ezekkel a tulajdonságokkal, az a gyakorlatban, a szerkesz­tőségben dől el. Az újságíró gy'akornokjelöltként kezdi a szerkesztőségben. Három hó­naponként hosszabbítjuk a szerződését. Egy év gyakor­lati munka — a gyakornokot idősebb, tapasztalt újságíró segíti — után az újságíró fel­vételi bizottság elé kerül. Ha a felvételin megfelel, pálya­kezdő újságíróvá minősítik. Munka mellett elvégzi az új- Eágíró-is'kolát. De ez még nem elég. A képesítő vizsgán minősíti vagy nem minősíti újságíróvá a kiváló újság­írókból álló minősítő bizott­ság. Ha mindez sikerül, akkor kezdődik csak az igazi mun­ka. Az önálló munka. Nyolc— tíz év múlva mondhatja el magáról valaki: most már megtanultam a szakmát, az alkotói tevékenység gyötrel- mesen szép útjáin eljutottam egy pontig, de ahonnan még tovább kell menni. Az új­ságíró a tanulásban, a fejlő­désben soha nem állhat meg. Szép és nehéz pálya. Meg­rövidíti, de széppé, értelmes­sé teszi az életet. Mert má­sokért tenni, másoknak adni valamit — felemelő érzés. Tudósítók A világ minden tömegtájékoztatási eszközének vannak tudósítói. Az országos lapokat hivatásos újságírók tájékoztat­ják egy-egy terület eseményeiről. A mi lapunknak hivatásos tudósítói nincsenek. Annál több viszont az olyan önfeláldozó, fáradtságot nem ismerő ember a megyében, aki kérésünkre tudósít mindarról, ami az üzemében, falujában, városában történik. Ök a mi társadalmi segítőink. Ezúton is köszönjük nekik azt a munkát, amellyel sokszínűbbé, frissebbé, eleve­nebbé segítik tenni lapunkat. Jelenleg mintegy száznegyven tudósítónk van. A hálózatot tovább szeretnénk bővíteni. Ál­taluk mindenütt ott szeretnénk lenni, ahol valami érdekes történik. Könnyelmű tűzgyújtás volt? Sajtótörténet - dióhéjban Fclft'gci TiaUzirnc is Apoíioit Kirüy Afzfxonyunkaak Bóldog Afzfzony Havának első napjánn, Szombatom! költ ELSŐ LEVELE. S zokáfok a híríróknak, hogy új efztendCkor holmi kö- fzöntéfckkcl kezdjék-el leveleket. Ezt a fzokift a Magyar hírmondó talim nem fogja mindenkor kö­vetni: mivel a felettébb való hilákodáft nem kedvelli a inoftani világ. — De tfak ugyan moll leg-cléfzör, úgy tctfzik, az illcndúícg-is tneg-kívánja, hogy érdemiéit tifztelct-tctellcl köfzönjön-bé Felféges, Méltófágos, Tifz- tclctes, Tekintetes, Nemzetcs, Vitéz és Érdemes Jó­akaróinál. Bct$bí emel kedven, leg-elófzőr uralja KIRÁLYJÁT: Térd t ío hajtva cgifx fztvvcl halalja kegyelmét; Mert, ha mi hafenot hajt, tűk néki kCfzSnheti létét. Orízíglíf/nak mar hiífz cíztcndejc kétizer Mólt: de ezerfzer ezernyi ezer jtí-téte te hozzZJ, Édci Hazam! ki ne kivinni, hogy még leg-alibb-i« Negyvenfzcr légyen, míg él, ti’julta időnek! JÓSEFI1T a' TSÁSZÁRT s hadait hordozza fzerentír! Menj OUfz orfzigban tova; » tégy idvezletet ott-is: Áldja Fiorcnu*, hazánk nufoJ rcndbiti Reményit' A TRÉ­Az első magyar nyelvű újság ősünk jelzőtüzet rakott és máris megteremtette a hír­közlés alapját. A ma számos esetben könnyelműnek neve­zett cselekedet rugója az volt, hogy bölcsőjéből alig lépett ki az 'emberiség, már hozzá­látott szomjazni az ismere­teket. Ahogyan manapság mi, emberősünk is kiváncsi volt a világ híreire, újságaira. így hát az emberiség saját ma­gán kívül az égvilágon sen­kinek sem tehet azért szem­rehányást, hogy a gyanútlan „tűzrlakás és füstölés” foly­tatást kívánt, a kéziratos hír. szolgáltatás kitalálására, majd a nyomtatott újság elő­állítására ösztönözve az ar­ra alkalmas elméket. A dol­gok mindenesetre odáig „fa­jultak”, hogy már Napóleon — aki ilyen nyilatkozatok­ban egyáltalán nem volt túl adakozó — kénytelen volt a sajtót nagyhatalomnak ne­vezni, utalással az újságcsi- nálás politikai,' társadalmi szerepére. De nézzük az ősújsagokat. Nagymesterünk — akit a AX. század adott a világnak —, Egon Erwin Kisch szenzá­ciós és terjedelmes tanulmá­nyéban' az első újságírói bra­vúrnak nevezi azt a tudósí­tást, amit a pompei föld­rengésről az ifjabb Plinius írt i. e. 79->ben... Julius Cae­sar úgy volt „hírlaptulajdo­nos”, hogy a Fórumon ki­függesztett napijelentés is­mertette a császári családban történteket és a szenátusi, főpapi határozatokat. A „hír­lapot” rabszolgák körmölték és egyáltalán nem a „beszélő szerszámoknak”, azaz ími- olVasni nem tudó sorstársaik­nak... Új hírközlési forma­ként a levélújságot az ango­lok találták ki 'és kapták föl a XV. században. Űjságleve- leik a főnemeseknek készül­tek és nem véletlen, hogy később a kereskedővárosok­ban lettek népszerűek. A ke­reskedők fedezték föl először, hogy „zsebre megy”, ha oda­figyelnek a világ dolgaira... A már említett Pldnius után mesterségünk második számú klasszikusa, El Prete, aki kifogástalan riportban számolt be 1501-ben Alfonso f erratái trónörökös és VI. Sándor pápa leánya — a méregkeverőként is jegyzett — Lucrezia Borgia mesés es­küvőjéről, mely a Vatikánban kápráztatta el a szájtátiakat. Az atya és leánya viselt dol­gairól — melyektől pedig nem csak a kék egű Itália zengett — a riportban nem esett szó, mert El Prete sze­rette az életet. (A sajtóper későbbi „.találmány”, El Pre­te viszont tudott valamit; amiről hallgat a krónikás, abból nem lehet baja...) Velencében 1536-ban jelent meg az első rendszeres levél­újság, amelyet a tanácsházán osztottak ki egy gazeta le­számolása után. A kiváncsiak azt olvashatták ebben az új­ságban, hogy milyen sikere­ket hozott a köztársaság II. Szulimán ellen indított had­járata. A kézírásosat 1400-tól kezd­te fölváltani a fátábláról nyomtatott újságlevél. Nüm- bergben az újságokra éhezők a magyar származású Alb­recht Dürer festőművész jó­voltából olvashattak nyomta­tott újságlevelet. A német újságlevelek egyébként 1520 és 1530 között tele voltak magyar vonatkozású hírekkel is. Ennek oka, hogy Manlius János vándortipografus Mo- nyorokeréken írta ezeket a német nyelvű újságleveleket — egy lapon. Beszámolt töb­bek között a szigetvári basa 1587. augusztus 9-én történt vérengzéseiről, majd legyő- zetéséről. A mester, „néhány házzal” odább költözve, Né­metlövőn már a Konstanti­nápolyban feltűnt üstökösről adott ki verses újságot; „mi­nek vala nagy keleté’. A mai értelemben vett új­ságok megjelenését a posta- járatok kiépítése tette lehető­vé a XVII. század elején. A sort két hetilap, az augsburgi Aviso és a Relatio nyitotta meg, amit viszont Strass- bourgbam nyomtattak. Latin nyélven jelent meg Eszter- házy Antal kuruc tábornok szerkesztésében 1705-ben a Mierourius Hungaricus, mely a Rákóczi szabadságharc hí­reiről tudósított. Az első ma­gyar nyelvű újságot — 1780. január 1-én jelent meg — Pozsonyban szerkesztette Rátih Mátyás. A világon ma nyolcezer napilap jelenik meg. A la­pozható sajtótermékekre vi­lágviszonylatban növekszik az igény. Tehát sokszorosan érdemes volt meggyújtani év­ezredekkel ezelőtt azt a jel- zőtüzet... Szakmai miniszotar A felvételen egy nyomdai szedó'gép kis részlete látható. A szedő egy műszakban 50—55 ezer leütést végez. Műfajok Most, a sajtó napján sze­retnénk az olvasót egy kicsit beavatni műhelytitkainkba. Mi is hát a riport, a hír, a publicisztika, glossza, s a többi ? Nézzük sorban. Riport az az újságcikk, amely frissen megtörtént ese­ményről személyes élmény alapján számol be. Hír: Tömören, vagy bő­vebben, de mindig szigorúan a tényékhez kötődve tükrözi a történeteket. Választ kell adnia a következő kérdések­re: mi történt, kivel, hol1, mi­kor, s ha hosszabb a hír, ar­ra is, hogy hogyan és miért. Glossza: Rövid terjedelmű, többnyire bíráló jellegű, gyakran ironikus hangú, s időszerű kérdésekkel foglal­kozó állásfoglalás. Publicisztika: Szó szerint: közírás. Fontos politikai, tár­sadalmi kérdésekkel elvi ma­gaslaton foglalkozik a „köz­író”. Tudósítás: Az esemény színhelyéről küldött beszá­moló. Vezércikk: Kiemelkedő he­lyen, lapunkban mindig az első oldali bal szélén talál­ható publicisztika, amely idő­szerű, közérdekű problémák fejtegetését tartalmazza. A hazai sajtóban Kossuth La­jos honosította meg. iMiniszóf árunk minden egyes címszaváról köteteket írtak már. Az újsággal kap­csolatos sok-sok szakkifeje­zés közül szűkszavúan is csak néhánynak jutott itt hely: Ciceró. A betűnagyságokat pontban határozzák meg. A ponton alapul a másik, és gyakran használt nagyobb mértékegység, a ciceró. Ez 12 tipográfiai pontnak felel meg (4,513 milliméter). Fényszedőgép. Az ólom nélküli nyomda valóra váltá­sának egyik fejezete ez a gép. A szakemberek szerint a fényszedés az 500 éves nyomdász/at legnagyobb je­lentőségű találmánya. Flekk. Géppel írt kézirat- oldal. iHarminc soros. Hasáb. Üjságoldalanként nálunk hat van belőle. Képtávíró. Olyan berende­zés, hogy segítségével az éte­ren át eljut szerkesztőségünk­be a Föld másik oldalán ké­szített felvétel is. Korrektor. A kézirat és a nyomtatandó szöveg azonos­ságának, helyességének utol­só ellenőre. Szedés. A szedők az írógép­hez hasonló billentyűzeten „gépelnek”, így „szedik meg” az ólombetűs sorokat. Telexanyag. Az MTI a vi­lág minden tájáról, s megfe­után telexgépen juttatja el a legfontosabb híreket Szek­szárdija is. Tükör. Oldalvázlat, amely­ből kitűnik, hogy melyik cikk hová kerül az újságban. lelő szelektálás és tömörítés Az oldalt készítette: Bakó Jenő, V. Horváth Mária, László Ibolya, Szalai János, Szepesi László és Vitaszek Zoltán. ÚJSÁG Az újság a nyomtatás feltalálásával indult el hódító útjára. Kü­lönösen felgyorsult a sajtó fejlődése, amikor megjelentek a ma is használatos sorszedő gépek. Az újság, a nyomtatott szó halálát többször is megjósolták. Elő­ször, amikor a tömegtájékoztató eszközök sorába lépett a rádió. A televízió megjelenésekor ismét megkondultak a vészharangok. Sokan temették a betűt és mondtak gyászbeszédet az újság fölött, mely ennek ellenére nem halt meg, igazodott az új körülmények­hez és a tömegkommunikációs eszközök sorában egyre hatéko­nyabb tájékoztatási eszközzé vált. Ma már e három tömegkom­munikációs eszköz egymásra hatva, egymást kiegészítve fejlődik. Az újság népszerűségét számos példa bizonyítja. Japánban, ahol a legtöbb televízió, rádió van, a sajtó soha nem látott pél­dányban jelenik meg. Az Asahi Simbun példányszáma tízmillió. A szocialista országokban is óriási a fejlődés. A Pravda kilencmillió, a Népszabadság pedig közel 800 ezer példányban kerül az ol­vasókhoz. Érdekes változás történt a sajtóstruktúrában is. A világon min­denütt, így hazánkban is hallatlan méretekben megnőtt a helyi sajtó népszerűsége. Húsz megyei lapunk van, összesen mintegy 1,2 millió példányban. A Tolna megyei Népújság példányszáma is évről évre gyarapodott. Mintegy tízezerrel több új előfizetőhöz jut el a lapunk, mint tíz évvel ezelőtt. Ma 35 ezer példányban jelenünk meg. Az újságok nemcsak tartalmukban, hanem formájukban, kivite­lükben is megváltoztak. A régi, hagyományos, magasnyomású la­pok helyett egyre többet állítanak elő ofszet technikával. A me­gyei lapoknál kezdődött e korszerű lapkészítés, de január elsejé­től a Népszabadság is ofszet technikával készül. Néhány év alatt többet fejlődött az újságírás, az újságkészítés, mint korábban egy évszázad alatt. És ez a folyamat nem ért vé­get. Egyre újabb és újabb technikai eszközök követelnek helyet maguknak az újságkészítésben. Ma még ólomba szedjük a betű­sorokat, néhány év múlva azonban eltűnik az ólom, átveszi sze­repét a fényszedés, amely nemcsak gyorsabb, de jobban olvasható betűket is rajzol. Az újságírás hagyományos eszköze, a toll, az írógép, a kéziratpapír is hamarosan a múlté lesz . . . Az újság állandó átalakuláson megy keresztül. Az. újságírók is, hiszen egyre bonyolultabb feladatokat kell megoldaniuk ahhoz, hogy gyorsan, szakszerűen, pontosan tájékoztassák olvasóikat. Re­méljük, hogy ilyen irányú törekvéseinket is érzékelik olvasóink.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom