Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-16 / 243. szám
1980. október 16. ^NÉPÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK „fl jazz nem zene, a jazz élet” Chick Corea Fejes László fotóriporter jazzportréiból rendezett kiállítást a budapesti Fényes Adolf ^galéria. A fotókon felvonulnak a jazzvilág hírességei. A kiállítás mottója: „A jazz nem zene, a jazz élet.” Sonny Sharrock Sok jó, hasznos öllel ■ írt adtunlk már lapunkban — ifjúsági oldalainkon is — a szekszárdi városi ifjúmunkás- és szakmunkástanuiló-napok rendezvényeiről. Az október 6- tól máig tartó időszakban a város fiataljai szinte naponta válogathattak a különböző pírogramok, rendezvényék között. A nyári iskolai — és bizonyos mértékig if júságmoz- galmi — szünet után az iskolai mozgalmi év kezdetekor jól jött ez a sok ötletet adó, lehetőséget bemutató rendezvénysorozat. Természetes, hogy ilyen töménységben egész évben nem lehetne programot nyújtani a fiataloknak, de erre szükség sincs. A tíznapos rendezvénysorozat példáján az alapszervezeti, itfjúságmozgalmi vezetők viszont — az elhangzott tapasztalatokat, ötleteket kamatoztatva szinte egész éves programjukat öszeál 1 íthat ják. Sok haszna mellett ez is emelte a rendezvénysorozat értékét. Az előkészítés során nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a különböző programokat ne a KISZ-bizottság apparátusa, hanem az érintett alapszebvezeték tagjai szervezzék, dolgozzák ki. A KISZ- bizottság elsősorban az események koordinálásával, az egész rendezvény összefogásával foglalkozott. A már hagyományosan jó hírű, jól dolgozó alápszerve- zeték mellett-, kisebb vállalatok, intézmények KISZ-es fiataljai is bekapcsolódtak az idei munkába. Olyan alapszervezetek, akik eddig nem, vagy csak keveset hallattak magukból. Bekapcsolódva egy-egy program megvalósításába, nemegyszer még anyagi megterheléseket is átvállalva szervezték, intézték egy-egy esemény programját. Jelentős eredménye volt az idei ifjúmunkás napoknak hogy a városban, a megyében élő amatőr művészek, sportolók is hangot kaptak. Ki- sebb-nagyobb közösségek előtt szólhattak a művészet, a sport szeretetéről, hitvallásukról. (Bebizonyosodott újra, hogy egy-egy rendezvény sikerét nem a résztvevők számával kell mérni, hanem az ott elhangzottak jelentőségével, a rendezvényen részt vevők aktivitásával, hozzááll ásával. A már hagyományos rendezvényéken, mint a fórumokon, vagy a polpresszók vitáin, hasznos, okos javaslatok, kezdeményezések hangzottak el, bizonyítva e programok folyamatos rendezésének szükségességét. A Gabonaforgalmi Vállalat klubjában tartott várospolitikai fórum után a klubvezetők úgy döntöttek, hogy ezután rendszeresen tartanak fórumot és nyitottabbá, látogathátóvá teszik a klubot a Városi fiatalok számára is. ,!V.......l z iskolai KlSZ-bizottWM ságok tagjainak tapasz- talatcseréjén sok olyan hasznos javaslat, módszer hangzott el. aminek alkalmazása, megvalósítása előreviszi a munkát valameny- nyi bizottságban. A fórum résztvevői őszintén, a jobbat akarás szándékával szóltak a pedagógus’—diák viszonyról, az iskolai demokratizmus, a tanulmányi munka javításának aktuális kérdéseiről. Szólni kell arról is, hogy sok program hasonló rendezvények szervezésére inspirálta — már az ifjúmunkás- napok alatt is és azóta is — a Város Ifjúsági kollektíváit, alapszervezeteit. Például, amikor az egészségügyi szak. középiskolások meghallották, hogy a zeneiskola KlISZ-szer- vezete zenei barangolást szervez, az egyik pedagógus segítségével — aki elhozta saját komolyzenei lemezeit — megszervezték a maguk „barangolását”, komolyzenei ismeretterjesztő műsorát. Vagy szólhatnánk a TOTÉV RI5Z- eseinék programjáról, akik a városnéző sétából merítve az ötletet, saját szakmunkástanulóikkal, elsősorban az elsőévesekkel, meglátogatták a vállalat nagyobb építkezéseit, tájékoztatták a tanulókat az itt folyó munkáról és ezzel lényegében a vállalat tevékenységével is megismertették őket. A-további tennivalók meghatározása szempontjából is jelentős volt az ifjúmunkás- napok programja. Bebizonyosodott. hogy a nők sportjára még nagyobb figyelmet kell fordítani, mert igény, szükség van ezekre a programokra is. Az idei tapasztalatok alapján még nagyobb hangsúlyt kapott, hogy a filmet, mint nevelő eszközt, akár vitaindító lehetőséget, fel kell és iehet használni a politikai programokban, a társadalmi kérdéseket taglaló viták során. Tovább kell differenciálni a programokat, mert az idei jó tapasztalatok ás igazolják, hogy a fiatalok igénylik az életkori sajátosságaiknak megfelelő, de tartalmas, komoly mondandójú és súlyú programokat, feladatokat. Az első éves szakmunkástanulókkal is aktívabban kell foglalkozni, mert ezek a fiatalok, ha megfelelően „kezelik őket”, sokat tehetnek és tesznek is az ifjúságmozgalmi munka jobbá tételében. öbb programot — így a csörge-tói sportnapot, vagy a húskombinátnál végzett társadalmi munkát is — elmosott az eső, de ennek ellenére elmondhatjuk, hogy az ifjúmunkásás szakmunkástanuló-napok szekszárdi programija megfelelt a várakozásoknak, sók jó, hasznos ötletet adott és reméljük, hogy a mai zárása nem befejezése, hanem kezdete volt egy aktívabb ifjúságmozgalmi munkának. Tj.A szabad idő fogságában A szabad idő az egyik legsókrétűbben értelmezett fogalom napjainkban., Olyannyira, hogy sokan a munkaidővel is összetévesztik. Méghozzá nem is szórakozottságból vagy rosszhiszeműségből: egyszerűen azért, mert (javarészt nincs mit csinálniuk dologidőben a munkahelyükön. Fiatalóiktól hallani gyakorta, hogy „kifogtam- egy jó melót, mem kell csinálni semmit”. Azítán szinte észrevétlenül elkezdik magukat rosszul érezni ebben a „kiváltságos” (helyzetben. ’Cammog az óramutató, nem, volna rossz agyonütni az időt vtaia!mi(vél. -De mert feladat csak nem adódik, úgy módosul a filozófia, hogy „Imi a fenének blokkolok én itt minden hajnalban, ha egyszer úgysem csinálok semmit”. S mire hősünk gondolatmenete végére ér, (többnyire már ki is kérte a munkakönyviét. ’M.i sem egyszerűbb, mint a könnyebb ellenállás irányába menni. Nyáron munkát vállalt fiatalok mesélik gyakorta, bogy ők bizony nem értik, miért nyolc órában állapították meg a munkaidejüket-, mikor feleannyi idő alatt is a végére érnének annak, amivel a régidol-gozák -éppen megbízták őket. Pedig — még ha azzal is hencegnek — nemcsak a zsebpénzért vállalnak munkát a diákók. Legtöbben -igenis bele akarnak kóstolni 'az apjuk, felmenőik által annyit emlegetett munkába, maguk is tapasztalni akarják azt a fáradtságot, amiről a felnőttek mindig pa-naszikodnak, ik-icsit azzal a nem titkolt virtussal is, bogy rajtuk ugyan nem fog ki a munka. S mikor ott vannak „a dandárjában”, azt kell tapasztalniuk, hogy — tisztelet a kivételnek — a példaképek szép lassan elkezdenek lecsúszni a piedesztálról, fontoskodnak adminisztrálják magukat — teljesítmény meg sehol. Pedig sorsdöntő lehet ez a találkozás. Ha nincs rangja, liigazi hitele ennék az ideiglenes együ-ttiliétnek, az meghatározó Qéhet egy tiszta -ideákban gondolkodó kamasz egész életére. S -az ilyen srác könnyebben -fordul az eddig visszautasított -csábítások ’felé. ’Elkezd lötyögni, „agyonütni az időt”, más természetűek lesznek a korábban elraktározott kételkedései, amelyek szép lassan azt a sztereotípiát ás kikezdik, hogy ./mindenki az életnek tanul”. v A szabad idő ilyen módon -a munkaidő értelmezésének az áldozata sok esétben. Aki- t-udija a dolgát, s szinte észre sem veszi az idő múlását az esztergapad mellett vagy a tervezőasztalnál, az a munkaidő után sem azon töri a fejét, hogy ugyan mihez kezdjen. Van -dolga egész élétére. Ilyen génekkel született, ilyen példát -látott az édesapjától, a tanítójától s a m-unkalhélyón -attól a szakitól, aki a mesterfogásokra megtanította., A (késés nyilvánvalóan megbocsáthatatlan egy ilyen folyamatban, hiszen ezt a fajta állandó nyitottságot a cselekvésre csak fiatal korban lehet egyszer s mindenkorra elsajátítani. Az unalom, a tétlenség — mindkettő a feladatnélküliség gyermeke — társadalmunk első számú -közellensége. Akik nem szereztek ez éllen védettséget, azok nemcsak a munkahely-ükön té’bláboilnak mint afféle szürke eminenciások, de a munkaidőn túli szabad időjükkel som tudnak mihez kezdeni. Egy kéttűs ünnep például valóságos istencsapása az ilyen emberéknek. A fiatalok persze nem adják meg egykönnyen magukat. Ügy tűnik, jól megvannak a szabad Idő -fogságában, s szinte észrevétlenül szűkítik maguk ‘körül a világot. Különösen új lakótelepeken jellemző ez, s nem csak azért, mert elfelejtettek klubot létesíteni, vagy mert a -pincehelyiséget nem alakították pingpongteremmé. ’Ez egy későbbi önmagyarázkodás szövege lehet.. Két villamosmegállóval odébb ez is van, meg az Ss van, csakhogy oi’kis ez is, meg az is. így lesz az a srác, -aki rendszeresen olvas — könyvmoly; aki barkácsol, modellezik 1— technokrata, szakbarbár; aki pedig megvív minden emberi 'kapcsolatért s azt magát építve megőrzi — törtető, stréber. Mégsem mondhatnám, hogy az ily módon világukat fokozatosan vesztő fiatalok „menthetetlenek”. Veszélyes is lenne ilyesmit deklarálni, hiszen a szabad idejük fo’jtoga- t-ásában élők többsége alig várija, hogy ’kiszabaduljon. Csak éppen nem tudnak mit kezdeni a szabadságukkal. Az azonban igenis észlelhető, ha valaki kezd elszakadni a 'közösségtől, társtalan, ka-pcsolatta-lan. Norma nem szabható arra, hogy ’kinek mennyit kell elviselnie mellőzöttségből s ha mégis: fiatalok részére ez alacsonyabban állapíttassák meg. Ami -viszont ne állapíttassák meg alacsonyabban, az a munka, a feladat, ami erőn felüli gyürkőzést igényel, ami egyen, lóvé tehet bárki ember fiát rutinos, gőgös tekintélyelvűség alapján kivívott pozicion'áltakkal. ‘Egyetlen ilyen győztesen ímeg-vívöt-t csata elegendő ahhoz, ogy egy mindenre nyitott, mindent jóhiszeműen -befogadó fiatalember játszi köny- nyedséggel kikerülje a szabad idő csapdáit, vagy (ha véletlenül belelóp egyik-másikba, hát magától könnyűszerrel kiszabaduljon onnan. KERTÉSZ PÉTER Kapcsolatfelvétel Úttörők a szekszárdi AFIT-ban Érdeklődéssel figyelik a pajtások az autómosó gépet — A XIV. számú AFIT Vállalat hármas szekszárdi üzemegységének KlSZ-szer- vezete — tizenkét éve alakult — mondja Eickert Mária KISZ-titkár. — 1977-ig üzem- egységi KISZ-bizottság működött a vállalatunknál. Azóta alapszervezeti formában, új vezetőséggel dolgozunk. Az átalakulás eredményességét bizonyítja, hogy 1980. március 21-én — a forradalmi if* júsági napok rendezvényén — vettük át a KISZ KB Dicsérő Oklevelét. — Mikor határozták el, hogy kapcsolatot létesítenek úttörőkkel? — Akcióprogramunkat zömében teljesítettük. Azért zömében, mert éppen az úttörők patronálása hiányzott belőle. Ezért úgy döntöttünk, hogy megkeressük valamelyik szekszárdi iskolát. De időközben a szekszárdi 2. számú Általános Iskola 7. A. osztálya keresett meg bennünket. Mi meglátogattuk az osztályt és ott meg is beszéltük a közös feladatokat, programokat. Mindjárt a látogatás után az osztály tagjai segítőként részt is vettek az AFIT-kupán. — Miért éppen hetedik osztályra gondoltak? — Ök már majdnem nagyok. Megértik az AFIT-ban folyó munkát, s talán némelyikük kedvet is kap az autó- szereléshez. Figyelemmel kísérjük az úttörőmunkájukat, tanulmányi előmenetelüket, mozgalmi munkájukat. Erre a célra KISZ-szervezetünk „úttörőalapot” hozott létre. A kapcsolatot természetesen akkor is folytatjuk, ha a mostani 7. A osztály tanulói befejezik az általánost. Majd másik hetedik osztályt keresünk. * Az AFIT KISZ-esei izgalommal várták az október 11-i műszak végét. A felvételi helyiség irodáját átrendezték. A KISZ-szervezet és a pártalapszervezet képviselői üdítő italokkal, szendvicsekkel várták az úttörőket. A vendégeket — a 7. A-so- kat, valamint az iskola 3. B. osztályának Miki Egér őrsét — a KISZ-titkár fogadta, majd a vállalat pártalapszer- • vezetőnek nevében Szakálos Mihály kalauzolta végig őket a vállalat munkahelyein, ahol ismertette velük az ott folyó tevékenységet. Szó esett az új üzemcsarnok fontosságáról is. Visszatérve az irodahelyiségbe, a gyerekek megismerkedtek a szekszárdi autójavító történetével, majd játékos vetélkedőn vettek részt, melyet diszkóprogram zárt. — szíj—ez — Eickert Mária KISZ-titkár, mint háziasszony