Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-03 / 232. szám
2 Képújság 1980. október 3. A szakszervezeti világmozgalom időszerű feladatai Labour-kongresszus, ellenzékben Csütörtök esti kommentárunk. Ügy tűnik, Angliában hosszú ideig fogják emlegetni a Brit Munkáspárt idei kongresszusát. A tanácskozáson ugyanis nem kevesebb történt, mint hogy a 7,2 milliós tagság nevében a küldöttek többsége állást foglalt a szigetország Közös Piacból való kilépése, valamint a párt 80 éves vezérválasztási rendszerének megváltoztatása mellett. Megfigyelők ezt olyan baloldali áttörésként értékelik, amely már tavaly május óta érlelődött, miután a James Callaghan vezette Munkáspárt vereséget szenvedett a választásokon. A ma véget érő kongresszus fő feladata az volt, hogy meghatározza a párt programját a következő választásokra, új gazdasági stratégiát dolgozzon ki. Ami az első célkitűzést, a választási program meghatározását illeti, a Blackpoolban tartott kongresszus kétségkívül meglepetéssel szolgált. A küldöttek kétharmada szavazott a közös piaci tagság ellen: Anglia kilépésének követelése ezzel hivatalos pártprogram lett. E határozati javaslat támogatásakor többen hangsúlyozták, hogy a közös piaci tagság nem szolgálja az ország érdekeit, az aránytalanul magas költség- vetési hozzájárulás és a kereskedelmi mérleg növekvő deficitje az északi-tengeri olajjövedelem egyre nagyobb hányadát emészti fel. Peter Shore, a párt egyik vezérjelöltje emlékeztetett arra, hogy a konzervatív Edward Heart kormánya 1971-ben a nép és a parlament megkérdezése nélkül vitte be Angliát a Közös Piacba. A Munkáspárt új gazdasági stratégiájának megteremtése lényegében a „század legrosszabb kormánya elleni harc” jegyében zajlott a kongresszuson. A konzervatív Thatcher- kabinet politikájával — a munkáspárti küldöttek véleménye szerint — az utóbbi 50 év legmélyebb gazdasági válságába taszította Angliát. Másfél éves tevékenysége következtében a munkanélküliek száma kétmillió fölé nőtt, s jövőre már elérheti a hárommilliót; a megzabolázatlan infláció mérhetetlen pusztítást vitt végbe, a népjóléti rendszer romhalmazzá lett. A küldöttek James Callaghan volt miniszterelnököt is megrótták: szerintük a pártvezér ár- és bérstopra épülő jövedelempolitikája idézte elő a Munkáspárt tavalyi választási kudarcát. A kongresszus most az ár- és bérbefagyasztás ellen, az állami szektor megerősítése, a hadikiadások csökkentése és a tőkekivitel korlátozása mellett szavazott. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy a Brit Munkáspárt kongresszusát húsz év óta a legélesebb belső összecsapás jellemezte. Vitriolos szócsaták, dühödt vádaskodások hangzottak el a tanácskozáson. A harmadik cél, a párt egységének elérése tehát nem sikerült, az egyetlen figyelemre méltó fejlemény a baloldal előretörése volt. Hogy ez menynyire bizonyul tartósnak, nem tudni. A pártvezér megválasztása a kongresszuson elfogadott határozat szellemében mindenesetre már ma elhomályosíthatja vagy megvilágíthatja a Brit Munkáspárt új arculatát. KOCSI MARGIT Jagielski Gdanskban (Folytatás az 1. oldalról) Az ülésen felszólalt Romuald Jankowski, a Lengyel Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának elnöke is. Hangsúlyozta: Lengyelországban fokozatosan megoldják a gondokat, mind a gazdaságban, mind pedig a szakszervezetek életében. A lengyel küldött önkritikusan szólt a szakszervezetek által elkövetett hibákról, rámutatva, hogy bár idejében felismerték a problémákat, nem léptek fel következetesen a kormánynál, a gazdasági vezetésnél a hibás intézkedések ellen. Ez vezetett odáig, hogy a munkások egy része elégedetlenné vált a szakszervezetekkel szemben. „Most levonjuk a szükséges következtetéseket a munkások egy részének jogos bírálatából. Az előtt a nehéz feladat előtt állunk, hogy megújítsuk a szakszervezetek tevékenységét, a munkások által megszabott követelményeknek megfelelően” — mondotta a többi között Jankowski. „Egyes nyugati körök most bizonyos politikai reményeket fűznek a lengyel szákszervezeti mozgalom megújhodásához — hangoztatta. — Egyes országokban még mindig megnyilvánul az a törekvés, hogy a lengyelországi eseményeket saját céljaikra, saját választási kampányuk céljaira használják ki. Határozottan szembeszegülünk az ilyen