Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-03 / 206. szám

2 Képújság 1980. szeptember 7. PANORÁMA Carter mindent megígér A hivatalos választási kampány nyitánya Az Egyesült Államok új el­nöke a választópolgárok egy­negyedének szavazatával is bejuthat a Fehér Házba — derül ki a Gallup Intézet Wa­shingtonban hétfőn nyilvá­nosságra hozott felméréséből. Eszerint a szavazásra jogo­sultaknak csupán 71 százalé­ka iratkozott fel a szavazólis­tákra, s minden jel arra mu­tat, hogy az 1976-os elnökvá­lasztások 54 százalékos rész­vételi arányát — amely har­minc éve a legalacsonyabb volt Amerikában — az idei novemberi választások sem fogják meghaladni. A hivatalos választási kam­pány első napján, hétfőn Carter elnök Alabamában „munkaalkalmakat, stabil árakat és biztonságos békét” ígért hallgatóságának, de az ABC televíziós társaság tudó­sítója a beszéd nem túlságo­san lelkes fogadtatására utal­va megjegyezte: Carter 1976- ban is a szülőföldjével, Geor­L engye/ország Munka és tárgyalások Lengyelország tengermellé- ki városaiban — Gdanskban, Gdyniában, Szczecinben és Elblagban — hétfőn egész nap minden üzemben és vál­lalatnál folyt a munka a vo­natkozó megállapodások szombaton és vasárnap tör­tént aláírását követően. A hármasváros kikötőiben hoz­záláttak a több mint két hé­ten át vesztegelt hajók kira­kásához és a kikötői teher­pályaudvaron összetorlódott tehervonatok kiürítéséhez. Mint a varsói rádió ked­den reggel a PAP lengyel hír- ügynökség alapján jelentet­te, a Katowicéi vajdaságban a múlt hét óta sztrájkoló bá­nyászok és a helyszínen tar­tózkodó kormánybizottság megbeszélésein kidolgozták a megállapodásról szóló jegy­zőkönyvet, s ezt hamarosan aláírják. Ebből az alkalom­ból a helyszínre érkezett Aleksander Kopec miniszter­elnök-helyettes. giával szomszédos Alabamá­ban kezdte a választási finist. Csakhogy akkor egészen más volt a helyzet. Időközben az embereknek módjukban állt lemérni szavainak valódi ér­tékét. A Carter-féle ígéretek és a kormányzat tettei közötti ellentmondásokra építette fel szavazatgyűjtő szónoklatát Ronald Reagan, a republiká­nusok jelöltje is Jersey City­ben. Azzal vádolta Carteré- ket, hogy „elárulták a dolgo­zó népet”. Nyolcmillió mun­kanélküliről, 18 százalékos inflációról beszélt, a maga részéről pedig szintén ígérge­tett: „nagyobb darab süte­ménnyel” kecsegtette az ame­rikaiakat, ha rá szavaznak. Carter volt a céltábla John Anderson hétfői választási gyűlésén is. Anderson „poli­tikai arroganciával” vádolta az elnököt, amiért megpró­bálja kirekeszteni őt a ter­vezett tévévitákból. Olyan politikusként jellemezte Car­Bírálatok Brightonban Az angol szakszervezetek Brightonban folyó kong­resszusán Arthur Scar- gill, a bányászok egyik befolyásos vezetője kö­vetkezetes harcra szólí­tott fel Thatcher asszony gazdaságpolitikája ellen. tért, aki képtelen volt meg­tartani ígéreteit, képtelen volt olyan vezetésre, ami­lyenre az országnak szüksé­ge lett volna, s akinek a hi­bájából az Egyesült Államok szövetségesei „ma nem tekin­tenek olyan tisztelettel Ame­rikára”, . mint korábban. Il­linois! beszédében Anderson Reagannek is alaposan oda­mondogatott. Az egyetlen olyan elnökjelöltként állította pellengérre, aki szerint „a nukleáris háború megnyer­hető”. A Christian Science Moni­tor becslése szerint a válasz­tásra jogosult amerikaiak közül legfeljebb minden má­sodiknak van véleménye ar­ról, hogy Carter és Reagan közül kit választana, ha úgy döntene, hogy részt vesz a választásokon. Sokkal maga­sabb — kétharmados — azoknak az aránya, akik ab­ban azért bizonyosak, hogy „Carter rosszul vezeti az or­szágot”. Luns elégedett Joseph Luns, a NATO fő­titkára hétfőn kifejezte meg­elégedését azzal kapcsolat­ban, hogy Portugália egyre aktívabb szerepet játszik az atlanti szövetségben és az idén 4 százalékkal növeli ka­tonai költségvetését. Amaro da Costa portugál hadügymi­niszterrel folytatott megbe­szélésén Luns kijelentette, hogy Lisszabon „kiváló pél­dát mutat a szervezet többi tagállamának”. A NATO főtitkára arra is felhívta a figyelmet, hogy Portugália — most először — részt vesz NATO-hadgyakor- latokon, amelyeket a közel­jövőben tartanák Olaszor­szágban. Hozzátette, hogy az atlanti szövetség támogatja Lisszabont fegyveres erőinek korszerűsítésében, ami a kö­zelmúltban már meg is kez­dődött 3 fregatt vásárlásával. A tervek szerint háború esetén a portugál szigetcso­port a NATO atlanti-óceáni legfelsőbb parancsnokságá­nak katonai ellenőrzése alá kerülne. BUDAPEST Veress Péter külkereske­delmi miniszter meghívására Budapestre érkezett Szem- jon Szkacskov, a Szovjetunió Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnö­ke. Külkereskedelmi minisz­terünk és szovjet vendége a gazdasági együttműködés egyes időszerű kérdéseiről folytat tárgyalásokat. * A hazánkban hivatalos lá­togatáson tartózkodó indiai parlamenti küldöttség ked­den a magyar fővárossal is­merkedett. A delegáció — élén Bal Ram Jakhar alsó­házi elnökkel — délelőtt a városházára látogatott. A vendégeket elkísérte Péter János, az országgyűlés alel- nöke és Árun Kanti Das, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. A városházán Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke ismertette Budapest életét, a következő években várható fejlesztése- kct ULÁNBÁTOR Hat kínai nemzetiségű sze­mélyt utasítottak ki a Mon­gol Népköztársaságból — je­lentette a MONCAME, hiva­talos mongol hírügynökség. Az erről szóló közlemény hangsúlyozta: a kiutasítottak többször megsértették Mon­gólia törvényeit, veszélyez­tették az állampolgárok sze­mélyi szabadságát és hará- csolás céljából magánterme­lést szerveztek. MOSZKVA Abdul Mohszen Abu Maj- zer, a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet végrehajtó bi­zottságának tagja, a Palesz­tin—Szovjet Baráti Társaság elnöke kedden délelőtt a Közel-Kelet időszerű kérdé­seiről és szovjetunióbeli lá­togatásáról tájékoztatta a szervezet moszkvai képvise­letén az újságírókat. TEHERAN Az iráni parlament kedden elnapolta a Radzsai minisz­terelnök által előterjesztett kormánylista megvitatását. Ezzel a döntéssel sikerült megakadályozni az Iszlám Köztársasági Párt és Bani- szadr elnök híveinek nyílt összetűzését a parlamentben. Mint ismeretes, Baniszadr- nak jelentős fenntartása1 vannak a kormány összetéte­lével kapcsolatban. Valletta kontra Tripoli Kedd esti kommentárunk. Vallettában, a mintegy 400 ezer lakosú, mindössze 316 négyzetkilométer területű földközi-tengeri szigetország fővá­rosában hivatalosan bejelentették: Málta kérte a Biztonsági Tanács sürgős összehívását a Líbiával támadt vita rendezésé­re. A látványos lépés újabb jele annak, hogy a két mediter­rán ország nemrég még igen szorosnak tűnő szövetsége szét- hullóban van. Marchais nyilatkozata Külföldön töltött szabadsá­gáról visszatérve „súlyosnak” nevezte a francia gazdasági és szociális helyzetet Georges Marchais, a Francia KP fő­titkára. A drágaság nagyobb, mint valaha, a munkanélkü­liség tovább növekedett — mutatott rá. A kommunisták ebben a helyzetben — mon­dotta a L’Huimanité ■ keddi számának első oldalán meg­jelent interjújában a francia kommunista vezető — fenn­tartás nélkül támogatják a dolgozók harcait, amelyeket követeléseik kivívásáért indí­tottak a nyáron. A kormány és a tőkések — hangoztatta Marchais — számos hélyen engedményekre kényszerül­tek. Kekkonen elnök 80. születésnapjára Életmű ­a nemzet szolgálatában Fenyvesek ölén, egy favá­gó kis házában, ma 80 éve látta meg a napvilágot az a férfi, akinek neve kitörölhe­tetlenül bekerül Európa tör­ténelmébe: Urho Kaleva Kekkonen, a Finn Köztársa­ság elnöke. Szokatlan, hogy kis ország politikusa ekkofa nemzetközi tekintélyt szerez­zen. Kekkonen elnök életútja töretlenül vezetett idáig. Or- tutay Gyula szavaival élve: „Szülőházában, a távoli ta­nyán, egyszerre ismerhette meg a kemény finn teleket és a kemény finn paraszti munkát; a birkózást az er­dővel, a próbára tevő talaj­jal, a birkózást a távolsággal, a magánnyal. Szüleinek éle­te, saját ifjúsága életre szó­lóan összeköti a finn paraszt­sággal. Megérti a nép min­dennapi kemény küzdelmét, szívós, konok akaraterejét...” Életműve egy nemzete szolgálatával. Alig huszonhét éves korában a községek'szö- vetségének jogtanácsosa, tíz év múltán parlamenti kép­viselő és igazságügy-minisz­ter, egy évre rá belügymi­niszter. A háború kitörése után nem vállal közéleti sze­repet, csak írásaival harcol a katasztrófa ellen. Urho Kaleva Kekkonen ne­vére 1943-ban, a kontinensen dübörgő fegyverzajban fi­gyelt fel Európa. A fiatal finn képviselő a semleges Stockholmban egy konferen­cián ezt mondta: „Finnor­szág, mint a Szovjetunióval ellenséges nagyhatalmi blokk tagja, csak az előretolt tá- moszpont szerepét játszhatja, anélkül, hogy a háború vagy a béke ügyét egyáltalán be­folyásolhatná.” A bátor kiállás Urho Ka­leva Kekkonen krédója volt és maradt. Nagy mestere, atyai barátja, Juho Kusti Paasikivi oldalán részt vett a fegyverszünet előkészítésé­ben, majd a híres Passikivi- vonal, Finnország pozitív semlegességének, a Szovjet­unióval való jószomszédság politikájának kidolgozásá­ban és megvalósításában. 1944-től tagja volt szinte mindegyik finn kormánynak. Ötször állt a kabinet élén, majd — 1956-ban — hazája legmagasabb közjogi méltó­ságába emelték. Azóta tölti be a köztársasági elnöki tisz­tet. Népe megbecsülése öve­zi. Utoljára két éve válasz­tották újjá. A köztársasági elnök — a finn alkotmány szerint — a külpolitika legfőbb irányító­ja. Kekkonen elnök életei vei­nek értéke itt ragyog fel igazán, s fénye túlmutat a kis Suomi határán. Nemegy­szer idézi a néhai Passikivi elnök szavait: „Minden böl­csességnek alapja a tények elismerése”, s mindjárt hoz­záteszi J. H. Snellmann, a múlt századi finn filozófus' politikus gondolatát: „A si­kertelenség — a történelem ítélete”. Természetesen tisz­tában van azzal, hogy kor­rekt, realista politikája — külföldön — nem mindenütt és nem mindenkinek tetszik. E károgó jósoknak válaszol­va hangsúlyozza: „Ott főz­nek zsírosán, ahol béke van :. Mi sem természetesebb, mint hogy a század egyik legna­gyobb nemzetközi, diplomá­ciai eseménye, a helsinki ér­tekezlet, szintén összekap­csolódik a nevével. És most, a midridi értekezlet előtt, erősíteni igyekszik Helsinki művét. „Az enyhülés folya­matában a fellendülés és a visszaesés periódusai váltják egymást. Az utóbbi években, úgy tűnik, repedések mutat­koznak a kölcsönös bizalom épületén. Helyreállításuk időt kíván. Ezért valameny- nyi féltől nozitív és őszinte akarat kell a madridi talál­kozó sikerének biztosítását szolgáló megbeszélésekhez” — figyelmeztet. Kekkonen elnök, aki dol­gozószobájában a hortobágyi ménest ábrázoló festmény alatt fogadja vendégeit, Ma­gyarország igaz barátja. A Finnországot az európai né­pekkel összekötő kapcsolaton belül is kiemeli a hozzánk fűződő viszonyát. „A mi ese­tünk — mondja — • mégis rendkívüli. Magyarország és Finnország kapcsolata köze­lebbi és általánosabban el­ismert, mint számos ország­nak egymáshoz való viszo­nya”, s elismeréssel szól ar­ról, hogy „a magyar nép és vezetői, a lényegesre, népük sikerére és jólétének biztosí­tására összpontosítva, meg­találták az előre vezető utat”. A ma nyolcvan esztendős Kekkonen elnöknek szívből kívánunk további egészséget, töretlen energiát, sikereket életművének kiteljesítéséhez. FIRON ANDRÁS Az utolsó angol egységek több mint két éve hagyták el a „máltai anyahajót”, amely legutóbb a második világháború­ban is komolyan segítette a brit flotta katonai erőfeszítéseit. A kivonulás után Dom Mintofif munkáspárti miniszterelnök azt kérte a nyugati országoktól: pótolják a jövedelemi ki esést, amit az angol támaszpontok megszűnése az országnak jelent. Egyetlen nyugati ország sem teljesítette a kérést, viszont a közeli Líbia jelezte, hogy kész „bármilyen együttműködésre és korlátlan támogatásra”. Mintöff — bár saját konzervatív ellenzéke élesen támadta emiatt — elfogadta Tripoli ajánla­tát. Az együttműködés gyorsan fejlődött: Málta pénzt kapott Líbiától, ennék fejében több ezer líbiai diák tanult a szige­ten, ahol a líbiaiak helikopter-bázist is kiépíthettek. A viták néhány hónapja kezdődték a tót ország között húzódó tengerfenéki talapzatban rejlő olajkincs hovatartozá­sáról. A Líbiának küldött rpostami éles hangú máltai jegyzék szerint 1976. május 23-án olyan szerződést írtak alá, amely ezt a kérdést „egyszer és mindenkorra tisztázta”. A jegyzék azt állítja, hogy Dzsallud líbiai miniszterelnök még 1980. áp­rilisában is úgy nyilatkozott a megállapodásról, mint befe­jezett, kölcsönösen elfogadott tényről. Valletta, mondják Min- toffék, ennek tudatában kutatási jogokat adott a Texaco ame­rikai olajvállalatnak. A minap azonban líbiai hadihajók erő­szakkal leállították a cég próbafúrás! munkálatait — állítják Vallettában. Pillanatnyilag itt tart az ügy. Több ezer líbiai diák, vala­mint a helikopter-bázis személyzete már elhagyta a szigetet, miközben a máltai fővárosban a líbiai légitársaság irodájánál bomba robbant (az ilyesmi eddig teljesen ismeretlen volt a rendkívül békés szigetországban). A jelenlegi helyzetben kér­déses, milyen eredménnyel járhat a Biztonsági Tanács egy esetleges határozata. Valószínűnek tűnik ugyanis, hogy igazi megoldást inkább a két ország közötti kétoldalú tárgyalások hozhatnának. HARMAT ENDRE Kadhafi javaslata Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője, a forradalom győ­zőimének 11. évfordulóján beszédet mondott. Ebben egyesülést ajánlott fél Szíriá­nak, amelyet „utolsó bástyá­nak” nevezett az Izrael elle­ni küzdelemben. A hallgató­ság soraiban jelen volt — egy Szíriái küldöttség élén — Ab­del Rauf al-Kaszm szíriai miniszterelnök, s a beszédet egyenesben közvetítette a da­maszkuszi rádió és televízió. Kadhafi felhívására Asszad szíriai elnök kedden vála­szolt. A líbiai elnökhöz inté­zett táviratában kijelentette, hogy a két ország egyesíté­sére szóló felhívás „azonnal visszhangra talált a szíriai népben”. A távirat hangsú­lyozza, hogy ,,az arab népek egysége az első és egyetlen lehetséges célkitűzés az arab ügy hatékony védélmére, el­engedhetetlen a szocializmus megvalósításához, a kizsák­mányolás megszüntetéséhez, az arab nemzetnek elsősor­ban a cionista agresszió elle­ni védelméhez”. Salvador Megkezdődött a sztrájksorozat — Az Egyesült Államok fo­kozni akarja a salvadori juntának nyújtott katonai, politikai és gazdasági támo­gatást. Ezt jelzi, hogy az amerikai külügyminisztérium újabb, 58,4 millió dolláros se­gélyt kért a kongresszustól a junta számára. A kongresz- szus az idén e célra egyszer már megszavazott 60 millió dollárt, majd kiegészítésül 5,7 millió dollár értékben fegy­vert és katonai felszerelést. Kétszáz amerikai „tanácsadó” is tartózkodik Salvadorban, és közreműködik a hazafiak éllen indított irtóhiadjáiratok- ban. Salvador! katonai egysége­ket képeznek ki amerikai tisztek Panamában, az Egye­sült Államok által ellenőrzött esatornaövezetben — közöl­ték a Panama szuverenitásá­nak és békéjének védelmére alakult országos bizottság el- kő kongresszusának résztve­vői. A népi megmozdulások letörésének és a politikai ak­tivisták fizikai megsemmisí­tésének módszerei fontos he­lyen szerepéinek a kiképzés­ben. Ha az Egyesült Államok behatol Salvadorba, „új Viet­nam” alakul ki Latin-Ameri- kában — figyelmeztetett a panamai fővárosban Guiller­mo Manuel Ungo, a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front egyik vezetője. A hét elején egyébként újabb fegyveres összecsapá­sok zajlottak le Salvadorban a junta alakulatai és a támo­gatásukat élvező félkatonai bandák, illetve a népi erők között. Az összecsapásokban 25 ember vesztette életét. A felfegyverzett népi ala­kulatok elfoglalták a fővá­rostól 18 kilómét erre fekvő San Martin városát és ellen­őrzésük alá vették a beveze­tő utakat. A legfrissebb hírek szerint azonban a konmány- csaipatok visszafoglalták a vá­rost. Hétfőn a Fenastras mun­kásszövetség felhívására meg­kezdődött az a sztrájksoro­zat, amely végül 30 ezer em­bert érint. A munkabeszünte­tésékkel alátámasztva a dol­gozók követelik 17 szakszer­vezeti vezető szabadon bocsá­tását, és tiltakoznak a junta terve ellen, hogy a munkás­vezetőket katonai bíróság elé állítsák. A salvadori katolikus egy­ház a vérontásért az Egyesült Államokat teszi felelőssé. Ri­cardo Urioste a San Salva­dor-! székesegyházban egye­sült államokbeli egyházi kül­dött ékhez fordulva a követ­kezőket mondta: „Követeljék Carter elnöktől, hogy ne küldjön több fegyvert Salva­dorba. A bennünket körülve­vő vértenger elviselhetetlen”. A junta csapatai és a ve­lük együtt garázdálkodó fél­katonai bandák eddig mint­egy 30 ezer salvadorit kény­szerítettek arra, hogy Mexi­kóba szökjenek, több ezren pedig más közép-amerikai or­szágban kerestek menedéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom