Tolna Megyei Népújság, 1980. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. december 21. Egészségügyiek az egészségükről Ínyár derekán kolllégáA im egyik, városunkban hagytak abban a hit- '.v ■■■■. oen, hogy bőségesen lesz dolgom délután négyig, mire végzek a munkámmal, ők is végeznek és jönnek értem. Negyedária alatt kiderült, 'hogy akit keresek nincs itthon- és ha nem akarok üres kézzel hazíaitémi, el kell jutnom valahogy egyik közeli községbe. Igen ám, de hogyan? Régi ismerősöm, a vezető védőnő ajánlkozott, akivel ezt megél őzően volt szerencsém csak féliig tréfásan közölni, hogy semlrni keresnivalója a munkahelyén és megérdemelné, hogy bevágják egy mentőbe és kórházba vigyék. Hosszú idő alatt „fölnevelt” porckoronigsérve van az illetőnek, s míg pörléked- tem vele, 'előadta, hogy most éppen nem ér rá ágynak dőlni, mert micsoda dolog lenne ha cseriben hagyná a szak- szervezeti választások időszakában a munkatársait? Nem túlZok, úgy nézett ki, mint egy kificamodott kérdőjel. Miit volt miit tennem? Kissé nehéz szívvel elfogadtam az ajánlatát, de oda és vissza útban is megpróbáltam a lehető legdkésszólóbban rávenni, hogy legyen már elég a kannyielműsfcödésből. Esküdö- zötit, hogy úgy lesz, becsületszóra. Nagyjából jó hónapig húzta még, aztán következett a kiadós betegállomány, pardont nem ismerő kórházi kezeléssel. Mikor föligyógyulása után először találkoztunk, közölte, hogy már baléttozlk is, ha éppen kíváncsi vagyok rá, milyen remekül rendbehozták. Majd ismét esküdött, de most arra, hogy legközelebb bizonyisten nem várja meg a „végkifejletet”, mert igen pocsék dolog, ha az ember, alki mozgásra termett, reszket még egy ártatlan, tüsz- saemltéstől is. Nem hittem és most sem hiszek neki, de ez semmit sem változtat iránta érzett tiszteletemen. Tudniillik ez _az ismerősöm egy hajszállal sem rosszabb betegként, mint a pályatársainak ezre a megyében. Az egészségügy dolgozóira sajnos az a jellemző, hogy a végsőkig nem hiszik el, hogy betegek ők is lehetnek. Itt a megoldás? Ismert és meglehetősen el- koptatott igazság, hogy a cipésznek! nincs Cipője, vagy ha van, többnyire lyukas. „A Saját, az mindig ráér — mondják a cipészek —, különben is, miféle mester az, aki a maga dolgaival bíbelődik?” Folytassa ezt a gondolatsort, akinek kedve van hozzá. Az egészségügyiek nem mindenkor „exportképes” egészségi állapota és — sajnálatomra nincs erre megfelelőbb kifejezés — alkalmanként önmagukkal szemben megnyilvánuló nemtörődömsége olyan szemléletmódra vall, amit tulajdonképpen hivatalból kellene üldözni. No de hogyan? Minap a megyei kórházrendelőintézet fél tucat vezető beosztású dolgozójával beszélgettem igen hosszasan arról; mi a magyarázata annak, hogy e fehérbe öltözött — és rendeltetésének megfelelően az egészséget vdsSzatermelő — nagyüzemek dolgozóinak a szakértelem bőségének kellős közepén sem megoldott az egészségügy ellátása megnyugtatóan? Bejelentették, hogy nem ér a nevük, a megoldatlanság december 1-től már nem felél meg Szekszárdon a valóságnak. Néhány hete van ugyanis egy orvosuk, aki naponta három árában — kettőtől ötig — rendel a kórházrendelőiin t'ézetben,' s miután kiírási joga is van., az induló betegforgalomra sincs panasz. Korábban elég bonyodalmas dolog volt — kivált a derékhadat alkotó háromipű- szalkosoknak, akiknek zöme családanya, és nem mellékesen — él jut ni ok a lakóhelyük szerint illetékes körzeti orvoshoz. Itt rendszerint — ők is — zsúfoltsággal találták magukat szemben. S azzal, ami mögött még csak nem is gyanítható rosisz szándék. Számos körzeti orvos gondolja, hogy aki annyi szakorvos közelében dolgozik, mint egy- egy kórházi dolgozó, annak egetverő problémád nem lehetnek. Ebből adódott aztán számos olyan eset, hogy a több nap óta komyadoző nővérre inkább kolflégális, mint főnöki szigorral ráripakodott a főorvos, hogy „m.i a baja, szedjen' ezt meg ezt és sürgősen keresse föl a körzeti orvosát”. Az meghallgatva, hogy eddig mi történt, gyakran jutott olyan következtetésre, hogy itt neki semmi különösebb tennivalója nincs. Szerencsére ebből nagyobb gubancok nem adódtak, táplálták viszont azt a balhdedel- met, hogy aki a gyógyítás világában él, a 'gyógyítást szolgálja, azzal nagyobb bajok nem történhetnék. Egy fronton .nincs kömnyel- ■műsködés. A kötelezően előírt v izsg álatok megtörténnék, bár, mint azt elmesélték — természetesen név nélkül — volt évekkel ezelőtt olyan is, hogy a feledékenyekre rá kellett ijeszteni. Azzal, hogy nem kapják meg addig az esedékes illetményüket, amíg az időszakos vizsgálat megtörténtéről kezükben nincsenek a szükséges papírok. Lett erre nagy sürgésforgás, de azóta ndhcsenek ilyen természetű memóriazavarok... — Es ha kézben vannak azok a papírok, melyekből kiderül, hogy Valami nagyon nincs rendiben ? Akár hiszik, akár nem, a kérdezették roppant kényelmetlennek találták ezt a kérdést. Próbálkoztak is a kerülgetéssel, de végül kibökték; az egészségügyi dolgozók sem jobbak a deákné vásznánál, őket szakmai ismereteik is gátolják abban, hogy úgynevezett jó a kezelőorvossal együttműködésre kész, a gyógyulás érdekében mintaszerű betegék legyenek. Szigort kérnek (Később már ápolónők bizonygatták, hogy „banális panaszok miatt” egyikük se hagyhatja cserben „ukk- muikk-tfukk” az osztályát, közvetlen munkatársait. Nem azért, mert akkor megállna a Világ, de ha mondjuk az egy műszakba beosztható három szakképzett nővér közül kiesik egy, a helyükön maradókra jut a hiányzó munkájának elvégzése. Aki nem csinálta, nem teljesített betegágy mellett szolgálatot, az fel sem tudja fogni, hogy megterhelésben ez miit jelent. Szóval, ezért tartják magukat... — Véleményük szerint milyennek kell lennie annak az orvosnak, aki egészségügyi környezetben nem szabályszerű üzemorvos ugyan, de mégis ilyen feladatokat lát el részben. Szigorúnak, vagy elné- zőnék? Hat szavazó közül négy a szigorúságra voksolt, kettő meg iS magyarázta szigorra vonatkozó igényét. Azzal, hogy neveléssel alaipos szemléletmódváltást kell meghonosítani az egészségügyiek körében, akiknek egészségügyi ellátását eddig „elefelej- tették” szabályozná. Itt nyilvánvalóan nem recept írásra van szükség, hanem arra, hogy ne csak a több, minit tíz éve működő fogászati szak- rendelésnek legyen meg a lehetséges forgalma, hanem pél. dáu(l az onkológilai szűrővizsgálatoknak, más hasonló vizsgálatoknak is. De, ami lehetőséget a megye 30 éven felüli nőlakossága fölfedezett az onkológiai szűrésben, az hosszan elkerülte a több, minit ezer nőt foglalkoztató kórház-rendelőintézet dolgozóinak figyelmét. A szakszervezet és Vöröskereszt köZös akciójára volt szükség, hogy évente egyszer megtalálják az utat az onkológiára. Az utóbbi miért nem lett „sláger” és az előbbi, a fogszakorvosi ellátás miért igen? Aki találkozott már a fogfájás, orvosok körében is rettegett gyötrelmeivel, az tudja a vá. faszt... Vigyázzanak magukra! \ — Ha mérlegelni kell, hogy a szakdolgozók, vagy az orvosok, a nehezebb emberek betegsége esetén, mit felelnének? A vélemény egyöntetű. Az orvosok! Kérdezném, hogy miért, bár sejtem, hogy az öngyógyítás „kézenfekvőbbnek” látszó megoldása miatt, amikor 'kivágódik az ajtó és egyik nagyközségünk körzeti orvosnője viharzik be. Normális körülmények között dolgozna most, de szabadságon van, mert influenzás. Dolga van Szekszárdon, bejött. — Látja? Itt a példa! Láttam és örültem, hogy a doktornő humorát a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolták a föltehetően betegeitől beszerzett vírusok. Miután- szövődménymentes „szabadságot” kívánok neki, mesélik, hogy a felsőlégúti megbetegedések mostaninál sokkal ártatlanabb időszakában is előfordul, hogy az ügyeletből beteghez hívott körzeti orvos 39 fokos lázzal küszködve megy ki a csupán hőemélikedéses beteghez. Miért nem íratja ki magát? Ugyanazért, amiért a nővérek és más orvosok. — Ez úgy bennünk van — mondja a főnővór és talán, ha nem lennénk ennyien és régebb óta ismernénk egymást, mondana többet is. Sejtésem szerint a hivatásról, hivatás- tudatról, , melyről elmondtunk annyi általánosságot, hogy most már félünk beszélni róla. Pedig alighanem itt van a magyarázata annak, hogy egészségi állapotukat nem veszik mindig komolyan az egészségügyiek, ami kockázatos dolog, s alkalmanként nem is menthető. Aki teheti, próbálja őket meggyőzni arról, hogy ezt pont azért nem szabad, mert a mesterségük hivatás, ami megköveteld azt is, hogy ta- nuljlanlak meg vigyázni magúikra! — la — A fűtőházban két mozdony lesz Készül a paksi műzeum Friss színeket kapott a szépen tatarozott és helyreállított fűtőház Kórházépítés Feltűnöen megszépült a régi paksi vasútállomás külső épülete, a fűtőház: tatarozták a nyáron. Nagyon kopott volt, az ajtaja félig roncs. Észre sem lehetett venni a szürkeségét, kormosságát, legföljebb úgy nézett rá egy pillanatig a 6-os úton elhaladó gépkocsik utasa, hogy na, ez is befejezte az életét. Üj életet kezd nemsokára. Más lesz a jövője, mint a múltja, de szebb és érdekesebb annál. Múzeumot rendeznék be az öreg fűtőházban és az egykori vasútállomás valamennyi épületében. Felvilágosításért Budapesten csöngettem, a Közlekedési Múzeumban. A hatalmas csarnok végén, az első lépcsőfordulónál nehéz vasajtó. Néhány másodperc múlva jön Koltai Mariann főmuzeo- lógus. — Nyitva van — mondja. — Nem éreztem. Teljes erővel «próbáltam kinyitni. Arra gondoltam, kincset érő anyagot őriznek a raktárban. A hely nemcsak iroda, hanem raktár is. Átmegyünk a zsúfolt termen, apró irodába. A Pakson létesítendő múzeumról készségesen beszél a főmUzeológus. Szakmailag ő irányítja a felújítást, amüt egyébként a MÁV Pécsi Vasúti Igazgatósága végez — Mikorra készül el, és milyen lesz? Mindenkit ez érdekel, tehát erre szeretnénk választ kapni. — Az első megnyitás valószínűleg a jövő évi vasutais- napon lesz ez részleges megnyitás, hiszen az egész munka éveket igényel. Most még nem lehet pontos határidőket mondani. Inkább csak azt, milyennek ígérkezik a paksi múzeum. Két mozdony áll majd a fűtőházban, egy pedig a fordító korongon. Természetesen nagyon régi típusú gépek, mellékvonali mozdonyok. Eredeti formájában állítjuk helyre a fűtőházat, benne lesznek az ott egykor használt eszközök. Megtörténik a száikséíges vágánykialakítás. Gépkocsdpairkoló is épül a múzeumnál. — Egyelőre lakók vannak az állomáson, a szolgálati lakásokban. Elköltőinek innen? két— Igen, minden épületrészt a múzeum rendelkezésére bo- csátanlak. Vasúti múzeum lesz az egész állomásból. A pécsi pályafenntartási kiállítás átkerül ide, vasúti kocsiba. Az állomás előtt mellékvonali szerelvényt állítanak le, olyat, amelyen személy- és teherkocsikat kapcsolnak össze, mert valamikor így közlekedtek ezek. Kéttengelyes kocsik. Maga az állomásépület eredeti berendezésű forgalmi irodá, jegykiadó és váró a földszinten, az emeleten pedig állandó kiállítást rendezünk. Tehát ahol még lakás Van. — Nyilván sokba kerül az egész munka megvalósítása. — Pontos összeget nem lehet tudni, mert sok társadalmi munkát is végeznek paksi emberek, vállalatok, érre ígéretet tettek. Mindenképpen nagy nyereség, hogy nem bontják le az épületeket. Kár lenne értük. Paks forgalmas út mellett fekszik, az öreg állomás közvetlenül az útnál található. Szép a környezet, erdő, és a Duna. Ideális kirándulóhely, bizonyára sokan fogják látogatni a leendő múzeumot — mondotta Koltai Mariann, a Közlekedési Múzeum főmuzeológusa. Kifelé jövet elképzelem a három öreg mozdonyt, a fűtőházi eszközöket, a néma forgalmi irodát, mindezt az erdő mellett. A paksi múzeum meghittnek ígérkezik, ahol pihenni is lehet, nemcsak rácsodálkozni a régiségekre, gyerefcszemmel. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Az V. ötéves terv időszaka, ban közel 17 milliárd forintot fordítanak kórházak, s egyéb fekvőbeteg-gyógyintézetiek építésére és rekonstrukciójára. Egyedül a tervidőszak utolsó esztendejében 1980-ban 2500 ággyal bővül a kórházak befogadóképessége. Elkészült a főváros új kórháza a dél-pesti. A 880 ágyas intézmény a VI. ötéves terv során tovább bővül egy 450 ágyas pavilonnal. Ugyancsak Budapesten került átadásra az Országos Reuma- és Fizi. koterápiás Intézet (ORFI) új 300 ágyas kórházi részlege, valamint a Mairgit-kórház új 6zámya. A műszaki okok miatt kiköltöztetett Országos Trlaumatológíai Intézet átépítése várhatóan 1983-iban fejeződik be. Az 1979-ben átadott Kere- pestarcsai kórház a VI. ötéves terv időszakában egy 283 ágyas, új paiyfiJlonnial bővül. Ugyancsak folytatódik a győri megyei kórház építkezése. A már elkészült 280 ágyas, új épület mellé egy 560 ágyas pavilon épül. Bővül az egri megyei kórház is. 380 ágyas sebészeti részleggel, a VI. ötéves terv időszakában pedig 180 ágyas nőgyógyászati pavilon kerül átadásra. A körmendi új szülészeti tömböt (220 ágy), valamint a szigetvári 300 ágyas új részleget már átadták. A veszprémi kórház 300 ágyas belgyógyászati pavilonja csak a következő években készül el. A balatonfüredi szívszama- tórium három — egyenként 100 ágyas — pavilonját már birtokba vették a betegek. A 600 ágyas kecskeméti megyei kórház átadására — a terv szerint — még 1980-ban sor keriil. A debreceni, a nyíregyházi, a békóscsábai, a dunaújvárosi, valamint a szolnoki kórházaik új létesítményei csak a VI. ötéves terv időszakában készülnék el. Térképünk a felsorolt objektumokat ábrázolja