törekvésekkel, semmiféle ürüggyel sem engedünk meg beavatkozást Lengyelország belügyeibe.” A szerda délutáni ülésen szólalt fel Timmer József, a SZOT titkára. Méltatta az SZVSZ három és fél évtizedes tevékenységét, maid megállapította: a megváltozott nemzetközi viszonyok kihatJean-Philippe Lecat francia kulturális és hírközlési miniszter szerda este az erre az alkalomra külön megnyitott és kivilágított Versailles-i palotában díszvacsorát adott a nap során Pozsgay Imre művelődési miniszter vezetésével Párizsba érkezett magyar kulturális küldöttség nak a szakszervezeti világ- mozgalom helyzetére, a szak- szervezeti mozgalom viszont, különösen ha egységes, még nagyobb befolyást gyakorolhat a nemzetközi helyzet alakulására. — A szakszervezetek — folytatta a SZOT titkára — ma már nem lehetnek csupán szemlélői a nemzetközi politikai életben végbemenő eseményeknek. Nem mondhatják, hogy ezek a kérdések nem tartoznak a szak- szervezetek feladatainak sorába. Ellenkezőleg, számunkra nem mindegy, hogy feszültség hatja át a világot, vagy az enyhülés folyamata erősödik. Nekünk ezért részt kell vennünk e folyamatok alakításában és befolyásolásában. Timmer József emlékeztetett rá, hogy világszerte megszaporodtak a szakszervezetek elleni támadsáok, éleződik a tőke és a munkásosztály harca. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom különböző irányzatú központjainak nem szabad tétlenül nézniük a monopoltőke és a reakció támadását, a szakszervezeti vezetők letartóztatását, meggyilkolását, a szakszervezeti jogok visszaszorítását. Meg kell találni az utat és a lehetőséget az összefogásra a szak- szervezeti és a szabadságjogok védelmében. — A magyar szakszervezetek továbbra is hallják, hogy a különböző irányzatú szak- szervezetek egységes fellépése a dolgozókat érintő kérdések megoldásában nemcsak szükséges. hanem lehetséges is. Timmer József méltatta azokat a léoéseket, amelyeket az SZVSZ a szakszervezetek legutóbbi világkongresszusa óta tett a megújhodás érdekében, de leszögezte: még sok a tennivaló annak tiszteletére. A 80 terítékes vacsorán megjelent Eve Barre asszony, a francia miniszter- elnök felesége, Christian Beullac közoktatási miniszter, Bemard Lefort, a Párizsi Operaház főigazgatója és Jacques Tója, a Comédie Francaise igazgatója, valamint a francia kulturális élet érdekében, hogy növeljék a nemzetközi szövetség tevékenységének hatékonyságát és szerepét a nemzetközi szak- szervezeti életben lezajló folyamatok alakulásában. A magyar szakszervezetek éppúgy, mint a múltban, a jövőben is cselekvő részesei kívánnak lenni az SZVSZ tevékenysége megújításának. — Mi magunk is a folyamatos útkeresés állapotában élünk. Szüntelenül változó és egyre bonyolultabbá, sokrétűbbé váló, szocializmust építő társadalmunkban tevékenységünk folyamatos, elemző felülvizsgálatával keressük annak útját és módját, hogy miként szolgálhatjuk eredményesebben tagságunk, valamennyi dolgozó érdekeit és társadalmi célkitűzéseink megvalósítását — hangoztatta a magyar szakszervezetekről szólva a SZOT titkára. — Napjainkban sokat beszélnek a szakszervezetekről, sokféleképpen minősítik őket. Szakszervezeti mozgalom azonban csak kétféle lehet: elkötelezett és el nem kötelezett — mondotta Timmer József, hangsúlyozva: az elkötelezettséget az fejezi ki, hogy mit tesz a dolgozók érdekében, kinek az érdekeit szolgálja. — A szocialista társadalomban csakis az elkötelezett, a munkásosztály céljai mellett elkötelezett szakszervezeti mozgalomra van szükség, olyanra, amely azonban önállóan alakítja ki minden kérdésben álláspontját és érvényesíteni is tudja a tömegekre támaszkodó véleményét. Ezek a szakszervezetek nem „függetlenek”, hanem önállóak. A mi tapasztalataink szerint ezeket a jellemvonásaikat kell erősíteni a mi viszonyaink között. Az SZVSZ főtanácsának ülése folytatja munkáját. számos más vezető személyisége és a francia kulturális és tudományos világ sok magyar származású híressége, köztük Victor Vasarely festőművész. Jelen volt Jacques Lecompt, Franciaország budapesti és dr. Bényi József, Magyarország párizsi nagykövete is. PANORÁMA BUDAPEST Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a KB székházában fogadta az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttségét: dr. James Jacksont és Helen Wintert, a Politikai Bizottság tagjait, a Központi Bizottság titkárait. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón részt vett Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. BLACKPOOL A munkáspárt blackpooli kongresszusa csütörtökön húsz év után először újra állást- foglalt Nagy-Britannia nukleáris hatalmi szerepének feladása, minden amerikai és brit atomtámaszpont bezárása mellett. A vb közölni fogja az amerikai kormánnyal, hogy a következő munkáspárti kormány ugyanúgy nem engedi Angliába telepíteni a szárnyasrakétákat, mint több más NATO-állam. BECS Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár csütörtökön négynapos hivatalos látogatásra Jordániába utazott. Vendéglátójával, Husszein királlyal folytatandó megbeszélésein elsősorban a közelés közép-keleti fejleményekről kíván eszmecserét folytatni, de nagy figyelmet szentelnek a két ország gazdasági kapcsolatai bővítésének is. NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés hivatalos irataként köröztették a Kambodzsai Népköztársaság külügyminisztériumának nyilatkozatát, amely határozottan elutasítja az ország belügyeibe való beavatkozási kísérleteket. A közgyűlés 35., őszi ülésszakának megnyitása után ugyanis több ország tett javaslatot arra, hogy az ENSZ hívjon össze a „kambodzsai kérdés” ürügyén nemzetközi értekezletet. Jozef Barecki, a lengyel kormány szóvivője szerdai nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a kormánybizottságok és az üzemközi sztrájk- bizottságok megállapodásainak végrehajtása ma a kormány egyik folyamatosan megoldandó fő feladata. Jagielski miniszterelnökhelyettes szerdán a gdanski vajdaságban találkozott a független szakszervezetek képviselőivel, közöttük Lech Walesával, a Szolidaritás Szakszervezeti Szövetség elnökével. Megtárgyalták az augusztus 31-i megállapodások teljesítésének eddigi menetét. * Az Edward Giereket kezelő hattagú orvoscsoport szerda esti kórházi közleménye szerint a gondos kezelés eredményeként a beteg állapota fokozatosan javul, s ez lehetővé teszi a kardiológiai rehabilitáció megkezdését. Kulturális küldöttségünk Versailles-ban Ahol a fegyverek dörögnek Öböl — történelem Az Irán és Irak között dúló határháború szinte óráról órára eredményez új harctéri, politikai és diplomáciai eseményeket. Sem a fegyverzaj, sem a lázas diplomáciai tevékenység nem fedheti el azonban azt, hogy rendkívül mélyen gyökerező, az évszázadok homályába nyúló ellentétről van szó, amely beleivódott a két nép tudatába. Az ellentét oka éppen az a terület — a Shatf el-Arab folyó körzete —, ahol a jelenlegi konfliktus gócpontja van. A Shatt el-Arab Irak déli részén, a Tigris és az Eufrátesz folyó egyesüléséből keletkezett. Ettől a ponttól, kezdve körülbelül kétszáz kilométer után éri el az olajöböl északi partját. Azét az öbölét, amelyet az arab világban Arab-öbölnek, az iráni szóhasználatban Perzsaöbölnek neveznek. TÖRÖK ÖRÖKSÉG A Shatt el-Arab kétszáz kilométere már akkor mély ellentéteket szült, amikor az olaj még semmit sem jelentett. Irán — korábbi nevén Perzsia —■ különböző dinasztiák uralma alatt váltakozó hatalmú, de a gyarmatösítás korszakában is független ország maradt. A jelenlegi Irak ezzel szemben önálló államként nem létezett, hanem a török birodalom területéhez tartozott egészen az első világháború végéig. Az első határszerződést is a törökök, tehát az ottomán birodalom kötötte az akkori Perzsiával, még 1847-ben. Ez a határvonalat a Shatt el-Arab folyó keleti, tehát perzsiai partján húzta meg. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy az egész folyómeder felett török fennhatóság érvényesült. Az első világháború után a helyzet annyiban megváltozott, hogy a török birodalom összeomlásával Irak 1922-ben Királyság, hatalmi szempontból azonban angol katonai megszállás alatt álló brit védnökségi (mandátum) terület lett. 1932-ben a brit mandátum lejárt, az angol katonai jelenlét azonban megmaradt. Ez volt a helyzet, amikor 1937-ben a Shatt el-Arab körül újra kiéleződött ellentétek megoldására Irak és Irán között tárgyalások kezdődtek. Ezek a tárgyalások kompromisszummal végződtek, amit lényegesen megkönnyíteti, hogy a másik oldalon, Iránban is igen erős volt az angol befolyás. A Shatt el-Arab keleti partja peremén húzódó iráni olajvidéken az angol trösztök voltak az urak. Az 1937-es megegyezés némileg módosította a korábbi szerződések által meghúzott határvonalat, mégpedig inkább az iráni fél javára. A megállapodás úgy szólt, hogy a Shatt el-Arab nagyobbik, északi része továbbra is egyértelműen iraki terület marad, az Imában lévő abadani olajfinomítóval és az ugyancsak iráni Khor- ramsahr kikötővárossal szemben húzódó körülbelül hétkilométeres (de gazdasági és stratégiai szempontból döntő fontosságú) szakaszon a határ többé nem a keleti parton húzódik. Ehelyett a folyó legmélyebb mederszakaszát követő hullámvonal, tehát nagyjából a folyó közepe lett a határ. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy éppen a legfontosabb részen, ahol a Shatt el-Arab a Perzsa- (Arab)-öbölbe torkollik, megszűnt Irak szuverenitása a folyó teljes szélessége felett. A CSENDŐR IRAN Közben újabb hatalmi eltolódások történtek. Irán egészen a sah rendszerének bukásáig az amerikai stratégiai támaszpont-láncolat egyik meghatározóan fontos tagjává vált, óriási és ütőképesnek látszó hadsereget is kiépített — egyértelműen azzal a céllal, hogy az öböl egész, szélesebb értelemben vett térségének csendőrévé váljék. Irakban az angolok által támogatott monarchiát 1958- ban forradalom döntötte meg és ennek antiimperialista jellege meghatározta Irak politikáját. Irán eközben mindinkább szembekerült Irakkal és fegyveresen is érvényesíteni kívánta csendőr-szerepét. Ez a törekvés érthető módon megfelelt az amerikai érdekeknek is. így a hatvanas évek közepétől kezdve a konfliktus újra kiéleződött. Irán 1969-ben egyoldalúan felmondta az 1937-es megTehran stmA Qau t Sltqrin VjjSaUhabad {•Mehr on Baghdad IRAQ Abadan louat SAUDI Alt ASIA Sir oil oi Hon"«« lorraimhaitF Abadan IRAQ egyezést és azt követelte, hogy a Shatt el-Arab határfolyó egész hosszában a középvonal legyen a két ország határa. Ezután az iráni hajókat a haditengerészet kísérte végig a folyón. Az irániak másik akciója az volt, hogy az öböl kijáratánál a stratégiailag döntő fontosságú Hormuz-szorosban elfoglaltak három kis szigetet (Kis Tumb, Nagy Tumb, Abu Mussza). Ezek a szigetek korábban két, az öböl partján lévő kis arab sejkséghez tartoztak. A szigetek csaknem lakatlanok, de stratégiailag ma is óriási szerepük van az öböl kijáratának ellenőrzésében. Ettől kezdve rendkívüli éles maradt az Irán és Irak közötti szembenállás. A feszültség csak 1975-ben, algériai közvetítésre oldódott fel némileg. Ekkor kompromisz- szum született, amelynek feltételeit a két ország akkori erőviszonyai határozták meg. Irak helyzetét a tárgyalásokon 1975-ben megnehezítette, hogy az ország északi részén belháború folyt a kurd törzsek ellen, amelyeket az iráni sah erőteljesen támogatott Az 1975-ös megállapodásban lényegében az iráni álláspont érvényesült: a sah elérte, hogy a Shatt el-Arab felezővonala legyen a határ, „cserébe” felhagyott az északiraki kúrdok támogatásával. Irak Álláspontja Miután a korábbi megállapodások is az erőviszonyok függvényei voltak, a sah bukása, hadseregének összeomlása és az Iránban mindmáig tartó, megoldatlan belső hatalmi harcok óhatatlanul megnyitották az utat a korábbi szerződések felülvizsgálása felé. Az iraki követelés lényege az, hogy semmissé kell nyilvánítani az 1975- ös kompromisszumot (Bagdad ezt már meg is tette) és vissza kell térni az eredeti, az 1847-ben kötött és 1937- ben lényegében megerősített megállapodáshoz. Eszerint tehát újra a Shatt el-Arab keleti partján húzódna a határ és így a folyó egész med- de iraki fennhatóság alá kerülne. Ennek óriási világgazdasági jelentősége is van. Hiszen Irak Szaúd-Arábia után az OPEC második legnagyobb olajexportőre és olajtermelésének döntő része a Shatt el-Arab medrén végighaladva éri el a Perzsa- (Arab)- öblöt. Ugyanez a helyzet az iráni olajexporttal is. Ezen történelmileg nem változtat, hogy az elmúlt 18 hónapban Irán olajtermelése összezsugorodott, s hogy most mindkét ország szinte teljesen kénytelen volt leállítani olajexportját. A Shatt el-Arab — mint olaiútvonal — fontosságával függ össze Iraknak az az igénye is, hogy Irán adja fel a sah hatalmának csúcspontján elfoglalt három szigetet és szolgáltassa azt vissza az eredeti tulajdonosok jogutódjának, az Egyesült Arab Emirátusok Szövetségének.-i-e.
