Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

A ItníÉPÜJSÁG 1980. szeptember 26. Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról) és eszközeit is, hogy a de­mokratikus intézmények ré­vén miként lehet a jelenlegi­nél egyszerűbb úton — a jo­gi eszközök bekapcsolása nél­küli — feltárni és elhárítania fejlődést gátló érdekütközé­seket. A jövőben is nagy figyel­met kívánunk fordítani arra — felhasználva a nyilvános fórumok nyújtotta lehetősé­geket is —, hogy idejében és minél teljesebben megdslmér­jük a dolgozó embereknek a közügyekről, a közigazgatás munkájáról alkotott vélemé­nyét. Ugyanakkor magunk is él­ni kívánunk azzal a lehető­séggel, hogy e fórumok se­gítségével tájékoztatást ad­junk szándékainkról, dönté­seink indokairól, ilyen módon kérve a társadalom támoga­tását a közös feladatok meg­oldásához. Tisztéit Országgyűlés! A kormány munkájában a jövőben is fontos helyet kapnak a nemzetközi felada­tok. Kötelességünknek tart­juk, hogy a mai feszültebb nemzetközi légkörben is biz­tosítsuk szocialista építő­munkánk legfőbb külső fel­tételét, a békét. Ennek szel­lemében és lehetőségeinkhez mérten a jövőben is tevé­keny részt vállalunk az eny­hülés eredményeinek meg­óvásáért, a nemzetközi biz­tonság erősítéséért és a tar­tós béke védelméért kibon­takozott világméretű küzde­lemből. Meggyőződésünk, hogy a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élése, a béke, az eny­hülés az egyetlen járható út a népek számára. De annak is tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi helyzetben min­den békeszerető erő együt­tes fellépésére van szükség ahhoz, hogy le ne téríthes­sék az emberiséget erről az útról. A szocialista országok ere­je, összeforrottsága ma a világbéke legfontosabb té­nyezője. Az imperalizmus szélsőségesen reakciós körei épp ezért tesznek újabb és újabb kísérletet arra, hogy gyengítsék ezt az összefor- rottságot, s a fegyverkezési verseny szításával is fékez­zék országainkban a békés építőmunkát. Az is természe­tes, hogy igyekeznek felna­gyítani nehézségeinket, a magunk által is felismert fo­gyatékosságainkat. Ezt tették a közelmúlt lengyelországi eseményei kapcsán is. Népünk aggodalommal fi­gyelte az események alaku­lását, s most azt kívánja, i hogy a testvéri Lengyelor­szágban a párt vezetésével mielőbb megtalálják a fel­gyülemlett problémák szo­cialista megoldását. Azon le­Enyhülés, A történelmi jelentőségű helsinki záróokmányt aláíró országok jelenleg az európai biztonság és együttműködés ügyének következő jelentős eseményére, a madridi talál­kozóra készülnek. Kormá­nyunk nevében kijelenthe­tem, a magunk részéről min­dent mag fogunk tenni azért, hogy a találkozó eredményes munkát végezhessen, hozzá­járuljon a záróokmány aján­lásainak megvalósításához, Szünk, hogy az országaink között szokásos segítőkész­séggel és elsősorban a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok keretében vállalt kötelezett­ségek időben való lelkiisme­retes teljesítésével mi is hoz­zájáruljunk a normalizálás folyamatához. Népünk akaratának meg­felelően, alapvető nemzeti és nemzetközi érdekeinkből ki­indulva, tovább erősítjük testvéri szövetségünket és sokrétű együttműködésünket a- hazánkat felszabadító Szovjetunióval. Éppen’ ma van a 35. évfordulója annak, hogy országaink között hely­reálltak a diplomáciai kap­csolatok. Az élet bebizonyí­totta, hogy a Szovjetunióban olyan igaz barátra talál­tunk, amelynek önzetlen, in­ternacionalista segítségére mindig, minden helyzetben számíthatunk. Saját ügyünket szolgálva és közös céljainknak megfe­lelően a jövőben is híven teljesítjük a Varsói Szerző­désben vállalt kötelezettsé­geinket, tevékeny részt vál­lalunk a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának munkájában. Internacionalista elveink­hez híven szolidárisak va­gyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a gyarmati sorból felszabadult országok küzdelmével, amelyet politi­kai függetlenségükért és gaz­dasági önállóságuk kivívá­sáért folytatnak. Arra törek­szünk, hogy a fejlődő orszá­gokkal gyors ütemben to­vább növekedjenek a már ma is meglévő és kölcsönö­sen előnyös gazdasági és kul­turális kapcsolataink. A jövőben is készek va­gyunk a fejlett tőkés orszá­gokhoz fűződő kapcsolataink kiegyensúlyozott fejlesztésé­re, a békés egymás mellett élés elve, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Az előrelépéshez azonban a mi szándékunk kevés. Az is fontos feltétel, hogy a tőkés országok — különösen a Kö­zös Piac tagállamai — erő­feszítéseket tegyenek azok­nak a korlátoknak a leépíté­sére, amelyek a gyorsabb előrehaladás útjába állnak. leszerelés az enyhülés folytatásához, az európai biztonság és együtt­működés erősítéséhez. Az a véleményünk, hogy nincs sürgetőbb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése, a tényleges le­szerelést szolgáló megállapo­dások kimunkálása és végre­hajtása. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­leté legutóbbi, Varsóban tar­tott ülésén világos, reális és az egyenlő biztonság elvét maradéktalanul szem előtt tartó programot terjesztett elő. Nemzetközi tevékenysé­günkben alapvető felada­tunknak tekintjük, hogy hat­hatósan síkraszálljunk e program megvalósulásáért. Üdvözöljük a Szovjetunió javaslatát, hogy haladéktala­nul kezdődjenek tárgyalások a közép-hatótávolságú raké­tafegyverekről és ezzel egy­idejűleg az előretoltan állo- másoztatott amerikai nukleá­ris fegyverekről. Ugyancsak üdvözöljük azo­kat a nagy horderejű és át­fogó javaslatokat, amelyeket az ENSZ most folyó közgyű­lésén Gromiko elvtárs ter­jesztett elő a feszültség eny­hítésére, a leszerelésre és az államok közötti bizalom erő­sítésére. Támogatjuk az eu­rópai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó kon­ferencia összehívását és azt, hogy erről már a madridi találkozón szülessen döntés. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Az idén ünnepeltük ha­zánk felszabadulásának 35. évfordulóját. A múlt, amire visszatekintettünk, küzdel­mes, olykor nehéz, megpró­báltatásokkal terhes, de egé­szében véve mégis eredmé­nyekben gazdag szakasza tör­ténelmünknek. A 35 év alatt a szó valódi értelmében egy új, a népnek igaz hazát adó ország született az egykori úri Magyarország helyén. A fejlett szocialista társa­dalom építésében most nehéz és bonyolult feladatok áll­nak előttünk, de a múlt ta­nulsága szerint ezekkel is meg fogunk birkózni, mert az alapok, amire építve to­vábbhaladunk, szilárdak, s merj népünk, mint az utóbbi közel negyedszázadban min­dig, most is magáénak vall­ja és cselekvőén támogatja pártunk politikáját. Mi, akik népünk és pár­tunk bizalmából a kormány­ban, dolgozunk, minden igye­kezetünkkel azon leszünk, hogy a XII. kongresszus ha­tározatainak szellemében ma­gunk is becsülettel szolgál­juk e politika megvalósítását. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a kormány mun­kaprogramját vitassa meg és fogadja el. Hozzászólások . Lázár György nagy tapssal fogadott expozéja után meg­kezdődött a kormányprogram fölötti vita, amelyben első­ként Pap János (Veszprém, 1. wk.), a Veszprém megyei pártbizottság első titkára szó­lalt fel. PAP JÁNOS (Veszprém m., 1. vk.), a Veszprém megyéi pártbizott­ság első titkára beszámolt ar­ról, hogy a dunántúli megyék a termelékenység fejlesztésé­re létrehoztak egy társalságot, amely figyelemmel kíséri a nemzetközi eredményeket, fórumot teremt a tapaszta­latcserére, és az egész tér­ségben gazdááa