Tolna Megyei Népújság, 1980. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-21 / 273. szám

/ Képújság 3 1980. november 21. Eredmények, feladatok TanáGsi dolgozók megyei munkaértekezlete y — Belépés díjtalan — Belépés díjtalan, kilépés bizonytalan! Kedvelt íróm, Rejtő Jenő írta le e sorokat, s aligha hinném, hogy jó reklámfogás lenne ma bármely magyar étterem, bisztró vagy italbolt ajtaja fölé szögezni ezt a négy szóból álló mondatot. Hiába utaztam keresztbe- kasba a megyét, sehol sem találtam olyan étterem- vagy italboltvezetőt, aki szolgálha­tott volna olyan hírrel, hogy az ő „kocsmájában” minden­napos a verekedés. Az öreg Lehel bácsi vala­hogy úgy fogalmazott, hogy az ő idejében annak a kocs­mának volt híre, ahol estén­ként legalább történt is va­lami. Az volt a jó hírű ven­déglő, ahol a kabátok között olykor-olykor ember is ló­gott a fogason. Van jó vendég, és van rossz vendég. A vendéglátósoknak már az is jó vendégnek szá­mít, aki ha betér az „egység­be”, csak egy kávét kér és nem töri össze a helyiséget. Komlóczi János, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vál­lalat igazgatója szerint a ven­dégek 98 százaléka jó ven­dég... vagyis nem tör, zúz, „csak” fogyaszt. — Valamennyi egységünk felszerelése kielégítő — mond­ja Komlóczi János. — Csak poharakra, tányérokra évi két és fél millió forintot költ a vállalat. Minden évben fel­töltjük mind a nyolcvanhét egységet fogyóeszközökkel. Nem kell, hogy elteljen há­romszáz nap, a poharak ösz- szetörtek, csorbák lettek, a tányérok széle lepattant, vagy eltörtek... Hárman ülünk a bátaszéki ÁFÉSZ szász sörözőjében, ve­lem szemben Deményi La- josné, az üzletvezető. — Két éve, hogy megnyílt a söröző. NDK-ból érkeztek szakemberek, a helyiség dí­szítése az ő kezük munkája. Ök ajánlották a felszolgálók öltözetét is, a fekete nadrá­got és mellényt, hozzá a zöld kötényt — mondja az üzlet­vezető. A sörözőben egyébként na­pi kettő-négy hektó sört isz­nak meg a vendégek, bor nincs, a lehetőségekhez ké­pest viszont széles skálája van az ételeknek. — Amikor nyitottunk, nem volt konyhánk, csak virslit tudtunk felszolgálni. Szep­tember óta van csülkös bab­leves, rántott szelet, párizsi, natúr fokhagymás szelet. Amikor éppen delet haran­gozott Szekszárdon a Béla téri nagytemplom, a Kisku- lacs étteremben a legnagyobb volt a pánik. Egyetlen abrosz nem volt az étterem szekré­nyeiben, így a terítést abrosz nélküli asztalokon kellett megkezdeni. — Hatszáz abrosza van a Kiskulacsnak — magyarázza a vendéglátó igazgatója. — Azon a napon az utolsó ab­roszt is elszállítottuk a Pa­tyolathoz. Október 26-tól no­vember 14-ig egyetlen garni­túrát nem kaptunk vissza a tisztítóból, így a legvégső esetben a központi raktárból kellett az étterembe kiszállít­tatni az abroszokat. Csak néhány „abroszadat”: A Kispipa étteremben 1600, a Garay étteremben 3000 ab­rosz áll az egység rendelke­zésére. És kell ennyi, mert­hogy a vállalat odáig eljut­hatott, hogy a panaszkönyvbe manapság nem kerülnek olyan bejegyzések, hogy fol­tos volt a terítő, ahhoz bi­zony fel kellett tölteni a készleteket. Mert ha a ked­ves vendég naponta hétszer leönti vörös borral az ab­roszt, naponta hétszer kell tisztát teríteni. A vállalat nemrégiben vá­sárolt két, egyenként 47 ezer forint értékű Toshiba mikro- hullámos hússütőt, amelyben két perc alatt úgy sül meg a hús, hogy az a tányér, amely­ben a hús van, közvetlenül a sütés után is hideg marad. Az ilyen konyha felszerelések beszerzése — bármennyire is költségesnek tűnik — min­denképpen megéri a ráfordí­tást. Hogy a bátaszéki ÁFÉSZ várdombi italboltjának havi kétszáznegyvenezer forint a forgalma, azt elsősorban a közvetlenül az épület mel­lett vezető 56-os útnak kö­szönheti. Zrínyi István üzletvezető elmondta, hogy az összforgal­mának mintegy hetvenöt szá­zalékát hozzák a betérő autó­sok. —• Itt, a községben élők kétszer is meggondolják, hogy a kocsmában igyanak. Van szőlő, van bor is. Nagy ritkán, vasárnaponként té­vednek csak be egy „pofa sörre”, meg egy doboz Kos­suthra. Az italboltban ott áll a fagylaltgép, meg a sütemé­nyes hűtőpult, de mindkettő használatát már egy éve megtiltotta a KÖJÁL. Azóta nem került sem meg­javításra, sem a szeméttelep­re. Úgy)tűnik, „ízléses” bú­tordarabja az italboltnak. Zrínyi Istvánnal, a valami­kor a törökök által fúrt pin­cébe megyünk, hogy bizo­nyítsa, mekkora erőfeszítés a pincéből fölgurítani a száz­ötven kilós söröshordót. Ma­gam is kipróbáltam volna, de most üres a pince. Az italboltban nincs hűtő, nincs meleg víz. Idősebb barátom visszasírja a régi, hangulatos kisvendég­lőket, ahol a felszolgáló nem húzta föl az orrát, ha a ked­ves vendég így kiáltott: Pin­cér! Fizet a kedves vendég. Még magam is emlékszem néhány, a korsó sörök súlyá­tól megkopott cipőtalpú pin­cérre, mint az öreg Bagó Jó­zsi bácsira, aki a mai napig gyűri ae ipart, hordja a ked­ves vendég elé a sört, a bort, a pacalt, s ha belépünk a vendéglőbe, mindig megadja a módját... Természetesen a vendég­látóiparban — legalábbis a legtöbb egységben — ma is éppoly kedvesek, sőt, néha bájosak a felszolgálók, mint akkoriban... SÁRKÖZI JÁNOS Fotó: Bj.—St. (Folytatás az 1. oldalról.) ről lapunk egy aktívaülés kapcsán már beszámolt.) A lakossági szolgáltatások teljesítményértéke közel 30 százalékkal lett magasabb. Számottevő az előrelépés a közlekedésben és az üdülő-, pihenőterületek fejlesztésé­ben, illetve létrehozásában. Az eredményekhez nagy­ban hozzájárult a lakosság összefogása, a társadalmi munka. Ebben az ötéves terv­ben ennek értéke közel 600 millió forintot tesz ki. Gon­dot okoz viszont, hogy a tele­pülések között túlságosan na­gyok a különbségek e téren. — A fejlődést segítette a tanácsi testületek mind haté­konyabb működése — mon­dotta Szabópál Antal, majd részletesen értékelte a testü­letek és az apparátus mun­káját. A korszerűsítés évek óta tartó folyamat és a jövő­ben is feladat lesz. A fel­készült szakemberek alkal­masak ennek véghezvitelére, hiszen a tanácsi dolgozók majdnem 91 százaléka ren­delkezik az előírt végzett­séggel. Bővültek és minőségileg is fejlődtek a tanácsok kapcso­latai a KISZ-szel, a Hazafias Népfronttal és más szervek­kel, szervezetekkel. Rendsze­ressé váltak a közös rendez­vények, akciók. Már ismeretesek a VI. öt­éves terv népgazdasági fej­lesztések irányelvei. Ennek alapján megyénk ötéves gaz­dasági és területfejlesztési munkájának a célja tovább­ötletes, gazdaságos megol­dást találtak Pakson, a vá­rosi tanács költségvetési üze­ménél arra, hogy megfelelő körülmények között és egy fe­dél alatt dolgozhassanak az irodában. Közepes méretű családi ház az irodaépület, s annyira zsúfolt lett, hogy ki­szorult belőle a műszáki cso­port. Másik utcába kellett költöznie. A költségvetési üzem munkája hatalmas mér­tékben megnövékedett áz utóbbi évékben, s ennek meg­felelően, bár nem arányosan, nőtt a létszám is. Most visszatérhetett a mű­szaki csoport a többi dolgozó mellé. Dombóvári faházat vásárolt az üzem, s hozzá­építette az irodaépülethez. Az összekötő rész rövid folyosó, ez saját készítményük. Szé­Népgazdasági mérlegünk egyensúlya érdekében rend­kívül fontos, hogy a hazánk­ban gyártott kész- vagy fél­kész termékekhez minél ke­vesebb importból származó alkatrészt, vagy nyersanyagot használjanak fel. Éppen ezért mindenütt fe­lülvizsgálták, hogy mi módon lehetséges az importanyago­kat hazai, vagy szocialista or­szágokból származó anyagok­kal „kiváltani”, kevésbé szak­szerűen fogalmazva, helyette­síteni. A követelmények ezen a téren sem kicsik, hiszen a kiváltás csak akkor gazdasá­gos, ha az új anyag nem sok­kal drágább, mint a tőkés importból származó, és nem is rosszabb annál, vagyis a kész­termék műszaki színvonala nem lehet alacsonyabb az elő­zőnél. További gondot jelent, hogy a szocialista országok és a hazai vállalatok általában csak hosszabb határidőre és egyszerre nagy mennyiséget szállítanak, ami nem könnyí­ti meg a készletezést. ra is az adott erőforrások népgazdasági célokkal -össze­hangolt hatékony hasznosítá­sa, a lakosság életkörülmé­nyeinek a javítása, elsősor­ban az alapellátás területén. A megye iparának a tervidő­szak végére kialakuló ágaza­ti és területi szerkezete nem változik. Jelentős javulás vár­ható a könnyű- és élelmiszer- ipar műszaki színvonalának emelkedésében, az előállított termékek összetételében. Az építőipari kapacitáshiány a beruházások építési igényei­nek csökkenésével várhatóan megszűnik. A mezőgazdaság­ban az ésszerű specializáció- ra kell törekedni. További feladat a meglévő feszültségek csökkentése, mennyiségi és minőségi vo­natkozásban, mennyiségileg a lakás, az iskola és a vízhiány megszüntetése, minőségileg pedig a meglévő oktatási és egészségügyi, kulturális in­tézmények fejlesztése a fel­adat. Minden területen növelhető a hatékonyság, a tanácsok­nál például úgy, hogy mun­kamódszereiket fejlesztik, hogy ezzel erősödjék a ta­nács népképviseleti, önkor­mányzati és államigazgatási szerepe. Tovább kell javíta­ni az ügyintézést, erősíteni a társadalmi érdek érvényesü­lését, ügyelni a jogok és kö­telességek összhangjára. Ja­vítani lehet a tanácstagok in­formáltságát, aktivitását, a tanácsi tisztségviselők tele­pen alapoztak, festettek min­dent, az ablakokat kicserélték világosabbra. Műszaki embe­rek munkájához kitűnően megfelel a faház. Ötvenöt négyzetméter, 12 embernek. Laszlóczki József üzemve­zető azt mondja, a szakszer­vezeti bizottság kezdemé­nyezte az irodabővítést, meg­beszélték a lehetőségeket és a legjobb megoldást válasz­tották. Olcsón meg tudták va­lósítani az irodai dolgozók elhelyezését, mert a beton­alaptól kezdve a villanyszere­lésig, mindent magúk végez­tek el. A munka hatékonysá­ga kétszeresen is növekedhet ezzel a kis beruházással. Egy­részt gyorsabb az intézése, megbeszélése sok mindennek, ha egy fedél alatt dolgozik Mindezek ellenére szinte mindenütt találtak megoldást és csökkentették az import­anyagok felhasználását. Az MMG' AM szekszárdi gyárában például ilyen anya­gokat túlnyomórészt az ener­giát adó rendszerek szabá­lyozóinál használnak. A gyárban arra töreksze­nek, hogy az újonnan előállí­tott termékek importanyag- tartalma csökkenjék. Erre le­hetőségük főként a hőmér­sékletszabályozók gyárt­mánycsaládjánál van. Annál is jelentősebb éppen itt csök­kenteni a tőkés országokból származó anyagok hányadát, mert ezek a gyártmányok ad­ják gz idén már a termelési érték csaknem hetven száza­lékát. A Hajdúsági Iparművek számára készített boylerhő- mérő szabályozóját már ki­váltották kapillárcsöves sza­bályozóval. Az előző termék 35, az új terméknek pedig csak 11 százaléka a tőkés im­portanyag. Ezzel mintegy 6,6 millió forintnyi megtakarí­tást értek el, sőt, közvetve népgazdasági szinten mintegy lősségét és a bizottságok munkáját. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy erő­södjék a tanácsok és a lakos­ság kapcsolata, fejlődjön to­vább a szocialista és ezen be­lül a tanácsi demokrácia, hi­szen a tanácsi szervek, mint az államigazgatás részei, ha­talmukat a néptől kapták. Előadása befejező részében dr. Szabópál Antal részlete­sen ismertette a tanácsi mun­ka további fejlesztésének fel­adatait. A beszámolót vita követte, összesen huszonhármán je­lentkeztek, de az idő előre­haladására tekintettel az el­nöklő Császár József csak ti­zenötnek adta meg a szót. A többiek írásban adják be hoz­zászólásukat. A vita jól segítette a ha­todik ötéves tervben előt­tünk álló .feladatok megoldá­sát. A hozzászólók számos olyan jó módszert ismertet­tek, amelyekkel a saját terü­letükön hatékonyabbá tették a községfejlesztési munkát. E tapasztalatokat mások és másutt is jól hasznosíthatják. A tanácskozás egészére jel­lemző volt az optimizmus. A hozzászólók valamennyien hangoztatták: bár az előttünk álló feladatok nem könnyűek, de megvalósíthatók, ha a ta­nácsok, a társszervek, a tele­püléseinken élő emberek ösz- szefognak, s valamennyien egy cél, megyénk fejlődése érdékében dolgozunk. valamennyi ember, másrészt pedig a műszaki csoport elő­ző helyét ebédlővé alakíthat­ták át és az étkeztetés már nem okoz gondot. Rengeteg volt a vesződség az ebéddel. Amióta nem étkezhet kívülál­ló a konzervgyár konyháján, ki erre, ki arra keresgéli a le­hetőséget a régi Pakson, hol költse el ebédjét, illetve hon­nan vigye el. Laszlóczki Jó­zsef elsorolta, hányféle pró­bálkozás volt ez ügyben, sze­mélykocsival, autóbusszal bo­nyolították le az ebédelési forgalmat a költségvetési üzem dolgozói. Sok idő rá­ment. Most egy helyen étkeznek, a melegítőkonyhás saját 500 ezer dollárnyit, mert a HIM azelőtt ezt a műszert tőkés importból szerezte be. Már folynak az előkészüle­tek a csehszlovák exportra készülő folyadéktöltésű hő­mérséklet-szabályozó hasonló átalakítására. Ez újabb két­millió forint importmegtaka­rítást eredményez. A MEZŐGÉP Vállalat szekszárdi gyárában is tettek intézkedéseket a fenti cél ér­dekében. Felülvizsgálták, hogy hosszabb-rövidebb tá­von milyen lehetőségei van- na'k a helyettesítésnek, és megállapították, hogy a ter­mékekbe épített import­anyagok mintegy fele folya­matosan kiváltható szocialis­ta és belföldi anyagokkal. Két évvel ezelőtt kezdték ha­zai gyártású láncot beszerez­ni, mintegy 16 millió forint értékben, tavaly már ilyet szereltek be a gépeikbe. A hidraulikus egységéket pedig egyre inkább a Danuviától vásárolják. Ugyanakkor a MEZŐGÉP gyáregységei is gyártanak egymás szántára szükséges alkatrészeket. Faházzal bővítették az irodát ebédlőjükben. (gemenci) Importanyagok helyettesítése A Garay ételbár — délben Szíveslátás - vendéglátás Ebéd előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom