Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
1980. szeptember 14. NÉPÚJSÁG 7 Lidércféfíytől a biogázig Olaj szunnyad a trágyában Még az idén elkészül az első hazai gyártású telep Szakemberek szerint 1808- ra tehető a biogázfejlesztés kezdete. Ekkor már tudták, hogy a mocsárgázhoz, a 11- dércfényihez hasonló anyag szunnyad a trágyában. 1896- ban Angliában már metánnal világítottak... A második világháború idején és után egy ideig felgyorsult a kutatás. .Magyarországon is történték lépések a biogáz hasznosítására. Egy telepet be is mutatták a mező- gazdasági kiállításon és vásáron. Ezt Burgert Róbert — akkor .a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója — megszerezte és a Danic-pusztai üzemegységben fél is állították. A kis teleppel kielégítették a szarvasmairlhlaitelep mélegvíz- igényét és a gázt néhány tehenész lakásába iis bevezették. A feleségek gázzal főzték, gázzal melegítették a mosásihoz, fürdéshez a vizet. Küldöttségék is felkeresték a telepet. A látogatók élismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Sokan akkor a falu energiaellátását látták megoldottnak a biogázzal. Nem is csoda, hisz az ötvenes évékben még nem volt propánnbutángáz, az állatállomány viszont annyi trágyát „termőit”, hogy akár minden falusi házban gáz éghetett volna. •Meg is született az ötlet: „Alakítsunk biogáz-szövétke- zetekat!” Az egyik, Pécshez közeli községben, Szafoad- szentkirályom állították fel a korábban Keresztes-pusztán üzemelő telepet. Több egyéni gazda házába bevezették a gázt és megkezdődött a propagandamunka. Solkan megcsodálták a szabadszentkiirá- ,yi korszerűsített konyhákat, amelyekben plaitmis helyett gázrózisás tűzhelyeken főtt az ebéd, de biogáz-szövet kezet nem alakult. A kísérlet bukással végződött. iNemcsák Szabadszentkirályon, hanem másutt is. A biogázhasznosítás témája1 lekerült a „napirendről”, helyette jött a propán-foutángáz, az olosó olaj. A biogázt még a második olajárrobbanás előtt sem vették komolyan.. Azt követően viszont egyre intenzivebbé vált a kutatás. A fejlett tőkés országokban is számolni kezdték, hogy mennyi energia szunnyad a trágyában, a mezőgazdasági melléktermékekben. Kiderült, hogy sok. Az NSZK-ban nyolcmillió tonna olájértékű biogáz van a trágyában és hulladékban. Négymilliárd köbméter biogázra tehetnének szert, ha kitermelnék. A kitermelt gázzal' 2,7 milliárd liter olajat takaríthatnának meg. Egyes számítások szeriint Magyarországon is mintegy 3—4 millió tonna olajértékű gázt lehetne hasznosítani. Hogy miit jeleníthetne ez, elég, ha megjegyezzük: jelenleg a magyar mezőgazdaság másfél millió tonna olajat használ fel. A biogáz kicsiben már eddig is bizonyított. A világ minden táján működnek telepek. Különböző rendszerűek és különböző nagyságúak. A terjedésűik eddig lassú volt, de várható, hogy térhódításuk felgyorsul. Az NSZK-ban ezt mutatják a prognózisok. Az NSZK-ban a kitermelhető négymiiliárdból eddig mindössze 300 millió köbmétert hasznosítanak, de mint Budapesten a Technika Házában a biogáztelepet gyártó cég képviselője elmondta, az előjegyzések alapján biztatóan növekszik majd a gáz fel- használása. A nyugatnémet CHEMO- TEGHNIK cég egy új eljárást dolgozott ki, szabadalmaztatott a biogáz hasznosítására. Eddig hat kísérleti üzemük van. Mindegyiket állandóan ellenőrzik. Kísérleti telepük működik ezer méter magasam, ahol egy paraszt alpesi tehenészete látja el a teliepet trágyával. A telep nemcsak az állattenyésztéshez szükséges energiát biztosítja, de működteti a paraszt síliftjét és ellátja meleg vízzel és központi fűtéssel a panziót is. A CHEMOTECHNIK műanyag gáztartályai nyugatnémet viszonyokra méretezettek. Egy tartály 30—35’ szarvasmarha trágyájából képes biogázt előállítani. A rendszer azonban nálunk is használható, mert modulrendszerűek a tartályok. A tartályok könnyen, teherautón, vontatón, közúton szállíthatók és harminc évig felújítás nélkül alkalmasak biogázltermelésre. A szállíthatóság nagyon lényeges, hisz pillanatnyilag csak ott érdemes felállítani a biogáztele- peket, ahol a gázt azonnal fel is használják. Szakemberek véleménye szerint még mintegy öt év szükséges ahhoz, hogy a gáz cseppfolyósí- tását megoldják. Ha ez sikerül, akikor még nagyobb jövőt jósolnak a biogáznak. A magyar NÁDEX szerződést kötött a CHEMOTECH- NIK Vállalattal. Megvásároltuk a licencet. A szerződés értelmében Magyarországon gyártják a biogázüzem legnagyobb egységét, a tartályt. Az elsőik még aiz idén elkészülnek. És remélhetően hamarosan működni kezd az első ilyen tartályokból összeállított telep is. Pillanatnyilag egy telep legfeljebb kétszáz szarvasmarhára méretezett. Az Energiagazdálkodási Intézet is egy ilyen telepet vett figyelembe, amikor elvégezte a számításokat. E szerint ez a nyugatnémet konstrukciójú biogázüzem évi 69 ezer normálköbméter gázt állíthat elő, ami köbméterenként 5200 kilowattórának felel meg. Emellett a telep képes még 104 ezer kilowatt villamos energia előállítására is. Ha a megtermelt energia értékét vesszük figyelembe, akkor kiderül, hogy ez közel nyolcszázezer forint. De a biogáztelep nemcsak energiatermelő, hanem virágföld- előállító, trágyajavító, környezetszennyezést gátló berendezés is. E két utóbbi is figyelemre méltó. Az állattenyésztéssel foglalkozók tudják, hogy milyen gondot jelent a trágya elhelyezése. Az elmúlt években a szerv es.tr ágya eltávolítására alkalmas eszközökre, berendezésekre, az állattartó telepek beruházási költségeinek nem egyszer 30 százalékát fordították. És még így sem szűnt meg a bűz, nem oldódott meg a szervestrágyában meglévő gyommagvak elpusztítása. A gáztartályokból kikerülő trágya szagtalan, és benne a gyommagvak csíra- képtelenek. A biogázas trágyahasznosítás tehát egyben a legjobb trágyakezelési módszer is. A trágyából értékes anyagok nyerhetők vissza. Az így visszanyert szilárd anyag virágföldként értékesíthető és mint a NÁDEX igazgatója elmondta, a virágföld-értékesí- tés lehetőségei a világpiacon korlátlanok és jó valutabevételt jelentenék. A biogáztelepen termelt trágya jól biztosítja a talajerő-visszapótlást. Az itt kezelt trágya számosállatonként mintegy 900 forint. műtirágyaértékkel jobb. Az Energiagazdálkodási Intézet számításai szerint egy ilyen, kétszáz szarvasmarhára méretezett biogázüzem mintegy százezer dollár értéket termelhet évente vdrágföld- ből, ha ez a, föld exportképes. Ha nem exportminőségű, akkor is nyert a gazdaság, mert a gázositot trágyából jelentős mennyiségű műtrá- gytakiváltó anyagot termelt ki és hasznosíthat a saját földjein. Pontos árak még nincsenek. A NÁDEX igazgatója és a CHEMOTECHNIK képviselője szerint az árak olyanok lesznek, hogy érdemes legyen a biogázt kitermelni a trágyáiból. A szakemberek felfigyeltek ismét a biogázra. Lázasan kutatják, miiként lehetne nagyobb télepeket létrehozni, milyen új anyagok lennének alkalmasak arra, hogy nagyobb tartályok készülhessenek. Az idegenkedés kezd oldódni, mert egyre több emberit izgat, hogyan lehetne olcsóbban termelni, új energiaforrásokat feltárni. A trágya, a melléktermék nem új anyag ugyan, de az ember még csak most kezdi igazán felfedezni. Van, aki nagy jövőt jósol ennek az eljárásnak, van, aki vitatja. A vitát majd a gyakorlat dönti el. Remélhetőleg azok javára, akik már most is meggyőződéssel vallják: a mezőgazdaságban felhalmozott energiának egyre nagyobb jelentősége lesz, nemcsak a távoli, de már a közeli jövőben is. SZALAI JÁNOS A biogáz termelés folyamatábrája, a gázhaznositás lehetőségei A képen a biogáztelep működési sémája és hasznosítási lehetőségei láthatók. A jelzések a következők: 1. Vezérlés, 2. Előakna, 3. Homogenizáló, 4. Aprító és adagoló, 5. Hővisz- szanyerés: a) erjesztőtartály fűtése, b) hőkicserélő, c) hőszivattyúhoz regiszter, 6. Erjesztőtartály, 7. Szemétgödör, 8. Erjesztés, gázelő-készítés: a) szárítás, b) kéntelenítés, c) szédioxid, 9. Gáztárolás: a) alacsony nyomású tároló, vagy b) középnyomású tároló, vagy c) nagy nyomású (300 bar) tároló, mérő, kompresszor, 10. Gázfelhasználás: a) hagyományos fűtés, b) gázmotor hőszivattyú, c) kapcsolt energiaellátás, d) gázüzemanyagú traktor, e) palackos gázértékesítés. A telep teljesen automatikus. A gáz cseppfolyósítása még megoldatlan. Hegeszlőverseny - kitérőkkel Tisztelettel jelentem: rájöttem, hogy miért nem jelentkeznek hegesztő tanulónak a fiatalok. Nem nagy ügy. Bizonyára mások is jutottak hasonló következtetésre, s végül ismét rájöttek arra, hogy semmire sem jöttek rá. Ez így elég kacifántos, de az ügy is az. Vajon az a fiatalember, aki otthon az ütött-kopott hegesztődinamóval látja dolgozni az apját, vagy a szomszédot, a nagybácsit, az idősebb testvért, mit gondol? Ez a szakma. Megpróbálja, lehetőséget is kap rá: hadd tö- cörögjön a gyerek! Fog két betonacélt, összeilleszti, áramot gerjeszt, aranyszikrát szór a hegesztőpálca (ezen elcsodálkozik), aztán kész a munkával. Azt nem tudja, hogy szakszemmel ezt tak- nyolásnak hívják. Az apja, a szomszéd, a nagybácsi nem árulja el neki, mert rájönne a gyerek, hogy ők sem értik a szakmát. E’zut.án hiába várjuk el tőle — azaz nem várhatjuk tőle —, hogy életét ennek a „semmiségnek” szentelje. Azt soha sem fogja megtudni — ha nem jelentkezik hegesztőnek —, hogy manapság egy minősített szakmunkást ugyanúgy, néha jobban megbecsülnek anyagilag és erkölcsileg is, mint egy mérnököt. De haladjunk sorjában. Itt van ez a szó: hegesztő- mérnök. Mellettem áll Tóth Péter, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat hegesztőmérnöke. Áll és néz rám, az istenért sem akarja megérteni, hogy én nem értem ezt a hegesztőmérnökséget. így aztán lassacskán megértjük, azaz nem értjük egymást. (Azt előrebocsátom: Tóth Péter mindent elmondott a szakmáról, azt értem is, csak a hegesztőmérnök szó okoz még ma is gondot.) Hegesztőversenyen vagyunk Pakson, a KISZ-építkezési napok rendezvényén. Nemzetközi hegesztőversenyen. Csak egy hiba van, a legénység egyetlen külföldi tagja nem tud hegeszteni. De ettől még a verseny nemzetközi, a fiatal csehszlovák fiú tud hegeszteni: csak az AWI nem megy neki. (Ezek újabb ellentmondósok, de azért vagyunk, hogy a riport végére feloldjuk a gubancot.) A Gyár- és Gépszerelő Vállalat paksi „tanműhelyében” egyidőben tíz szakember tanulhat. A függönyökkel elzárt kis kutricák a szerzetesek hajdani szállásához hasonlatosak, kívülről. Középütt, a folyosón állunk Tóth Péterrel. A mattfekete, belülről bőrrel bélelt „firhan- gok” mögött a csendben, rendezett körülmények között készülnek a versenyzők. A feladatot már megkapták. Erről szóljon a zsűri tagja, a hegesztőmérnök: — Két 133x7,1-es saválló acélcsövet kell argon védőgázos, wolframszálas ívhe- geSztéssel összekötni. A feladatra két órát kaptak. Azután szemrevételezéssel és röntgenezéssel biráljuk el a munkát. — Kik vehetnek részt olyen versenyen? — Akik rendelkeznek az egyes fokozat hármas vizsgájával, azaz ausztenites saválló anyagot hegeszthetnek. — A vizsgákhoz hosszú út vezet? — Természetesen. Évek kellenek hozzá. — Kezdjük az elején! — A szakmunkásvizsga után kell két-három év szakmai gyakorlat. Mindenekelőtt be kell tölteni a tizennyolcadik életévet. Addig nem is dolgozhat egyedül és önállóan. Így természetesen egy idősebb kolléga keze alatt tanulja tovább a szakmát, úgy szerepel, mint se- gitő. Azután, ha alkalmasnak találják minősített munkára, akkor a vállalat beiskolázza. (Közbevetőleg: a Gyár- és Gépszerelő Vállalat egy tanfolyama öt hétig tart, ez idő alatt nem termel a hegesztő, s 40—50 ezer forintba kerül.) Tanfolyamon elsajátítja az ötvözetlen szénacél hegesztését, erre jogosítványt is kap, később a kettes, majd végül az egyes fokozat különböző válfajait. Az egyes fokozaton belül is vannak különböző vizsgák: az 1/1 alacsonyan ötvözött anyag hegesztését engedélyezi, ezek többnyire hagyományos erőműben lévő hőálló acélokból állnak. Itt Pakson az 1/3-as jogosít atomerőmű vés csőrendszerek hegesztésére. — Ez időben mennyi? — Közel jár a harminchoz, mikorra megszerzi ezt a töménytelen vizsgát valaki. (Visszautalva a bevezetéshez: Srácok, hallottatok már erről valamit! Pedig az ócska kis hegesztődinamó, meg az alagsori taknyolás nagyon messze van a saválló acéltól. De, ha még azt is tudnátok; ezek a hegesztők ugyanúgy edzenek, mint az élsportolók. Kedvcsinálónak: az olimpián Parragi Ferenc világcsúcstartó gerelyvetőnk azért nem került a döntőbe, mert nem rögzítette kellőképpen a dobás technikáját. A minősített hegesztők edzéseiről majd később Varga László, a VEGYÉPSZER dolgozója beszélni fog.) Á kis kuckókból sorra jönnek elő a versenyzők. Kezükben a vizsgadarab, hozzák Tóth Péterhez, írja rá a számukat, húzza meg a vízszintest jelző vonalat. Erre azért van szükség, hogy imitálják az igazi munkát. Miután a munkahelyen sincsen lehetőség arra, hogy forgassák a csőrendszereket. Ezzel a vízszintest jelző vonallal meghatározzák: a satuba miként kell befogni az anyagot s csak akkor veheti ki, ha kész a hegesztés. Így néha kificamított testhelyzetben folyik a verseny, ebből keveset látunk, mert a fekete függönyök eltakarják előlünk a versenyzőket. Kun- ner Mihály, a Paksi Atomerőmű Vállalat dolgozója már az előkészületeken túl van, félrelebbenti a vásznat, a köszörűgéphez megy, egy jó méteres pálcát (hivatalosan : adalékanyag) kettévág. Követjük. Bent már a berendezés véletlenül sem hasonlít a szerzetesek kuckójára. Korszerű gép, korszerűséget jelző elszívóberendezés, a munkadarab a satu szorítópofája között. A két cső három ponton összefogatva, a nyílást ragtapasszal leragasztotta, a csővégeken gumidugó, az egyikben gumivezeték, amelyen áramlik az argongáz. Megnyitja a sarokban álló palack csapját, gyufát vesz elő, meglazítja a ragtapaszborítást, halk sziszegő hang árad a csőből, az égő gyufát a keletkezett nyíláshoz tartja, a szabadba szökő gáz elfújja a lángot. Kunner Mihály elégedett arccal tekint ránk. Kezdődhet a verseny. Hagyjuk magára. (Különben a harmadik helyet ő szerezte meg, csak a második helyezett Fári József és a győztes Szabó Gábor a Gyár- és Gépszerelő dolgozói előzték meg.) (Aki eddig bírta türelemmel, tartson ki: Varga László elmondja a formábahozást, azaz a munkafolyamat rögzítését Emlékeztetőül: ezen bukott meg Parragi a moszkvai olimpián.) Varga László figyelmeztet: ne nyúljak az anyaghoz; forró. Ráérünk beszélgetni, meg kell várni, hogy a két, pontosabban most már az egy cső lehűljön száz fok alá. — Ezen a szinten már minden újabb feladat előtt először hegesztési próbát kell tenni. Ma szériában dolgozunk, minden ötvenedik után ellenőrzik a formát. Azt ösz- szehasonlítják az első próbával, egyezni kell a két munkának, a két varratnak. De bármilyen munkapróba csak fél évig érvényes. — Ha nem sikerül? — Akkor vége a dolognak. Nem dolgozhat a hegesztő. — Mi van akkor, ha otthon felidegesítik, vagy este ott felejtődött a presszóban? — Jobb, ha szabadságot kér. — Ha tartósan családi problémája van? — Nézze — most látom rajta először, hogy türelmetlen —, négy éve vagyok Pakson, ebből két évet távol a családtól dolgoztam, nem ment a munka, hazatértem a családhoz. Akkor a vállalat vezetői béreltek nekünk egy lakást. Visszajöttem. Tavaly második lettem ezen a versenyen. Ennyit számít a rendezett családi élet. A csehszlovák fiú is eredményesen fejezte be a versenyt. Kapott egy, azaz két szénacél csövet, hetedik lett. Annyian indultak. A bakiról nem ő tehet, rosszul fordították le a versenykiírást. Pakson sokszáz minősített hegesztő dolgozik. Szép a munkájuk. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Alulnézetben A vízszintes bejelölése