a műszaki féjlesztés ügyének. Működé­sének távlatait legérZékléte- sebben a Tapolcai Bauxit­bánya Vállalat eredményei illusztrálják. Az egy főre ju­tó termelés hamarosan eléri az ezer tonnát, fölzárkózva ezzel az európai élvonalhoz tartozó bauxitbányák színvo­nalához. HORVATH LAJOS (Baranya m._ 3. vk.), megyei tanácselnök a többi között azt hangsúlyozta, hogy a hi­vatali apparátusok döntései néha késnek.. Baranyában erősen hátráltatja a tanácsi tervező munkát az, hogy még nem készült el az új országos településfejlesztési koncepció, s emiatt késedelmet szenve­dett például a mecseki szén­bányászat fejlesztésével kap­csolatos döntés is. A kor­mányprogram tanúsága! sze­rint azonban a Miniszterta­nács fontos feladatának te­kinti az irányító tevékenység további javítását, a szocialis­ta demokrácia gazdagítását. Közíös dolgunk mindezt elő­segíteni. BÍRÓ IMRE (Bp., 37. vk.), római katoli­kus plébános elmondta: A közös teherviselés és a közös felelősségválMalás hangsúlyo- zásával emlékeztünk meg a közelmúltban arról, hogy 30 évvel ezelőtt írtuk alá az állam és a katolikus egyház megállapodását. Azóta, és ennek alapján az elitéit em­beröltő együttmunkálkodás- sá, együttműködéssé vált kö­zös javaink az egész ország építésében. Ez fogalmazódott meg a püspöki kar nyilatko­zatában is, mely szerint a magyar kormány messzeme­nő jóakarása mindig biztosí­ték volt ahhoz, hogy az egy­ház a maga útját járva segí­teni tudjon az új társadalom felépítésében és megerősödé­sében. A jövőben is egymás­sal kezet fogva, testvéri együttműködésben kívánjuk építeni új, boldogabb jövőn­ket. HERCZEG KAROLY (Bórsod m., Hl. vk.), a. Vas-, Fém- és Viillamosenergiaipa- ri Dolgozók Szakszervezeté­nek főtitkára kiemelte: A szakszervezetek jog- és ha­tásköre, társadalmi súlya és tömegbázisa megfelelő alap ahhoz, hogy — a közvetlen munkahelyektől aiz országos irányításban vállalt részvé­telig — megfelélhessenek hi­vatásuknak. Más kérdés, hogy mindenkor és mindenhol tud­nak-e élni a lehetőségekkel? A válaszom az, hogy még nem. De ezért elsősorban ma­gunkat, magamat, testületein- ket és tisZtségivis élőinkét kell okolnunk. A tanulság csak egy lehet: jobban, bát­rabban, emberközeliibben, kö­vetkezetesebben kell dolgoz­ni. » STADINGER ISTVÁN (Bp., 6. vk.), a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese arról szólt, hogy a közpénzi lehe­tőségeket a társadalmi önerő bekapcsolásával — a közös­ség javára — kamatoztatni lehet Budapest építésében, szépítésében. Ez pedig nem­csak pénzt és munkát jelent, hanem okos és gyors dönté­seket, példaadást a vezetés részéről, jó ötleteket, kezde­ményezést a lakosság oldalá­ról. GYŐRÉ SÁNDOR (Pest m., 9. vk.), az abonyi Ságvári Tsz elnöke elmond­ta: a nagyüzemi gazdaságok helyesléssel fogadták, hogy a kormány már augusztusban közzétette az 1981. évi fel- vásárlási árakat. Ezek isme­retében tudják, érzékelik, mire van szüksége az or­szágnak, jut idejük a jövő esztendei munka előkészíté­sére, a termékszerkezet meg­határozására, a termelés megtervezésére és megszer­vezésére. SZABÓ IMRE (Hajdú m., 15. vk.), a Hajdú- Bihar megyei Tanács elnöke a lakosság közérzetét alap­vetően meghatározó állam- igazgatási munkáról, tanácsi ügyintézésről szólva rámu­tatott: a szakigazgatási szer­vekhez fordulók ügyes-bajos dolgait nem intézgetni, ha­nem elintézni kell! A de­mokratizmus helyi kibonta­kozását a lakosság azon is mérheti, hogy a munkahelyi és a lakóhelyi tisztségviselők, vezetők miképpen foglalkoz­nak az őket megkeresők ügyeivel. NICS JÁNOS (Fejér m., 8. vk.), a Dunai Vasmű főolvasztára, üzem­vezetője elmondta, hogy a megye ipara évente 70 mil­liárd forintnyi termelési ér­téket állít elő, s ennek egy- harfnadát a dunaújvárosi üzemek adják. Most célul tűzték, hogy fejlesztő-kutató munkával, valamint a kon- verteres acélmű teljes meg­valósításával a VI. ötéves tervben az acéltermelést 50 százalékkal növelik, miköz­ben az energiafelhasználást a jelenlegi szinten tartják. ANDRIKÓ MIKLÓS (Szolnok megye, 1. vk.), a Szolnok megyei pártbizott­ság első titkára azt emelte ki, hogy a nagyobb és ese­tenként konfliktusokkal is járó feladatok a vállalatok és a szövetkezetek vezetőitől — s természetesen a társadal­mi munkamegosztásban más irányítóktól is — az eddigi­nél nagyobb dinamizmust, határozottságot, felelősség­teljesebb döntéseket követel­nek. Ennek érdekében ösztö­nözzük a kezdeményezőkész­séget, az ésszerűbb kockáza­tot vállaló vezetőket, hozzá­téve: ha kell, védjük is meg őket. SIMON ERNŐNÉ (Somogy megye, 11. vk.), az Újpesti Cérnagyár nagyatádi gyárának áruátnézője el­mondta, hogy tovább növelik a népgazdaság szempontjá­ból jelentős tőkés exportot, és a termelés emelkedése mel­lett fontos feladatnak tartják a minőség további javítását. A teljesítménybérben dolgo­zók aránya a korábbi 56 szá­zalékról 76 százalékra nőtt, és a jövő évtől önálló gyár­ként működő nagyatádi kol­lektíva, elsősorban a varró- és a kézimunka-cérnagyár- tásban kíván előbbre lépni. NAGY SÁNbOR (Somogy m., 1. vk.), a KISZ KB titkára nyomatékkai szólt arról, hogy a kormány programjának megvalósítá­sában az összetett társadalmi érdekviszonyok, az eltérő ér­dekek figyelembevételével és lehetséges legjobb össze­hangolásával kell előre jut­nunk. Ehhez jól működő ér- dekkképviseleti mechaniz­musokra van szükség, ame­lyekben fontos szerep hárul a társadalmi és a tömegszer­vezetekre, ezek sorában a KISZ-re is. Az ifjúsági szö­vetség, s általánosságban az ifjúság kész részt vállalni a nehezebb feladatok megoldá­sából, nem idegen tőle a munka, minden értelmes cél­ra, feladatra mozgósítható: bizonyítja ezt részvétele az építőtáborokban, az őszi be­takarítási munkákban, avagy éppen az árvízkárok felszá­molásában. ISPANOVITS MÁRTON (Bács m., 11. vk ), a Bács- Kiskun megyei MÉSZÖV el­nöke az ígéretes kormány- program végrehajtásának fontos feltételóként és garan­ciaként említétté a megfelelő munkamódszer kialakítását. Olyan munkamódszerre van szükség — mondta —, amely biztosítja a kormány és a testületi szervek cselekvési egységét. Jó példaként emlí­tette a gyakorlatból a mező- gazdaságban kialakított ter­melési rendszereket, amelyek bizonyították, hogy — jó ér­telemben mondva — nem szabad a közigazgatási hatá­rokat figyelembe venni ak­kor, ha közös érdekek érvé­nyesítéséről van szó. PÁL JÓZSEF (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa elmond­ta: szokatlanok voltak a gyárban végrehajtott olyan intézkedések, hogy például megváltak azoktól, akik nem tartották be a munkafegyel­met, illetve azoktól, akikre nem volt szükség az adott munkahelyeken. Természetes, hogy ezt nem fogadták tet­széssel. Ám az eredmény ön­magáért beszélt: a vállalat­nál és a városban egyaránt érezhetően megjavult a mun­kafegyelem is. BÍRÓ MIKLÓS (Szabolcs m., 11. vk.). a MOM mátészalkai gyárának veze­tője arról szólt, hogy ahol a gyáregységek önálló munká­jához adottak a feltételek, ott sürgősen rendezni kell a jogköröket, ellenkező esetben komolyak lehetnek a válla­lati és a népgazdasági károk. Ahol viszont nem értek meg a feltételek, ott súlyos hiba lenne mondvacsináltan na­gyobb önállóságot teremteni, hiszen ez az. érintett kollek­tívák létét veszélyeztetné. Összegezésképpen hangsú­lyozta, hogy a gyáregységi döntési kört növelni kell, egyidejűleg javítva a vállala­tok közötti együttműködést. E feladatok mellett foglalkoz­ni kell az irányítási rendszer fejlesztésével is. Az országgyűlés ülése Apró Antal zárszavával ért véget. A képviselők pénteken foly­tatják tanácskozásukat. Losonczi Pál Zambiában A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hivatalos, baráti látogatáson Zambiá­ban tartózkodó elnöke csü­törtökön Livingstonéba re­pült. Megtekintette Zambia első számú látványosságát, a Viktória-vízesést: a Zambézi folyó hatalmas víztömege itt több mint másfél kilométer szélességben, 122 méter ma­gasról zúdul alá. Losonczi Pál a délutáni órákban tért vissza Lusaká- ba, ahol várhatóan már sor is kerül a tárgyalások ered­ményeit summázó egyezmé­nyek aláírására. Este Ken­neth Kaunda elnök és fele­sége díszvacsorát ad Losonczi Pál és felesége tiszteletére. A béke-világparlament felhívása Szerdán este a szófiai Universiade-palotában plenáris ülé­sen folytatódott a népek világparlamentje a békéért elneve­zésű BVT-rendezvény. Újabb államfői üzeneteket olvastak fel, s elhangzottak további felszólalások is. Ezt követően vitára, majd szavazásra terjesztették elő a béke-világparlament egyik fó dokumentumát, a felhívást, amelyet a plenáris ülés résztvevői egyhangúlag elfogadtak: A világ népei mélységesen aggódnak. A nukleáris világ­háború veszélye sohasem volt ilyen élesen érezhető. A nukleáris fegyverzet növekedése, a halálhordozó arze­nálok felhalmozása kritikus méreteket öltött. E folyamat to­vábbi folytatódása a megsemmisülés veszélye elé állítja az embert. Az „új nukleáris stratégia” a népek álnok becsapása, amelyeket megpróbálnak meggyőzni arról, hogy lehetséges korlátozott vagy lokális háborút vívni anélkül, hogy az glo­bális nukleáris katasztrófává válna. Kategorikusan elutasít­juk ezt a veszélyes, embertelen doktrínát. A világ népei, amelyek önfeláldozó harcuk árán több mint három évtizeden keresztül meg tudták akadályozni a világ­háború kirobbanását és oly sok erejüket áldozták a leszere­lésért és az enyhülésért, nem hajlandók e tervek részesei len­ni. A világ népei követelik a fegyverzet növelésének meg­állítását, követelik, hogy hagyjanak fel a fegyvercsörtetéssel, vessenek véget az agresszív cselekedeteknek és a katonai zsarolásnak, küszöböljék ki a nukleáris háború veszélyét. Józanságra és felelősségérzetre szólítjuk fel a politikuso­kat és az állami vezetőket, a kormányokhoz fordulunk: Hagyjanak fel az új fegyverkezési programokkal! Szün­tessék meg valamennyi tömegpusztító fegyverfajta, a nukleá­ris rakéta, a neutron-, a vegyi- és minden más fegyverfajta gyártását! Csökkentsék a hadikészleteket! Tiltsák be a nuk­leáris fegyvert! Tárgyalásokat! Más választás nincs! Mindenkihez fordulunk, akinek drága a béke: Ma kevés csupán a nyugtalanságnak hangot adni. Nem elég aggódni. A népek képesek a béke megvédésére, amely elsőrendű joguk. Cselekedni kell! Hangozzék minden korábbinál nagyobb erővel szavunk! Állítsuk meg azokat, akik szakadékba próbálják taszítani a világot! Hagyjunk fel mindazzal, ami elválaszt bennünket! Egye-, süljünk a nukleáris háború fenyegetésének elhárításáért ví­vott harcban! Elfogadta: a béke-világparlament, 134 ország és 100 nem­zetközi szervezet 2260 képviselője. Gromiko és Genscher tárgyalásai Az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán szokásossá vált dip­lomáciai érintkezések kereté­ben Gromiko szovjet külügy­miniszter szerdán New York­ban tárgyalt Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszterrel. A találkozón áttekintették a kétoldalú kapcsolatok né­hány kérdését. Hangsúlyoz­ták, hogy a felek a két or­szág között legfelsőbb szin­ten létrejött megállapodások­nak megfelelően törekednek a különböző területeken fo­lyó, kölcsönösen előnyös együttműködés továbbfej­lesztésére. Nemzetközi feladataink

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom