Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
1980. szeptember 26. ^fepÜJSÄG3 Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) A mezőgazdaságban a termelés évi 2—3 százalékos növelését tűzhetjük ki célul. Fontos érdekünk, hogy — a hazai ellátás színvonalának fenntartása, sőt javítása mellett — a mezőgazdaság növekvő mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos termékekkel járuljon hozzá a kivitel bővítéséhez. A szellemi és anyagi erőket a növénytermesztésben is és az állat- tenyésztésben is az eddiginél tudatosabban és nagyobb hányadban a minőség javítására, a termelési költségek csökkentlésére, s ezúton az egész mezőgazdaságban a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás növelésének gyorsítására kell fordítani. Felelős kötelességünknek tartjuk, hogy nemzeti kincsünket, a termőföldet, ne engedjük pazarolni, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak megóvjuk, de növeljük is annak termőképességét, hogy általánossá tegyük a korszerű rét- és legelőgazdálkodást, s előrelépjünk az egyes területéken visszatérően jelentős veszteségeket okozó belvizek kelétkezésének megelőzésében. Továbbra is nélkülözhetetlen szükség van a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására, ezért ehhez csakúgy, mint a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek melléktevékenységének fejlesztéséhez, szakmai és anyagi támogatást fogunk adni. Az építőipar évi 2—3 százalékkal növelhető termelésének tervezésekor abból a Az országgyűlés őszi ülésszakának első napja. A képen Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke beterjeszti a kormány programját. követelményből indulunk ki, hogy viszonylagosan csökkenteni kell az új építések iránti igényt, meglevő épületva- gyonunk értékének megőrzése érdekében viszont fokozni kell a felújítási, karbantartási, korszerűsítési munkák arányát. A közlekedési ágazat fejlesztését annak a koncepciónak az alapján kívánjuk megtervezni, mélyet nemrégiben az országgyűlés jóváhagyott, s amely véleményünk szerint helyes irányt mütát. Életszínvonal-politikánk Tisztelt Országgyűlés! Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztositsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is, de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorialtunkat folytatva, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk airra., hogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét köny- nyítő szolgáltatások színvonalát. A személyes fogyasztásban meghatározó jelentősége van az árak és a bérek alakulásának. A kormány a jövőben is fontos kötelességének tartja. hogy az árak és a bérek növekedését olyan módon szabályozza, ami lehetővé teszi az életszínvonal tekintetében vállalt kötelezettségek betartását. Ezzel együtt azonban hangsúlyoznom kell, hogy bér- és személyijövede- lem-(politikánk alapja továbbra is a munka szerinti elosztás. Más szóval, alapvető követelménynek tartjuk, hogy a bérék és a teljesítmények között szorosabbá váljon az összhang, s ezzel ténylegesen megvalósuljon a kereseteknek a végzett munkával arányos differenciálása. A fogyasztási alap némi bővítése lehetővé fogja tenni a társadalmi juttatások összegének emelését. A többletet elsősorban arra kívánjuk fordítani, hogy fenntartsuk az1 alacsony nyugdíjak, valamint a többgyermekes családoknak folyósított pótlék vásárlóértékét. Továbbra is gondot fogunk fordítani az idős, az egyedülálló és az önhibájukon kívül nehéz körülmények között élő emberek megsegítésére. vé kívánjuk tenni az ötna- — többek között jobb mun- pos munkahétre való fokoza- ka- és üzemszervezéssel — tos áttérést. Ennek feltételeit még meg kell teremteni. Számítunk a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra Az életkörülmények alakítását befolyásoló néhány más, kulcsfontosságú területen is meg kívánjuk teremteni az előrelépés lehetőségét. Ezek között megkülönböztetett figyelmet szentelünk a lakásépítés és a lakáselosztási rendszer kérdéseire. Előzetesen azzal számolunk, hogy a következő öt évben 370—390 ezer új lakás felépítésére nyílik lehetőség. Emellett a meglévő lakásállomány korábbinál nagyobb hányadának felújításához, illetve korszerűsítéséhez szándékozunk anyagi forrást biztosítani. A kormány programba vette lakásgazdálkodási rendszerünk átfogó felülvizsgálatát és egy olyan elosztási rendszer kialakítását, amely jobban megfelel a szociális szempontoknak, méltányosabbá teszi az építési terhek megosztását. Külön is gondot kívánunk fordítani a fiatalok lakásgondjainak enyhítésére és a családi házat építők támogatáAz életkörülmények szempontjából is fontos feladatunknak tekintjük az általános iskolai tantermek számának növelését, az óvodai, a kórházi ellátottság javítását, az alapellátás és az oly sok embernek tevékeny életet biztosító egészségügyi rehabilitáció fejlesztését. A szűkösebb erőforrások ismeretében sem mondunk le fővárosunk, és az ipari nagyvárosok fejlesztéséről, arról, hogy lehetőséget biztosítsunk a vidéki települések alapfokú ellátásának javítására, általában a kulturáltabb és otthonosabb emberi környezet megteremtésére, természeti értékeink megóvására. Megfelelő előkészítés után a bérből és fizetésből élők számára — a munkaidőalap csökkentése nélkül — lehetőAz életkörülmények javításában, közös értékeink megóvásában a jövőben is számítunk az állam fejlesztési forrásait kiegészítő, a köz javát szolgáló társadalmi összefogásra. A tennivalók ismeretében azt szeretnénk, ha az önzetlen segítségnek ez a tiszteletre méltó formája elsősorban az általános iskolák számának növelését, városaink és fal- vaink kommunális fejlesztését, az idős korúak helyzetének könnyítését szolgálná. Meg fogjuk keresni a módját annak, hogy az ilyen kezdeményezések az állami intézményektől is megkapják a megérdemelt támogatást. Tisztelt országgyűlés! Képviselőtársak! Az elkövetkező évekre szóló munkaprogramunkban fontos célunk a tudomány, az oktatás és a kultúra — lehetőségeinkkel összhangban álló — fejlesztése. Nem hiszem, hogy e szándékunkat külön indokolni kellene, hiszen szocialista rendszerünk természetéből fakadó kötelességünk azoknak a feltételeknek a javítása, amelyek állampolgárainkat hozzásegítik általános és szakmai műveltségük állandó gyarapításához. Ez nemcsak az érzelmileg gazdag élet, hanem a társadalmi-gazdasági fejlődés igénye is. Azokat a magas fokú hatékonysági és minőségi követelményeket, amelyeket a mai kor állít gazdaságunk elé, csak a szocialista céljainkat magáénak valló, kulturált és igényes ember képes teljesíteni. Amikor tehát a tudomány, az oktatás, a közművelődés anyagi feltételeit bővítjük, olyan befektetést eszközölünk, amely kamatostul visz- szatérül. A szellemi és anyagi erők jobb hasznosítása A tudomány fejlesztésének kérdéseiről szólva elmondhatom, az a tervünk, hogy a nemzeti jövedelemből nem kevesebb, mint 3 százalékot biztosítunk kutatásra és fejlesztésre. Ehhez azonban hozzá kell- tennem: a kormány elengedhetetlennek tartja, hogy e nem csekély anyagi forrást elsősorban a társadalom igényeinek megfelelő, a legfontosabb, a reálisan megoldható és hasznosítható kutatási feladatok, a magas színvonalú, eredményes munkát végző kutatóhelyek finanszírozására fordítsák. Ezért következetesebben érvényt kívánunk szerezni annak a korábbi határozatunknak, amelynek végrehajtása — bármily sok nehézséggel jár is — lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb összehangolását, a kutatószervezet ésszerűsítését és a kutatási témák rangsorolását. A gyakorlati szempontból legfontosabb kutatási feladatokat országos középtávú kutatási és fejlesztési tervben foglaljuk össze, amiben — úgy véljük — megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hatékonyság növelésével, a korszerű, versenyképes termékek előállításával ösz- szefüggő kutatási-fejlesztési feladatok megoldására. Meggyőződésünk, hogy ebben a társadalomtudományokra, a műszaki és agrártudományokra, valamint az ezeket közvetlenül alátámasztó természettudományi