Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-21 / 273. szám
a Képújság 1980. november 21. Harmincéves a polgári védelem. népségét tartanak ma délelőtt. Arról emlékeznek meg, hogy harminc évvel ezelőtt, a tanácsrendszer megalakulása után nem sokkal megkezdődött a hátországvédelem szervezete, a légoltalom kiépítése. Mai utóda, a polgári védelem már jól szervezett, hatékony erő. Egy-egy gyakorlat sokezres tömegeket, nagy mennyiségű technikai eszközt tud felvonultatni. Visszaemlékezés az évfordulón Dolgozó népünk szolgálatában Feladataink Az elmúlt évtizedekben a polgári védelem fejlődésében gyökeres minőségi változások történtek. Változás ment végbe a pv-szervezeték kialakításában, anyagi, technikai ellátásában, az alkalmazási készenlét jelentőségének és jellegének értelmezésében, a személyi állománnyal szemben támasztott követelményekben. Az eddig végrehajtott polgári védelmi felkészítés ■ és a gyakorlatok tapasztalatai azt igazolják, hogy a polgári védelmi szervezetek és a lakosság a községi, üzemi parancsnokságok irányításával képesek a védelmi feladatok ellátására, megértették a magas szintű követelmények betartásának szükségességét. Fontos, hogy az elkövetkezendő időszakban megértessük; a korszerű támadó eszközök alkalmazása esetén egyik pillanatról a másikra rendkívüli állapot következhet be. Nem lesz idő hosz- szas fontolgatásra, a békeidőszak hangulatával egy pillanat alatt „szakítani” kell. Ezzel a körülménnyel mesz- szemenően számolni kell a személyi állomány oktatásában és kiképzésében, a lakosság felkészítésében. A felkészítés módszere sokrétű, üzemenként a sajátosságoknak megfelelően változik, de a célkitűzést illetően azonos; a lakosság és anyagi javak védelmének begyakorlása, egy esetleges támadás esetén a pusztító hatások csökkentése, az élet, a termelőmunka továbbvitelének biztosítása. Tapasztalataink igazolják; hogy a községi, üzemi törzsfoglalkozásokkal egybekötött, komplex gyakorlatok alkalmasak a polgári védelmi szervezetek és az üzemi dolgozók, valamint a lakosság jó védelmi együttműködésének begyakorlására. Danis Dénes Néhány hete ünnepeltük az államhatalmi és államigazgatás helyi szervei, a tanácsok megalakulásának harmincadik évfordulóját. Számomra is nagy élmény volt ez az esemény. Fiatalon, nagy-nagy lelkesedéssel vettem részt a tanácsi szervek létrehozásában, tevékenységének alakításában. Politikai szervező-, irányító munka, gazdasági feladatok megoldása, népművelési tennivalók — és sorolhatnánk a hosszú listát, mely a tanácsi' feladatok, sorába tartozott — áldozatkész, felelősségteljes munkát igényelt mindenkitől, akik ezen a területen dolgoztak. Hasonló körülmények között fogtunk hozzá a hátországvédelem intézménye, a légoltalom megszervezéséhez. Most, amikor a 30. évfordulóhoz érkezvén, visszatekintünk az elmúlt három évtizedre, eseményekben dús és eredményekben gazdag tevékenységről tudunk számot adni. A légoltalom jellegének megfelelően a lokális, a helyi védelem követelményei alapján szerveződtek a különböző légoltalmi szervezetek: a községi és üzemi légoltalmi szolgálatok. Az első évtizedben a légoltalmi szervezeti rendszer kialakítása, a különböző szervezetekbe bevont, nagyszámú lakosság körében a hagyományos támadófegyverek elleni védekezés megismertetése, a mentőmunkák: romok alóli élet- és vagyonmentés, sérültek felkutatása és ellátása, tűzoltás, a fel nem robbant robbanó- és gyújtóeszközök felkutatása és hatástalanítása, a helyreállítási feladatok gyakoroltatása volt az alapvető tevékenységünk. Kiemelkedő szerepe volt az elsősegélynyújtásnak. Elősegítette, hogy a légoltalmi ismereteket a mindennapi élet, a mindennapi munka folyamán is felhasználhassák. Hasznos tudnivalók birtokában az emberek a munkahelyeken biztonságosabban dolgozhattak, az előforduló esetleges sérülések ellátásához is útmutatást kaptak. Mindezek mellett a légoltalmi kiképzések a haza védelmének jelentőségére és fontosságára is ráirányították a lakosság, a légoltalmi beosztottak figyelmét. Ily módon jelentős politikai nevelő, fel- világosító tevékenység is folyt. A következő, második évtized időszakában, a hatvanas években új követelmények jelentkeztek. Tovább szélesedett a hátországvédelem rendszere. Megkezdődött a lakosság és az üzemi dolgozók felkészítése, a tömegpusztító fegyverek hatásai és a védekezés módjainak megismertetése. A 10 órás, majd pedig a 15 órás oktatás szinte átfogta a felnőttlakosság egészét. Nagyszámú előadói gárda, közöttük pedagógusok, mezőgazdasági szakemberek, orvosok, üzemi műszaki vezetők százai oktatták a polgári védelem helyét, szerepét és feladatait. Ebben az időszakban — a korszerű honvédelem követelményeinek megfelelően — történt meg a légoltalom átszervezése, elnevezésének megváltoztatása is. A polgári védelem szervezeti állománya részére magas szintű követelmények alapján új rendszerű kiképzés kezdődött meg. Jelentős honvédelmi propagandatevékenységet folytattunk. Kiállításokat, polgári védelmi napokat tartottunk. A harmadik évtizedben (hetvenes években) a szak- szolgálatok, önvédelmi szervezetek kiképzése került előtérbe. A beosztott állomány kiképzése során a gyakorlati képzés, különös tekintettel az egyéni védőeszközök használata, a különleges eszközök kezelése és működtetése kapott hangsúlyt. Több bemutató gyakorlat segítette a parancsnoki állomány felkészítését. Az 1975. évi jubileumi évforduló kapcsán megtartott versenyrendezvények, polgári védelmi kiállítások reprezentálták a polgári védelem fejlődését és fel- készültségét. Kiemelkedő állomás volt a „Gemenc ’78” megyei polgári védelmi gyakorlat. A felkészülés, majd maga a gyakorlat a bevont lakosság és a polgári védelmi beosztott és parancsnoki állomány fegyelmezett, magas szintű erkölcsi-politikai helytállásról tett tanúbizonyságot. Megmutatta, hogy dolgozó népünk védelme, szocialista hazánk védelmének állandó erősítése a lakosság, a politikai, az állami és gazdasági szervek vezetőinek tudatos honvédelmi munkájává vált. Ma már sok száz azoknak a száma, akik a polgári védelem területén végzett kiemelkedő munkájukért a honvédelem, a polgári védelem országos és megyei vezetésének elismerésében részesültek. Velük együtt, megyénk valamennyi polgári védelmi beosztottjával együtt elhivatott kötelezettségtudattal folytatjuk munkánkat a jövőben is. Tennünk kell azért is, mert a jelen nemzetközi helyzet eseményei, az imperialista agresszív törekvések és szándékok a fegyverkezés fokozására irányulnak. LEHŐCZ JÄNOS őrnagy Megyeit a kezdőkből Hovorka János légoltalmi alhadnagyot 1952. szeptember 15-i hatállyal nevezte ki a belügyminiszter a mostani, megyei törzsparancsnoki beosztásba. — Akkor, egy időn keresztül Lőrincz Jánossal laktam együtt a megyei tanács vendégszobájában. Talán az első hét után nekikeseredetten mondtam neki: Jó lesz, ha lehúzok itt három hónapot. Azóta is sokszor felemlegetjük akkori válaszát: „Édesapám, mondták ezt már mások is.” Aztán úgy hozták a körülmények, hogy végérvényesen Tolna megyei lettem, pedig adódott választási lehetőség, hogy visszamenjek szülőföldemre, Békés megyébe. Sok iskolát kellett kijárni, sok nehéz feladatot megoldani. Most, majd három évtized múltán jó érzéssel kell visz- szatekinteni arra, hogy az akkori légoltalomból mennyire ütőképes erővé vált a polgári védelem. — A honvédség állományából kerültem át a légoltalomhoz. Amikor felvettem a kék ruhát, a zöld sapkát, olyan vékony gyerek voltam, hogy a derékszíj kétszer ért körül — emlékszik vissza Bölcsföldi Sándor nyugalmazott őrnagy, aki 1972-es nyugdíjazásáig töltötte be a parancsnokhelyettesi beosztást. — Akkor szinte semmivel kezdtük, csak a lelkesedés hajtott bennünket, a tudást menet közben kellett megszereznünk: Óriási segítséget jelentett a tanácsok, tömegszervezetek támogatása, amely nélkül a 15 órás képzés nem sikerülhetett volna. Az 1960-as évektől léptünk előre, amikor a hivatásos állomány kiegészült megfelelő felkészültségű műszaki szakemberekkel. — Sajnos, a kezdeti évek feszitettsége miatt idő előtt kidőltem a sorból, de-mégis örömet ad az, hogy az utódok számára leraktuk az alapot. — Megyei főagronómusként 1954. április 1-től 1967 végéig voltam az állategészségügyi és növényvédelmi szolgálat parancsnoka, majd pedig a kitelepítési-befogadási szolgálat parancsnoka. — Azokban az években nagyon sok energiát és nagyon sok éjszakát fordítottunk a mezőgazdasági üzemek szolgálatainak megszervezésére. De ez az energia később, a természeti csapások, állatállományt sújtó járványok hatásainak korlátozásában, felszámolásában később sokszorosan visszatérült. A fertőzések továbbterjedését gátló zárlatok, a szükséges kényszervágások, a fertőtlenítések végrehajtása, az árvízveszély idején a fenyegetett állatállomány áttelepítése, ellátása az üzemekben kialakított polgári védelmi alegységek bevonásával történhetett meg. Bebizonyosodott: a polgári védelemre békeidőben is szükség van. A munkásőrség megyei törzsének második éve munkatársa Endrődi Ferencné, pontosabban: nyugdíjazása óta. Hozzáértését szakértelmét új munkakörében is nagyon jól tudja hasznosítani. Kevés nő, asszony van, aki több, mint negyedszázadot „katonaként” töltött el. Ezt Endrődiné elmondhatja magáról, hiszen szinte a „hőskortól” ott volt a hivatásos állomány hozzáértő segítségeként. — A megyei tanács igazgatási osztályáról kerültem a légoltalomhoz. Hovorka János és Bölcsföldi Sándor szerettette meg velem ezt a hivatást. Pedig de nehéz volt a kezdet, anyagi, technikai lehetőségek hiányában. A fejlődést jól szemléltette az 1978-as Gemenc gyakorlat, amely a személyi állomány felkészültsége mellett olyan technikai ellátottságot igényelt, amelyre még addig nem volt példa. Múltat idézi képek Egy régi gyakorlaton: bomba hatástalanítása Helyreállítás a dombóvári vasúti csomóponton Az elzárkózott Tevel a Gemenc ’78 gyakorlaton Korszerű technika a Gemenc ’78-on Hovorka János Bölcsföldi Sándor | _________Szűcs Lajos j____ Endrődi Ferencné
