Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

1980. október 3. KÉPÚJSÁG 3 Húsz éves brigád Húsz évvel ezelőtt, 1960 őszén alakult meg a magyar mezőgazaság első szocialista brigádja: a bólyi kombinát­ban dolgozó Kossuth trakto­rosbrigád. A 25 tagú munkás­kollektíva tagjai, a szántást- vetést végző traktorok, illet­ve a kukoricát betakarító kombájnok nyergében ülve köszöntötték az évfordulót. Az ünnepi brigádgyűlést majd az őszi munkák befejez­tével tartják. A Balázs Sándor traktoros- gépész szakmunkás vezette kollektívát az MSZMP Köz­ponti Bizottsága kongresszu­si oklevéllel, a Miniszterta­nács és a SZOT elnöksége pe­dig a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címmel tün­tette ki eredményes munká­jukért. Három nemzetiség­hez tartozók: magyarok, né­metek és horvátok dolgoznak együtt a kis kollektívában. A Kossuth szocialista bri­gád naplója számos érdékes eseményt őriz az elmúlt két évtizedből. Újítás E-516-on Országosan alkalmazható újítások szülétek az őszi be­takarításban résztvevő kom­bájnok munkabiztonságá­nak, teljesítményének a nö­velésére a mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz-ben. A gazdaságnak, sok más üzem­hez hasonlóan komoly gon­dot okozott az E—516-os' tí­pusú kombájnok hidraulikus rendszeréhez tartozó ikerszi­vattyúk gyakori meghibáso­dása, ami konstrukciós hibák­ból eredt. A szövetkezet két újítója, Varga Lajos gépkocsi- vezető és Magda Sándor sze­relő olyan új típusú tengely- kapcsolót alakítót ki, amely megszünteti a konstrukciós hibát.; Húskombinát-építkezés Csomagolnak a „szénbányászok” Vilimszky László mérnök, a Szekszárdi Húskombinát komplex vízmüve megvalósí­tásának felelős vezetője a jö­vő héten csomagol. Bevégez­ték a munkát, s új feladat megvalósítását kezdik. Most még azonban itt van, az auto- matikateremben ülünk, mű­szerek doboza szolgál ülő­alkalmatosságul. A sarokban satupad, odább üres festékes- dobozok. A fal műszerszek­rénytől tarka — és hangos. Ritkán szól a kis elektromos harang. Ritkán, de akkor éle­sen. A vízmű él. Ä vízmű el­készült. Egyhónapos próba után a jövő héten már vég­leg átadják üzemelésre a hús­iparnak a termeket, a gondot, a munkát. — Hetek óta együtt dolgo­zunk a beruházó embereivel, hiszen egyik napról a másik­ra nem lehet ilyen komoly üzemet átvenni, átadni. Sze­relés közben kell megtanulni a berendezések kezelését. Sőt: vizsgáztatjuk majd a kezelő­ket, s mi adjuk a véleményt ahhoz, hogy ki mire alkal­mas. Minden beruházásunk­nál így van. A Tatabányai Szénbányák ásványelőkészítési és vízke­zelési fővállalkozása három éve fogott a húskombinát víz­müvének elkészítéséhez, ter­vezéséhez. Gyakorlatilag egy éve tartózkodnak itt. Az épí­tőmesteri munkát a TÁÉV el­végezte, és területet adott a tatabányaiaknak. A csúcsidőben harminc tatabányai szerelő dolgozott itt. De a VÍZGÉP emberei — alvállalkozók — négy ket­tős nagy szűrőt és három ki­sebb szűrőt szereltek fel, a gammások a műszereket, az automatikát hozták, most fo­lyik ezek életre keltése, a VÍV pedig az erősáramú vil­lamos berendezést szerelte fel. Ezenkívül a tatabányaiak­nak dolgozott még a bajai tsz festőbrigádja, a Dunán­túli Regionális Vízmű — csü­törtökön a klórozást próbál­ták ki —, a Hőtechnika vé­gezte az összes szigetelési munkát. Tehát kész az üzem. Lehet csomagolni. — Majd csak a jövő hét után. Ugyanis a mérések el­végzése marad a jövő hétre, és akkor adjuk át véglegesen Vilimszky László mérnök az üzemeltetőnek — mondja Vilimszky László. A tervezők, szerelők lassan búcsúznak. Átadják Kaveczky László volt műszaki ellenőrnek a terüle­tet, gépeket, az egész üze­met, mindent. A vízmű koor­dinációs szerződés keretében készült. A bányavállalat más­fél évtizede foglalkozik ilyen jellegű munkákkal is. Nagy tapasztalattal rendelkeznek, ezen a munkán Uttó Ferenc volt a főszerelő. Molnár István, a TÁÉV lé­tesítményi főmérnöke mond­ja, hogy kifogástalan volt az együttműködés a tatabányai­akkal. Egy szerelőbódé mö­gött állunk, elbújva a hűvös őszi szél elől. Nézzük kívül­ről a szép vízmüvet, a hús­színűre festett épületet, a csillogó tartályokat. — A tatabányai kollégák­tól veszünk először búcsút. Jó érzés rájuk gondolni, hi­szen oly sok küzdelmes nap maradt mögöttünk, néha ke­mény szócsatákkal és viták­kal. Mégis a jól végzett mun­ka tudatában engedjük el partnereinket. Abban bízva, hogy a szenesek másik csa­pata, amely majd a húskom­bináttól elmenő szennyvizet tisztító művet építi, szintén ilyen jó munkát végez. — Idén rendben mentek a dolgok — mondja ismét a tatabányai mérnök. — A kap­csolat a beruházóval korrekt, és a műszaki munka legna­gyobb örömének tartom a berendezések életre keltését, az üzembe helyezést. Kárpó­tol a megvalósítás sok küz­delemért, amelyekben ennél a kiemelt nagyberuházásnál különös felelősségtudattal igyekeztünk helytállni. Köny- nyítette a dolgunkat a szek­szárdi beruházó kollektíva se­gítőkész együttműködése, amely méltó volt a köztünk létrejött szocialista együtt­működési szerződésnek nem­csak a betűjéhez, de a szelle­méhez is. A közös munka eredménye mellett annak is örülünk, hogy a Szekszárdon töltött hónapok alatt meg­ismerkedhettünk és megked­velhettük ezt a hangulatos városkát, és az itt élő embe­reket. A kivitelezést végző és irányító dolgozóink részint szállodában, részint város­szerte magánházaknál laktak. Jólesett tapasztalnunk a házi­gazdák kedves vendégszere­tetét és a kitűnő Gemenc Szálló mintaszerű figyelmes­ségét. Viszonzásul szeretnénk, ha a vízmű a népgazdasági és exportkövetelmények tel­jesítésén kívül maguknak a szekszárdiaknak is örömére, megelégedésére szolgálna. A tatabányaiak tehát cso­magolnak. Itt hagynak egy olyan korszerű vízmüvet, amely ellátja majd a hús­kombinátot, meg a tejüzemet. A munkájuk értéke hatvan- millió forint körül van. A ke­rítéssel védett üzem kezelését egy műszakban fél tucat em­ber ellátja. Most a kapu még nyitva, a TÁÉV emberei az utak rézsűjét készítik, hordják el az építés-szerelés hulladékát, a megmaradt al­katrészeket. Az üzem terméke máris látható: háromféle víz, há­rom csövön zuhog, csurog, csöpög, amint azt az automa­tika szabályozza. PÁLKOVÁCS JENŐ GOTTVALD KÁROLY Magyarország, Szeged f Szeged a leglogikusabbán épült magyar nagyváros. Ezt a tényt nem régmúlt és per­sze viharos történelmének köszönheti (egyáltalán, hol volt enyhe klímájú múlttal büszkélkedhető település mai határainkon belül?), hanem a Tiszának. Az 1879-es árvíz­re gondolok, amiről természe­tesen mindenki tud. Szeged egyébként is itt van a „szom­szédunkban”, jó lenne hinni, hogy éppen ezért nem sok be­mutatásra érdemessel szol­gálhat az újságírónak. Ami persze nem így van, de most mégse a pótlandók részlete­zésébe akarok merülni. Csongrád megye székhelyé­nek öt idegenforgalmi hivata­la közül háromnak a vezető­jével sikerült beszélnem. Mindannyiuknak (erről akkor még nem tudtak) ugyanazo­kat a kérdéseket tettem fel. Hagyományos, tehát jegyzete­lő módszerekkel dolgozó új­ságíró vagyok, magnetofont sosem használtam. Mégis bí­zom abban, hogy sikerül hí­ven visszaadnom a válaszo­kat. Ezek a követkkezőktől származnak: Varga József hivatalvezető, SZEGED TOURIST. Hoff­mann György hivatalveze­tő, COOPTOURIST és Tóth Tamás igazgatóhelyettes, IBUSZ. KÉRDÉS: — Jönnek-e, je­lentkeznek-e Önöknél Tolna megyéből? SZEGED TOURIST: — Igen! Kapcsolataink a TOL­NA TOURIST-tal jók. Bár az idén épp 149 jegyet mondtak le az utolsóhoz közeli pilla­natban a Szegedi Szabadtéri Játékok rendezvényeire... COOPTOURIST: — Nin­csenek kapcsolataink. Első­sorban nem úgyneveztt „fo­gadó” turizmussal foglalkozó iroda vagyunk. IBUSZ: — Nem a mi szer­vezésünkben, de a játékokon úgy tudom sokan jártak Önöktől. KÉRDÉS: — Mennék-e Önöktől Tolnába? SZEGED TOURIST: — Igen! Bár a köztudatban el­sősorban a Gemenc él. Ezt a kirándulást igyekszünk Ba­ranyába irányuló „portyáink” sorába iktatni. Jómagam is kísértem már ilyen, 3 napos útra induló csoportot. A TOLNA TOURIST Fadd- Domboriban való elhelyezési lehetőségeivel kapcsolatos ta­pasztalataink egyértelműen jók. COOPTOURIST: — Az idén kevesebben mentek, mint ta­valy, de ennek oka van. Or­szágjáró törzsgárdánk ala­kult ki, akiknek program­jában Önökre 1979-ben ke­rült sor. A gemenci kisvasút utasainkat nem érdekelte, keskenyvágány errefelé is akad elég. Vadat pedig nem láttunk. Érdekes volt Decs, de nem volt az Szekszárd, aminek idegenforgalmi vonz­ereje csekély. Hiányoltuk a nélkülözhetetlen prospektu­sokat. Domboriban pedig idős tsz-parasztjaink — az egyéb­ként jó szálláson — nem tudtak mit kezdeni az idejük­kel. A tolnai utakat kivétel nélkül baranyaiakkal kombi­náljuk. IBUSZ: — Szekszárdra az idén T egynapos és 12 olyan utat szerveztünk, melynek so­rán Tolna megyében száll­tunk és ismerkedtünk a környezettel. KÉRDÉS: — Holnap cseng a telefon és jelentkezik 30 megyénkbeli gabonatermesz­tő szakember, akik szakmai programot kívánnak. Mit csinál? SZEGED TOURIST: — Majdnem semmit. Felhívom a Gabonatermesztési Kutató- intézetet és okos szakmai program összeállítására ké­rem őket. A technikai rész­letekről, "szállásról, étkezés­ről természetesen az igények szerint árajánlattal szolgálok. COOPTOURIST: — Az ÁG, vagy a Gabonatermesztési Kutató segítségét kérem. IBUSZ: — A termelőszö- kezetek területi szövetségé­hez fordulok. Ezek nemrégi­ben is rendeztek egy aratási bemutatót Öpusztaszeren... KÉRDÉS: — Holnap a le­endő szekszárdi húskombinát szakember-jelöltjei jönnek. Mivel szolgálhat nekik? SZEGED TOURIST: — Motelünkben, ami téliesítve van, ebben a pillanatban is 12 Tolna megyei húsipari ta­nuló lakik. Miután természe­tesen beszéltem a Pick-gyár- ral, egymásra szabadítom a honfitársakat, mert aligha­nem ez lesz a leghasznosabb. A technikai részletekre • ugyanaz vonatkozik, mint az imént. COOPTOURIST: — Felhí­vom a Pick-gyárat, ők eset­leg szükség szerint a Húsipari Trösztöt. Szállást valószínű­leg a SZEGED TOURIST-nál szerzek, mindez a jelentkezők anyagi lehetőségeinek függ­vénye. IBUSZ: — Pick-gyár. KÉRDÉS: — November de­rekán elindul valamelyik megyénkbeli gimnáziumból 30 diák. III. osztályosok, ma­gyar—történelem tanár ve­zeti őket. Természetesen tan­anyag kiegészítési céllal. Sa­ját (bérelt) buszuk van, de csúf pénzügyi okokból csak minimálisan hagyhatják el Szeged területét. Itt vannak szombaton délelőtt 11 órakor és elmennek másnap 17 óra­kor. Mit nyújt nekik. És fő­leg mennyiért. SZEGED TOURIST: — Félnapos városnézés idegen- vezetővel, a Füvészkert és feltétlenül a Dóm téri törté­nelmi emlékcsarnok. Az anyagi erőtől függően, de mert ez nem drága, orgona­bemutató a zsinagógában. Délután szabad, este színház- látogatás. Szállás a motelünk­ben, ahonnan nagyon fájna a szívem, ha másnap délelőtt nem tudnám kivinni a gim­nazistákat a magyar történel­mi folyamatosság egyik leg­szebb tanúságtevő helyére, Ópusztaszerre. Ez nagyjából és fejenként 300 forintnak valamivel alatta maradó ösz- szeg. COOPTOURIST: — Szállás a SZEGED TOURIST-nál. Ebéd az újszegedi Tiszagyön- gye ÁFÉSZ étteremben. Strand és sportlétesítmények megtekintése, városnézés az Ogyesszai részen. Kísérővel a Biológiai Kutató. Zsinagóga, netán orgonabemutatóval, Alsóvárosi templom, múze­um. Némi szabad idő. Más­nap Algyő, Fehértó, Dorozs- ma. Iskolásokon nem .nye­részkedünk, ez maximálisan 340 forint fejenként. IBUSZ: A főétkezések ol­csók, mert a HUNGAR­HOTELS az ilyen csoportok­nak kedvezményt ad. Félnap városnézés, idegenvezetővel. Orgonabemutató a dómban. Délután szabad program, es­te színház. Másnap múzeum­látogatás és kiruccanás az al­győi olajmezőkre. Szemé­lyenként mindez nem több 320 forintnál. * Az előbb körvonalazott kérdezősködés vége táján kezdtem érezni, hogy majd­nem háromhetes szüntelen utam befejezéséhez közel ki­hagy az agyam. így utolsó kérdésemre már csak Sze­ged „főhivatású házigazdája”, Varga József válaszolt: KÉRDÉS: — Van Szekszár­don egy közepes módú férj, feleséggel, két felső tagozatos általános iskolás gyerekkel. A „Panoráma” útikönyvek jóvoltából felkészülték, tud­ják, hogy mit kell és érdemes megnézni Szegeden. 1200-as Ladával jönnek egy hétvégi kirándulásra, szabad szom­batjuk délelőttjén, ön szerint mibe kerül nekik ez a szó­rakozás? SZEGED TOURIST: — Szállás a motelünkben 2 két­ágyas szobában. Ez 400 fo­rint. Két ebéd, egy vacsora, utóbbi épp úgy itt, mint a reggeli, összesen további 560 forint. Ha ehhez még az üzemanyag-költséget is szá­mítja, úgy kereken másfél­ezer forint. * Megköszöntem az infor­mációkat. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Fotó: SOMOGYI KÁROLYNÉ Dobos Károly tatabányai szerelő a jövő héten csomagol, most még a csőteremben dolgozik. Ha szói az elektromos harang, azonnal jegyzik a műszerek állását Szeged szépségeiből. A Dugonics téri szökőkút

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom