Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

Képújság

1980. szeptember 27.

Befejezte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka

(Folytatás az 1. oldalról)

resszió következményeinek felszámolásáért. A Palesztinái Felszabadít ási Szervezetet a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjének ismerjük él.

Szolidárisak vagyunk Ázsia, Afrika, Latin - Amerika, pépeivel, amelyek igazságos harcot folytatnak szabadságukért, függetlenségükért. Bővülnek kapcsolataink a gyarmati sorból nemrég felszabadult valamennyi fejlődő országgal — ezt kifejezi Losanczi elvtárs mostani afrikai látogatása is. Értékeljük az el nem kötelezett országok mozgalmát, mindazt, amivel ez a

mozgalom hozzájárul a világbékéért folytatott küzdelemhez. Támogatjuk az el nem kötelezett államok minden olyan lépését, amely az imperializmus megfékezését szolgálja.

Az utóbbi években a politikában — a nemzetközi politikában is — gyakran találkozunk az emberi jogok fogalmával. Ez valóban fontos, tiszteletre méltó gondolat, de talán szükség volna az emberi jogok fogalmának bizonyos tisztázására is. Ami bennünket illet, készek vagyunk ehhez hozzájárulni és a jogok érvényesülését mindenütt a világon elősegíteni. Meggyőződésünk, eddig a szocialista országok tették a legtöbbet ezen a téren, mert ,az élet. nélkülözhetetlen alapfeltételeit jelentő emberi jogokat — mint például az életihez, a munkához való jogot — mi jobban biztosítottuk, mint a kapitalista országok.

Ezzel kapcsolatban azért meg kell! említeni egy-két dolgot mindazon jóindulatú emberek szamára, akik a tőkés világban is meggyőződésből vallják az emberi jogok szükségességét. Mi nem szeretjük például, ha valaki valamely ország nevében egy másik országiban akarja rendezni az emberi jogokat. Azt tarttjuk, hogy a felelős tényezőknek saját országukban kell érvényesíteni az emberi szabadságjogokat.

Az emberi jogok kapcsán a népek jogára is gondolni kell, mert a kettő nagyon nehezen választható el egymástól. Miféle embert jogokról lehet beszélni olyan .népek esetében, amelyek elnyomás alatt élnek, és a világnak még

mindig nem jelentéktelen részén kénytelenek elszenvedni a faji elnyomást és üldözést, a bőr színe alapján való megkülönböztetésit, vagy a külföldi imperialista ‘fegyveres beavatkozást? Érvényesülhetnek-e az embert jogok ott, ahol az imperializmus meg- akadályozztai, hogy nemzeti kincseikkel maguk rendelkezzenek, s elnyomják a népek elemi törekvéseit aszabad- ságra, a szuverenitásra, a gazdasági egyenlőségre? Figyelmükbe ajánljuk mindazoknak, akik az emberi jogokat a szívükön viselik: a népek jogait kell biztosítani ahhoz, hogy az emberi jogok a Világ valamennyi országában ténylegesen1 érvényesüljenek. A népek jogaihoz pedig hozzátartozik a társadalmi cél és rend szabad megálasztáSa is. .Egyaránt ellenezzük a forradallöm és az ellenforradalom exportját. Teljes szolidaritást vállalunk a gyarmati elnyomás, az új- ragyarmatosítás ellen küzdő népekkel. Elutasítjuk azt a rögeszmét, hogy Dél-Afrika színés bőrű lakossága. Namíbia népe. vagy más országok népei azért küzdenek a kolo- niátizmus ellen, mert valamiféle kommunista ügynökök uszítják őket. Ez nem igaz, s ezt azok is tudják, akik ezt a rágalmat terjesztik. Mi. kommunista meggyőződésű emberek 'lehétőségeihkhez mérten, a nemzetközi iog tiszteletben tartásával segítjük a harcoló népeket.

Nekem egyébként is mély meggyőződésem, hogy ha valaki közülünk DélMAÍfrika színes bőrű lakóinak, Namíbia népének, vagy a politikai terrorgyilkosságokkal fenyegetett laitin- amertkái haladó embereknek azt mondaná— ami persze a mi oldalunkról kizárt dolog —, hogy tűrjetek, ne harcoljatok, akkor sem hallgatnának ránk. Mert — s ezt mindenkinek meg kellene értenie — új világ született, amelyben a szocializmus világrendszerré vált, a gyarmati rendszer klasszikus formájában egyszér. B mindenkorra megsemmisült és az úi- gyairmgltosítás minden formája is Pusztul ásna van ítélve. A népeik többé nem viselik el az idegen igát. Éppen ezért harcukat minden tisztességes embernek támogatnia kell.

Szólni kívánok — mégpedig megelégedéssel — a fejlett tőkés országokkal fennálló kapcsolatainkról is. Mi, a békés egymás mellett élés elvét a gyakorlatba átültetve, jó kapcsolatokra törekszünk ezekkel az államokkal. Ezt sok országgal sikerült megvalósítani. Ezek közé tartozik például Finnország, a szomszédos Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Francia- ország, Olaszország — és így lehetne még sorolni tovább. Az Amerikai Egyesült Államokkal is rendezni tudtunk több — s ezen belül két lényeges — vitás kérdést. Kapcsolatunk normalizálódott. A haladás erőivel való teljes szolidaritásunk mellett a fejlett tőkés országokkal békés egymás mellett élésre, sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatokra törekszünk. Ide sorolhatók a politikai kontaktusok, a szükségszerű eszmecserék, a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolatok, sőt a lakosság széles körű érintkezése is. Tapasztalataink szerint ez a politika nem válik hátrányunkra. A lakosság széles köreinek kölcsönös látogatása is a mi igazságunk felismerését szolgálja. Ennek hatására nálunk eltűnnek a nyugati paradicsomról kialakult illúziók, a nyugati látogatókban pedig szertefoszlanák — a burzsoá propaganda által táplált — életünkkel kapcsolatos rémképek, s inkább azon csodálkoznak, hogy milyen emberi és nyugodt élet van Magyarországon.

Amikor hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk az

együttműködésre minden reálisan cselekvő politikai tényezővel, akkor hozzátesz- szük: a tőkés világban ilyen kapcsolat csak azokkal alakulhat ki, akik valóságunkat, a Magyar Népköztársaságot a tényeknek megfelelően fogadják el, akik tiszteletben tartják, hogy népünk a szocializmus építésének útján jár, és azon fog járni a jövőben is. Akik ezt tudomásul veszik — s nekünk egyéb feltételünk nincs —, azokkal készek vagyunk mindenféle értelmes együttműködésre, beleértve azt a törekvést is, hogy a világon béke legyen.

A világhelyzet áttekintése erősíti azt a mély meggyőződésünket, hogy az enyhülés az egyetlen ténylegesen járható út. A feszültség növelése, a hidegháború, zsákutca. Ennek a zsákutcának a végén egy erős fal van, amelyen még a kalandorlépésekre leginkább hajlamos imperialisták sem hatolhatnak át. Mert ennek a zsákutcának a torlasza: a világ összes népeinek békeakarata! Ha egyszer megszavaztatnák a világ népeit, akkor minden országban minden nép — társadalmi rendszerétől függetlenül — a békére szavazna. Ezt jól kifejezi a jelenleg Szófiában ülésező népek világparlamentje a békéért, amelyen 120 országból több mint 2 ezer résztvevő — politikai hovatartozására, világnézetére, hivatására való különbség nélkül — az emberiség elszánt békeakaratát képviseli. A békéért, s a társadalmi haladásért folyó küzdelemnek óriási a jelentősége, mert nincs olyan ország, amelynek kormánya figyelmen kívül hagyhatná a közvélemény szavát.

Ez a mi külpolitikai elvünk és gyakorlatunk. Minden tettünket az a mély meggyőződés vezérli, hogy nemzetközi harcunk összhangban áll szocialista célkitűzéseinkkel, népünk elemi érdekeivel és akaratával.

Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, szilárd

Belpolitikai kérdésekre rátérve szeretném én is aláhúzni, amit Lázár elvtárs programbeszéde is hangsúlyozott: a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, szilárd, s ez a jövőben is így lesz.

Egyetértve mindazzal, amit Lázár elvtárs belpolitikánkról és törekvéseinkről mondott, szólni kívánok néhány más természetű kérdésről, s ennek során ismerős dolgokról is. Hiszen sokszor a régi dolgok sem vesztik el aktualitásukat. Gondolok egyebek között arra, hogy megéri a fáradságot, ha a csaknem negyedszázaddal ezelőtt népünknek tett ígéretünket — amikor nagyon nehéz belpolitikai helyzetben voltunk és kiutat kerestünk — összevetjük azzal, amit abból megvalósítottunk.

Először a Magyar Szocialista Munkáspártról szeretnék szólni. Jól ismert, hogy alkotmányunk is rögzíti: társadalmunk vezető ereje a magyar munkásosztály

marxista—leninista pártja. A vezetést mi eszmei-politikai irányításnak tekintjük, melynek az a funkciója, hogy szervezze és mozgósítsa a tömegeket az építőmunkára. Ezt értjük a vezetésen, hozzátéve, hogy a pártnak az alkotmányban is rögzített szerepe számunkra természetesen végtelenül megtisztelő, de egyben nagyon nehéz és felelős szolgálat is. Nem uralkodás, hanem a nép

ügyének becsületes szolgálata. Ez a lényege a párt vezető szerepének.

Legfőbb módszerünk a meggyőzés, nem a parancsolgatás. Különleges történelmi helyzetekben egy nép forradalmi erőinek arra is készen kell lenniük, hogy a haladás ügyét erővel védelmezzék. De ez a történelem ritka pillanataira vonatkozik. A konszolidált építőmunka korszakában másra van szükség. Azt valljuk — s ezt vallot- tuk a kapitalista rendszer, a tőkés hatalom ellen vívott harc idején is —, hogy mi annyian vagyunk, ahány embert igazunkról és a szükséges tennivalókról képesek vagyunk emberi szóval meggyőzni. Ez vezérel bennünket a jövőben is.

Ebben a politikában és az ilyen módszerekben van pártunk ereje. Amit annak idején megfogadtunk, azt ma az ország egész népe a gyakorlatban tapasztalja: mindig csak olyan határozatokat hozunk, amelyek kizárólag a párt tagjaira és a Kommunista Ifjúsági Szövetségre kötelezőek. Ha a párt vezető testületéiben az ország alapvezető, fő kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvitatunk, mindig figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk az állami szervek, valamennyi társadalmi szerv és mozgalom önállóságát, felelősségét. Eddig is erre törekedtünk és erre törekszünk a továbbiakban is.

Szocialista államunk szervező funkciója erősödik

Társadalmunk politikai rendszerének fontos eleme az állam, amellyel a marxista— leninista elmélet tudományos alapossággal sokat foglalkozott. Megállapította, hogy az állam az osztálytársadalmak szülötte, amely meghatározott körülmények között majd el fog halni. De a történelmi fejlődés jelen szakaszában is szükséges pontosan meghatároznunk az állam szerepét. A szocialista rendszerben az állam funkciója és tevékenysége megváltozik. Magyarországon, a szocialista fejlődés jelenlegi szakaszában nincsenek antago- nisztikus, kibékíthetetlen osztályellentétek, nincsenek kizsákmányoló osztályok. Az állam elnyomó funkciója — belpolitikai értelemben — elhalványult, s már-már eltűnőben van. Növekszik viszont — és véleményünk szerint a szocialista építés egész szakaszában növekedni és erősödni f0g _ az állam szervező- funkciója a gazdasági és kulturális építés legfontosabb területein. Mi így fogjuk fel az állam szerepét, amely egyben országunk szabadságát szuverenitását, nemzeti függetlenségünket is védelmezi, amire a jelenlegi világhelyzetben szükség van.

Politikai rendszerünkben a tömegszervezetek, a tömeg- mozgalmak nélkülözhetetlenek. Munkájukban a párt tagjai minden szinten részt vesznek. Ezek a szervezetek önállóak és rendeltetésüknek megfelelően működnek. így például a szakszervezetek — amint ezt tegnapi felszólalásában Herczeg elvtárs nagyon helyesen megemlítette — önállóan dolgoznak, végzik a maguk — a mi viszonyaink között több irányú — feladatait. Fundamentális támaszai a nép hatalmának és segítik az anyagi javak létrehozását. Másfelől védik, képviselik tagságuk mindennapi érdekeit. Ez nem üres szó, hanem valódi igény és szükséglet.

Irányítási rendszerünk a gazdasági életben — de nemcsak ott — decentralizált, nagy önállóságot biztosít az egyes gazdasági szerveknek, üzemeknek és vállalatoknak. Ez nemcsak az állami, gazdasági vezetők önállóságát és felelősségét fokozza, hanem az ott dolgozó pártszervezetekét, szakszervezetekét, KISZ-szervezetekét is. Hiszen egy jóravaló igazgató mellett, aki elsősorban a termelékenység fokozását, a vállalat nyereségét tartja szem előtt, kellenek olyan intézmények, amelyek révén ellenőrizhető a politika helyessége, és lehetővé válik a dolgozók elemi, napi érdekeinek védelme és képviselete. így működik politikai rendszerünk és ugyanezen az úton akarunk tovább haladni.

Vannak-e hiilbáik politikai intézményeink működésében? Ügy gondolom, Vannak, ezt a pártkongresszus is megállapította. Ez alóli a párt. a szakszervezet, az ifjúsági szövetség sem kivétel. Miféle hiibék ezek? A gyakorlat hibái, a határozatok, végrehajtásának gy engeségei, de akadnak másfajta hibák is. A pártszervezetek, a tömegszer- vezetek és a tömegmozgalmak munkájában konszolidált helyzetből fakadó betegségeket is fölfedezhetünk. Elfeledkeztünk bizonyos tanulságoknál, és egy kicsit túlszerveztük saját magunkat és társadalmunkat is. Egy ülésre — legyen az párt-, szakszervezeti vagy KISZ- ülés — szinte már csak tudományos felkészüléssel lehet elmenni. Annyi papirt és statisztikai 3‘daitot kall elolvasni, hogy ,szédül tőile az ember. Mindig eszembe jut, hogy milyen nehéz helyzetben lehet egy fiatal magyar állampolgár, például egy leány, aki párttag, szakszervezeti tag, KISZ-tag, s talán még a Népfrontban is aktíva. Vajon hányszor magyarázzák meg neki, és sajnos ugyanazokkal a szavakkal, hogy mi a helyzet, és mi a tennivaló?

Nehezítő tényező a helyenként növekvő bürokrácia is. Ez úgy látszik, nemeseik a kapitalista rendszer sajátossága, hanem sajnos, valamelyest kitermelődik a szocialista rendszerben is. Olyan ez, mint amikor az eleven vízfolyás nyomán lerakódások. víZkövek képződnek. Tehát tartsuk mindig kéznél a drót- kefiétv s .távolítsuk el ezeket a lerakódásokat.

Szocialista nemzeti egységben

Külön szeretnék szólni a nemzeti egységről, a Hazafias Népfront néhány kérdéséről. Mi aZt valljuk, hogy megszületett, növekszik és erősödik népünk szocialista nemzeti egysége. Ez osztályok szövetsége, hiszen társadalmunkban vannak még — bár nem ellentétes érdekű — osztályok, rétegek. Vannak párttagok és párton kívüliek, különböző világnézetű, nemzetiségű emberek, akiknek összefogása a nép- frontmozgalam keretében a nemzeti egység fontos eleme. És ez jó dolog.

A nemzeti egységről szólva gyakran említjük a szocialista jelzőt. Ez helyes, mert ezzel meghatározzuk a nemzeti egység célját, történelmileg új vonásait. Mert milyen tartós nemzeti egység lehetett, mondjuk egy kizsákmányoló itőkés és a kizsákmányolt proletár, a nagy-. birtokos és a jobbágy között? Most a nemzeti összefogásnak új és szilárd alapjai vannak, az új, a szocialista rendszerben mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz. Mi ezt a folyamatot, a szocialista nemzeti összefogást, a szocialista demokráciát erősíteni, fejleszteni akarjuk. A szocialista rendszer nem egy véglegesen befejezett épület, nem egy kifaragott kőszobor amely így marad az idők végezetéig. A szocialista társadalmi rendszer élő társadalom, amelynek szünet nélkül fejlődnie kell. Belpolitikai feilődésünk fő iránya a szocialista demokrácia további kifoonta- koZtaitása, másképp kifejezve, szövetségi politikáink folytatása. Ez a számunkra oly fontote szocialista nemzeti egység, a párt és a tömegek összeiforrottsága nem egy pillanat alatt született meg, ezért óvnunk, erősítenünk ■ kell.

Ahogyan Bíró plébános úr is említette, a minap emlékeztünk meg az állam és az egyház viszonyát 30 éve rendező nagy jelentőségű megállapodásról. Ez idő alatt kialakult az állam és az egyház rendezett viszonya, amely rendszerünk nagy történelmi vívmánya. Az, hogy az egyház az új társadalom viszonyai között is megtalálja a maga helyét, egyrészt népünk érdeke, államérdek, de érdeke az egyháznak is. Emellett külön is érdeke a hívő embernek. Nincs, és nem is lehetséges olyan statisztika, amelyik kimutatná, hogy hány hívő és nem hívő van nálunk, ez magánügy. De tény, hogy jelentős számban vannak (hívők Magyarországon. Engem különösképpen nem zavar, hogy valaki vasárnap az öregfiúik csapatában futibatlozik, vagy misére megy. Sokkal fontosabb, hogy eljutottunk odáig: a vallásos emberek meggyőződéssel szolgálhatják a haladás, a szocializmus ügyiét1, miközben hitükhöz is hűek miaradnak. Nem kell, hogy emiaitt lelki- ismereti válságba kerüljenek. Ezt az eredményt nagyra értékeljük, és ha lehet, tovább

erősítjük. Vallása, hite miatt senkit sem érhet semmiféle társada'llmi hátrány. Hazánkban teljes a lélkiismereti szabadság, mindenki maga dönti el világnézeti hovatartozását. Nálunk teljes mértékben érvényesül az állampolgári egyenlőség, pártállásra, világnézetre, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. A közfunkciók is nyitva állnak mindenki előtt. E tekintetben elég körülnéznie teremben.

A párttagok mellett jelentős számú pártonkívüli képviselő ül itt. Képviselve varrnak a dolgozó osztályok és rétegek: munkások, parasztok, értelmiségiek, alkalmazottak, nők, a legkülönbözőbb korosztályok, valamint az egyházak, a nemzetiségek. Országgyűlésünk, legfőbb törvényhozó szervünk híven tükrözi szövetségi politikánkat, szocialista nemzeti egységünket, összefogásunkat.

Nyugaton azzal gyanúsítanak minket, hogy a másként gondolkozók, a belső ellenzék nem nagy csapatával úgymond szerződést kötöttünk, bizonyos „tabukat” kikötve, például azt, hogy nem szabad támadni a párt vezető szerepét, a szocialista rendszer alapjait, szövetségi rendszerünket. Persze, ilyen fajta szerződések vagy tárgyalások nem voltak, de úgy látszik, tényleg van egyfajta hallgatólagos egyetértés a másként gondolkodók nem különösen nagyszámú táborával, amit talán úgy lehet a legérthetőbben kifejezni, hogy jobb a békesség.

Időszakonként — jelenleg a nemzetközi helyzet kapcsán — azt mondják, hogy a magyar politika most „kemé- nyedni” fog. Erre csak azt válaszolhatjuk, amit már a pártkongresszus is hangsúlyozott, hoev Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött. Magyarország dolgozó osztályai legyőzték és megsemmisítették a volt kizsákmányoló osztályok hatalmát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még ennek a harcnak a menetében is az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rá- kényszerítettek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell „keményítenünk”, a pártnak nincs is ilyen szándéka. De figyelnünk kell bizonyos dolgokra, például a nemzetközi helyzet éleződésére. Ilyenkor a világ minden államában arra intik az állampolgárokat, hogy kicsit szorosabbra zárják soraikat.

így tehát nekünk semmiféle belpolitikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: amilyen az adjon isten, olyan lesz a fogadj isten. Mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, amelyekért az egész nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani. És amikor azt mondjuk, hogy mi a szocialista demokrácia útját járjuk, akkor a magunk, pártunk, munkás- osztályunk, népünk útjára- feladataira gondolunk. Kívülről senki ne próbálja továbbfejleszteni szocialista demokráciánkat.

A gazdasági építőmunka időszerű kérdései

Már jó néhány éve a gazdasági építés új szakaszában járunk. A szocialista fejlődés jelenlegi szintjén megszűntek az extenzív fejlődés lehetőségei, a továbbiakban már csak intenzív fejlődésre van mód. Ennek rendeljük alá a növekedési ütemet is.

Korábban gyakran büszkélkedtünk azzal, milyen gyors ütemben fejlődött szocialista gazdaságunk. Tény, hogy a kezdeti szakaszban mindig könnyebb egy kicsit gyorsabban haladni, mint később, egy bizonyos szint elérése

(Folytatás a 3. oldalon.)

Kapcsolataink a békés egymáás mellett élés szellemében