Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-03 / 206. szám

1980. szeptember 3. NÉPÚJSÁG 3 Zacskó, zsák, armatúra Iregszemcsén műanyaggal lalgoznak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A műanyag ma már nél­külözhetetlen, sok mindenre fel lehet használni. Kevesen tudják, hogy Iregszemcsén van egy műanyag üzem, ahol több milliós értékben állíta­nak elő polietilén árucikket. Orbán Gyulánét, a Tamási Vegyesipari Szövetkezet ireg- szemcsei üzemének vezetőjét az egyik munkahelyiségben találtam, ahol éppen forrasz­tópákát javított. Készséggel vezetett végig a két telephe­lyen, bemutatva a polietilén feldolgozás munkafázisait: — Műanyaggal 1968 óta foglalkozunk. Az üzem dol­gozóinak 80 százaléka nő. A két szocialista brigád két műszakban dolgozik, minden második szombatunk szabad. Teljesítménybérben dolgo­zunk. Ha egy gépünk rossz, vagy meg állnánk mondjuk te­rcierére, rögtön megérez- zük, mert csökken a bérünk. Ezért is segítettem az előbb a többieknek egy hegesztő­pákát rendbehozni. — Tulajdonképpen, mit készítenek ilyen gyors rit­musban? Szinte az az érzé­sem, hogy „kapkodnak”. — A műanyag a melegre összeugrik, s egy pillanat alatt kell meghegesztenünk például a zacskókat. Zömmel polietilént és PVC-t hegesz­tőnk. Az alapanyagot a Ti­szai Vegyikombináttól és a Borsodi Vegyikombináttól kapjuk, egy-egy szériában 20—30 tonnát. Ezekből ké­szítjük itt el a kis és nagy zacskókat, talpas és szelepes párnazsákokat. — Szelepes, talpas? Kik, illetve mire használják e termékeket? — Most a Zalaegerszegi Kőolajipari Vállalatnak szál­lítunk 1 millió darabot a zsákokból, csomagolás céljá­ra. Ök ebben exportálják a bitument. A talpas zsákokat pedig betétnek használják fel a vegyikombinátok. — Mással is foglalkoznak, vagy csak zacskót ragaszta­nak két műszakban? — PVC-ből a PIÉRT-nek mappákat, gyorsfűzőket, irattartókat, tömbök borító­ját készítjük el több száz­ezres tételekben. Valamint — mivel a Tamási Vegyes­ipari Szövetkezethez tarto­zunk —, belső kooperációnk alapján a szövetkezet fém­ipari részlegének armatúra­burákat, formákat és csoma­golóanyagokat szállítunk. Az elektrolakatos részlegnek bakelit csévéket és egyéb ba­kelit cikket készítünk. Ter­mékeinket még nem sokan ismerik, ezért kiállításokat szervezünk, ahol bemutathat­juk áruinkat. Már kiállítot­tunk a BNV-n, s legutóbb a községi művelődési házban is láthatták munkáinkat. Nincs sok megyénkben megrende­lőnk, pedig kapacitással bír­nánk. Termékeink inkább Zalában és a Tiszántúlon ta­lálnak piacra. — Mennyi az éves termelé­si tervük? — Tavaly 15 millió forint volt a terv, ezt túlteljesítet­tük. Az idén 18 millióval szá­molunk, figyelembe véve a januári árrendezést, ami 6—7 százalékra tette vissza a kal­kulálható nyereséget, így bi­zonyos értelemben csökken­tek termékeink árai. — Mint említette, két szo­cialista brigádot irányít. Mi­lyen a brigádszellem, hogyan vállalnak részt a mozgalmi életben ? — összeszoktunk, s tudja mindenki, hogy mit miért csinál. A nyáron szövetkezeti brigádversenyen vettünk részt, szellemi totó formájá­ban, amit központunk adott ki munka-, tűzvédelmi és Varga József né és Vincze Györgyné PVC-hegesztés közben politikai témakörökben. A verseny eredményét ősszel fogjuk megtudni. — Valamit magáról...? — ...Iregszemcsén az üze­met 1977 óta vezetem. Mű­szaki egyetemet végeztem. Két fiam van. Mindennap ki­járok Tamásiból. Megszok­tam, jól érzem magam a te­lepen. TÄCSIK ATTILA Árvíz után Javítják az utakat A Berébtyó és «a Körös ár­vize által megrongált több miint 174 kilométer hosszúsá­gú közút ideiglenes helyreál­lítása, újjáépítése november közepíéig befejeződik — kö­zölte Pintér László, a KPM Békéscsabai Igazgatóság te­rületi műszaki osztályának vezetője. A munkát a békés­csabai igazgatóság két gépso­ra Zsadány és Sarkad'keresz- túr között kezdte meg, majd Békés és Murony között foly­tatta. A KPM Szolnok megyei Közúti Igazgatóságának gépei egyidejűleg a bélmegyeri be­kötőutat1 javítják. A KPM Nyíregyházi Igazgatóságának szakemberei és gépéi egy hét múlva hozzálátnak a Gyula— Szanazug közötti, majd a gyulavári bekötő út javításá­hoz. Szeptember 15-én kap­csolódik be a munkába a debreceni igazgatóság a Böl- csipusztá—Okány, valamint Vésztő közötti útszakasz h elyrehozatalával. A Hódmezővásárhelyi Köz­úti Építő Vállalat szakembe­red és gépei jelenleg a Ve­szély—Gerta közötti útsza­kaszt hozzák rendbe, míg a Debreceni KÉV Püspökladány és Szeghalom között dolgozik. Részt vesznek a helyreál­lítási munkában, az anyagok szállításában a vasút és a Volán dolgozód, gépei is. pül a dízelbazís (TUDÓSÍTÓNKTÓL) „A MÁV fejlesztési tervé­nek megfelelően folytatódik a dízelvontatásd telep építése 1980-ban...” olvashattuk a Népújság február 26-i számá­ban. Nem sokkal később a TÁÉV jelentős erővel meg­kezdte a tatajsztot alatti munkákat. Rövid ddő alatt elkészült a 48 piUéraíap, a süllyesztő berendezés aknája. Az alapozási munkáknál vá­kuum-szivattyús eljárást al­kalmaztak a talaj- és csapa­dékvíz távoltartására. Az ala­pozás kötése után megkez­dődtek és rövidesen befeje­ződnek a pillérek fel állításá­nak, bemérésének és rögzíté­sének munkálatai. A létesít­mény a gerendázás és födé- mezés után áll össze szerke­zetileg. Az alapozás, a pillé­rek beállítása nagy pontossá­got igényelt, műszeres kitű­zés alapján történt. A végre­hajtás sikere Habler Emil művezető körültekintő előké­szítő és irányító munkájának, a létesítményen dolgozó ácsok, kubikosok és emelő­gép-kezelők összehangolt te­vékenységének eredménye. A MÁV üzemfőnökség és a TÁÉV jó kapcsolata, össz­hangja elősegíti az építésve­zetőség folyamatos munka­végzését. Szöveg: Krajczár Antal. Fotó: Fábián László A talajszint alatt folyik a munka A differenciálás kérdései (II.) A differenciálást gátló környezeti tényezők A jövedelmek differenciálásának háttérbe szorulásá­ban igen jelentős szerepet játszik a vállalati gazdálko­dásra jellemző — olykor már aggasztó mértékű — szer­vezetlenség. Az építőipari vállalatok egy része például — időjárási okoktól függetlenül — főként fizikai dolgo­zói számára nem tudja biztosítani a folyamatos munka végzésének feltételeit. A fizikai munkások és a vállalat- vezetés közötti jelentősebb feszültségek elkerülése ér­dekében a konkrét teljesítményektől függetlenül rend­szeresen garantál egy meghatározott jövedelemszintet. A tényleges teljesítmények és az elért jövedelemszint közötti szakadékot pedig fiktív teljesítményelszámo­lással hidalja át. Ennek azonban szinte egyenes követ­kezménye, hogy ha a teljesítmények és a jövedelmek színvonala közötti kapcsolat ily módon meglazul, nincs lehetőség arra, hogy a dolgozók közötti teljesítmény­arányos különbségeket kialakítsák. A GAZDASÁGI élet minden területén Természetesen az ilyen jellegű, a teljesítmények ér­vényesítését akadályozó tényezők korántsem pusztán az építőipar sajátjai. Gondoljunk például a szerződéses fe­gyelem lazaságaiból, a kooperációs kapcsolatok meg­bízhatatlanságából származó, a folyamatos tevékeny­séget gátló, s ezen keresztül a teljesítményi elv érvénye­sítését megakadályozó körülményekre a gazdasági élet legkülönbözőbb területein: a termelésben, a szolgálta­tásban, de még az adminisztrációban is. Nagymértékben rontja a teljesítmények szerinti ösz­tönzés lehetőségeit, ha a munkaerőpiacon az erőteljes túlkereslet a jellemző. Ilyenkor ugyanis a munkaerő megtartása céljából a még kifizethető legalacsonyabb jövedelmek színvonala viszonylag magas lesz, ami fel­tétlenül rontja a differenciálás lehetőségeit, már csak azért is, mert a lehetséges legmagasabb szintet így ala­csonyabban kell megállapítani. A munkaerő-túlkereslet további negatív hatása az is, hogy miután ily módon a munkavállalók vannak „erőpozícióban”, a vállalatot és a munkavállalót egyaránt kielégítő bérmegoldások he­lyébe a munkavállalók igényeit az indokoltnál nagyobb mértékben tükröző megoldások lépnek, melyek így füg­getlenednek a teljesítményi szempontoktól. A teljesítményösztönzés hatékonyságát olyan ténye­zők is befolyásolják, mint például az, hogy a dolgozók családi életciklusuk mely szakaszaiban vannak. Az egyes családi életciklusok pénzigénye ugyanis eltérő. A családalapítás és gyermeknevelés időszaka például igencsak pénzigényes. S itt az összefüggés a következő: a kevésbé „pénzigényes” szakaszban lévő dolgozókat kevésbé lehet hatékonyan ösztönözni a teljesítmények­re. Jelentősen befolyásolják a teljesítmények érvényre jutását a dolgozók kulturális „hátterében”, érték- és normarendszerében meglévő különbségek is. Ma ha­zánkban még nem elhanyagolható arányban találha­tunk olyan dolgozói csoportokat, amelyek miután ke­vésbé fogyasztásra orientáltak, számukra a munkahe­lyen elérhető jövedelem nagysága kevésbé vonzó. (Gon­doljunk például a cigányság egy részére, bár itt nem pusztán „cigánykérdésről” van szó.) E csoportnál a tel­jesítményösztönzés „hagyományos”, más csoportoknál igen hatékony eszközei csődöt is mondhatnak. A teljesítményi szemlélet és elv elterjedését a jöve­delmi különbségek alakulásában magának a vezetésnek a munkakultúrája is befolyásolja. Olyan tényezőkre gondolunk itt, mint például az, hogy mennyire terjed­tek el a racionális munkaerő-gazdálkodás megoldási módjai, a hagyományos megoldásokkal szemben, hogy a vezetők mennyire tartják fontosnak — nemcsak szó­ban, hanem ténylegesen is — a munkaerővel való ész­szerű gazdálkodást. S végül, a politikai természetű tényezők is közrehat­nak abban, hogy a teljesítményelv mennyire áll az ösz­tönzési gyakorlat középpontjában. A politikai termé­szetű tényezők felerősíthetik, de gyengíthetik is a telje­sítménykülönbségekhez igazodó ösztönzési mechaniz­mus hatékonyságát. A DOLGOZÓK IGÉNYE Ebből a szempontból a kedvező hatások közé sorolhat­juk azt, hogy a párt politikájának egyik centrális kér­dése éppen a teljesítménykövetelmények szigorítása és a végzett munka szerinti részesedés gyakorlatának ér­vényesítése. Ezt erősíti az is, hogy ez a törekvés a dol­gozók jelentős hányadának igényeivel is találkozik. Nem hanyagolható el azonban azoknak az erőknek a szerepe sem, amelyek ellene tudnak hatni a teljesítmények sze­rinti jövedelemdifferenciálás fokozottabb érvényesíté­sének. Szükségesnek tartjuk azonban azt is megjegyezni, hogy a bemutatott környezeti tényezők nem önmaguk­ban hatnak, hanem a munkaszervezeteken belüli ér­dek- és hatalmi viszonyok rendszerén, azaz a vállalati belső erőviszonyokon keresztül, hiszen ebben dől el, az hogy miképpen jut érvényre a teljesítményelv a jöve­delmek alakulásában. DR. ROZGONYI TAMÁS, szociológus (Folytatjuk) Munkában a József Attila szocialista brigád Kóczián Istvánná és Dékány Jánosné műanyag zacskókat készít

Next

/
Oldalképek
Tartalom