Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
Z' rom* \ _ A TrtEPÜJSAG 1980. augusztus 8. Garzonházi öregek Az én kis otthonom A garzonház „nyugdíjas”-szárnya A délelőtti órákban még üresek Szekszáron a Mikes utcai garzonház előtt a padok. A piszkosszürkén jövő zivatar elijesztette a rajtuk tanyázó öregeket. Közeleg a délidő: meg kell tölteni a fazekakat. Belépünk. Szemem megakadt egy nyilvános telefonon; kipróbálom. A gép kárörvendő kattogások közepette nyeli el a forintosokat. Később megtudom; néhány napja csak, hogy felszerelték ezt a telefont. (Nem nagy jövőt jósolok neki.) A lift ajtaján vörös macsakszem ég, rajta írás: ÜZEMEN KÍVÜL. Nem bosszankodom, én még csak eibírok négyemeletnyi lépcsőt, de ennek a háznak a lakói...? Az ötszintes bérház tiszta, világos. A pihenőhelyiségekben kényelmes fotelok, újságok és mindenütt virág. Látva mindezt, igazat adok a . harmadik emeleten lakó Zárol Gizellának, aki ezt mondta: — En voltam a ház másik felében, ahpl a fiatalok laknak. A mi házunkat tekintve, nagyon rideg és barátságtalan az övéké. A harmadik emelet 18-as számú lakás bérlője özvegy Várkonyi Béláné — lakásába tessékel. A szobában mindenhol kiszabott ruhaanyagok; a 22 évig önálló szabó kisiparosként dolgozó néni keze most sem pihen. — Mielőtt ide költöztem, Gyönkön laktam. Fiam 18 • éve él Szekszárdon, az o segítségével jutottam a lakáshoz. Magam vagyok, de minden vasárnap fiaméknál ebédelek. — Hogyan élnek itt, Várkonyi néni? — Ezen a folyosón úgy élünk, mint a testvérek. Segítünk egymásnak. Ha rosz- szul ébred az egyik, akkor kikerüljük. Itt nálunk csend, rend és nyugalom van. — Csak itt? — kívánkozik ki belőlem önkéntelenül a kérdés. — Nem járunk össze a többi szintek lakóival. . ■ * Rovom az emeleteket, mégsem tudom legyűrni azt az érzést, mely rámrohan: itt is, mint bármely más bérházban érezhető a lakók elkülönülése. Az öregkor nem betegség, nem érdem, csupáncsak egy fizikai állapot — mondta ezt egyszer valaki. E „magasröptű bölcseletet” e ház bérlői természetesen más és másképpen érzik. Vannak, akiknek jobb a szoba tizen- valahány négyzetméteres biztonsága, képeivel és görcsös ragaszkodással teli tárgyaival, mint a kellemes hangulatú lakótársi kapcsolat. Mégis; a közösségi élet iránti vágy itt sokkal melegebb és tartalmasabb, mint a szomszédban. — Kiülünk és kártyázunk — mondja Várkonyi Béláné. — A postás ide a társalgóba hozza fel a nyugdíjunkat — hallom Nagy Pálné hangját. — Fölöttem egy fiatal, gyerekes házaspár lakik — mondja Pintér Baranyi Já- nosné. — Szeretem az én kis otthonomat — feleli Zárol Gizella és a többiek rábólintanak, hogy ők is. * A második emeleten lakik a vékony termetű Smolek Sándorné. 1975 óta ad otthont neki a garzon, egyike á törzslakóknak. — Szeptemberben kórházba megyek — mutatja az orvosi beutalóját. — Epekövem van. Nemrégiben is idegesség miatt kaptam epegörcsöt. Kérdően nézek rá: — Azért van itt bosszúság, pletyka és özvegyasszony- vénlány ellentét is. Régebben, a második emelettől kezdve terményfölddel, majd egy más alkalommal kávé- zaccal szórták végig a lépcsőt. Mások nem szeretik, ha a társalkodóba ülnek és beszélgetnek az emberek. Volt becsületsértési ügy is a házban. * Mariska néni nevét kérésére nem írom meg. A 80 éves néni tavaly még albérletben lakott. Combnyaktörése után, a kórházból került ide a garzonba. Lakása dísztelen, berendezését csak a legszükségesebb tárgyak alkotják. Mariska néni mégis vidám, szavai melegséget sugároznak. — Szülésznő voltam, több mint ezer gyereket segítettem a világra. — Hát saját gyerekei vannak-e? — Igen, kettő — mondja elgondolkozva. — Az egyik fiam itt él Szekszárdon, de beteg. A másik fiam felesége megbántott. Tudja fiatalember hogy van; ha nem tud dolgozni, nem is kell az öreg. — Ezerhatszáz forint nyugdíjat kapok. Szekszárdon lakó fiam hoz ebédet. Testvérem lánya hoz vacsorát. Én nem kérek pénzt, hiszen az nekik is kell. Keserű érzéssel fogom át Mariska néni kézfogásra odakínált viaszos kezét. * Viola Gizella védőnő szolgálati lakásának fejében látja el az öregeket. Minden kedden itt a helyszínen renEsőfüggöny mögött del az orvos. A yédőnő, ha szükség van rá, injekciót ad és tanácsokkal látja el a betegeket. — Nincs most házmester — mondom. — Az egyik házból jár ide valaki takarítani. Akartak már többen is idejönni házmesternek, de megijedtek? Nem tudom... * Garzonház, nyugdíjasok szárnya. Ezeket a lakásokat is ugyanolyan falak választják el a külvilágtól, mint azokét, amelyekben mi, fiatalok (vagy fiatalabbak) élünk. Mégis az öregek kitekintése csak a mi segítségünkkel lehet igazán szép, tartalmas és megismételhetetlen. A mai öregekben, saját eljövendő éveinket érezzük meg. Velük beszélve, sorsukat kutatva, mi magunk — sokszor akármennyire is kényelmetlen?! — önvizsgálatra kényszerülünk. Hiszen a nekik okozott fájdalmon és bánaton felül, sietve odanyújtott szeretet engesztelés- nek is kevés. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Kapfinger András Bátya Péter: Málnáskertek vendége ... mél lékel ten küldök néhány olyan iratot és levelet, amélyek befolyásolhatják az ügy kimenetelét, és a bírósági ítélet milyenségét. Az iratokat — lehetőség szerint — időrendbe állítattam. 1. Tisztelt Rendőrség! Alulírott Paulán Elek bejelentéssel fordulok a T. Rendőrséghez. Remélem, hogy ezt a bejelentést állampolgári hűségem teljes bizonyítékaként fogja fel a T. Rendőrség, s ezért felment , felettem gyakorolt rendőri felügyelet alól (kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam, tisztelettel). A 'bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hűség a következő: tegnap este (21- én) a Kert utcában mentem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre gyanús személy mászik át. Állampolgári minőségemben én is átmásztam a falkerítésen, és tetten értem egy Krasznai Dénes nevű, saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskert bokrai között üldögélt. Az elfogás és az azt követő vallornástétel zajára előjött a házból özv. Presser Béláné és tulajdonosi minőségében jajveszékelni kezdett. Ezt én — tekintettel az ügy fontosságára — azonnal megtiltottam neki. Knasznai Dénesi a főkapitányságra kísértem, ahol előzetes letartóztatásban részesült. Megismétlem a fontosabb adatokat: Krasznai Dénes, a főbűnös; Presser Béláné, a kerítés tulajdonosa; Szolnok, Kert u. 17., a bűntény helye, és végül jómagam, az elfogó és be jelentö állampolgár: Paulán Elek, kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam. Kérem a T. Rendőrséget, hogy vegye figyelembe tettemet, mint az állampolgári becsületesség mintapéldányát, s lennek megfelelően a január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíveskedjék. Tisztelettel Paulin Elek, Szolnok, Kert u. 81., hátul az udvarban. 2. F. hó 17-én kelt megkeresésükre válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen beosztását az általunk meghirdetett pályázat útján nyerte el a következő szempontok figyelembevételével: Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munkakör betöltésére. Ad 2. Iratai között semmiféle bűntényre, vagy letöltött büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. Ö volt az egyetlen pályázó. Munkatársai szerény, csendes, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifogástalanul végezte. Mellékeljük az önéletrajzot, .amelyet Krasznai juttatott el hozzánk a meghirdetett pályázat kapcsán. Staub István igazgató sk. k., Patai Imiróné szem. oszt. vez. s. k. önéletrajz. .Neveim Krasznai Dénes, 1961. január 5-én születtem Jászapátiin. Apám Krasznai István, volt intéző, jelenleg állatgondozó. Anyám, szül. Dalbasi Rozália, 1974. március 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jász- aipátin végeztem, majd Szolnokra kerültem középiskolába. Negyedikes gimnazista koromban az apám kitiltott otthonról. Nem sokkal ezután — anyagi helyzetem miatt — abbahagytam középiskolai tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom, anyagraktárosi beosztásban. Ügy gondolom, hogy hároméves .gimnáziumi végzettségem és raktárosi gyakorlatom alkalmassá tehet az Önök által meghirdetett állás betöltésére. Tisztelettel: Krasznai Dénes. Szolnok, Damjanich u. 4. 3. Tisztelt Pszichológiai Ür! Nagyon köszönöm kedves levelét, és örülök, hogy lélektanilag foglalkozik a fiammal, ha már fogságba került az a hülye, ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én megmondom őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van, aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megmaradt: Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biztosan jók lesznek további ilélektanulmá- myokho-z. Mellékelem a két levelet, addig is maradok Krasznai István, volt gazdatiszt és intéző. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki .rólunk, elsősökről beszélt, .még az igazgató is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk. Sok szülő volt alt, kár, hogy Apuka nem. A kollégium is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosan jól kijövünk majd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén megyek haza. Van még málna? Remélem. Sokszor csókolja Dénes. Apa! Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége miatt, aki — ezt fenntartom — egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyék haza. Éljetek, ahogy tudtok, Dénes. U. i. A legnagyobb disznó- sága mégis az, hogy vete- ményt akar a-málnáskert helyébe. Azért -a néhány forintért, amit a piacon kapna a szaros paprikáiért? 4. Kihallgat ási jegyzőkönyv. Krasznai Dénes (többrendbeli magánlaksértés). Vizsgáló: dr. Béres r. al- hdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Pnessemé kertjébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe? Krasznai; Csak. Vizsgáló: El akart vinni valamit ? Krasznai: Nem, dehogy. Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? IKrasznai: Mikor-hogy... Vizsgáló: Ezek szerint többször is bemászott oda? Krasznai: Igen... Vizsgáló: Más kertekbe is? K raszn ai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai: Nem tudom a címüket. Vizsgáló: Elvitt valamit ezekből a kertekből? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fogyasztott? Krasznai: Néha megettem egypár szem málnát, de nagyon keveset. Vizsgáló: Hányszor mászott be Pressémé kertjébe? Krasznai: 'Ügy... negyvenszer... Lehet, hogy többször, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel... Vizsgáló: Miért éppen akkor? Krasznai: ... Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Tíz-húsz percet; nem tudom pontosan. Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az idő alatt? Krasznai: Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy semmit? Krasznai: Semmit. Ültem a málnabokrok között. Vizsgáló: Evett a málnából? KrasEnai: Ritkán. Ha megláttam .egy szemet a sötét- iben. Vizsgáló: Mikor járt először Pressémé kertjében? Krasznai: Hát... úgy .másfél évvel ezelőtt, amikor otthagytam a gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai: ... Vizsgáló: Van valami hoz- zátennlivalója az elhangzottakhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hozzátennivalóm. 5. Tisztelt Pszichológiai Űr! Előző levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hogy csak kettőt .tudtam küldeni, ezért most elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgálófogságból küldte. Tisztelettel, Krasznai István, azelőtt intéző. Apuka! Itt vagyok a főkapitányságon, előzetesben. Tessék feljönni hozzám. Dénes. U. ii. Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalább fél kilót. Ezek a kezek mi ről beszélnek?
