Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

1980. november 30. ^fepÜJSÁG 3 „Ennek mennie kell!” Megy község közös öröme Kisviejlfce, Lengyel, Mucs- fia és Závod társközségek. Kds. vejke székhellyel azonban nemcsiak államigazgatási egy­séget) alkotnak, hanem gaz­daságit is. Itt van a négy te­lepülés tertmélősizöV'etkiezaté- nek központja, nem messze a tanácstól!. A két 'épület kül­seje egyforma és gondos gaz­dára Valllö. Helyi mesterek munkája. Akárcsak az az át­alakított, hosszú épület, ami 1 milliós költséggel készült el augusztus közepétől számítva három és fél hóniaip alatt, s a községnek azon a fertályán, amely a Bonyhád fellöl érke­zőkre köszön,. Ha nem mond­ja el Kasler Antal, a terme­lőszövetkezet elnöke, hogy a gazdaság női munkaerejének lekötésére kialakított köny- nyűipöirt üzemcsarnok tehén- istálló volt, ki nem Italálam. Legföljebb az lehet „gyanús”, hogy miiért néz ez a faliuszéli hosszú épület dimibes-domlbos legelőre. Tisztaság, rend, gépek halk zümmögése, neonfény e»s a friss, fehéren vakító radiáto­rokból meleg sugárzik. A gé­pek mellett olyan asszonyok, lányok ülnek, akik november harmadikáig a termelőszövet­kezet éggel Iböltozott „üzem­csarnokéiban” dolgoztaik, vagy a háztartásukban. Mikor sor került a kedvezőtlen adottsá­gokkal működő tertnieliőszö- vetkezetban a cukorrépa, és dohánytermesztés megszün­tetésére, keresni kellett vala­mi munkát az ésszerű ter- mékszlerkezet-v ált ásón túl a gépesítés milalht is foglalkoz­tatásukat követelő asszonyok­nak. Miért éppen a Kiskunhala­si Kötöttárugyár lett tíz évire szólóan partnere a termel ő- s zövetkezdtnek ? Az elnök rokonszenves ar­ca erre a kérdésre kissé el­komorult. Mint elmondotta, ez év elején itthon; és a kö­zeliben kezdték el ők a lehe­tőségek kutatását, de miért ez az igyekezetük sikertelen ma­radt, eljutottak (Budapestire a Flinomfcötöttáru-igyárha is. Ott jiarvaisioll't álk:, hogy tépjenek kapcsolatiba la halasiakkal, akik nyomban készek voltak a koprodukcióra, mindössze az volt a kikötésük, hogy a termelőszövetkezet 160—170 főt foglalkoztató üzemcsar­nok kialakítását és munka­erővel történő benépesítéseit gahantiálijá. A gazdaság igent mondott. Jövőre már 160-an dolgoznak az idősebbek szá­miára álombélinek tűnőén kel­lemes munkahelyen. Augusztus derekán gyorsul­tak tehát föl a dolgok. A ter- mélőszövetbezelfc háromhetes betanulásra 14 asszonyt kül­dött el Halasra.* * 1 November elején pedig a gyár delegált fiatal szakmunkásad közül nyolcat Kisvejkére azzal a megbízatásslal1, hogy segítsék azt a 80 lenigydli, muesflai, zá- vodi és kisvej'kei nőt, akik két műszakiban elkezdik a számukra addig ismeretlen ipari munkát. Azt miár nem az elnöktől tudom, hanem másöhtól, hogy Banyhádon okozott némi elé­gedetlenkedést a kisvejkeiek Most még nehéz, de lesz majd könnyebb... Bajos dolog a befűzés üzemalapíitásii sikere. No, de eső után köpönyeg? A négy község tócsáéból kiiaJlakított közös gazdáikéig előbb itthon és közel kereste a megoldást, de volt akkor olyan is, aki azzal utasította el őket, hogy ./neveljenek az asszonyok bi­kát.” Jön a síkkötött áru Hesza- botfam, Halasról, itt történik az összeállítás, varrás. Válto­zatos, kifejezetten nőknek való muhka ez. Hat hónapig tart a tanulóidő, addig tízfo­rintos órabérre számíthatnak a lányok, asszonyok, de az ügyesabbje három hónap el­telte után, már kaphat alap- órabérére a gyári normának megfelelő ösztönző kiegészí­tést. Péter Mihályné állít meg a. gépe mellett és kérdezi, hogy tetsizik-e az üzemük? Mon­dom, hogy nagyon és nyugod­tan legyenek ők is büszkék rá, mert kivételesen jók a munkakörülmények. Aztán az sem mellékes, hogy remekül el vannak látva szociális lá- tesítmónyelkkel. Bárki . iri­gyelheti őket, ha minden a helyiére rózódik. Az eleven tekintetű, há­romgyermekes asszony ennek ■előtte segédmunkás vólt a téesz építőbrigádjában. Kicsit családi állápon is, mivel a férje ugyanitt ács. Bár fele­ségüket a férfiak nem szíve­sen engedik el „vidékre”, a férje, Péter Mihály azt mondta;: „Menjél csak Ha­lasra a többiekkel. Olyan munka való. asszonynépnek, mint amit ott megtanultak.” — Nehéz volt? — Semmi se könnyű, 'amit tanulni kell. De ez itt ne­künk sikerülni fog! A másik gépsoron a jócs­kán nagymama korú Biiliicz- ky Mihályné befűzéssel baj­lódik. Mellette a négy hala­si kislány közül Püspöki Ve­ronika kötő-ihurkoló, konfek. eió-szakmunkás. Neki itt van ikertestvére, Edit is. A min­dig csupa mosoly és segítő­kész „négyesfogat” imiásik két tagja Benfce Rozália és Sz. Kovács Piroska. Remekül ér­zik magukat, mert moist, a halasiak azok Kiisvejfcém, meg a társközségekben, akikhez mindenki kedves, akikről legtöbbet beszélnek. Hétf őn hoziza őket a gyár autója ha­zulról és pénteken mennek vissza, Muosfán, a termelő­szövetkezetnek egy kétszo­bás, fürdőszobás szolgálati lakásában van a szállásuk. A gyári „delegáció” férfitiagjad — közöttük két műszerész fiú — Vejlkén laknák. Mint észrevettem, azoknak nehezebb a betanulás, akik koruknál fogva leginkább rá­szolgáltak arra, hogy a me­zőgazdáságban embemyűvő- ként emlegetett munkaf elté­teleket jobbra, 'összkomfor­tosra váltsák. No, de ismerik azt a közmondást, miszerint gyakortliat teszi a mestert. 'Egyáltalán nem baj, ha las­san megy az alapműveletek elsajátítása... Az üzemcsarnok kazánház felőli részén, (hosszú asztal, rajta pedig férfi-, női és gyer- mekpulóvierek, -kardigánok, -mellények, kanitáros nadirá- goicskák. Nézem az első, ke­zem ü gyiébe Ikeríth ető konfek. ciójegyet. Miire rákerülhetett az árura, nyolcán vették kéz­be és végezték el rajta a so­ros munkát. Ki könnyebben, ki pedig jócskán kételkedve még tulajdon képességeiben. Miire teljes lesz a létszám, mindkét műszakban bőven akadnak már olyanok, akik segíteni tudnak az új betaniu­1 óknak. Kifele megyürjk, amikor Fábián Benedekmé — part­vissal a kezében — szalad utánunk, hogy szívesen főz egy kávét, ha elfogadjuk, s ígéretünket veszi, hogy leg­közelebb próbáljuk ki az ön­költséges „presszót”, ahol uzsonnázni és cigarettázni is lehet. Már amnák, aki do­hányzik. Megtudjuk még, hogy a takarítónők ajánlot­ták meg a káviéfőzést, hogy az se Ihiányozzlék, ha valakit netán edálimosít a gépek mo­noton zaja. Megállunk kint a csalóka napsütésben. Itt mondja el az elnök, amire eddig nem sok figyelem jutott. Amikor, meg­érkeztünk, éppen szegedi ker­tészekkel tárgyalt. Tavasszal parkosítani akarják az üzem­házuk környékét, miért ha az állattartási telepen jól feste­nék a tujiafák, virágok, itt is heiyüköni lesznek. Nagyjából hetvenezer forintba fog ke­rülői a környezet renidezíése, de mégéri, ha jól érzik majd magukat a lányok, asszonyok. Gondoltaik aztán az utánpót­lás biztosítására is. Ügy ter­vezik, hogy a termelőszövet­kezet ösatöndíjszerződést köt azokkal a nyolc általánost végzett kislányokkal, akik kedvet éreznek a konfekció szakiméra. 'Ügy búcsúzunk, hogy ta­vasszá, 1, amikor elkészül a kömyezetszlépítés, megint szá­míthatnak a látogatásunkra. De nem kizárólag az érvé­nyes kávémeghívés miatt, ha­nem beszélgetni a rrtég szo­katlan ipari munkáról, a kez­detről, aminek mai nehézsé­gei .akkorra már jórészt fe­ledésbe merülhetnek. Az az öröm viszont, ami felett ma négy község egy termelőszö­vetkezetének tagsága oszto­zik és ókkal, alighanem ta­vaszra teljesedik ki igazán... LÄSZLÖibolya Fotó: SíAPFINGER A. HÉTRŐL HÉTRE £ HÍRRŐL HÍRRE A BVK szekszárdi gyárának ebben a csar­nokában, a képünkön más műveletek köz­ben látható gépek átállításával készítették a dunaföldvári Alkotmány Termelőszövet­kezet több mint 100 hektáros területén földbe bújtatott műanyag dréncsöveket. Farkas Pál műve, Babits Mihály szobra — egyelőre még a teherautó platóján. A hét folyamán két értékes szobor is „utazott” Szekszárdra. Borsos Miklós Liszt Ferenc- mellszobrárói keddi számunkban olvashat­nak majd az érdeklődők. Minden héten az információk, hírek özöne zúdul ránk. Ezek egy részét, megfelelőnek vélt szűrés után, lapunk hasábjain továbbítjuk ol­vasóinkhoz, megtetézve azokat a saját munka­társaink cikkeivel, riportjaival, tudósításaival és az élet különböző pillanatait bemutató fény- képfelvételekkel. Az újság szóban benne van, hogy annak elsősorban újdonságnak kellene lennie. Ha nincs is mindig így, annyi tény, hogy az újság a napnak készül és emlékeze­tünkben 24 óra leforgása alatt helyet cserél a következő napéval. Itt és ezen a helyen az elkövetkező hetekben is, igyekszünk visszatérni néhány hírre, eseményre, mélyekkel kapcsolat­ban egy s más továbbgondolni valónk akadt. Bevezetőben egy rövid összefoglalás az el­múlt hétről: HÉTFŐ: megkezdődtek megyénkben a pá­lyaválasztási hetek rendezvényei. KEDD: a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület újítási pályázatának értékelése Szekszárdon. SZERDA: hírt adtunk a nagyobb települé­sek taxihálózatával kapcsolatos fejlesztési el­képzelésekről. CSÜTÖRTÖK: jelentős területen folyik drén- csövezéses talajjavítás a dunaföldvári Alkot­mány Termelőszövetkezetben. PÉNTEK: új üzemcsarnokot adtak át a dom­bóvári Unió Ipari Szövetkezetnél. SZOMBAT: megyei küldöttértekezletet tar­tott a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége. pälyaválasztási hetek Senki nem gondol arra, hogy egy-két hét leforgása alatt kell, vagy kellene bárkinek is döntenie választandó életpályája felől. A már hosszabb idő, évek óta ismétlődő ilyen jellegű rendezvények a jószándékú befolyásolás gondolatának jegyében jönnek létre. Ez a befolyásolási jószándék kettős. Mindig voltak és valószínűleg a jövőben szintúgy lesznek úgynevezett „divat” szak­mák. A magyar nők szépség iránti igénye közismert, az viszont képtelenség lenne, hogy ezzel a szépséggel annyi kozmetikus foglalkozzék, ahány lány — elméletben — legszívesebben erre a pályára menne. Ter­mészetesen nemcsak a kozmetikusoknak, hanem a programozó matematikusoknak, agrármérnököknek, orvosoknak, tanárok­nak, fűtőcső-szerelőknek, tv- és rádiószere­lőknek is megvan egy valószínű „felvevő­piacuk”. Ezalatt egy olyan létszám értendő, melyet az ország belátható időn belül mun­kával el tud látni. Ezzel szorosan össze­függ a dolog másik oldala, nevezetesen az, hogy az egyéni jó közérzethez hozzátarto­zik a megfelelő életpálya, szakma, mester­ség. Egy olyan pálya, amely felkelti az ér­deklődést és kinek-kinek sikerélményt hoz, ahelyett, hogy az azon végzett munka nyűggé, unott teherré válna. A november 24-től december 5-ig tartó pályaválasztási hetek első, így is mondhat­nánk, hogy „ismeretterjesztő előadója” dr. Kotsis Ottó adjunktus volt a kaposvári Mezőgazdasági Főiskoláról. A különböző oktatási intézmények eddig nem tapasztalt számban jelentkeztek azzal a szándékkal, hogy felhívják a figyelmet önmagukra. A kertészeti egyetem, a szegedi élelmiszer- ipari főiskola, a keszthelyi agráregyetem, a pécsi jogi kar, közgazdasági kar, műszaki főiskola, tanárképző főiskola és orvostudo­mányi egyetem, a győri Közlekedési és Távközlési Főiskola, a zalaegerszegi szám­viteli, a mezőtúri gépészeti főiskola, a bu­dapesti Műszaki Egyetem, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola és az Egészség- ügyi Főiskola, a kecskeméti óvónőképző. Természetesen nem hiányzott a sorból fő­iskolánk anyaintézménye, és az 505-ös szak­munkásképző intézet, a területi hadkiegé­szítő parancsnokság sem, mely utóbbi tisz­ti és altiszti pályákra hívta a hivatást ér­zőket. A lista önmagáért beszél. A MEZŐGAZDASÁG Városi légyen valaki, vagy falun lakó, a mezőgazdaság mindenkit érdekel. Főleg mostanában, amikor a tavasz megkésett, az ősz nyáron is jelentkezett, a tél pedig már ősszel kimutatta a foga fehérjét. Az elmúlt héten foglalkoztunk a cukorrépa­betakarítással, a magtár-helyzettel, a nö­Pillanatfelvétel a letört kukorica szállítá­sáról. A nedves tároláshoz óhatatlanul szükséges fóliák szállítását riporterünk nem tudta megörökíteni, ugyanis — mint írtuk: „Továbbra is hiánycikk a fólia, az igényeknek csupán kis részét tudják ki­elégíteni”. vényvédelemmel, a héj nélküli tökmaggal, a gyapjútermesztéssel, a szárítási kapaci­tással, a dréncsövezéssel, a háztájival és a pillanatnyi helyzetet összegezésben is igye­keztünk rögzíteni. Az átmenetileg melegre fordult időjárás sokat segített a gondokon. De az, hogy — idézzük — „Az elmúlt hé­ten gondot jelentett, hogy nem volt elég fűtő- és gázolaj. Az ÁFOR-telepeken ke­vés a szállítójármű, s ezért a nagyüzemek megrendeléseinek nem tudnak eleget ten­ni” — már aligha írható az időjárás szám­lájára. A szervezettségére, pontosabban szerve­zetlenségére annál inkább. KÖRNYEZETÜNK Korántsem valamilyen múló divatnak tulajdonítható, hogy az elmúlt héten ha­sábjainkon összesen hat alkalommal hoz­tuk szóba valamilyen formában, közelebb­ről vagy távolabbról a környezetvédelmet. A sötétvölgyi horgásztó, a hortobágyi ter­mészetvédelmi terület, a paksi gyermek- liget, a ragadozó madarak védelme, a kö­vespataki árok környékének meliorációja és a már említett dunaföldvári dréncsö- vezés volt cikkeink témája. Ezenkívül ol­vasóink jóvoltából tegnap ismét foglalkoz­tunk Domborival, ahol egyébként nem­csak a horgászati, hanem a víztisztasági helyzet is hagy maga után kívánnivalókat. Ha ugyan nem követelnivalókat. S' Tagadhatatlan, hogy megyénk a környe­zetvédelem, helyesebben szólva a környe­zetszennyezés terén még aránylag szeren­csés helyzetben van. A szennyezési ártal­makat többnyire „importáljuk”, elsősor­ban a Nádor-csatorna és a Duna „közre­működésével”. Ez azonban semmilyen el­bizakodottságra nem adhat okot, elég né­hány évnyi „lazítás” és bármelyik helyen sarkalatosán megváltozhat a helyzet. Igaz­ság szerint egészséges természetvédelem­ről, környezeti kultúráról majd csak ak­kor beszélhetünk, ha ez nem néhány tucat jószándékú megszállott, majdnem magán­ügye, nótán szélmalomharca lesz, hanem az egész társadalom magától értetődő fel- ádata. ORDAS IVÁN Negyvenen dolgoznak a délei őtti 'műszakban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom