Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
1980. augusztus 3. Képújság 3 A tomerömü-építkezés Stúdió az étteremben Június 26-a óta minden kedden és csütörtökön tizenegy órakor megszólalnak a hangszórók a paksi atomerőmű- építkezés központi éttermében. Az „Atomerőmű-híradó" bejelentkezést zene követi, majd pár perc múlva elhalkul a muzsika és szöveg következik. Fél óra alatt „lefut" a műsor és kezdődik elölről. Ily módon, a három óra alatt hatszor ismétlődik. Arra számítva, hogy általában fél óra kell az ebéd elfogyasztásához és aki felkelt az asztaltól — két- háromezren is egy-egy adásnapon —, nemcsok jóllakotton, hanem az építkezéssel kapcsolatos friss információkkal távozik. Szemelvények az első adásnap anyagából: „Versenyfelhívás a szocialista brigádokhoz, munkáskollektívákhoz. 1. Súlyponti feladat augusztus 20-ig az 1- es reaktorbokszban: a tiszta szerelési körülményeket meg kell teremteni. 2. 1980. december 15-ig a reáktorcsar- nok teljes lezárását el kell készíteni. Mindezek csak tartalmas együttműködéssel, egymás munkájának segítésével valósíthatók meg. Kérjük az érintett szocialista brigádok vezetőit, hogy ismerjék meg a fentiekből adódó konkrét brigádfeladatokat, tegyék meg vállalásaikat és alakítsák ki az egyes munkaterületeken dolgozó brigádok egymással a jó együttműködést, tartalmas munka- kapcsolatot.” „ ... Olimpiai szellemi vetélkedőre jelentkezés július 2-ig a postaládán keresztül, valamint a KlSZ-alapszerve- zetek sportfelelőseinél. —” „Gratulálunk a VEGYÉP- SZER paksi főépítésvezetősége Vörös Október II. szocialista brigádjának, amely a Tiszta, kulturált környezetért mozgalomban a SZOT főtitkára által kiadott elismerő oklevelet egyedül nyerte el megyénkben.” *1Szerepelnek a szöveganyagban műsorajánlatok, sportprogramok és az építkezéssel kapcsolatos egyéb információk is. Mint Hegedűs György, a beruházás pártbizottságának titkára elmondta, régi tervük volt a stúdió létrehozása, hogy ezzel is elősegítsék az agitációt, a beruházás dolgozóinak tájékoztatását. Sikerült a berendezéshez a kellő pénzügyi fedezetet biztosítani, sor kerülhetett a szerkesztő bizottság megalakítására. A bizottságban — melynek vezetője Polányi Máté, a pártbizottság munkatársa — az Erőmű Beruházási Vállalat, a szakszervezeti intéző bizottság és a KISZ-bi- zottság képviselői vesznek részt. — Hozzáértő fiatalembert bíztunk meg az anyagok ösz- szegyűjtésével, a műsor megszerkesztésével, Cserkúti Ferenc orvostanhallgatót. Jelenleg katonai szolgálatát tölti az építkezésen, szülei újságírók, innét a jártassága e szakmában — így Polányi Máté. A szerkesztő bizottság reggel fél kilenckor együtt van. Meghallgatják a műsort és ha kell, még finomítanak, igazítanak rajta. Minden rendben van, csak a KlSZ-bizott- ság tagja, Körmöndiné Faragó Mária kifogásolja, hogy a keddi anyagban, műsorajánlatban nem szerepelt a román folklóregyüttes, pedig ha tudják, többen megnézték volna. Kiderült: a szerkesztő bizottságot nem értesítette erről senki, az előadás nem volt benne a műsorfüzetben sem. Következtetés: szorosabbra kell fogni a kapcsolatot a munkásművelődési központtal. Néhány részlet a „mai” — csütörtöki — adásból: „Július 25-én, a kormány- biztos és a vállalatok vezetői értékelték a III. negyedév eddig eltelt idejének teljesítését. Az építési munkák területén június hó folyamán mutatkozó jelentősebb teljesítés júliusban is folytatódott, ennek ellenére a II. negyedév végére kialakult lemaradás lényegében nem csökkent. Az eltelt időszakban a technológiai szerelés intenzitása nem nőtt a lehetséges ütemben. A szerelés ütemének meggyorsítása érdekében a jövőben biztosítani kell a megfelelő szakmai összetételt, átfogó intézkedésekre van szükség a műszaki előkészítés és munkaszervezés terén.” „Huszonnegyedikén megérkeztek Csehszlovákiából azok a nagyméretű elemek, amelyek beszerelését még a reaktortartály beemelése előtt biztosítani kell. A' szállítási késedelem miatt ezt azonban csak rendkívül feszített, pontosan megszervezett munkával lehet megoldani, hogy ezen berendezések beszerelése egy hónapon belül megtörténjen ...” Visszatérés egy -egy héttel korábbi témára. Akkor a szemétről és hulladékról, a kettő közti különbségről volt szó, mit kell tenni, hogy minél kevesebb hulladék váljon szemétté: „A sóder lerakat melletti területen holdbéli tájat hoztak létre a mixerkocsik mosásakor kifolyatott betonból. Szerencsére az illetékesek erre felfigyeltek és keresik azokat a helyeket, ahol ezt a betonmennyiséget fel lehetne használni. Arra kérünk mindenkit, hogy a saját munkaterületén figyeljen, ne kerüljenek még felhasználható hulladékanyagok a szemétbe.” Most már arról értesülhettek az építők, hogy a dolgozók jelzésére a rendészet „körülnézett” a 3600-as hidegvízvezeték melletti területen, ahol 3—5 vagonnyi hulladék acélanyagot temettek be. A Ganz-MÁVAG nem szállította el időben — egy hónap állt rendelkezésére —, a 26- os ÁÉV-et pedig sürgette a határidő a tereprendezésre, különben büntetést fizet. „A vashulladék megmentése most már csak kézi erővel történhet. Erre a KlSZ-szer- vezetek engedélyt kaptak. Munkájukhoz sok sikert kívánunk és reméljük, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulnak elő.” Mint a szerkesztő bizottság tagjai elmondják, eleinte meglepetést okozott az ebédlőben a stúdió „fellépése”. Különösen a diszkó-jellegű, túl hangos zene váltotta ki, főképp az idősebbek ellenérzését. Azóta már sikerült közös nevezőre jutni. Lá- gyabb muzsikát sugároznak a hangszórók, sőt, ahol a fiatalok étkeznek, az étteremnek azon a részén hangosabbán, a másik felében halkabban szólnak. Bonyolult feladat volt úgy beszabályozni a szöveges részt, hogy az a tányér- és kanálcsörgés mellett is érthető legyen. És szinte hétről hétre jelentkeznek az újabb igények: „Hallani akarjuk az eredményeket a tegnapi, tegnapelőtti helyi sportmérkőzésekről. .. iktassák be a rádió külpolitikai híreit is... kíváncsiak vagyunk az időjárásjelentésre... most, az olimpia hírei se maradjanak ki... szóljanak már a falrafirkálások, firkálok ellen is...” A kezdeti lépéseken már túl van a stúdió, a szerkesztő bizottság. Zene, rádióhírek. Helyi információk a bemondó szájából. Hamarosan felszerelik a stúdió postaládáját, ahova mindenki bedobhatja észrevételéit, javaslatait, némelyikből híranyag lehet, és már csak egy hordozható magnó beszerzése van hátra ahhoz, hogy munkásokat, vezetőket is megszólaltassanak. J. J. Cipészek, kaptafalc Dezső bácsi menni készült. Aki ezt kiszimatolta, elvitte hozzá a javítanivaló cipőket, ezeket még helyrepofozta a nyugdíjas mester, aztán fölpakolta a szerszámait, egyéb vinnivalóját és elment. Maradt utána egy „fehér folt” a szolgáltatásban; Kölesden és környékén nincs cipész. Aki ezután javíttatni akar, az Gyönkré vagy Szskszárdra kell, hogy vigye. * ' Iregszemcséri a tanácselnök, Gonda József ottjártamkor éppen a közkifolyók ügyével volt elfoglalva. Első hallásra elég bonyolultnak tűnt a probléma, mármint az utcai kutak megszüntetése, illetve a megmaradók fogyasztásának mérése, a vízdíjak megállapítása. Valamelyest felszabadultabban és mosolygósabb arccal beszélt a cipészekről. — Nemrégiben egy hozzáértő, agilis asszonyka került a kis műhely élére, azóta nem lehet panasz a szolgáltatásnak erre a területére. Rövid határidőre vállalják a munkát és jól dolgoznak. Nemrég jártam náluk és biztató javulást tapasztaltam. Jelenleg tehát megoldott a cipők javítása. — Jelenleg igen, és ez jó dolog. De tudva, hogy két nyugdíjas dolgozik a műhelyben, milyenek a jövőbeli kilátások? — Van egy tanulójuk is, helybeli fiú, remélhetőleg vissza fog jönni és a szakmában marad. A szövetkezet is megpróbálja úgy igazítani a dolgokat, hogy menjen a munka, mert a környék községeiből is ide hozzák javítani a megkopott lábbeliket — mondja a tanácselnök. A Kövendi Sándor Cipész Ipari Szövetkezet iregszem- csei kirendeltsége két helyiségből áll. Az előtérben pultszerű asztal és mögötte polcok, rajta tulajdonosra váró, kijavított cipők. Csáki Ferencné két hónapja vezeti az egységet. Előtte Bonyhádon a cipőgyárban dolgozott, tanult szakmája a felsőrészkészítés. Gyermekgondozási segélyen volt, amikor a szövetkezettől felkeresték, nem vállalná-e a kirendeltség vezetését. Elvállalta, már csak azért is, mert a kereset hasonló és így kö- ' zelebb van a munkahely a lakóhelyéhez. Ö végzi a papírmunkát is, az átvételt, kiadást és ha a szakmába vágó javítanivaló akad, akkor a felsőrészt is elkészíti. Mostanában átlag egy hét alatt megjavítják a behozott lábbeliket. A műhelyben két nyugdíjas szákember dolgozik. Tímár József már negyvenhat éve a szakmában — 1934 volt a naptárakban, mikor tanulónak állt. Húsz éve van a ká- téesznél, illetve a szövetkezetnél. Február 16-án múlt hatvanéves, azóta nyugdíjas és még mindig dolgozik a műhelyben. — Valamikor I regszemcsén tizenhat cipész volt. Mégis akadt mindegyiknek munkája, javítás és új cipő, csizmák készítése. Aztán jött a műanyag talp és az emberek nemigen javíttattak, egyrészt mert ez sokáig bírja, másrészt ha elkopik, eldobják, nemigen érdemes javítani. Mióta borsosabb lett az ára a cipőnek, mintha többet hoznának javítani és kevesebb a méretre rendelés. Ami újat csinálunk, az a fatalpú papucs. Van itt egy volt bognármester, azt kezdte a talpat gyártani. Erre csinálunk mi felsőrészt. Ez a divat mostanában — mondja Timár József. Tóth Dezső a közeli — már a szomszédos megyéhez tartozó — Tengődről jár be. A tanácselnök szerint előfordult, hogy amikor sok volt a munka, délután hazavitte a javítani való cipőket, és másTimár József: A csiszolást már gépesítettük. nap reggel készen hozta vissza. Lelkiismeretes és szakmáját szerető embernek ismerik. Még a háború előtt tanulta szakmáját. Aztán 'a háborúból megrokkanva tért haza. Le is százalékolták. Nemigen tudott dolgozni eleinte, így visszaadta az ipart, de a járásnál azt mondták, nem kell fizetni semmit, csak dolgozzon tovább, javítgassa a cipőket, mert nincs más megoldás. 1970-ben jött át Iregre, a .szövetkezetbe, mint nyugdíjas. Ő is most lesz hatvanesztendős. Szeretné biztatóbbnak látni a jövőt, de: — Falun már kihalóban van a szakma, csak az ilyen öregek csinálják, mint ■ mi. Városon még akadnak fiatalok, akik folytatják. Valamikor Tengődön ezren laktak és négy cipész volt. Most egyedül is ellátom a falut — mondja Tóth Dezső, majd egy rövid kitérő az otthoni dolgokra. A szomszédos településen — Kánya — újra divatba jött a tutyi. Erre csinál az idős mester talpakat. Nincs két egyforma láb, a saroknak mégis egyformának kell lenni. „Legutóbb is egy lagzira tizenhét párat talpaltam meg a bőszoknyás asszonyoknak”. — Ügy tudom, van egy tanulójuk is. A jövőre nézve mégiscsak némi biztatás — kanyarodom vissza a műhelyhez. — Na, igaz, a Pista. A Császár Pista most tanul Bonyhádon, de Tamásiban van gyakorlaton, lehet, • hogy ott is marad — kottyintja el Dezső bácsi. — Ámbátor lehet az is, hogy továbbtanul, mert ügyes keze van, kitűnően rajzol. Hogy ők meddig maradnak? „Hát ameddig bírjuk”. A negyven év alatt nem változott a szakma. Gépesíteni belőle annyit lehet, hogy géppel csiszolnak és varrnak. A többi ugyanúgy kézművesmunka, mint száz éve. ♦ Kiss Istvánt, a cipész szövetkezet szolgáltatási üzemvezetőjét nehéz megtalálni Szekszárdon, a központban, A kaptafa, a kalapács és a mester: Tóth Dezső mert többnyire a megyét járja. A huszonegy községben és városban lévű műhelyek ügyeit igazgatja. A szövetkezetnek tizenegy településben van üzlete, tíz faluban pedig gebines hálózat végzi a lakossági szolgáltatást. Hetvenhat szakmunkásból negyven- nyolc aktív dolgozó és huszonnyolc nyugdíjas végzi a javításokat. — A gebineseknek mi kedvező áron biztosítjuk a javításhoz szükséges anyagokat, termelőeszközöket, a helyiség többnyire az övék, vagy bérlik a műhelyt. Nekünk ők átalányt fizetnek. Több helyütt csak nyugdíjasok vannak, de Bonyhádon és Szekszárdon van fiatal szakmunkásunk is — mondja a művezető. — Milyen a megye ellátottsága? — Én kielégítőnek ítélem a helyzetünket, bár vannak ellátatlan területek, fehér foltok. így Kölesd térsége, Döbrököz, Kéty, Zomba. Mégis azt lehet mondani, hogy ami jellemző országosan, az itt is nagyjából érvényesül. — Mennyiben változik a műhelyek munkája? — Az árváltozás óta kevesebb a méretes megrendelés. Ezzel arányosan valamelyest emelkedett a javítások száma, jobban meggondolják az emberek, hogy eldobják-e a cipőt, inkább javíttatják, amit még lehet. Emelkedett a garanciális javítások száma. Ez a szolgáltatásunk biztosan jobb a kereskedőknek, mert nem kell annyit csereberélni az új cipőket a boltban, ami javítható, azt mi garanciában elvégezzük. Aztán egyre több az ortopéd cipők készítése, már a szomszédos megyének — Baranyának — is csinálunk ilyen lábbelit. — Van-e ehhez a munkához szakember, milyen az utánpótlás? — Tény, hogy sok a nyugdíjasunk, és ez nem éppen biztató a jövőre nézve. Van pár ipari tanulónk is, de korántsem annyi, mint például 1968-ban, amikor idejöttem. Akkor volt megfelelő számban fiatal. Ügyesek, jókezű gyerekek voltak, és jól is tanultak. Sajnos, néhányan már elmentek más területre, mert akkor még úgysem volt megfizetve ez a munka — ami egyébként igényes szakmunka —, mint most. A nagy építkezések, az induló új üzemek elcsábították őket. — Mennyi időre tudnak vállalni javítást? — Tulajdonképpen gyorsjavító szalon vagyunk itt a megyeszékhelyen, de nem kérünk felárat ezért, mert változó a javítás ideje. Ilyenkor nyáron kevesebb a munka, ősszel viszont lerohannak bennünket. Akkor is tudjuk tartani a két hét határidőt. Olyankor gyakran előfordul, hogy néhány zsák cipőt átviszek oda, ahol van felesleges kapacitás. — steiner — Indul az adás