kutatásokra egyaránt fontos szerep vár. A gyakorlati igények fontosságának kiemelése azonban nem jelentheti azt, hogy megfeledkezzünk a jövőt megalapozó, távlati kutatások támogatásáról. Ez olyan hiba lenne, aminek később látnánk kárát. Megelégedéssel és köszönettel szólhatok arról, hogy a kormány igényei és szándékai találkoznak tudományos életünk jeles képviselői többségének egyetértésével és támogatásával. Abban is azonos a nézetünk, hogy a tudományos kutatómunka valódi értékeit az eddiginél nagyobb megbecsülésben kell részesíteni, a lát- szateredményeket pedig nem szabad honorálni, de kevés lenne, ha csak hivatali eszközökkel kívánnánk megváltoztatni a helyzetet. Ezeknél sokkalta fontosabb, hogy a tudományos viták nyíltabbá váljanak és a tudományos közéletben is erősödjön a választott testületi fórumok szerepe. Az eredmények elvszerű. kritikai megvitatásának és értékük szerinti támogatásának. a közéleti ellenőrzés erősítésének minden bizonnyal egyaránt használ fogja látni a tudományos élet és a gyakorlat is. Kedves elvtársak! A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos szerepet tölt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésében, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai műveltségének megalapozása, a művelődés iránti igény felkeltése, és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve társadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedékben a szocialista meggyőződést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tiszteletét. A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a továbbtanulásban mielőbb megteremtsük az esélyek egyenlőségét. Ennek maradéktalan megvalósításához még nincs elegendő anyagi erőnk. De azt el kell érnünk, hogy a demográfiai hullámzás ellenére is biztosítsuk az oktató-nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt lehetőleg további emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb előfeltétele az általános iskola fejlesztése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani. Az adott lehetőségek határain belül javítani kell a feltételeket ahhoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetségekkel, továbbá, hogy sokoldalúan segítsék a fiatalok pályaválasztását, és megkülönböztetett figyelmet fordítsanak az esélyek egyenlőbbé tételére. E feladatok teljesítésében külön is megkülönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szakközépiskoláknak és a szakmunkásképző intézeteknek. Azt valljuk, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom feladata. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a legnagyobb felelősség a családokra és a pedagógusokra hárul. A pedagógusok munkájának sikeréhez nemcsak anyagi feltételekre, hanem nyugodt légkörre, a munkahelyi demokrácia erősítésére, a vezetés és a szakmai irányítás színvonalának emelésére is feltétlenül szükség van. És még valamire: arra, hogy ösztönözzük a pedagógusokat — de több teret is adjunk nekik —, hogy oktató-nevelő munkájukban önállóan, bátran hasznosítsák tehetségüket, a gyakorlatban szerzett tapasztalatai- -kat. Ebből a gazdag forrásból az oktatási kormányzatnak, az iskolákat közvetlenül irányító tanácsoknak is gyakrabban és többet kell meríteniük. . A felsőoktatás fejlesztésével továbbra is az a cél, hogy növeljük azoknak a szakembereknek a számát, akik tudásukkal elősegítik társadalmi és gazdasági feladataink magasabb színvonalú megoldását, országunk adottságainak és lehetőségeinek mind teljesebb kihasználását. Arra törekszünk, hogy alkalmas eszközökkel jobb összhangot teremtsünk a szakemberek iránt jelentkező társadalmi igény és az egyéni ambíciók között, s hogy eredményesebben hasznosíthassuk a felsőoktatás tudományos kapacitását. Ezért programba vettük az e téren folytatott tervező- és irányítómunkánk felülvizsgálatát. Tudatában vagyunk a személyi és anyagi feltételek fontosságának is. A népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve — mindenekelőtt néhány felsőoktatási intézményünk rekonstrukciójának .meggyorsításával — e téren is előbbre kívánunk lépni. A társadalmi közérzet alakításában, a szemléletformálásban, értékeink felmutatásában, a haladás szolgálatában, de fonákságaink és gyengeségeink leleplezésében is fontos, a maguk funkcióját tekintve pótolhatatlan szerepet töltenek be a lapok, folyóiratok, s tv, a rádió, a művészeti intézmények. Érthető ezért, ha társadalmunkban erősödik az a jogos igény, hogy adjunk méltó elismerést és több támogatást az értékes, szocialista tartalmú műveknek, részesítsük kritikában a vitatható alkotásokat és elvi engedményt nem téve, utasítsuk el a rosz- szat. A művészetek, a kultúra, a sajtó, a tv, a rádió munkásainak legrangosabb, soha háttérbe nem szorítható szerepe, hogy minél nagyobb számú közönséget neveljenek szocialista közéleti- ségre. fejlett ízlésre, emberi életmódra, igaz hazafiságra és internacionalizmusra. A kormány azon lesz. hogy a kultúra, a közművelődés, a tömegtájékoztatás oly fontos küldetést betöltő munkásai, intézményei számára is javuló feltételeket biztosítson a szellemi javainkat gyarapító alkotó munkához. Azt is kötelességünknek tartjuk, hogy gondoskodjunk a művelődési ágazatra fordítható, beruházási, felújítási és a működési kiadásokra biztosított pénzforrások te-v- szerűbb és célszerűbb felhasználásának felt ételeiről. Közös érdekünk és felelősségünk, hogy az erre szánt ösz- szegből semmit ne engedjünk veszendőbe menni, s az anyagi eszközöket ezen a területen is rend éltetésüknek m egfelelően, mind jobb hatásfokkal használjuk fel. Magasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát ITiisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években úgyszólván teljessé tettük az állami, a gazdásági és a kulturális élek valamint az egyes szociális területek működési kereteit meghatározó magas szintű jogszabályok körét. A hangsúlyt most arra helyezzük, hogy ezek szellemében alakítsuk a gyakorlatot, a XII. kongresszus útmutatásai szerint továbbfejlesszük, magasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát. Az állami feladatok megoldásában kiemelt szerepe van az államigazgatásnak, amely a népképViiseleti-önkormány- zat'i szerveknek alárendelten végzi tevékenységét. Figyelembe véve az államigazgatás iránit megnövékedett igényeket a kormány szükségesnek tartja az igazgatási funkciók, a működés, a szervezet, az irányítási eszközök és módszerek állandó, összehangolt és együttes fejlesztését. Az utóbbi években több intézkedést tettünk az állam- igazgatás javítására, szervezetének korszerűsítésére. Elismerést érdemelnek a tanácsok kezdeményezései és lépései, amelyek ugyancsak számottevően hozzájárulták az ügyintézés meggyorsításához és egyszerűsítéséhez. Folytatni kívánjuk a munkát, aminek a célja, hogy a föladatokhoz jobban igazodó, a jelenleginél kisebb létszámú, de magasabban képzett és ennek megfelelően anyagilag is jobban dotált tisztviselői karral, célszerűbben szervezett intézményi hálózattal, viszonylag kisebb költséggel oldjuk meg az irányítás és az igazgatás feladatait. El akarjuk érni, hogy hivatalaink és intézményeink — közvéleményünk jogos várakozását teljesítve — az ügymenet jobb megszervezésével, a felesleges láncszemek kiiktatásával a jelenleginél gyorsabban, bürokrácia nélküli, a közérdeket és az egyéni érdeket összeegyeztetve lássák el teendőikét, intézzék az állampolgárok ügyeit. A kormány a közelmúltban úgy döntött, hogy mindezen tennivalókra középtávú tervet dolgoz ki, s ennek megalapozásához igénybe veszi a tudomány segítségét. Kötelezettségeink közé soroljuk annak beható vizsgálatát, hogy milyen módon támaszkodhatunk még közvetlenebbül a népképviseleti- önikoirmányzati és érdekvédelmi szervek munkájára. Tevékenységünkben fokozottan számítunk azokra az útmutatásokra. tapasztalatokra, amelyekkel, — alkotmányos jogaikkal élve — az ország- gyűlés, az országgyűlési bizottságok és a tanácsok segíthetik feladataink megoldását. Keressük annak formáit (Folytatás a 4. oldalon.)
