Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

a Képújság 1980. október 16. Süllyed vagy sem? Velence - veszélyben Ez az „acqua alta”: bokáig vízben a Szent Márk téren (Fotó: Elekes Éva felvétele — KS) ^Látogasson Velencébe!” — hirdetik az idegenforgalmi irodák, méltán dicsérve a la­gúnaváros valóban kivételes szépségét, egyedi hangulatát, utolérhetetlen látnivalóit. Saj­nos, azt a tanácsot is sokszor hallhatjuk, hogy utazási ter­vünket igyekezzünk gyorsan valóra váltani, mert az „Ad­ria gyöngye” rohamosan pusztul. Lassan másfél évtizede már, hogy meghúzták a vész­harangot a tengerre épült észak-olasz város fölött. 1966- ban történt meg először, hogy az „aqua altá”-nak (magas víznek) nevezett tengerár a csatornákon végighömpölyög­ve elöntötte a világhírű Szent Mánk teret. A víz csak órák­kal később vonult vissza, s a szennyes ár okozta pusztulás figyelmeztetett: a tenger, amely évszázadokig biztosí­totta Velence fejlődését és gazdagodását — most fenn­maradását veszélyezteti. A vizsgálatok kiderítették, hogy a „tengerek királynője” las­san (évente néhány millimé­terrel) süllyed, elsősorban azért, mert a szárazföldi elő­városokban es Margherában megtelepedett ipari üzemek vízszükségletüket a tengerfe­nék alól szivattyúzzák ki. Így csökkent a talajvíz szintje, és süllyed maga a talaj is, egy­re magasabbra emelkedik a dagály. A kikötő növekvő for­galma, a csatornák mélyítése szintén károsnak bizonyult: házak ezrei állnak már lak­hatatlanul, vizesen. Omlanak a falak, megoldatlan a csator­názás. A közeli olajfinomító és vegyi üzemek víz- és lég- szennyezése erősen rongálja a pótolhatatlan műemlékeket, freskókat, szobrokat. Velence veszélyeztetettsége nemzetközi segélytervek sorát indította el. Az UNESCO részvételével jó néhány men­tőakciót dolgoztak ki, a kü­lönböző programok, s a római parlament által hozott intéz­kedések hatékonyságát vi­szont erősen rontja az olasz közigazgatás nehézkessége. Abban minden szakértő egyetért, hogy a legfontosabb a város további süllyedésének megakadályozása. A száraz­földről kiépített vízvezeték­rendszer megállíthatja a ta­lajvíz további csökkentését, az ár-apály pusztítását meg­akadályozó zsiliprendszer vi­szont változatlanul csak papí­ron létező elképzelés. Az üze­mek kitelepítését egyrészt az ipari körök torpedózzák meg, másrészt a foglalkoztatottsági helyzet romlásától való féle­lem. (Az egészségtelen, kor­szerűtlen lakásokból amúgyis nagy az elköltözés: Velence lakossága az elmúlt 30 évben 175 ezerről 90 ezerre csök­kent.) A paloták, műkincsek helyreállítása vontatottan ha­lad: egyelőre csak néhány- nyal végeztek, miközben a kevésbé 'kiemelkedők — s ke­vésbé szem előtt levők — to­vább pusztulnak. Mégis, az utóbbi időben több, túlzott optimizmust su­gárzó hírt lehetett olvasni. A francia Le Monde — a Velen­cei Hidrográfiai Intézetre hi­vatkozva — azt jelentette, hogy a süllyedés teljesen megállt. A londoni Economist pedig a minap legalább száz évre tolta ki a város remél­hető élettartamát, azt állítva, hogy az évi süllyedés mind­össze egy milliméterre csök­kent, s hogy ezért a kis víz­emelkedésért is csak a sarki jég olvadása a felelős. Erre szokták azt mondani: bár­csak igazuk lenne! Egy biz­tos, a világ minden művésze­tet szerető embere abban re­ménykedik, hogy a város le­romlása, ha vissza nem is for­dítható, legalább megállítha­tó; s színes plakátok évtize­dek múlva is csábíthatják Velencébe a turistákat. Az „Adria királynőjének” pusz­tulása, mondta az egyik nem­zetközi segélybizottság elnöke, „az évszázad legnagyobb bűn­ténye lenne a művészetek el­len”. A híres velencei gondolák. A szelíden ringató tenger, a város lételeme egyben ellenség is. PETŐFI NÉPE Az őszi szállítás zavartalan, zökkenőmentes lebonyolítása nehéz feladatot jelent a Vo­lán 9. számú Vállalat dolgo­zóinak. A nehézségeket nö­veli, hogy a három hónapra tervezett mezőgazdasági szál­lítási feladatokat két hónap alatt kell elvégezni az időjá­rás okozta eltolódás miatt. Augusztusban a mezőgazda- sági szállítások közül csak a barack fuvarozását végezték a ZÖLDÉRT részére, mint­egy 30 gépkocsival. Ugyan­ennek a hónapnak a végén kezdődött a Kecskeméti Kon­zervgyár részére a paradi­csom szállítása, ez azonban tömegében szeptemberben je­lentkezett, sőt még október­ben is — erre az elmúlt évek­ben nem volt példa —, hord­ják a paradicsomot és tartá­lyokban a paradicsomlevet. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP, Megkezdődött Fejér megye legnagyobb szőlőtermelő me­zőgazdasági nagyüzemében, a Móri Állami Gazdaságban is a szüret. A több mint 450 hektár szőlő szedése előrelát­hatóan egy hónapig tart. Ok­tóber hatodikán kezdték szedni a rizlingszilvánit, de a múlt hét csapadékos időjá­rása miatt alig két munka­napot dolgozhattak csak a szüretelők, eddig a termés 10 százalékát szedték le. Általában már szeptember második felében megkezdődik a „mustgyártás” Móron, idén azonban — mint az ország legtöbb táján — itt is az érés késése miatt húzódott el két hetet ez a tevékenység. A tíz fajta közül az ezerjó és a leányka a legtöbb, de jelentős a tramini, a rizling­szilváni és a saszla fajta is. Tegnap, az úgynevezett Örömhegyen saszlát szedtek, mivel ez homokos talajon te­rem, és a másutt eléggé nagy sár nem akadályozta a szü­retet. A gazdaság tervezett szőlő­hozama egy hektárra 9 és fél tonna, ezt a hozamot az ed­digi becslések szerint sikerül leszedni. A saszla cukorfoka tizenhárom körül alakult. Ma — amennyiben az időjárás engedi — az egyik legfonto­sabb móri tájjellegű fajtát, a leánykát kezdik szüretelni a gazdaságban. SOMOG/I^ A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság területein évente négy-öt ezer hektáron erdősítenek, ebből ezerötszáz- kétezer hektáron vegyszerez- nek. A munka célja egyrészt a gyomirtás, másrészt — a szerek kombinációjával, vagy külön menetben — a vad­riasztás. A szer kijuttatására a nagyatádi NEGE helikop­terét is igénybe vették, mint­hogy azonban ez a megoldás meglehetősen költséges, a földi gépeknek jut nagyobb szerep. A gazdaság" a három gépéhez hetet vásárolt, a kö­zeljövőben érkeznek meg ezek a permetezők. A heli­koptert ott veszik igénybe, ahol nagyobb, összefüggő te­rületet kell vegyszerezni. A SEFAG nagybajomi er­dészetének erdőművelési mű­szaki vezetője arról tájékoz­tatott, hogy területükön a múlt héten 120 hektáron vé­geztek vegyszeres gyomirtást, főként az akácsarjakat irtot­ták. Sok a szarvas a bajomi erdőkben, s lombhullás után szívesen fogyasztják a cseme­ték új hajtásait. Hétszáz hek­tárnyi erdősített területükön nagy kár keletkezhet, ha el­marad a védekezés. Dunantmt napló Gyengén simogat a napsu­gár, ideális idő a szüretre. Igaz, a hét végi eső miatt a kordonok között bokáig ér a 6ár. Kürtös József is erre pa­naszkodik — puttonyát maga mellé teszi, s mutat a csizmá­jára: — „így bizony, ne­héz...” A bólyi termelőszövetkezet 67 hektáros szőlőjében va­gyunk — a versendi domb­oldalon — a rizlingszilváni jól termett az idén is. Mak­kos Lajos, a segédüzemág ve­zetője örömmel sorolja a té­nyeket; a Sylvoz rendszerű, magas kordon művelésű táb­lán a tőkék roskadoznak a fürtök alatt. — Ezt nézze meg! — mu­tat a sorra. — Nem is tudná az ember, hogy hova akasz- szon még egy fürtöt. A terület termését 800 ton­nára becsüli, s ebből már 300 tonnányit puttonyba raktak. A fürtök szép egészségesek —• az utóbbi néhány napos nap­sugárzás jót tett nekik —, s a cukorfok 15 körül mozog. Úgy számolta, hogy tőkén­ként 6,5—7 kiló a termés. Kóstoljuk a szemeket: cu­korédes a rizlingszilváni Közben megérkezik a pótko­csis traktor, ismét megindul* a munka, az emberek eltűn­nek a sorok között, s csak a puttonyozók hangja hallik... A szaken\ber azt mondja: nem kell már félnünk a jövő évi borunk miatt. A rizling minőségi bort ad, s jó évjá­ratként fogják emlegetni az 1980-ast. Harmonikáé Szepi (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Általában sok Szepi van a németlakta falvakban. De ha most nem közölnénk a „róla” készült fényképet, a német- kériek akkor is tudnák, hogy az ő Szepijükről van szó. A címben szereplő Szepi ön­szorgalomból, saját kedvte­lésből lett zenész. Gombos kis harmonikája ütött-kopott. Le­het már vagy 25 éves is, sémmi vonzó, megnyerő nincs külső formájában. A hangkö­zök terjedelmét tekintve is alig válthat magáénak két oktávnyit. Afféle tanulóhang­szernek tűnik. Ám Pámer Józsefnél — illik, hogy tisz­tes névét is kiírjam — még mindig úgy ontja magából a szebbnél szebb magyar, né­met nép- és műdalokat, tánc­dalokat, mintha kifogylhatat- lan lenne. ■ — Többször megcsodáltam Szepi fürge, gyors uj'jmozgá- sát a harmonikán. Mintha szaporábban dolgoznának, mint a másik hangszeren. Va­lóban így van? — Igen. A tangóharmonika billentyűivel könnyebben megtalálható és megtamulha­Pámer József kis hangsze­rével tó egy-egy hang helye. Az én kis hangszerem, a harmonika oda- és visszahúzásakor más­más hangot ad. Ezért nehe­zebb rajta 'játszani. Én vi­szont ezen tanultam, meg­szoktam már. — Azt hallottam, hogy. nemrég rászánta magát; a ki­öregedett hangszert újra cse­réli. Igaz ez? — Így volt. De nem sokáig tudtam a régit nélkülözni. Az újjal nem tudtam úgy mo­zogni, énékelni, mint a régi­vel, ezért azt feljavíttattam, újból kézbe vettem. — Bár nem tartozom a mu­lató típusú emberek közé, sok kedvderítő zenészt isme­rők. Kevés akad köztük olyan, aki oly hamar megta­lálja az utat a hangulat megteremtéséhez, mint ön. Minek köszönheti ezt a ké­pességét? — A harmonika egymaga felér egy zenekarral. Leg­alább is helyettesíteni tudja. Ezért van, hogy lakodalmak­ban, baráti összéj övét eleken,- bálokban és még isten tudja hol, nem fordultam meg én is. Nem is tudóm, ’hogy hány dalt, szövegét ismerek. Ren­geteget! Több százat, talán ezret is. A fülbemászó dallamok megszokottól eltérő hangsze­ren való megszólaltatása is élmény, ha átélve, szépen halljuk tolmácsolni. A csak szólóban muzsikáló Szepi na­gyon sokszor ezt teszi. NAGYFALUSI ALBERT \ Velence fő látványossága, a Szent Márk székesegyház. A nyári verőfényben semmi nem emlékeztet veszélyre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom