Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. szeptember 7, 8 KÉPÚJSÁG Igazodni a körülményekhez Tökéletesítik a gazdaság irányítását Előtérben a minőség: a plzeni Skoda gyárban az atomerőmű-turbinák nagynyomású motorjait rendkí­vüli gonddal munkálják meg. Az elmúlt hónapokban a jugoszláv vezetés nagy erő­vel látott hozzá az ország gazdasági életének megszi­lárdításához, s különösen a stabil és olcsó energiaellátás biztosításához. Idén tavasszal több magas rangú politikus járt Algériában, Irakban, Kuvlaitban és Líbiában. Ezen országok közös ismertetője­gye: el nem kötelezettek és olajtermelők. Mindegyikben aktívak a jugoszláv ipari üzemék: több száz millió dol­láros vállalkozásokban vesz­nek részt. Jugoszlávia az évi 16 mil­lió tonnás olajszükségletének csak mintegy egynegyedét termeli ki maga. A tavalyi olajimport értéke nagyjából annyi völt, mint az ország külkereskedelmi deficitjének a féle. Joszip Vrhovec külügymi­niszter és Sztojan Matkalijev energiaügyi miniszter az idén májusban Algériában járt. Olyan megállapodással tért vissza, amelynek értelmében Algéria felújítja az olajszál­lítást és 1984-től vagy 1985- től kezdve évente 1,5 milli­árd köbméter földgázt ad el Jugoszláviának, mihelyt be­fejeződik a földközi-tengeri Olajvezeték építése. Zvone Drágán miniszterel­nök-helyett es Irakiban és Ku­vaitiban tett látogatást. A ju­goszláv beruházások mindkét országban mintegy félmillió dollárt tesznek ki. A nemrég hazánkban is járt Gyurano- vics miniszterelnök kijelen­tette, hogy országa az idén kétmillió dollárral többet fog költeni olajvásárlásra, mint 1978-ban. Bonyolítja a hely­zetet, hogy a jugoszláv dinárt nemrégiben 30 százalékkal leértékelték, s így még nehe­zebb lesz megvenni az amúgy is drága olajat. Csehszlovákia az idén a 6. ötéves tervet fejezi be. Jól­lehet, még nincs itt a végső mérlegelés ideje, már tudjuk, hogy a népgazdaság megtar­totta ugyan dinamikáját, de az utóbbi években a gazda­sági fejlődés mind nehezebb külső és minid bonyolultabb belső feltételekkel találja magát szemben. Ma már vi­lágos, hogy a társadalom nö­vekvő igényét nem lehet ki­elégíteni csupán a termelés fokozásával. Napirendre ke­rült az intenzifikálás, a ter­melés nagyobb hatásosságá­ra való orientálódás. A mun­ka minőségén feltétlenül ja­vítani kell. Az eddigi fejlődés elemzé­se és a szocialista országok tapasztalata arra az egyér­telmű következtetésre vezet, hogy a gazdaság tervszerű irányításának egész rendsze­rét hozzá kell igazítanunk az új körülményekhez. Az 1981 —1985-ös időszakot, a terve­zés javítása, az anyagi érde­keltség erősítése és a terme­lési, műszaki alap precízebb megszervezése előzi meg. A tervezést főképpen tudomá­nyos jellegének megszilárdí­tásával javítják. Sokat várunk az anyagi érdekeltség rendszerének be­vezetésétől. A béralap példá­ul nem a bruttó termeléstől függ majd, hanem a vállalat termékeinek realizálható ér­tékétől, tehát a jövedelmező­ségtől, nyereségtől. Anyagi­akkal ösztöneik majd a tu­dományos-műszaki haladás­ban a gyorsaságot, a terme­lési program megújítását. Az újfajta, kifogástalan, tehát első osztályú termékekét ma­gasabb árkategóriába sorol­ják, míg a gyatra termékre ráfizet, aki gyártotta. Érde­mes lesz exportra dolgozni, mégpedig nem csupán az ex­portterv teljesítése szempont­jából, hanem a külföldön el­ért árak szemszögéből is! A vállalati ösztönzőalapok rész­ben a termelési, műszaki alap fejlesztését, részben pe­dig a jutalmazást fedezik majd. Az új gazdasági intéz­kedések kifejezettebb diffe­renciálódáshoz vezetnek a jól és a rosszul gazdálkodó szer­vezeték között. A tervezés tökéletesítésé­vel és az anyagi serkentés­sel egyidejűleg tökéletesítik az irányítás lépcsőfokai kö­zötti együttműködést. A köz­ponti népgazdasági irányí­tás szerveitől több, jobb el­gondolást, tökéletesebb koor­dinálást és ellenőrzést, na­gyobb felelősséget várnak. A termelés szférájában ezenkí­vül szintén alkotóbban ve­szik ki részükét az irányítás­ból. Mindez csak a tökéletesí­tett irányítási rendszernek néhány főbb vonala, amely 1981-től érvénybe lép. A 7. ötéves tervre az irányítás re­formjának már hatással kell lennie. KAREL MATONU Automatizálás a minőségért: az orsó nélküli szövőgépek százait gyártják Cseh­szlovákiában. Az Usti nad Orlice-i üzem már teljesen ezekkel a gépekkel van fel­szerelve Szállítható lakóépületek a szibériai Nyugat-Szibériában a kő­olaj és földgáz feltárása ér­dekében minden évben egyre északibb területeket hódíta­nak meg és közelednek a je­ges-tengeri partvidékekhez. A 62. szélességi kör, ahol az olajbányászat 15 évvel ezelőtt indult meg, ma már koránt­sem a legdélibb fekvésű te­rület az olajmezőkön. Jelen­leg a termelés az Északi-sark­kör határáig terjed ki. Északabbra a Kara-tenger partján a tyumenyi expedí- ciós csoportok tagjai állítot­ták fel fúrótornyaikat. A fú­rás helye ugyanolyan messze van Tyumenytól, mint az Északi-sarktól. A szállítás alapvető eszköze a helikopter. Ilyen módon juttatják el a te­rületre a gépeket, berendezé­seket, embereket, sőt a lakó­épületeket is. A kőolajmezők feltárásával egyidejűleg felmerült a kér­dés: hogyan lehet itt a dolgo­zók és családtagjaik számára lakóházakat építeni? Állandó települések létesítése minden fúráshely mellett bonyolult, drága és gazdaságtalan. A le­lőhelyek egy idő múlva kime­rülnek. A gáz- és olajkészle­tek teljes kiaknázása után a települések szükségtelenné válnak. olajbányászoknak A probléma optimális meg­oldását csak hosszabb idő után találták meg. Amíg a szakemberek vitatkoztak, az olaj mezőkön több tucat ál­landó jellegű település épült. A terület meghódításának jelenlegi stratégiája pontos műszaki-tudományos és or­vosi-biológiai alapokon nyug­szik. Az elképzelés szerint a tyumenyi körzet — ahol mint közismert, óriási kőolaj- és földgázlelőhely van — termé­szet kincseit lépcsőzetesen aknázzák ki. Az alkalmazott módszer expedóciós jellegű. A feltárások fő központjai a történelmileg kialakult nagy déli városok lesznek, amelye­ken keresztül, illetve közvet­len közelükben halad el a transzszibériai vasútvonal. A második vonalat az úgy­nevezett bázisvárosok alkot­ják, amelyek méreteiket te­kintve kisebbek és nemrég létesültek. Végül a harmadik vonalat a szolgálati telepek jelentik, melyek közvetlenül a fúrá­soknál helyezkednek el. A dolgozókat helikopteren szál­lítják ide. Tizenkét-tizenöt munkanap ledolgozása után visszatérnek a bázisvárosok­ba, családjaikhoz. Ezután 12— 15 napot otthon pihenhetnek. Rendkívül fontos a dolgo­zók egészsége és a normális életkörülmények megteremté­se. Az orvosi felmérések azt mutatták, hogy a sarkkörtől északabbra fekvő olaj mező­kön dolgozó munkások csak mintegy 3 évet tölthetnek el folyamatosan ezekben a kör­zetekben egészségük károso­dása nélkül. A sarkkörtől dé­lebbre, ahol a jelenlegi leg­nagyobb lelőhelyek vannak, az eltöltött idő nem haladhat­ja meg a 7 évet. Az expedí- ciós módszer gyakorlatilag megszünteti ezt a korláto­zást, minthogy az Ob középső vidékein felépített bázisváro­sok — Szurgut és Nyizsnye- vartovszk — állandóan lakha- tóak. Mit is jelent ez tulajdon­képpen? Készült néhány típusterv, amely 25—50-től egészen 3 ezer munkás ellátásával szá­mol. Például a 25 főre terve­zett település könnyű szerke­zeti anyagok felhasználásával épült kétemeletes ház, ame­lyet habosított műanyag szi­geteléssel láttak el, s így az még —60 Celsius fok hideg­ben is megtartja a meleget. A szobák 2—3 személyesek. A szekrények, heverők, asz­talok stb. könnyű anyagból készültek. A berendezési tár­gyakat a falhoz és a padlóhoz erősítették, ami a szállításkor nagyon fontos. A földszinten a lakószobák mellett nagy társalgó kapott helyet, az emeleten van az ét­terem, melyet könnyű átala­kítani moziteremmé, kultúr- szoba kis könyvtárral, asztali játékokkal, rádióval. Van zu­hanyozó, ruhaszárító és több mellékhelyiség is. A különálló blokkokból ál­ló ház szét- illetve összesze­reléséhez nem szükséges szak­képzett munkaerő. Szétsze­dett állapotban könnyen szál­lítható mind légi, mind szá­razföldi járművekkel. A 3 ezer főt befogadó tele­pülés megfelelő számú, ha­sonló szerkezetű házakból áll, de külön helyiséget alakítot­tak ki az étterem, mozi könyv­tár, uszoda és a télikert szá­mára. Természetesen műkö­dik posta, mosoda és fürdő is. Ezek az új típusú szolgálati telepek elnyerték az olajbá­nyászok tetszését. Tömeges alkalmazásuk Észak-Szibériá- ban a közeljövőben valósul meg. ALEKSZANDR GYEDÜL Napjaink témái Szakosítási egyezmény Közös megállapodások — előzetesen egyeztetett el­képzelések, majd programvázlatok, végül az érintett albizottságok és bizottságok ülésein megvitatott és jó­váhagyott megállapodások — sorozatára épül az a terv, amely a KGST-tagállamok áruszállításának ho­gyanját lényegesen átalakítja, elsőbbséget adva a nagy űrtartalmú konténereknek. Amihez természetes módon kapcsolódnak olyan, szakosítási és kooperációs egyez­mények, mint a KGST-országok egységes konténeres szállítási rendszerének a megteremtése; a résztvevők konténereinek — a vagonparkhoz hasonló — közös használata az országok közötti fuvarozásban; a kon­ténergyártás fejlesztése; a nagy átbocsátóképességű terminálok — konténerrakodó pályaudvarok — hálóza­tának létrehozása. Apró példája ez annak, miként nö­velheti a szakosítás — a fajlagos beruházások egy-egy országra jutó legkedvezőbb aránya mellett — lényeges mértékben a legkülönfélébb gazdasági tevékenységek hasznosságát. S azért, hogy ne egyetlen példára hagyat­kozzunk, említhetjük azt a már bevált gyakorlatot, amely nagy teljesítményű textilipari gépeknek rész­egységenként történő szakosított gyártásában alakult ki. Eredményeként hazai üzemek sora jutott korszerű — belföldi előállítás esetén csak rendkívül drágán, azaz gazdaságtalanul előteremthető — eszközökhöz. Tavaly a KGST-tagállamok között százhúsz több ol­dalú, s az ezret meghaladó kétoldalú szakosítási, va­lamint kooperációs egyezmény volt érvényben. Ez a tény már jellemzi, hogy a gazdasági fejlődésnek ebben a szakaszában — az ésszerűségből, a nemzetközi mun­kamegosztás fölkínálta gazdaságosságból kiindulva — gyorsan növekvő szerephez jut a szakosítás. Kézen­fekvő ugyanis, hogy minél több, s minél bonyolultabb eszközre van szüksége egy-egy népgazdasági részterü­letnek, annál inkább igénybe kell vennie a szakosítás­ban rejlő tartalékokat. így'van ez azért is, mert egy- egy népgazdasági részterület önmaga nem, vagy csak igen drágán tudja előállítani mindazt, amire igénye van. ' Ma már szokványos, természetes a belföldi szakosí­tás — vagy más szóval, specializáció — sokféle formá­ja, bár itt sem csekélyek a tennivalók, a további hala­dás érdekében. Az országhatárt túllépő ilyen tevékeny­ség azonban még friss, alig másfél, kétévtizedes, s va­lójában most van kibontakozóban. Ennek ellenére is már változatos a KGST-tagállamok, népgazdasági te­rületeik, vállalataik szakosítási gyakorlata. Találha­tunk egyezményeket egész termékcsaládokra — mint például a mezőgazdasági gépgyártásban —, alkatré­szekre, és részegységekre éppúgy, mint technológiákra, kutatási témákra, az új kutatási eredmények termelés- beni alkalmazására. Gazdag tapasztalatok bizonyítják: a szakosítás segítségével fölgyorsul a tudományos­technikai haladás az érintett területen — de gyakran a kapcsolódó más tevékenységekben is —, mérséklődnek a fajlagos ráfordítások, megnő az árukibocsátás — ter­mékegységre vetített — gazdaságossága. Ilyen nyomós érvek teszik kölcsönös érdekké — s egyben érthetővé —, hogy 1979-ben a KGST-tagorszá- gok egymás közötti gép- és berendezésszállításainak már harminchat százalékát szakosított termékek al­kották. Ennek súlyát akkor érzékelhetjük igazán, ha hozzátesszük: például 370 ezer szerszámgépet, 723 ezer traktort gyártottak a KGST országaiban. S ami szin­tén idetartozik, mert a szakosítás nyit utat hozzá: ugyancsak tavaly 593 KGST-szabvár.yt fogadtak el, s vezettek be a tagállamok. A szakosítás fő területeit napjainkban a szerszám- gépgyártásban, a rádiótechnikai és elektronikai ipar­ban, a hidraulikus és pneumatikus berendezések elő­állításában, a hajók, az energetikai gépek, a gépjármű főegységek és alkatrészek stb. termelésében jelölhet­jük meg. A szóba hozott részterepeken tízezer fölött van azoknak a terméktípusoknak a száma, amelyeket szakosítási egyezmények alapján készítenek az érin­tettek és forgalmaznak az egymás közötti kereskedem lemben, de egyre gyakrabban nem KGST-országokban is. A hajógyártásban például a szakosítás tette lehetővé e nagy múltú iparterület hazai fennmaradását az úszó­daruk, a folyami toló-vontató hajók kibocsátásának fokozását, ugyanakkor egyebek-között a személyszál­lító és folyami kotróhajóknak a Szovjetunióból történő beszerzését. Az érintett felek idén márciusban újabb egyezményt írtak alá, tíz esztendőre érvényesen, közös hajótervek kialakítására, ennek segítségével közös rész­egységek alkalmazására, 140 tonnás úszódaruk együt­tes fejlesztésére és gyártására. Hasonló ehhez az a meg­állapodás is, amely energetikai berendezések szakosított előállítására vonatkozik. Mindezek alátámasztják: gaz­dasági fejlődésünk jelentős forrása lehet az, ami a rö­vid híradásokban úgy fogalmazódik meg, hogy újabb szakosítási egyezményt írtak alá ... VERESS TAMÁS Új műtrágyagyárak A jugoszláv műtrágyagyá­rak ez évben megközelítően 3 millió tonna műtrágyát ter­melnek, amely az elmúlt esz­tendei eredményt több mint egymillióval meghaladja. A termelésnövekedést új gyá­rak belépése teszi lehetővé. Jugoszlávia eddig az ipari­lag fejlett országokénál ke­vesebb műtrágyát — hektá­ronként mintegy száz kilót — használt fel. Ennél az orszá­gos átlagnál azonban jóval kedvezőbb képet mutat a me­zőgazdaság szocialista szek­torának felhasználása, ami 280 kilóra tehető hektáron­ként. Hogy az ország termés­eredményei mindamellett — európai viszonylatban — jó­nak mondhatók, az annak tudható be, hogy egyes terü­letei igen jó adottságokkal rendelkeznek, mint például a Vajdaság, amely egész Euró­pa legkiválóbb talaját mond­hatja magáénak. Üj műtrágyagyárak épül­nek a horvátországi Kütiná- ban, a vajdasági Szabadkán, a szerbiai Sabacban. Intéz­kedéseket hoznak annak ér­dekében is, hogy az import- nyersanyagok költségeinek fedezésére megfelelő export- szállítmányokat tudjanak út­nak indítani a jövőben. \ Olaj a harmadik világból

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom