Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
a Képújság 1980. szeptember 11. Esti láz a színpadon Szabálytalan portré Tábori Nóráról Tábori Nóra és Darvas Iván az Equus című Peter Shaf- fer-színműben — Amikor rólam érdeklődnek az újságírók, legszívesebben csak két dologról beszélnék ma már — mondja Tábori Nóra. Az egyik a kritika, a rendezés és a színész munkája, a másik pedig a színész fizikai teljesítménye ! Arról beszélgetni, hogy mekkora idegi és szellemi teljesítmény, megterhelés egy-egy színpadi fellépés. — Mérhető ez valamilyen módon ? — Egy tudós állítólag már végzett ilyen számításokat. Egyszer én magam is előadás után megmértem a hőmérsékletem és kiderült, hogy 37,2 fok. Egy óra múlva persze már lement a „lázam”. Azaz színpadon játszani korántsem nyugalmi állapot! Pedig nem vagyok lámpalázas típus, de ahogy múlnak az évek, egyre inkább nő bennem a felelősségtudat. Egy ízben közvetlen az egyik előadás előtt hozzám jött egy ismeretlen nő és azt mondta, főleg énmiattam látogatott el a színházba, ezért hát úgy is játsszak!... Azóta mindig eszembe jutnak ezek a szavak és esténként úgy is megye fel a színpadra. — Mit jelent önnek ez a felelősségérzet ? — Egyetlen pillanatig sem lazíthatok, amíg játszom. Az emberek pénzt adnak ki a színházért, fodrászhoz mennek előtte. A maximumot, kell nyújtanom! — És ellenőrzi színpadi, szerepléseinek értékét? — Minden előadás után kontrollálható az eredmény. Az utóbbi években ez is egyre inkább kikristályosodott bennem. — Pályakezdő színészként, bizonyára emlékszik még, miféle belső motor hajtotta a világot jelentő deszkákon? — Fiatal színészként az ember úgy érzi, megváltja a világot. Persze aztán később ráébred arra, hogy elegendő, ha csupán jó dolgokat csinál esténként, hogy elégedettek legyenek az emberek. Fokozatosan alakult ki bennem ez az örömteremtő érzés... Volt egy mániám, ma is megvan. Én ugyanis táncosnőként kezdtem annak idején, később a színészi pályára átváltva, úgy képzeltem, mozgással segítek kifejezni magam a színpadon. Persze nem táncmozgással. A tánc és a színészi munka kombinációja volt ez. Amikor színészi pályám jelentős állomásán, az Egy hölgy a Maximból című darab próbáján, a rendezőm, Várkonyi Zoltán azt mondta Szabó Sándorral a Házmestersiratóban sokáig nem gondoltak rám. Sikerülhetett volna tán jobban is az indulásom, de nem bánom ma már. Ezen a pályán a rögtöni sztárrá kikiáltás nagy veszélyekkel jár. Az én pályám elfogadható volt. Lehetőségeket kaptam a bizonyításra. Leszámítva azt a két és fél évet, amikor nem volt szerepem, de aztán jött az Egy hölgy a Maximból. Azóta nem panaszkodhatom. Persze a színészélet soha nem kiegyensúlyozott. Én is voltam mélyponton. Rettenetes állapotban! Feleslegesnek éreztem magam, szégyelltem bejárni a színházba. Mégis hittem, és ma is hiszek abban, hogy a tehetségnek akár egyetlen mondatból is ki kell derülnie a színpadon. Nem csak főszerepben villoghat az ember. — Mennyire ismeri egyéniségét? Tudatában van-e kemény alkatának? — Egyéniségem nem ismerem, de a „keménységemről” tudok. Azért persze szeretnék szerepeimben lágyabb húrokat is pengetni. — Néhány mondatot a magánéletéről is. — Nincs magánéletem. Volt persze, de nem ment, nem sikerült... Nehéz dolog az ilyesmi, és ma már nem is tudnék alkalmazkodni senkihez. Ha éjjel netán eszembe jut, hogy olvasni akarok, és elindulok egy könyvet keresni, nem tudok halkan járni, hogy másokat ne zavarjak. Van egy lányom és két unokám, de ők távol élnek tőlem. Nem unatkozom, örökkön keresek magamnak valamilyen elfoglaltságot, a lakás nagy, nem lehet a tennivalók végére járni. Szeretnék egyszer huszonnégy órát tétlenkedni! Színházba is járok, utazni is szeretek. Egyedül élek, de nem vagyok magányos, sok barátom van, és az emberer két, ezt megtanultam, úgy kell elfogadnom, ahogy vannak! A legtisztább örömöm pedig a jó szerepalakítás, amikor mindenki elégedett velem! SZÉMANN BÉLA nekem: „Az éjjel azt álmodtam, hogy ennek a nőnek lúdtalpa van”, rögtön megértettem, mit vár a szerepemtől, és mozgással igyekeztem kifejezni a figurát. — Táncos múltjáról milyen emlékei vannak? — Már gyermekkoromban is táncos akartam lenni, hogy miért, nem tudom. Szombathelyen kezdtem a pályám, és amikor a háború alatt Győrben táncoltam, nem fűtötték a színházat és majd megmerevedtem, félmeztelen lévén. — Miért váltott át másik pályára? — A színészi pályára való átállás természetes folyamat volt, hiszen a táncot nem lehet a végtelenségig mívelni. Már táncosként is, tizenöt évesen, Szegeden Both Béla színiiskolájába jártam, csupán azért, hogy kiegészítsem a táncismereteimet a színészettel. Később pedig fordítva is így gondolkodtam. — Pályája elején, jó ideig a kevésbé ismert színészek soraiba tartozott. — Valóban, indulásom után kaptam égy nagy szerepet, sikerem volt, de aztán Magnóspályázat hat kategóriában A Népművelési Intézet, a váci Madách Imre művelődési központ, a Magyar Rádió közreműködésével meghirdette a legjobb magnósműsorok, hangfelvételek versenyét hat kategóriában. A zenei műsorok és öszeállítá- ,sok tíz percesek lehetnek; az „élő” felvételek és a hangmontázs 5—5 perces; irodalmi mű hangfelvétele, illetve hangjáték 12 percre korlátozott; riport vagy dokumentumösszeállítás 8 perc időtartamú és a 6., az egyéb kategória szintén 8 perces lehet. A pályaműveket október 25-ig kell beküldeni a Népművelési Intézet előadóművészeti osztályára (1251 Budapest, Corvin tér 8.), a borítékra pedig rá kell írni: „Magnóspályázat”. Részletes tájékoztatást, jelentkezési lapot a megyei, járási és városi művelődési központok adnak. Dunántúlt napló Nagy címekkel jelent meg a cikk: „Jó iránytű a világpiac”, „Versenyárakkal dolgozik a Pécsi Bőrgyár”, „Mindig a legolcsóbb import nyersbőrt beszerezni”, „Kétszer is csökkentették készbőreik hazai árát”. A címek jó kóstolót adnak. Az új árreformmal megnőtt a Pécsi Bőrgyár mozgástere is. E mozgástér bővülését mutatja, hogy a gyár újabban, a mindenkori világpiaci árakat figyelembe véve dönti el, hogy a külpiacokon kitől, milyen és mennyi nyersbőrt szerez be, kedvező árak esetén élve a taktikai elővásárlások lehetőségeivel. A gyár tekintettel a belföldi piaci helyzetre az idén már két alkalommal mérsékelte készbőrei termelői árát. Korábban ekkora szabadság elképzelhetetlen volt. Most a világpiaci ár a gazdálkodás iránytűje, az ármunka az egyik legfontosabb vállalati tevékenységgé lépett elő. A gyorsan változó árak szorításában dolgozik a Pécsi Bőrgyár. Igyekszik önálló árpolitikát folytatni, hiszen — ha a világpiaci folyamatokra maguk nem is tudnak hatni — mozgásterük a korábbinál nagyobb. E mozgástér megnagyobbodásával természetesen a követelmények is nőttek: sok-sok elemzést kell végezniük, a termelés és a közgazdaság vezetőinek jobban együtt kell dolgozniuk, az egész vezetésnek rugalmasnak, előrelátónak és kockázatvállalónak kell lennie. A vállalati „gépezetnek” úgy kell működnie, hogy a vezetők mindig tisztán lássák a világpiaci árakat és folyamatokat, mert csak így tudnak legolcsóbban beszerezni és a lehető legkedvezőbb áron eladni. SOMOGYI1^ Mozgalom a kellemes környezetért — indult Somogy megyében. E mozgalom a szocialista munkaverseny keretében bontakozott ki. Korábban itt is, a mezőgazda- sági üzemekben főként termelési célokat tűztek maguk elé a munkahelyi közösségek, a szocialista brigádok. A balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet Fekete István szocialista brigádja az elmúlt évben kibővítette a megszokott vállalási listát. A szép telep, esztétikus környezet mozgalom szükségességét így indokolta a szövetkezet egyik ágazatvezetője: „Azért tartom fontosnak, mert meggyőződésem, hogy az ember, aki folyamatosan egyfajta feszültség alatt dolgozik, igényli, hogy környezete szépségével, gondozottságá- val nyugtassa.” A November 7. Termelő- szövetkezetben rendszeresen értékelik a szebb, rendezettebb munkahely környezetért indított „házi versenyt”. A munkahelyi közösségek és a mozgalom sikerei végső soron az egész szövetkezet hasznára válnak. Azzal, hogy a gazdaságban mindenütt fokozottabban ügyelnek a rendre, a tisztaságra, a munkahelyen is megteremtik az egészséges, esztétikus környezetet. És gondjuk van rá — nemcsak a versenybizottság „pontosztogató” látogatásai idején —, hogy ahol egyszer rendet teremtettek, ott folyamatos munkával fenn is tartsák. PETŐFI NÉPE A Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet budatétényi osztálya étkezési paprika fajta- és termesztési bemutatót tartott. Az intézet nemesítői a paprikatermesztés fejlesztésére törekedve, olyan fajtákat igyekeztek előállítani, amelyek a hagyományosnál magasabb termésátlagot produkálnak. Ezek közül a Fehér özönt — Tolna megyében is megkedvelték — idén már 3 ezer hektáron termesztik. Ezen a bemutatón először ismerkedhettek meg a szakemberek üzemi termesztésben a Táltos nevű paprikával. Ez az új paprikafajta szabadföldi termesztésben 50—100 százalékkal múlja felül termőképességben a régi, cecei fajtákat. Az intézetben tovább folyik a kutatás: kétszáz törzs közül keresik a növénynemesítők azokat a fajtákat, amelyek termésben a jelenlegieket is felülmúlják. A bemutató keretében sok szó esett a magról vetett, hagymák termesztési tapasztalatairól is. Közismert, hogy nehezen terjed a magról vetés módszere. Okát, a korlátozott öntözési lehetőségeken túl elsősorban abban kell keresni, hogy hagymafajtáink még nem rendelkeznek a nemzetközi kereskedelemben közismert makói fűszer- növény küllemi és beltartal- mi előnyeivel. A tárolás sem volt biztonságos. A hazai nemesítői munka eredményeként az utóbbi években több magról termeszthető vöröshagyma kapott állami elismerést és került üzemi termesztésbe. Az országos rendezvény nem titkolt célja az volt: a meghívottak a gyakorlatban tanulmányozzák a magról történő egyéves hagymatermesztést, amelynek elterjedését gazdasági szempontok is indokolják. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Fejér megyében is örömet is, gondot is jelent a magánszemélyautók számának gyors ütemű növekedése. Különösen gond ez a megye- székhelyen, ahol két évvel ezelőtt 12 ezer, ma pedig már 15 ezer magánautó van. E meredek emelkedés természetesen számos megoldandó gonddal jár: többek között garázsgondokkal. A székes- fehérvári tanács tervet készített a garázsgondok megoldására. Ennek lényege: az új városrészek mellett nagy mennyiségű garázst építenek. Székesfehérváron sem lehetséges — a világon sehol sem —, hogy mindenki abban az utcában kapjon garázsépítési lehetőséget, amelyben él. „Garázsvárosokat” építenek. Kezdetben egy-egy területen 130—140 szövetkezeti garázs épül. Természetesen a területet úgy jelölték ki, hogy a „garázsváros” fejlődhessen. A város több pontján jelöltek ki garázsépítésre alkalmas területet. Némelyik terület beépítésére a kiviteli tervek, máris készek, csak a szövetkezés gyorsaságától függ az építkezések megkezdése. Aapeli: Jó tanácsok házaspároknak Ne csodálkozzanak azon, hogy annyira iparkodom jó tanácsokat adni a házaspároknak. Nős ember vagyok, márpedig minden férfi, mi-' után férj lett, mint ismeretes, szívesen osztogat ilyen tanácsokat. Ez az egyik azon kevés örömök között, amely a férjek számára megmaradt. JÓ TANÁCSOK FÉRJEKNEK Sohase gondolkozzon, különösképpen, amikor a neje megkérdi, hogy mit akar. Jegyezze meg jól: ha kiejti száján az „akarom” szót, ez csupán akkor kelt érdeklődést szíve hölgyében, amikor a házassági szertartás közben éppen azt kérdi a férfitól az anyakönyvvezető, vajon feleségül akarja-e venni választottját. Sohase vitatkozzon feleségével azon, milyen nevet adjanak a gyereknek. Hiszen még ha ki is tart álláspontja mellett, később akkor is alaposan megbánhatja. Az asz- szonyok, mint ismeretes, makacs teremtések, és képesek egészen addig folytatni a gyermekszülést, amíg a kedves férjük bele nem egyezik abba, hogy az újszülöttet például Tódornak nevezzék el. JÓ TANÁCSOK FELESÉGEKNEK A jó feleségnek mindenkor szem előtt kell tartania azt, hogy a férje rendszerint művésziélek, és renaicivül sértő- dős természetű. Ha például éjszaka három órakor tér haza, és heves csuklás közepette közli, hogy mostanáig az utcán sétált s a csillagokban gyönyörködött — akkor az asszony sohase próbálja kétségbe vonni ezt. Különben a ■férjét sértett szerzői hiúsága arra késztetheti, hogy amúgy igazában megsértődjön. AJÁNDÉKOK A férjet megajándékozni gyerekjáték. Ajánlatos elcsenni egy régi nyakkendőjét, a tisztítóba adni, és azután celofánba csomagolva ünnepélyesen átnyújtani. A feleséget megajándékozni még könnyebb. Egyik jó ismerősöm az ajándékozás szempontjából szóba jöhető napokon azt szokta tenni, hogy kedves nejét egy igen messzi országba küldi társasutazásra, és még a pontos rendeltetési helyet sem közli, csupán azt mondja, hogy „jó meszire”. Az okos aszony mérget vesz arra, hogy férjéura sohasem fut más nők után. Ha például férje zsebében női hajtűt, vagy mondjuk harisnyát talál — akkor elneveti magát és így szól: — Milyen bizalmatlan vagy drágám! Folyton ellenőrizni akarod, nem vagyok-e féltékeny. Én bezzeg tudom: tréfa az egész! De térjünk rá a gyerekekre. Amikor kedves fiúk tizenhat esztendős lesz, s hoszabb időre kimaradozik, és elcseni a szülők cigarettáját — akkor legyenek figyelmesek iránta. Egy szép napon közli majd, hogy feleségül veszi a szomszédos kávéház pincérnőjét. Ne izguljanak, mert egy hét múlva a pincérnő már egy másik fiatalember iránt érdeklődik, s akkor a kedves fiú kijelenti, hogy csalódott az emberiségben, és kétkedéssel tekint a civilizáció fejlődésére. Ha viszont a kedves lányuk egy szép reggel közli, hogy hamarosan férjhez megy Ottóhoz — akkor készüljenek fel arra, hogy hamarosan megjelenik a házban egy hosszú sörényű fiatalember. Semmi értelme halogatni a beleegyezést a házasságba, mivel az önök beleegyezésétől függetlenül is hamarosan pelenkára lesz szükség. Tehát a tapintat és a kölcsönös megértés révén a házaspár eljut az ezüst- és az arany lakodalomig. Ezen az ünnepségen a házaspár megcsókolja egymást, és mindketten azt mondják a másiknak, hogy sohasem látszott még fiatalabbnak. Magában pedig ki-ki gúnyosan mosolyog, mert tudja, hogy ez nem egészen így van, de hát lehet-e boldog az olyan házasság, amikor mindketten csak igazat mondanak egymásnak? (Fordította: GELLERT GYÖRGY)
