Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-23 / 300. szám

2 NÉPÚJSÁG 1980. december 23. Munkásgyűlés a húskombinátnál PANORÁMA (Folytatás az 1. oldalról.) vonalunkat emelni tudjuk.” Faragó József dombóvári mű­vezető azt a jó együttműkö­dést hangsúlyozta felszólalá­sában, amely a vállalat üze­mei, építésvezetőségei között volt a húskombinát építésé­nél. Az ilyen együttműködés, jól szervezett munka nélkül nem tudtunk volna ma ünne­pelni. A munkásgyűlés jó hangu­latát növelte, a sikerekről szóló híreken túl, hogy meg­jutalmazták a lakásépítésben, és a húskombinát építésénél legjobban tevékenykedő dol­Karbonári György fűtésszerelő gozókat, vezetőket. Tizenha­tan harmincéves munkavi­szony után törzsgárdajutal- mat, négyen kiváló termelés­irányító kitüntetést kaptak. Huszonkilenc dolgozót kiváló dolgozó jelvénnyel, kettőt'A szakma ifjú mestere címmel tüntettek ki, igazgatói dicsé­retet huszonhármán kaptak. A múlt hét végén, a tegnapi ünnepségen és még ma a TÁÉV munkásai között össze­sen valamivel több mint két­millió forint jutalmat osztot­tak, illetve osztanak szét. PÄLKOVÄCS JENŐ iFotó: Ka. Kínai elutasítás A kínai külügyminisztérium hétfőn jegyzéket juttatott el a Vietnami Szocialista Köz­társaság pekingi nagyikövetsé­géhez, s ebben ismételten el­utasította azt a v-iétnami ja­vaslatot, hogy kezdjék meg Hanoiban a vietnami—kínai' kormányközi tárgyalások harmadik fordulóját. A kínai jegyzék szerint a jelenlegi körülmények között és lég­körben nincs gyakorlati je­lentősége a tárgyalások újra­felvét elének. A jegyzék szerzői azzal vá­dolják a Vietnami Szocialista Köztársaságot, hogy folytatja Kínával szemben ellenséges politikáját. Így kifogásolják Pekingben, hogy Vietnam nem hajlandó eleget tenni Kína követelésének és nem vonja ki csapatait Kambod­zsa területéről és felróják, hogy Vietnam támogatja a Szovjetunió politikáját. Vasárnap Leningrádból Moszkvába érkezett Knut Frydenlund, a Norvég Király­ság külügyminisztere, aki a szovjet kormány meghívásá­nak eleget téve, hivatalos lá­togatáson tartózkodik a Szov­jetunióban. A vendéget a Vnukovói re­pülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta. Frydenlund pénteken érke­zett Leningrádba és a hét vé­gét a város megtekintésével töltötte. Fort Péter és Marton Lász­ló, az MTI tudósítói jelentik: Több mint egymillió ember részvételével megtartott tö­meggyűléssel zárult Havan­nában a Kubai Kommunista Párt négynapos kongresszu­sa, amely szombaton fejezte be munkáját. Az impozáns tömegdemonstráció fő szóno­kaként Fidel Castro, a KKP KB első titkára méltatta a párt második kongresszusá­nak munkáját. A díszemelvé­nyen ott volt dr. Korom Mi­hály, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Központi — A Szovjetunió és Nor­végia a jövőben is síkraszáll a kölcsönösen előnyös két­oldalú kapcsolatok fejleszté­séért — jelentette ki hétfői moszkvai eszmecseréjén And­rej Gromiko szovjet és Knut Frydenlund norvég külügy­miniszter. Nemzetközi kérdésekről tárgyalva a külügyminiszte­rek hangsúlyozták az enyhü­lés megőrzését célzó erőfeszí­tések fokozásának szükséges­ségét. Andrej Gromiko hétfőn vendége tiszteletére ebédet adott. Bizottság titkára vezetésével Havannában tartózkodó ma­gyar pártküldöttség is. A tömeggyűlésen kubai if­júsági és tömegszervezetek képviselői rövid beszédben üdvözölték és méltatták a kubai párt második kongresz- szusának eredményes mun­káját. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára távirat­ban üdvözölte Fidel Castrót, a Kubai Kommunista Párt KB első titkárává történt megválasztása alkalmából. BUDAPEST A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás elmúlt öt évének eredményeit, illetve a VI. öt­éves terv időszakának teen­dőit vitatta meg hétfőn Bu­dapesten a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsa Sza­bó István elnökletével. Az ülésen megjelent és felszó­lalt Marjai József, a kor­mány elnökhelyettese is. * A Külkereskedelmi Minisz­tériumban hétfőn befejeződ­tek a magyar—jugoszláv áru­csere-forgalmi tárgyalások. A megbeszélések alapján Vas János magyar és Borivoj Gyorgyevics jugoszláv külke­reskedelmi miniszterhelyettes aláírta az 1981. évi árucsere- és szolgáltatásforgalmi jegy­zőkönyvet. Eszerint a két or­szág közötti árucsere értéke a jövő évben eléri a 332 mil­lió dollárt, s így 20 százalék­kal haladja meg az idei elő­irányzatot. BEJRUT Az izraeli kormány hétfői ülésén arra a megállapításra jutott, hogy a jelenlegi idő­pont nem alkalmas a Szíriái Golan-fennsík hivatalos be­kebelezésére. Ezért azt ajánl­ja a parlamentnek, hogy egyelőre tekintsen el az ilyen értelmű törvényjavaslat szer­dára tervezett napirendre tű­zésétől. A kormány ugyan­akkor „Izrael biztonsága szempontjából” elengedhetet­lennek tekinti az 1967-ben el­foglalt szíriai területek meg­tartását. AMMAN Békéltető bizottság alakult „az arab országok közötti né­zeteltérések elsimítására” — jelentette be az a közlemény, amelyet Sedli Klibinek, az Arab Liga főtitkárának Jor­dániában tett látogatásáról vasárnap Ammanban kiad­tak. A közleményből az is kitűnik, hogy a Szaúd-Arábia, Algéria és az Arab Liga kép­viselőiből álló békéltető bi­zottság ellátogat az arab or­szágok fővárosaiba. Csúcsdiplomácia Moszkva Búcsú Alekszej Koszigintúl Szászi Júlia, az MTI tudó­sítója jelenti: Moszkvaiak tízezrei vettek hétfőn végső búcsút Alekszej Koszigin tói, az SZKP és a szovjet kormány december 18-án elhunyt kiemelkedő személyiségétől. A szovjet hadsereg központi házában felállított ravatalt elborítot­ták a kegyelet virágai, a ko­szorúk, amelyeket a párt és állami szervek, moszkvaiak és köztársaságiak, üzemi kollek­tívák képviselői, a diplomá­ciai testületek vezetői he­lyeztek él. A ravatalnál ott látható az SZKP KB, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a miniszterta­nács által küldött koszorú. Elhelyezték a koporsó mel­lett azokat a magas kitünte­téseket, amelyeket Koszigin élete során a kommunista építésben elért eredmények elismeréseként kapott: a Szo­cialista Munka Hőse címmel járó két aranyérem, a hat Lenin-rend, az Októberi For­radalom és a Vörös Zászló Érdemrend. Az MSZMP Központi Bi­zottsága és a Magyar Nép- köztársaság kormánya nevé­ben dr. Szűrős Mátyás nagy­követ és a moszkvai magyar nagykövetség több vezető munkatársa rótta le kegyele­tét. A magyar nagykövet a délutáni részvétlátogatás al­kalmával koszorúkat helye­zett el a ravatalon. A hagyományokhoz híven az elhunyt politikus ravatalá­nál az SZKP és a kormány vezetői díszőrséget álltak; elsőként Leonyid Brezsnyev. Vele együtt álltak díszőrséget a politikai bizottság tagjai és póttagjai, az SZKP KB titká­rai. A párt- és állami veze­tők elsőként nyilvánították részvétüket az elhunyt hoz­zátartozóinak. A hétfői napon a Vörös Zászló-teremben fel­állított ravatalnál háromper­cenként váltották egymást a díszőrségek: a Legfelsőbb Ta­nács elnökségének tagjai, mi­niszterek, városi, területi és kerületi pártbizottságok veze­tői, régi harcostársak adóztak ily módon Koszigin emléké­nek. Az Alekszej Koszigin halá­la miatt érzett mély megren­dülést tükrözik azok a meg­emlékezések, amelyek a szov­jet sajtóban az SZKP és a szovjet kormány kiemelkedő személyiségének életútját fel­idézik. Méltatják azt a szere­pet, amit Koszigin a párt- és államépítés nagy tapasztala­tainak birtokában a gazda­sági építőmunka szervezője­ként játszott. Hangsúlyozzák, hogy Alekszej Koszigin min­den területen, ahova a párt irányította, híven szolgálta hazáját, a szovjet népet, ma­gas fokú pártossággal, nagy tudással, igényességgel, és az SZKP politikájához való elv­hűséggel munkálkodott. Felavatták szobrát Hétfőn felavatták József Attila szobrát, — Marton László Munkácsy-díjás, kivá­ló művész alkotását — az Országház déli Lapulja előtti parkban: Az ünnepségen a Himnusz hangjait követően — Hegedűs D. Géza, a Víg­színház Jászai Mari-díjas színművésze elsz'avalta a Du­nánál című költemény^ majd Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke mondott ün­nepi beszédet. Ezt követően a szobornál — amely a Dunánál című József Attila Budapesten vers első sorait idézi fel: a meditáció, az elmélyülés pil­lanatában ábrázolja a „rako­dópart alsó kövén” ülő József Attilát — a József At:tMar-em­lékbizottság nevében koszorút helyezett el Aczél György, az MSZMP Politikái Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyéttese, Szépvölgyi Zoltán. Tóth Dezső művelő­dési miniszterhelyettes, Do- bozy Itnre, a Magyar írók Szövetségének elnöke. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Napjainkban a diplomaták száma sokszorosa az akár né­hány évtizeddel ezelőttinek. Szerepük, fontosságuk viszont lát­szólag csökkent, hiszen- a legnaigyobb figyelmet kiváltó nem­zetközi eseményekben nem ők, hanem „főnökeik”, az állam­fők és miniszterelnökök játsszák a főszerepet. Az utóbbiak ír­ják alá a legfontosabb szerződéseket, az ő állásfoglalásaik je­lentik a döntő szót m'iind a konfliktusokban, mind az együtt­működés különféle színterein., Mondhatjuk tehát, hogy a ha. gyományos -diplomácia szerepét a legmagasabb szintű érint­kezés, a „csúcsdiiplo-máciá” vette át? Első pillantásra ez a fordulat valóban szembeötlő. Bár a nemzetközi érintkezés minden formája ki terebélyesedett, még­is az elmúlt évek külpolitikai eseményeire visszatekintve az olyan találkozók magaslanak ki, mint Brezsnyev tárgyalásai Nixoninail, Forddal, ma'j-d Carterral, a Francia Köztársaság elnökével1 és a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjával. De említhetnénk a szocialista országok vezetőinek rendszeres kétoldalú krími, illetve a fővárosokban tartott tanácskozásait. A Helsinkiben 1975-ben aláírt korszakos jelentőségű záróok­mány fontosságát is az aláíró államifők, miiníiszterelnökök, pártfőtitkárok ran-gja jelképezte a legjobban a nemzetközi közvélemény előtt. Sokán látják úgy, hogy új jelenséggel, a di-plomáciatörtén-et új korszakával állunk szemben ; valamikor a II. világháború végén, Jaltával és Fotsdammal kezdődő fo­lyamattal, s ez éles kontrasztot alkot a XVIII. és XIX. század­dal, amikor a diplomaták és a külügyminiszterek szava- és sze­replése jóval fontosabb volt. Amikor Talleyrand, Metternich és kollégáik „ga'zdáik” megkérdezése nélkül döntöttek koruk számos kérdésében. A múltnak és a -jelemnek ez a szembeállítása azonban nem indokolt. A doplomácia, a nemzetközi érintkezés az államok kialakulásától kezdve „királyi foglalkozás” volt. A hatalom csúcsain állók sosem engedhették meg maguknak, hogy a kül­politika irányítását másokra ruházzák át. Az ókorban és a kö­zépkorban a követek az uralkodónak nemcsak személyes kép­viselői, de gyakran saját ranggal nem is rendelkező bizalmasai voltak; az udvari hivatalnokok, orvosok-, tisztek köréből ke­rültek ki, súlyukat és a velük szemben követett bánásmódot megbízójuk ereje, tekintélye, s természetesen a két (a küldő és a fogadó) állam viszonyai határozta meg. A vezető állam­férfiak személyes találkozói sem mondhatók éppen mai talál­mánynak. Hia Sába királynőjének Salamon királynál tett láto­gatásában sok is a legendás elem (amelyek -valószínűleg té­nyeken alapulnak), a történelem számos pontosan dokumen­tálható uralkodói „csúcstalálkozót” .ismer. A magyar királyok személyes diplomáciájának talán legismertebb eseménye Ká­roly Róbert 1335-ös visegrádi „konferenciája” lengyei és cseh u-rál ko dót árs ával. A mai értelemben vett diplomácia kialakulása együttjárt e foglalkozás felértékelődésével. Az első állandó követségek XV. századi létesítését követően az 1648-as vesztfáliai béke után vált intézményessé a nagyhatalmaik -közötti rendszeres diplo. máeiai érintkezés. Jó két évszázadra beköszöntött ,a diploma­ták fénykora: az európai politikában, igen fontos szerepe lett a hatalmak változó csoportosulásait létrehozó tárgyalásoknak, az egyes államok belső viszonyait állandóan figyelemmel kí­sérő (és azokba -gyakran bele is avatkozó) diplomáciai -misszió­nak, s néhány kiemelkedő követ egyéni kvalitásainak. Az ak­kori rossz közlekedési viszonyok, és az elégtelen közbizton­ság kedvezett a diplomaták -önállóságának. Nehéz volt állan­dó kapcsolatot tartant az uralkodó és követsége között, a kül­döncöket támadás fenyegette, melynek során titkaikat elvehet- ték, vagy kiveh-ették belőlük. Ezért alakult ki az a 'gyakorlat, hogy állomáshelyére utazása előtt a kijelölt kövét az uralkodó­val és (tanácsadóival megtárgyalta feladatait, a követendő po­litikát, külföldi posztján pedig a kapott utasításokat legjobb belátása szerint, nagyfokú önállóságot élvezve hajtotta végre. A hangsúly -nem az utasítások precíz végrehajtásán, hanem a sikeren volt. A vasút, majd a távíró megjelenése és a XIX. században ugrásszerűen megnőtt közbiztonság véget vetett a diploma­ták viszonylagos önállóságának. Könnyű és gyors lett az érint­kezés a misszió és a központ között, lehetővé vált a rendsze­res utasítás és jelentés bevezetése, s erre is támaszkodva a döntéshozatali mechanizmus központosítása. Kivételt talán csak egy-egy nagyhatalomnak a -kisebb, vagy alárendelt álla­mokban lévő követségei képviseltek, alho] hosszabb ideig fenn­maradt a követek függetlensége, nagy befolyása. A csúcsd'iplomáciát a XIX. század is bőven (ismerte. Az 1814 —-15-ös bécsi kongresszuson a vezetőszerepet játszók államuk első emberei, tényleges vezetői -voltak: I. Sándor cár és Met­ternich kancellár. Mellettük uralkodók és külügyminiszterek döntöttek még, nem pedig a diplomaták. 1878-ban- az uralkodók helyett a bizalmukat teljes mértékben bíró és az ügyek ope­ratív irányítását saját kezükben tartó államférfiak döntöttek a berlini kongresszuson: Bismarck kancellár, Disraeli brit mi­niszterelnök és An-drássy Gyula osztrák—magyar külügymi­niszter. De gyakoriak és időnként -fontosak voltak az uralko­dók találkozói is: 1859-ben III. Napóleon Villáiráncában ál­lapodott meg az itáliai háború befejezéséről Ferencz Józseffel; II. Vilmos császár gyakori angliai látogatásai kihatással vol­tak (sokszor .negatív irányban) az angol—német viszonyra; VII. Eduard angol király párizsi és revali utazása pedig ko­moly mértékben járult hozzá az antant megszületéséhez. Az első világháborút lezáró párizsi békekonferencia ugyancsak csúcstalálkozó volt a. javából:, a világ sorsát a „Négy Nagy”, Wilson amerikai elnök, Lloyd George angol, Clémanceau fran­cia és Orlando ola-sz miniszterelnök döntötte el, s már kül­ügyminisztereik is csak a másodlagos kérdésekbe szólhattak bele érdemben. Mégsem tagadhatjuk, hogy a II. világháború után a csúcs- di-plomáciá minőségileg is új, s nem csupán a korábbinál gya­koribb érintkezési forma lett. A döntések ho-rdereje megnőtt, a háború és béke kérdése egyúttal a'z emberiség élethalál kér­dése lett, a vezető államférfiak felelőssége óriási, s mások nem is igen vállalhatják (helyettük a felelősséget. JESZENSZKY GÉZA Tüntetés Miamiban Ismét tüntetések voltak a floridai Miamiban, ahol a bíró­ság felmentett több rendőrt, akik tavaly — épp egy év­vek ezelőtt — meggyilkoltak egy színesbőrű férfit. A gyil­kosság idén már hosszabb faji zavargásokhoz vezetett az amerikai városban. (Kcptávírónkon érkezett.) Mindenki karácsonyfája Szekszárdon Szekszárd központjában, a Garay téren is felállították hétfőn a már hagyományos mindenki karácsonyi álját. A több mint nyolc méter magas lucfenyőt a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság báta- széki erdészetének a nagy- ökörfői völgyben levő üveg­hutai fenyveséből vitték 'Tolna megye székihelyére, s a Vá­rosi Tanács V. B. költségve­tési üzemének szocialista bri­gádjai a tavalyinál több szí­nes villanyégővel, szaloncuk­rokkal és alufóliába csoma­golt csillogó dobozokkal dí­szítették fel. B. L. Frydenlund Moszkvában Nagygyűlés Havannában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom