Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
2 KÉPÚJSÁG 1980. december 30. Túszügy Washington rendezési terve Carter elnök vasárnap Camp Davidben fogadta az iráni túszügyiben közvetítő algériai diplomatákat. Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója ugyanakkor figyelmeztette Teheránt: ne reméljen jobb feltételeket' a .republikánus kormánytól. 'Az algériai diplomaták az elnöknél tett látogatás előtt egész nap a külügyminisztériumban tárgyaltak. A jelek szerint mindenesetre Carte- rék célja most már csak a tárgyalási folyamat fenotar- tása január 20-ig, Reagan elnök hivatalba lépéséig. Bolgár évforduló A bolgár állam megalakulásának 1300. évfordulóját ünnepük jövőre a Bolgár Népköztársaságban. Ebből az'al- kalomiból hétfőn Szófiában együttes felhívást intézett az ország lakosságához a Bolgár Kommunista Párt, az államtanács, a minisztertanács és több tömegszervezet. A dokumentum felidézi a 681-ben alapított állam történelmének fontosabb eseményéit, a szláv írásbeliség és kultúra kialakulását, majd hangsúlyozza, hogy a szocialista forradalom 1944. szeptember 9-i győzelme nyomán, a párt irányításával az elmúlt 36 év alatt Bulgária fejlett ipari-agrár országgá változott. amerikai rendezési terv néhány részletét Eszerint az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy a sah vagyonát Iráni csak amerikai bírósági döntés útján kaphatja vissza. Az amerikai bankokban levő iráni betétek közül Washington hajlandó lenne azonnal átutalni 2,5 milliárd dollárt, amely felett a kormány rendelkezik. Az iráni követelések többi részének hovatartozását nemzetközi döntőbíróság határozná meg. A külföldi amerikai bankokban tevő több mint 4 milliárd dolláros iráni Vagyont az Vasárnap este Varsóban megkezdte munkáját a lengyel írószövetség XXI. kongresszusa. A 137 küldött a lengyelországi helyzet problémáit, az irodalmi és a kulturális élet kérdéseit vitatja meg. Az állam kultúrpolitikájáról Józef Tejchma kulturális és művészeti miniszter tartott beszámolót. A miniszter részletesen foglalkozott az alkotói szabadság kérdéskörével, amely — mint hangsúlyozta — elválaszthatatlan a politikai realizmus követelményeitől. Az irodaamerikai fél szintén hájlandó Lenne visszaadni, ha Irán lemond a kamatokról. Karácsony előtt közzétett állásfoglalásában az iráni kormány 24 milliárd dollár algériai bankokban való elhelyezését követelte, az amerikai tervezet szerint viszont legfeljebb 8 milliárd dollárról lehet szó. A másik lényeges ellentét a két kormány között az, hogy míg Irán előre kéri a teljes összeget, Washington. csak a túszok hazatérése után lenne hajlandó kiegyenlíteni a számlát. „(Nem hiszem, hogy váltságdíjat kellene fizetnünk barbárok által elrabolt embereinkért” — mondta vasár, nap a Kaliforniában időző Ronald Reagan.. Egyik fő bizalmasa, Edwin Meese szerint az iráni kormány „nem számíthat enyhébb feltételekre” az új kormányzat részéről. „Reagan megteszi a megfelelő intézkedéseket, ha elérkezik az idő” — mondta Reagan kijelölt nemzetbiztonsági tanácsadója. Meese véleménye szerint Teherán előnyére válna, ha az ügyet most zárnák le. Nem pontosította, mit ért „megfelelő intézkedéseken”. Az ABC televízió vasárnapi értesülése szerint Reaganiék ja katonai lehetőségeket is megvizsgálják”. lomnak előre kell jeleznie a felvetődő legfontosabb társadalmi kérdéseket. „Az alkotói szabadság számára tág határokat kell biztosítani — de nem lehet szabadság a szélsőséges, a nihilista, a negatív irányzatok számára, mint ahogy a művészi értékeket nem képviselő irodalmi propagandabrosúrák számára sem” — szögezte le felszólalásában Józef Tejchma. A miniszter szólt arról is, hogy növelni kell a kulturális célokat szolgáló állami kiadásokat. Tízek pere Befejeződött a vizsgálat és a tárgyalás A Pekingben hétfőn közzétett összefoglaló jelentés szerint a „Ián Piao és Csiang Csing ellenforradalmi klikk” perében illetékes különleges bíróság első számú tanácsa befejezte a vizsgálatot és a tárgyalást Csiang Csing, Csang Csung-csiao, Van Hunig-veng, Jao Ven-júan és Csen Po-ta ügyében. Az első számú tanács összesen húsz tárgyalást tartott, és ezek közül hat foglalkozott Csiang Csing ügyével. A különleges bíróság második számú tanácsa december 22-én fejezte be a vizsgálatot és a tárgyalást a katonai vádlottak, Huang Jung-sen, Vu Fa-hszien, Li Co-peng, Csiu Huj-co és Csiang Teng-csiao ügyében. Az összefoglaló jelentés rámutat, hogy Csiang Csing, aki egy korábbi tárgyaláson visz- szautasította a vádiratban ellene felhozott vádakat, a hétfői tárgyaláson is kitartott amellett, hogy nem bűnös. Tagadta azt is, hogy együttműködött Lin Piaóval, sőt azt állította, hogy harcolt Lin Piao ellen. Nem volt hajlandó válaszolni a vádakra, és a vádiratban foglaltakat azzal utasította vissza, hogy ezek a vádak „elhanyagolható kérdések és azt célozzák, hogy őt bemocskolják”. Csiang Csing ugyanakkor támadta és rágalmazta a jelenlegi kínai párt- és állami vezetőket, reakciósoknak, ellenforradalmároknak és fasisztáknak minősítve őket. Támadta és rágalmazta a bíróságot és az ügyészséget is. Mao Ce-tung özvegye az utolsó szó jogán újból visszautasította a vádakat és folytatta támadását a párt- ‘és az állami vezetők ellen. A tárgyalást vezető bíró több ízben figyelmeztette, hogy a vezetők, a bíróság és az ügyészség becsmérlésével csak tetézi bűneit. Rámutatott, hogy Csiang Csing arra használja ki az összegező tárgyalást, hogy ellenforradalmi nyilatkozatokat tegyen. Végezetül a bíró utasította Csiang Csin- get, hogy távozzék, és várjon a különleges bíróság ítéletére. Washingtonban vasárnap nyilvánosságra hozták az Harold Saunders, az USA államtitkár-helyettese (jobbra) Rehda Malek algériai nagykövettel és Mohammad Seghir Mostefaival, az Algériai Központi Bank elnökével tárgyal az iráni kormány által követelt 24 milliárd dollárról. A lengyel írószövetség kongresszusa Elhunyt Somogyi Miklós Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Somogyi Miklós elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége december 28-án elhunyt. Somogyi Miklós elvtárs temetése 1981. január 7-én, szerdán 14.00 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. MSZMP Központi Bizottsága, Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa, Magyar Partizán Szövetség. Somogyi Miklós 1896. szeptember 14-én született Adonyban, kubikos családból. Ácsszakmát tanult, majd külföldön gyarapította szakmai tudását, hazatérte után pedig — mivel kitört az első világháború — bevonult katonának. Az olasz frontra, majd fogságba került, s csak 1919 végén jöhetett haza. Apja keserves sorsa, valamint a saját bőrén tapasztalt kiáltó szociális igazságtalanságok fiatalon forradalmárrá érlelték. A legkegyetlenebb ellenforradalmi időszakban, 1920-ban lett párttag, szakszervezeti munkássága is ettől számítható. Következetes, alkut, félelmet nem ismerő ember lévén, a munkásmozgalomba való bekapcsolódása pillanatától a leghatározottabb baloldali politika híve volt mind a szociáldemokrata pártban, mind a szakszervezetben.. Kép>ességeinek, bátor kiállásának híre gyorsan túljutott Adony határain, és Somogyi Miklós hamarosan a szakszervezeti mozgalom ismert vezetőinek sorába került. 1925-ben az építőmunkások szakszerve-- zietének vezetőségi tagja, 1930-ban pedig már alelnöke. Neve ezekben az években összeforrott a MÉMOSZ balszárnyinak harcaival. Somogyi Miklóst, 1942-ben szakszervezete elnökévé választották. Ezek az évek emelték a munkásmozgalom hivatott, tapasztalt vezetőinek sorába. Kiemelkedő harcosa lett a kommunista párt által életre hívott függetlenségi mozgalomnak, s mint a Magyar Történelmi Emlékbizottság egyik alapító tagja is beírta nevét az antifasiszta ellenállási harcok történetébe. Az 1942. március 15-i tüntetésnek nem csupán résztvevője, hanem egyik fő szervezője is volt. Ő vezette MÉMOSZ-beli elvtársait rendben, szervezetten a Petőfi-szoborhoz. A háború éveiben jelentős szerepet játszott mint a munkás-paraszt összefogás hirdetője. Sokat tett azért, hogy a két osztály közelebb kerüljön egymáshoz. A MÉMOSZ 1944-től az illegális akciók egész sorát hajtotta végre, majd bekapcsolódott a fegyveres ellenállásba is. Amikor a nyilasok átvették a hatalmat, megsokszorozódtak az építők fegyveres akciói. A MÉ- MOSZ-székház, a Keleti pályaudvar környékén mind gyakrabban tűntek föl ellen ál 1 ócsoportjai k. Somogyi Miklós a kommunista párt katonai bizottságához tartozott, nemcsak szerveződé volt a fegyveres ellenállásnak, hanem személyesen is részt vett a csoportók harcaiban. Az ellenforradalmi harcok idején újra tanújelét adta bátorságának, a párt iránti töretlen hűségének. Részt vett a rend helyreállításában, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után a rádió útján fordult a munkásosztályhoz, és nagy szerepe volt abban, hogy a szervezett munkások mind határozottabban ítélték ei a nevükben ágáló, de valójában az ellenforradalmat szító erőket. A lázadás leverésével egy időben részt vett a párt újjászervezésében is. Évekig a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke volt, s kezdettől fogva tagja az MSZMP Központi Bizottságának, és éveken át a Politikai Bizottságnak, valamint az országgyűlésnek. Nyolcvanadik születésnapján egész népünk szeretetét, megbecsülését fejezte ki a magas kitüntetés: a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje. Régi vonat - új vágányon 7 Közel-Kelet A kérdőjelek egész sora merült fel a január 20-án hivatalba lépő Reagan-kormány váltható külpolitikájával kapcsolatban. A választ természetesen csak a Fehér Ház gyakorlati lépései adhatják majd meg. Ügy tűnik, azonban, hogy a nemzetközi feszültség egyik gócát, a Közel- Keletet tekintve az új elnök már elvi döntést hozott. Lényege az, hogy Reagan sem hajlandó visszatérni az izraeli—egyiptomi különbéke előtti korszak legpozitívabb eseményéhez, a genfi értekez. leihez, vagyis a palesztin nép pnrendelkezési és államalko. tási jogának elismeréséhez. Ugyanígy mellőzi az érdekelt nagyhatalmak sorában a Szovjetuniót, holott az — a realitás alapján — a rendezés és ezzel a tartós közel- keleti béke egyik garanciája lehetne. A Camp David-folyamat voltaképpen az átfogó, genfi típusú rendezés ellentéte volt. Olyan Izrael és Egyiptom közötti küTönbéke, amely az USA stratégiai érdekeit szolgálj^, s amely a palesztin problémát nem az államalakítás irányából közelíti meg, hanem 'legfeljebb valamiféle önkormányzatot céloz. E kü. 1 önalku politikái csődjét már a Carter-elnökség utolsó szakaszában elismerték. Begin miniszterelnök vezetésével Izraelben a legagresszívebb jobboldali erők részéről még Szadat egyiptomi elnök nagyon szerény és óvátos ön- kormányzati javaslatait sem fogadták el. Az izraeli— egyiptomi megbeszélés gyakorlatilag leállt. Szadat mozgási lehetőslégét tovább korlátozta, hogy az arab világ — beleértve a konzervatív arab államokat — egységesen elutasította a Oamp David-i különalfcut. Végül az egyiptomi külpolitika jóformán egyetlen irányba mozgott: mind jobban integrálódott az USA stratégiai rendszerébe, s az országot támaszpontnak kínálta fel Washington részére a stratégiai láncból kihullott lírán helyett. A Reagan-admi_ nisztrációt viszont izgatja, hogy az arab országok többsége elutasítja Camp Dávidét. A republikánusok erőteljesen kötődnak a nagy amerikai olajmonopóliuimofchoz, s így hajlamosak arra, hogy kevésbé egyoldalúan, az arab érdekek — és persze a saját olajérdekük — komolyabb figyelembevételével szemléljék a helyzetet. MÉGIS: CAMP DAVID? Ilyen előzmények után Reagan első számú külpolitikai tanácsadója, Richard Allen közölte a hivatalban lévő kormánnyal és közel-keleti megbízottjával, Sol Linovitz-cal: Reagan a Oamp David-i folyamat további kibontakoztatása mellett tör lándzsát. Vajon miért? Elsősorban azért, mert amerikai szempontból Camp David mégis hozott eredményt. A különbékét Izrael és Egyiptom között, s ezzel mindkét szerződő fél számára nagyabb katonai mozgásteret teremtett. Ne feledjük: mindkét esetben Washington szövetségeseiről van szó. A különbékét tehát mindenképpen fenn kívánják tartani, s ez-már önmagában is elégséges ok lenne arra, hogy Reagan ne borítsa fej a Camp David-i alkut. Vannak azonban egyéb okok is. Az Irak és Irán között kirobbantott háború megfelel az Egyesült Államok politikái és stratégiai érdekeinek. Megosztja a haladó arab országokat és az úgynevezett „szilárdság frontját”. Kiélezi a viszonyt Irak és Szíria, valamint Szíria és Jordánia között. Az Izraellel közvetlenül szembenálló két frontállam ilymódon kölcsönösen elszigetelődött. Miközben Washington „semlegességet” hirdet az irak—iráni háborúban — távolról sem marad semleges a Szíriával kapcsolatos feszültségben. A palesztinai problémát közvetlenül érintő szíriai —jordániai viszályban erőteljesen Jordánia oldalára áll. JORDÁNIA ELŐLÉP? Jordánia tehát a nemzetközi események következményeképpen „felértékelődik”. A korábbinál szélesebb lehetőségek nyílnak egy olyan terv számára, hogy a palesztin problémát „'jordániai keretek” között oldják meg. Ilyen megoldásnak több változata lehetne, mindegyiknek közös vonása azonban, hogy csökkentené a PFSZ szerepét és az Izrael által megszállt területeket egy Husszein jordániai király vezetése'alatt álló föderáció tagjává tenné. 'Mit szól ehhez az izraeli kormány, s Begin, aki semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó? Begin helyzete rohamosan gyengül. Nem lehetetlen, hogy a jelenleg mindössze három szavazattöbbséggel rendelkező kormány megbukik. Ha ez három hónapon belül megtörténik, már 1981 májusában rendkívüli választást tartanak Izraelben, s olyan kormány kerülhet hatalomra, amely kevésbé mereven tekint a megszállt területekre. Sem a munkáspárti ellenzék, sem a Weizman volt hadügyminiszter vezetésével ima szerveződő centrum nem tekinti ezeket „bibliai területeknek”. Vagyis Husszein jordániai kiKissinger volt amerikai külügyminiszter, aki magánlátogatáson a Közel- Keleten tartózkodik rály manőverezési lehetősége megnő. Fokozódik az esélye annak, hogy a palesztin kérdést az Egyesült Államok és Izrael számára elfogadható módon oldják meg. Ide kapcsolódhat az amerikai szenátus külügyi bizottságának új elnöke, Percy szenátor által kifejtett koncepció, miszerint létre kell hozni a PFSZ vezetésével a megszállt területeken független palesztin államot, ezt azonban demilitari. zálni kell és föderativ kapcsolatba léptetni Jordániával. A most a Közel-Keleten tartózkodó Kissinger bizonyára szóba hozza a terveket, ha Jordániában nem is tervez megállót.-i -c • PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Komornak Vilmos rendőr vezérőrnagyot, a Belügyminisztérium csoportfőnök-helyettesét és dr. Honfi János rendőr vezérőrnagyot, a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét nyugállományba vonulásuk alkalmából — több évtizedes kiemelkedő munkáljuk elismeréseként — a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki. A kitüntetése, két d.r. Horváth István belügyminiszter adta át. A belügyminiszter dr. Ilesik Sándor rendőr ezredest nevezte ki a Pest megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjévé. PÁRIZS .Negyvenöt napja tart a Fresnes-i börtönbe zárt hat korzikai éhségsztrájklj'a, amelyet azért folytatnak, hogy ismerjék el őket politikai fogolynak. Ügyvédjük közlése szerint állapotuk súlyosra fordult. Egyikük, Gilbert Casanova szombaton — noha tiltakozott ellene — mesterséges táplálásban részesült és orvosa közlése szerint rosz- szul lett. TEHERAN Hasemi Ra.fszandzsani, az iráni parlament elnöke hétfőn a Szovjetunióra próbálta hárítani a felelősséget azért a szombati tüntetésért, melynek során garázda elemek és Teheránban tartózkodó afgán ei 1 enf orraid alm.árok behatoltak a szovjet nagykövetség épületébe és károkat okoztak annak berendezésében.
