Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

1980. november 21.

Képújság 5

„A jogsegélyszolgálat

lyükön kapjanak felvilágosítást, tanácsot, jogi segítséget és képviseletet. A jogsegélyszolgálat igénybevételével a dolgozók elkerülhetik ügyeik indokolatlan elhúzódását, a tájékozatlanságból fakadó szükségtelen utánjárásokat. A jogsegélyszolgálatnak a dolgozók nevelése terén is fontos feladatai vannak. Nemcsak segíti és védi a dolgozókat, hanem a jogtudat helyes irányú alakítása révén neveli őket a szocialista társadalmi együttélés szabályainak megtartására, kötelességeik pontos teljesítésére, a munka- és állampolgári fegyelemre.”

Az első hetekben sorbaálltak

Tavaly nem volt döntőbizottsági ügy

A szekszárdi. Bőrdíszműben ötszázan dolgoznak. A létszám nyolcvan százaléka nő. Palkó Lászlóné szb-titkár jó ismerője az üzemnek, s kiváltképpen a dolgozók ügyének- bajának.

— Korábban az volt a helyzet, hogy az asszonyok nem is tudták,, hogy ügyes-bajos -dolgaikkal kihez fussanak. Mi, amiben tudtunk, segítséget nyújtottunk. Ám, sok olyan ügy volt, amelyért a dolgozót több alkalommal is elengedtük tanácshoz, biztosítóhoz, bíróságra, ilyenkor rosszul járt a dolgozó és mi, azaz a gyár is. Amikor a SZOT irányelvei, majd állásfoglalása megjelent a jogsegélyszolgálatról, abban bíztunk, hogy hamarosan nálunk is a dolgozóink rendelkezésére tudjuk bocsátani ezt az új szolgáltatást, amely a szakszervezet irányítása, ellenőrzése alatt működik.

Nem kellett sokat hirdetni ezelőtt jókét éve, hogy a gyárban jogsegélyi iroda lesz, s ott orvoslást kaphat mindenki „ügyére, bajára”. A rendészeti szobát jelölték ki minden szerdán délutánra, hogy ide mehetnek a dolgozók panasszal, kéréssel, beadványszerkesztéssel, ügyiratkészítéssel kapcsolatos problémákkal.

A heti egy alkalommal tartott jogsegélyszolgálati órák nagy visszhangot váltottak ki. Hiszen gyerektartási ügyek, örökösödés, lakásviták, tájékozatlanság munkajogi kérdésekben — annyi és annyi előfordul, hogy már naplót lehetett volna teleími a tételekkel.

— A szakszervezetek megyei tanácsától kaptunk egy listát, választhattunk az ügyvédek, jogászok közül. Mi dr. Fekete Tamást kértük fel erre a munkára, s örülök annak, hogy jól választottunk. A fiatal ügyvéd jó tanácsokat tud adni az asszonyoknak. Közvetlen, még az utcán is megállítják, „doktor úr, nem tudok várni a rendelésig, legyen szíves...” S a doktor úr ilyenkor tanácsot ad, felvilágosít, eligazít... A gyár vezetői és a dolgozók egyaránt nagyon elégedettek a jogsegélyszolgálati rendszerrel.

Példákat is tud sorolni a szakszervezeti titkár. A vezető beosztású dolgozók nem vehetik igénybe a jogsegélyszolgálatot. A munkaügyi viták szinte megszűntek az utóbbi másfélkét évben. Azaz: viták vannak, de a dolgozó megkapja a felvilágosítást, nagyobb bizalommal van az ügyvédhez (kívülálló, pártatlan — mondják) és sok esetben megelőztek döntő- bizottsági tárgyalást, mert ilyen esetben a jogtanácsos elmegy a szakszervezeti titkárhoz vagy a gazdasági vezetőhöz és elmondja, hogy az ügyben a dolgozónak van igaza, intézkedjenek, kerüljék el a pert... Máskor meg olyan kínos ügyben tudtak „megegyezni” a dolgozó és műszaki vezetője közötti vitában, amelynek végén a műszaki vezető került volna szorult helyzetbe.

A legtöbb ügy azonban a dolgozók személyes problémái közé tartozik: örökösödési tanácsadás, válásoknál segítség, polgári peres ügyekben tanács, s ha szükséges, védelemellátás is. Egy sokgyermekes anya ügyében járt el a jogsegély- szolgálat képviselője polgári peres ügyben — mert az asz- szonynak se pénze, se egyéb támasza nem volt rafinált férje ellenében. A pert az asszony megnyerte.

Ingyen van?

„Ka pereskedni kell, hát pereskedjünk!” Ugye, ismeretes az ilyen vagy hasonló kijelentések sora és az ezeket többnyire kísérő gőgös vállrándítás? Óhatatlanul felmerülhet az olvasóban az a gondolat, hogy a jogsegély- szolgálat léte, éppen ingyenes volta miatt a csökkentés helyett inkább növelheti az indokolatlan pereskedési kedvet. „Hiszen nem kerül semmibe!”

Tévedés, mert kerül.

Annak ellenére, hogy a jogsegélyszolgálat a dolgozóknak ingyenes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pert kezdeményező mentes lenne az eljárás során felmerülő költségek (okirati, bírósági és más illetékek) megfizetése alól. Ez például egy házassági bontóper megindításakor 1000 forint előlegezését, illetve megfizetését jelenti. Ettől függetlenül a képviseleti tevékenység változatlanul ingyenes marad.

Amiből persze az a tanulság is leszűrhető, hogy ha valakivel szemben jogos követelést támasztanak, okosabb nem perre menni, hanem önként, per nélkül teljesíteni azt.

Az élet azonban ismeretes módon bonyolult, és tele van nehézségekkel. Előfordulhat, hogy két különböző munkahelyen dolgozó személy közt támad jogvita és mindegyiküket a saját vállalatuknál működő jogsegélyszolgálat képviseli. Ilyen esetben a pervesztes félnek nem kell megtérítenie a másik felet képviselő jogsegélyszolgálat költségeit, mert egyik félről sem szabad rosszhiszeműséget feltételezni, hiszen akkor nem kaphatnának a szak- szervezet támogatásával jogsegélyt. Ha utólag mégis kiderülne a rosszhiszeműség, még mindig van mód a pótlólagos rendezésre.

Az Alkotmányról

Jogaink alapja a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. Ennek néhány éve, a fejlődés követelményei szerint történt módosításakor Kádár János az országgyűlésben egyebek közt a következőket mondotta:

„— Alkotmányunk egyik fontos vonása az állampolgári egyenlőség. Államunk, a Magyar Népköztársaság minden polgára számára egyénlő jogokat biztosít és azonos kötelezettségeket ír elő a politikai jogoktól a szociális biztonságig ... Alkotmányunk módosított szövege magában foglalja az emberi jogok tiszteletben tartását; a jogoknak a társadalom érdekeivel ossz-, hangban való gyakorlását; a jogok és kötelességek elvá- laszthatatlanságát; a közügyékben való részvétel biztosítását.

— Szocialista törekvéseinkkel összhangban bizonyos állampolgári jogok jelentőségét az eddiginél jobban kiemeli, így nagyobb hangsúlyt kapnak a munkához való jog, a házasság és a családi intézmények védelme, az ifjúság védelme és szocialista nevelése, valamint az ezekkel kapcsolatos kötelezettségek.”

(Elhangzott 1972. április 19-én)

írta: Ordas Iván és Pálkovács Jenő. Osz- szeállította: Ordas

Iván.

„A rendelés”

„Doktor úr, nem tudok várni a rendelésig...” idéztük ezen az oldalon az egyik munkásasszony szavait. Nincsen ok mosolygásra, ez szerintünk épp az ügyvéd itt végzett munkája respektusát jelzi, tulajdonképpen nem is helytelenül. Igaz ugyan, hogy rendelési időről általában az orvosoknál beszélünk, a jogászoknak pedig fogadóórájuk van, de egyáltalán nem biztos, hogy itt nem történik lelki gyógykezelés (is). A titoktartásban azonban nincsen különbség, hiszen az ügyvéd éppúgy a hozzáfordulók legszemélyesebb ügyeivel foglalkozik, mint az orvos. Az alább következő példák éppen ezért szerepelnek név nélkül, sőt a munkahely megjelölése nélkül. Természetesen egyáltalán nem csak a szekszárdi Bőrdíszműbe látogattunk el, amikor ehhez az oldalhoz szükséges információinkat gyűjtöttük. Az alábbiak más és más helyről származnak.

— Z. Pista rongy ember! — mondta olyan hangsúllyal F. Sándor bácsi, melyből érezni lehetett, hogy a véleménye fellebbezhe- tetlen. — Felvett 5000 forint OTP-kölcsönt, én voltam az egyik kezes. Fizetett egyhavi részletet, aztán a végén mi ketten, a kezestársammal kerültünk pácba. Azaz kerültünk volna, ha a doktor úr meg nem magyarázza neki, hogy magánjogi per is van a világon, és ha tőlünk letiltják az ő tartozását, olyat akaszthatunk a nyakába, hogy még a perköltségeket is nyögheti.

— És?

— Eszéhez jött. De annyi bizonyos, hogy én egyhamar még az igazgatónknak se megyek el kezesnek. Pedig a szomszédom...

Másik eset.

— S. Andor eladta nekünk a telkét. Kifizettük becsülettel, azóta már házat is építettünk ott. Aztán egy szép napon kiderült, hogy amit eladott, egyáltalán nem az övé.

Ezt F.-né meséli és az előbbiekkel egyáltalán nem S. Andort vádolja, hanem azt a zugírászt, akinek a „közreműködésével” az adásvételi szerződést megszerkesztették. Rossz helyrajzi számmal. Az enyhén szólva kínos ügyet a vállalati jogsegélyszolgálat segítségével hozták egyenesbe.

Cs. ügyvéd legendásan pontos ember és már két évtizede megszáradt a rektori aláírás a diplomáján. Most töredelmesen bevallja:

— A jogsegélyszolgálati fogadóórák alatt bekopogtatok ügyeit természetesen kötelességszerűen iktatom. De mit csináljak, amikor a folyosón, a buszmegállónál, sőt, már az is előfordult, hogy a trafikban állítottak meg ismerős munkások, munkásnők? Két- három mondatos felvilágosításokért mondjam azt, hogy jöjjenek hivatalos idő alatt? Persze, nem mondom, de nem is iktatom, hanem csak megadom a szükséges tájékoztatást. Ki vet rám követ ezért?

Még a dédszülei is bürokraták voltak annak, aki megteszi. A jogsegélyszolgálat sikerére ennél csattanósabb bizonyítékot keresve se lehetne találni.

logasznemzet ?

Aki nem jogász, az még üggyel-bajjal se igazodik el a jogszabályok tengerében. Felvételünk egy szakember íróasztaláról mutat be részletet...

A két világháború között is előfordult, de ahogy néihai nagyapámtól hallottam, főleg az elsőt megelőző „boldog békeidőkben.” volt ismert a szólásmondáis, mély szerint „jogásznemzet vagyunk”. Ez természetesen, akkor se volt igaz, ma még kevésbé az. Korábban a társadalom .egyes rétegeiben „divat” volt jogi, vagy legalább államtudományi képesítést szerezni, de ez korántsem jelentette azt, hogy a lakosság szélesebb tömegei különösebb jogi műveltséggel rendelkeztek volna. Ma sem .rendelkeznek, ami egyáltalán nem teszi könnyebbé az életet. Differenciálódott társadalmunkban, a jogok és kötelességek közti eligazodáshoz a többé- kevésbé egészséges „természetes igazságérzet” korántsem elegendő. Utaljunk ama, hogy az ember a joggal már születése előtt kapcsolatba kerül, sőt ez a kapcsolat még halálával se szakad meg.

Ennek ellenére az emberek jelentős része a legalapvetőbb jogi tájékozottsággal se rendelkezik. Nem tud különbséget tenni ügyész és ügyvéd között, sejtelme sincs arról, hogy melyik problé- méjával milyen fórumhoz, forduljon., esetleg arról sincs, ami jogosan megilleti. Ebből aztán a legzavarosabb vélemények származnak. Kezdve az1* olyannal, .mely minden hivatalos intézkedést, rendeletet csak valamiféle „huncutságnak” vél, mélyet rejtélyes és kivédhetetlen hatalmak azért agyaltak ki, mert „a szegény embert még az ág is húzza”. Messzire vezetne most annak taglalása, hogy a jogi alapismeretékről nagy vonalakban már az iskolásokat- is tájékoztatni kellene. (Vannak ilyen elképzelések.) Az a tény, hogy a jogsegélyszolgálatot egyáltalán életre hívták, a dolgozók érdekében végzett állami és szakszervezeti tevékenység

egyik forradalmi .lépésének tekinthető.

Ennek alapjául az MSZMP Központi Bizottságának 1974. március 19—20-i határozata szolgált, melynek nyomán a Minisztertanács felkérte a SZOT-ot, hogy az illetékes miniszterekkel egyetértésben adjon ki irányelveket a szak- szervezeti jogsegélyszolgálat megszervezéséhez és működéséhez. Miután .az 1975. évi — szűkebb körű — kísérletek bebizonyították a jogsegélyszolgálat létjogosultságát, ezek az .alapelvek 1976- ban megszülettek, szabályozzák a jogsegélyszolgálat működését, ami megyénkben is szép eredményeket hozott.

Ez .az utolsó fél mondat így valószínűleg kissé elvontan hangzik. A tényleges helyzetet az ugyanezen az oldalon olvasható, .a szekszárdi Bőrdíszmű példájával kapcsolatos ‘írás mutatja be. Bájos másnak mondani, mint eredménynek azt, ha egy fél- ezres létszámú vállalatnál egy álló .esztendőn, keresztiül nem volt döntőbizottsági ügy. Tehát tulajdoniképpen arról van .szó, hogy hány .munkaórát lehetett másra, hasznosabbra fordítanlok a dolgozóknak és a vállalat hivata-, los képviselőinek egyaránt. Ugyanez vonatkozik a bíróságokba! is, melyekhez — az időbeni, okos felvilágosítás jóvoltából' — nem jutottak el, jelentéktelen, csip-csup ügyek, ha/ nem is „csirke”, de mondjuk Arany János nyomán úgy, hogy „fülemile perék”.

Mellékesen egy áprócska tévedésre is felhívhatjuk ,a figyelmet, annak bizonyságául, hogy csakugyan nem vagyunk jogásznemzet. Az ottani szakszervezeti titkár utal arra, hogy „A vezető beosztású dolgozók nem vehetik igénybe a jogsegélyszolgálatot”. Ezt helyesebb lenne úgy kiegészíteni, hogy „ha nem akarják”. Ugyanis a

SZOT említett irányelviéinek 23. .pontja félreérthetetlenül kimondja, hogy „a jogsegélyszolgálatot az adott vállalat minden dolgozója igénybe veheti, függetlenül attól, hogy szakszervezeti tag-e”.

Terjedelmi lehetőségeink nem engedik meg, hogy teljes részletességgel ismertethessük a jogsegélyszolgálat által képviselt ügyeket. Az alábbiak tehát csak summá- zatnak tekinthetők. A jogsegélyszolgálat által képviselhetek közé tartoznak:

1. A munkaügyek, társadalombiztosítás.

2. A családjog.

3. A polgárt jog.

4. A büntető és szabálysértési ‘ügyek.

5. Az államigazgatási eljárások.

6. Szerződések, okiratok készítése.

.Elsősorban tanácsadásról van szó, felvilágosításról, de jogi képviseletre is .sor kerülhet, már annak az esetnek puszta valószínűségekor, hogy a dolgozóval szemben méltánytalanság történt. A család jógii esetekben, a peres

képviselet csak akikor megengedett, -ha más úton, például békéltetéssel, nem lehet eredményre jutni) A különböző polgári jogi ügyekben elsősorban tanácsot ad a jogsegélyszolgálat, és csak nagyon szűk körben láthat el jogi képviseletet. A büntetőügyekre értelemszerűen első- sor ban. a sértett .képviselete vonatkozik. Teljesen érthető, hogy ha például valakit üzemi lopáson tetten értek, az általános felvilágosításon túl semmiféle segítséget nem szabad nyújtani az elkövetőnek. Az államigazgatási ügyek rendkívül sokrétűek lehetnek. így például kiemelt fontosságúak a lakásügyek, az építési engedélyek, bölcsődei és óvodai f elvetélek, gyámhatósági ügyek. A vagyoni ügyek intézése általában csak maigyon szűk körben feladata a jogsegélyszolgálatnak.

II. Az adott vállalat minden dolgozója.

2. A nyugdíjasok és szakmunkástanulók ás.

3. Az ösztöndíjas tanulók úgyszintén.

4. Jogosult a jogsegélyszolgálat igénybevételiére a dolgozó eltartott hozzátartozója, özvegye, vagy árvája.

5. A jogsegélyszolgálat a dolgozóknak, a nyugdíjasoknak és a szakmunkástanulóknak a felvilágosításon és a tanácsadásion kívül polgári peres és nem peres eljárásokban képviseletet is nyújthat azokban az ügyekben, amelyekben intézkedésre jogosult. (A „képviselet” kevésbé

jogi nyelvre lefordítva ügyvédi tevékenységet jelent.)

6. Vannak úgynevezett „örökölhető igények” (például kifizetetlen, de esedékes munkabér, jubileumi jutalom), melyekkel kapcsolatban a jogsegélyszolgálat a jogosult hátramaradottjai, törvényes örökösei számára is támoga-i tást ad. i n

Ki kaphat jogsegélyt?