Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. szeptember 7. InÍÉPÜJSÁG 9 Vologdai szőttesek „A szépség mindig öröm.” Egy XVIII. századi szövőnő munkáján van kivairva ez a bölcs mondás. A térítőt az egyik vologdai múzeumban őrzik. Vologda megye régmúlt idők óta híres népművészeté­ről: csipkéiről, fafaragásai­ról, művészi szőtteseiről. A pamut- és lenfonálból szőtt díszes abroszok, ruhaanyagok, térítők, kendők és szalvéták igen keresett cikkek voltak a XIX. század nemzetközi vá­sárain. A XX. század elején ez a kézművesdpar fokozato­san elvesztette korábbi jelen­tőségét. Oslak a harmincas években éledt újjá. 1937nben Sulhöbogy faluban megalapították a „Krasznij tkacs” Szövetkeze­tét. Az új üzemben azok az öreg szövőnők dolgoztak, akik még anyjuktól, meg nagyany­juktól tanulták a mestersé­get. Az új üzemben is meg­őrizték a régi technológiát, munkaeszközöket. A falvak­ban felkutatták az épen ma­radt szövőszékeket, pontosan lemásolták és fölszerelték őket. Két év múltán a szö­vetkezet átköltözött Cserepo- vec városába és gyárrá ala­kult át. Az új, világos csar­nokokban sem váltak meg a jó öreg, fából készült szövő­székektől. Az egyetlen új üzemrészben Vologda, Moszk­va és Leningrad képzőművé­szeti főiskoláinak és szakkö­zépiskoláinak végzős hallga­tói dolgoznak. Itt találkoznak a tradícióik és a korszerű módszerek. A vologdai kézműipar híre eljutott a Szovjetunió hatá­rain túlra is. A szőttesek a lipcsei, lisszaboni, venezuelai, szaloniki és varsói nemzet­közi kiállításokon nyertek ér­meket és díjakat. 1980-ban a gyár olimpiai garnitúrákkal látta el Moszkva, Lenin­grad, Kijev, Minszk és Tal­linn ajándékboltjait. Modern grafika A grafika a képzőművészet­nek viszonylag fiatal ága Mongóliában, de máris elfog­lalta méltó helyét. Sok tehet­séges művész lett valódi mes­tere a fametszetek, a kőnyo­matok, rézkarcok és linóleum­metszetek készítésének az utóbbi időben. Ami a művek tartalmát il­leti, a fiatal grafikusok mű­vei a ma emberének az életét és azt a gyors fejlődést tük­rözik, ami hazájukra annyi­ra jellemző. Közülük Sz. Nacagdorzs Tajzaiban mesterien ábrázol­ja a dolgozó emberit. Példa erre „A béke hídja — erőmű­építés” című alkotása, amely Ulánbátorról és építőiről ad élményszerű képet. G. Szoszoj a jelenkori rajzművészetet hozza össz­hangba az ősi mongol művé­szettel. „Anya” című művét hasonló témájú barlangrajz ihlette. A Lengyelországban megrendezett nemzetközi ki­állításon dijat nyert. A legfiatalabb nemzedékből való D. Gungaa grafikusmű­vész, aki nemrég végezte el a szófiai képzőművészeti fő­iskolát. Tagja a Mongol Mű­vészek Szövetségének. Rajzai emberi melegséget, őszintesé­get sugároznak. Szívesen áb­rázol tájakat, de közel áll hozzá a portré és a temati­kus kompozíció is. A tavalyi uűánibátori kiállításon nagy Sikert aratott a Munka Hő­seiről készített portrésoroza­ta. Rostock hamarosan régi pompájában ragyog A hamburgi Die Zeit című hetilap részletesen beszámol a nagy NDK-bedi kikötőváros újjávarázsolásáról. A lap megírja, hogy az egykori Hanza-város kedvelt cél­pontja az NSZK-beli látoga­tóknak, turistáknak. Ham­burgból a nyári hónapokban naponta indul hajójárat Ros­tock kikötő- és fürdőhelyére, Wamemündébe. A vízum-el­járás egyszerű: a Nyugatról érkezett utasok a kiszállásnál ‘kapnak vízumot. A város legszebb terén, az Ernst Thälmann Rlatz-on az elmúlt évek során gyönyörű­en felújították az egykori polgárházakat, most befeje­zésül a tér gyöngyszemét, az égetett téglából épült gótikus tanácsházat állítják helyre — írja a Zeit. Az állványerdő­ből csak a homlokzat felső része és a csipkés tornyok emelkednek ki. A barokk dí­szítéseket ma még csak sejte­ni lehet. Hasonlóképpen történelmi szépségében állítják helyre a rostockiak kedvenc körútját, az egykori Kröpeliner utcát. A sétálóutcává alakított út­vonal egyes épületei már ré­gi pompájukban ragyognak. Nem minden rostockinak tet­szik azonban a térre vezető utcákon épült néhány modern ház, műanyaggal díszített oszlopaival. A Zeit tudósítója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy hasonló problémák a ha­tár túlsó oldalán, az NSZK városaiban is felmerültek. (g.) Selyemszövő asszonyok A Koreai Népi Demokati- kus Köztársaságban a helyi­ipar kis- és középüzemeinek fontos szerepe van a lakosság ellátásában. Közéjük tartozik a köztársaság északi részén fekvő Csongdzsin város se- lyemszövödéje, a Ranam se­lyemgyár, amely hazai alap­anyagból szebbnél szebb se­lyemszöveteket készít. Az üzem érdekessége, hogy dolgozói kivétel nélkül házi­asszonyok, akik — otthoni feladataik ellátása mellett — becsülettel helytállnak: a má­sodik hétéves tervidőszakban előírt napi és havi teljesít­ményük sosem mutat elmara­dást, inkább fokozatos növe­kedést és eközben a minőség­re is gondosan ügyelnek. Gé­peiket maguk ellenőrzik és tartják karban, hogy állan­dóan teljes kapacitással dol­gozhassanak. Munkahelyük mindig tiszta, rendes, aho­gyan jó háziasszonyokhoz il­lik. A műhelyekben igen sok a virág, így szép környezet­ben, jó kedvvel dolgoznak. Kezük alól kerülnek ki a szép szaténkelmék, a „szaek- dongdan”, a „mobondan” ne­vű selymek, az ünnepi öltö­zetek szép alapanyagai. „Főnök és karóra nélkül” Halam! van _ A bolgár százesztendősek Ismeretes, hogy Bulgária egyike azon országoknak, ahol az átlagos életkor magas, sok a 100 éves, vagy annál idő­sebb ember. Jelenleg 436 száz éven felülit tartanak nyilván, közöttük .269 a nő — írja a Szófia-Press Sajtóügynökség. Szófiában az endokrinológiai, a gerontológiai és a geriátriai intézetek tanulmányozzák életmódjukat, táplálkozásu­kat, napirendjüket. Az idős embereket gondos figyelem­mel ápolják, s alapos orvosi ellátásban részesülnek. A bolgár százesztendősek többnyire falusiak, sőt azok is, akik a városokban élnek, falvakból származnak. Ez ar­ra utal, hogy a természetes, egészséges életmód, az inten­zív fizikai munka tette ellen­állóvá szervezetüket. Sokan közülük mezőgazdasággal, pásztorkodással foglalkoztak. Legtöbben a mai napig is a földeken dolgoznak, vagy a zöldségeskertekben, otthon a ház körül. Étkezésük változa­tos volt, de főleg tejtermékek — különösen a bolgár aludt­tej —, zöldségfélék és gyü­mölcsök szerepeltek az ét­rendjükön. Téli időszakban nagy mennyiségben fogyaszt­ják a savanyú káposztát és más savanyúságokat. Húst Napsugaras öregség: a 103 éves Szíva Kukudeva hetente egyszer esznek, vi­szont nagy mennyiségű hagy­mát és fokhagymát fogyasz­tanak. Mérsékelten ittak házi főzésű pálinkát és bort. Dr. Argir Hadzsihrisztov, Szmolján megyei orvos így beszél tapasztalatairól. Ebben a körzetben található ugya­nis a legtöbb százéves. A fal­vak itt magashegyi fekvé- sűek, gazdagon körülölelve zölddel. — Valamennyi százévesnek erős, ép a szív-érrendszeri működése és az idegrendsze­re. Egyikük ennek okát így adta meg: „Sohase volt főnök a fejem fölött, és karóra a kezemen”. Más szóval: szá­mára ismeretlenek a feszült­ség és a munkahelyi konflik­tusok. Mindegyikük kora gyermekkorától dolgozott és legtöbben ma is dolgoznak. Mindössze 7 százalékuk nem aktív és külső segítséget igé­nyel. Egész életükben egész­ségesek voltak és vidámak. Talán meglepő, de vala­mennyi százéves házas és családos. Legtöbben 20—25 éves korukban kötöttek há­zasságot. Házasságuk hosszú 'Időtartamú, nagyon ritka, ki­vételes esetekben folyamod­nak a váláshoz. A sok szülés nem hatott ki károsan a nők­re; többnyire 9—10 gyereket, vagy ennél is többet szültek. Az öröklés szerepe termé­szetesen nagy és kihat az utó­dokra, ez vitathatatlan, de az öröklött tulajdonságok nem garantálják, hogy ezekkel el lehet érni a 100 évet. Ehhez hozzá kell tenni egy sor ked­vező körülményt, amelyek elősegítik azt, hogy az évek száma növekedjék. HnBBnnnnBBHMBHBBBnHfln „Nem mondom: valami van... — de nem az igazi!” Ez a mondás Arkagyij Rajkin első vendégsze­replése óta szinte szálló­igévé lett Magyarorszá­gon. A hazánkban is oly népszerű művészt világ­szerte ismerik. Egy személyben egyesíti a szatíraíró és a lírikus, a pub­licista és a pszichológus adottságait. Monológjai úgy hatnak, mintha rögtönözné őket, mintha ott születnének gondolatai. Rajkin ezerféle maszkban lép a néző elé. Korábban szí­vesen alkalmazott különféle parókákat, jellegzetes bajuszt, szakállt, furcsa szemöldököt, sőt, néha egész álölötözetet. JDe művészetének lényege az átlényegülőkészség, az az adottság, hogy pillanatok alatt vált át új meg új karakterre, Arkagyij Rajkin, a Szovjet­unió népművésze figurára. Varázsló, aki egyet­len este figurák egész soroza­tát állítja elénk. Rajkin 40 éve áll a lenin- grádi Miniatura Színház élén. Saját gyártmány Önműködő darut helyeztek üzembe a vietnami Da Nang tartományban. A daru teljesítménye óránként 40 tonna, te­herbírása öt tonna, s az üzem dolgozói maguk tervezték és gyártották. Népi motívumokkal dí szített ünnepi együttes Még ma is dolgoznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom