Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

1980. augusztus 15. [ tolna . NÉPÜJSAü 3 Húskombinát-építkezés A kapcsolatok új rendszere A Szekszárdi Húskombinát építkezése hosszú időn át nehe­zen mozgott. Az év elejétől élénkség van, manapság pedig kifejezetten já híreket hallunk. Ez év február hetedikén tárgyalta a Minisztertanács a kormánykiemelt beruházás ügyét. Határozatok születtek akkor, s alig három hete a három érdekelt tárca együt­tes jelentésben adott számot a Minisztertanács elnöké­nek, amelynek summázata a következő: alapvetően vissza­állt a normális helyzet az építkezésen. A változás okairól kértünk információt Molnár István és Rápolti Árpád létesítményi főmérnököktől. Molnár Ist­ván a generálkivitelező TÁÉV-et, Rápolti Árpád, a beruházót képviseli. — Ha jelentést kellene most írnunk, azt mondhat­nánk, hogy egyenesben va­gyunk, az új rendszerű kap­csolat eredménye, hogy a mintegy negyven vállalat munkáját jól össze tudjuk hangolni. Ezért a hálótervért, illetve végrehajtásáért válla­latunk dicséretet is kapott — mondja Molnár István. A dicsérő szó mind ez ideig ritka vendég volt az építke­zésen. — Rengeteg gondunk volt — Rápolti Árpád nyíltan be­szél —, sok tervezési hiba, rossz tervszolgáltatás. Ne mondjunk mást, mint azt a tényt, hogy az első variáció­terv szerinti egészségügyi vá­góhíd mindösszesen három- százmillió forintba került volna. A mostani építési munka értéke 1,3 milliárd forint. Az akkori vágóhíd el­fért volna a mostani komp­lex vízműve területén, tíz hektáron. Hagyományos mó­don ezen az építkezésen nem lehet dolgozni. Mi a múlt év szeptember-október idősza­kában készítettünk egy ösz- szehangolható tervet. De e hálódiagramot is módosíttat­ni, igazítani kellett. Ezért a napi munkakapcsolat-érteke­zés lépett előtérbe. Mi, a be­ruházók és a generálkivite­lező is az alvállalkozóval, meg a szubalvállalkozóval is tárgyaltunk. Sőt: a fizikai munkások jelentősebb mun­katerületeiről is bevontunk egy-egy brigádvezetőt. Az év elején, amikor a Minisztertanács tárgyalta az építkezést, erős kéthónapos lépéshátrányban voltak. De a vizsgálat idején is még javá­ban bontották a korábban épített falakat, alapokat tör­tek fel. Ez a helyreállítom- előkészítem munka június végéig tartott. Július köze­pétől mondható, hogy egye­nesbe jutottak, azaz a háló- diagram szerint folyik az építés-szerelés. A nagyfokú szervezettséget a beruházó és a TÁÉV, mint generálkivite­lező képviselői dolgozták ki. Ügy jelölték meg a felada­tokat, hogy minden ember tudta, rá mikor kerül sor, hol kell dolgoznia, s meddig, s azt is közölték minden bri­gáddal, ki következik utánuk. Az emberek szinte láncsze­rűen kapcsolódtak tevékeny­ségükkel egymáshoz, annak ellenére, hogy különböző vál­lalathoz tartoztak. Az élő kapcsolat, amely a munkahelyre terjed ki, elke­rülte az irodát, csak a szük­séges mértékig levelezgettek. Tavaly száznál több kifogás­sal élt a kivitelező, idén csak egy levelet küldtek ilyen té­makörben. Tavaly még ké­sőn kapták egyes építmé­nyek hatósági okmányát, idén a három tárca felgyor­sította ezt a munkát is, an­nak ellenére, hogy a terv­szolgáltatás még ma sem tel­jes. Az eredmények lehetséges­sé teszik a sertésvonal de­cemberi átadását. Ez persze részleges lesz, hiszen egyes „üzem”, részleg, amely a vá­góhídhoz tartozik, több tucat millió forint értékű, a komp­lex vízmű közel százharminc­millió forintot ér. A munkás­gyűléseken is azt tudatosí­tották, mindenki úgy végez­ze a munkáját, hogy az ő speciális feladatának elvég­zése nélkül nem lehet kész időre a húskombinát. Három vállalatot említenek először, amelyeknek munkásai köré­ben kifogástalan jó politikai légkör is kialakult, nemcsak termeléscentrikusság. A Vil­lanyszerelőipari Vállalat, a CSŐSZER és MEZÉPSZER munkásai értették meg elő­ször, hogy ennek a nagy- beruházásnak milyen nagy népgazdasági jelentősége van — munkájukat ma is e' sze­rint, példásan végzik. Rendkívüli időszak követ­kezik ez év végéig az építke­zésen. Amint telnek a napok, úgy adnak át egy-egy rész­üzemet, s az ilyen apró sike­rek már magukkal hozzák azt is, hogy az emberek di­cséretet kapnak. A sikeresen végzett munka elismerése — a vezetők körében is — leg­alább annyira fontos, mint ahogy a két létesítményi fő­mérnök gyakorta értékeli az alvállalkozók, szubalvállalko- zók munkáját. Bírálnak, di­csérnek — majdhogynem úgy él együtt a negyven vál­lalatot foglalkoztató építke­zés, mintha mind a nyolc­száz embernek egy vállalat­nál lenne a munkakönyvé. A DIGÉP munkásai dolgoz­nak a hűtésrendszeren. Pél­daszerűen alkalmazkodnak a párhuzamosan velük dolgo­zókhoz — burkolókhoz, szer- kezetielem-szerelőkhöz. A A Kecskeméti Fémmunkás Vállalat jelentős erőket össz­pontosított ide, hiszen ők gyártják le és szerelik fel egész sor üzemrész acélszer­kezetét, épületeket is készí­tenek fémszerkezetből. A mo- nori MEZŐGÉP már a gyár­tógépek alapjait készíti, mert adtak, tudtak adni szá­mukra munkaterületet. A víz­kezelő üzemben, a sertéstisz­tító gépsor szerelésénél fe­gyelmezett, szigorúan besza­bályozott munka folyik. A technikai-műszaki szer­vezési terv nem valósulhat­na meg, ha a középvezetők­kel, munkásokkal nem lenne állandó és eleven a kapcso­lat. Minden héten találkoz­nak a beruházók, a generál- kivitelezők az alvállalkozók képviselőivel, brigádvezetői­vel. A programok esetleges naponkénti módosítása is úgy történik, hogy a kapcsolódó és érintett munkaterületek, szakmák ne kerüljenek hát­rányos helyzetbe. A nagyberuházásra mosta­nában többen figyelnek, mint hónapokkal ezelőtt. Közeleg a részleges üzembe helyezés időpontja, sok tennivaló Var még az építőkre, szerelőkre. Amint a két létesítményi fő­mérnök tájékoztatójából ér­tesülhettünk, a kiemelt beru­házáson, a nehézségek elle­nére is terv szerint halad már a munka. Amint sűrű­södik a légkör az építkezés átadásának közeledtével — érdekes módon nem találko­zunk olyan fejvesztett kap­kodással, mint jó néhány be­ruházásnál volt módunk ta­pasztalni — a negyven vál­lalat szinkronban működteté­se a hálódiagramos tervhez való szigorú ragaszkodás, meg az építkezés helyszíni vezetőinek nagy igyekezete, a munkások szorgalma a biz­tosíték rá, hogy a múlt évben készített terv szerint folyik decemberig, az átadásig a munka. PÄLKOVÄCSJENŐ Teljes üzem a malmokban Befejezéséhez közeledik az országban az aratás és a ga­bonafelvásárlás. Baranya, Csongrád, Szolnok, Bács-Kis- kun és Fejér megyében már mindenütt magtárban a ter­més, máshol a hét végéig szállítják a malmokba és a raktárakba a kenyérnek- valót. Egyedül Borsod, Sza­bolcs és Hajdú megye árvíz­járta vagy a belvizektől fel­ázott tocsogós, vizes tábláin, illetve az esők miatt még mindig megdőlt kalászoknál várat még magára az aratás befejezése, a termény elszál­lítása. A termésfelvásárlás minde­nütt zökkenőmentes. A malmok mindenütt tel­jes üzemmel dolgoznak: a be­szállított búzát osztályozzák, tisztítják, s az új búzát a ta­valyi óbúzával keverik. Fo­kozatosan állnak át az ez évi termés őrlésére. Előrelátható­an szeptember második felé­ben már az új terményből sütött kenyér kerülhet a boltokba. Sók helyen a szárítóüze­mek három műszakban dol­goznak, hogy az árvíz miatt víz alá került, s a folyók visszahúzódása nyomán arat­ható termés szárításába be­segítsenek a gazdaságoknak. Integrált áramkör Gyöngyösről Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárában 1977 óta gyártják az integrált áramköröket, a modern ipar nélkülözhetetlen kellékeit. A korszerű technológiával készü­lő integrált áramkörökből az idén már tizenötmillió dara­bot gyártanak. Képünkön: mikroáramkörök felforrasztása mikroszkóp segítségével. Fiatalok lakótelepe A kakasdi tanács ötvenkét házhelyet jelölt ki a község Szekszárd felőli végén, a 6-os út mellett. A házhelyek hetven százalékát már megvásárolták, főleg helybeli fiatal házas­párok. Tizenegynéhány család házba már be is költöztek a lakók. ka­A nagyobb termésért Egyre fontosabbá válik az állattenyésztésben termelő­dött szerves trágyák szaksze­rű felhasználása szántóterü­leteinken. A szerves trágya makro-, mező- és mikroelemeket egy­aránt tartalmazó teljes értékű trágyaszsr, ezért jelentőségé­ben felülmúlja a műtrá­gyák hatását. A szakszerűen tárolt, felhasznált szerves trágyák javítják a talajszer­kezetet, kielégítik a növé­nyek mező- és mikroelem­igényét, ezenkívül makroele- meket (NPK) is szolgáltatnak a növény számára. Alkalma­zásuk a terméseredmények javulásához vezet, amit iga­zol a szerves trágya felhasz­nálásában élen járó megyei üzemek növénytermesztési eredménye is. Ezért az aratási munkák befejezése után figyelmünket a szerves trágya felhasználá­sa felé kell fordítani. A me­gye 1980. évi szervestrágyá- zási terve 18 845 hektár te­rületre 665 369 tonna szer­ves trágya kiszórását irá­nyozza elő. A megtermelődött szerves trágya maradéktalan kijuttatásának csak úgy te­hetünk eleget, ha a szerves- trágyázást éppen olyan kam­pányfeladatnak tekintjük mint a gabona- és a kukori­ca-betakarítást. A tarlóégetést pedig, mint a korábbi évek gyakorlatát, a lehetőséghez mérten váltsuk fel a tarlón N-trágya kiegé­szítéssel és annak beszántásá- val, kedvező körülményeket teremtve ezzel a humifiká- ciónak, szántóterületeink táp- anyagdúsulásának. Megyénk üzemeinek nagy teljesítményű szervestrágya- szórókkal való ellátottsága az előző évhez képest lénye­gesen javult, T—088 típusú 1979-ben 93 darab volt, 1980- ban ugyanebből a típusból 131 áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló mun­kagépekkel, jó szervezéssel, az erők céltudatos átcsopor­tosításával, összpontosításá­val ez az aratással szinte azonos volumenű munka me­gyei szinten elvégezhető. DR. KONKOLY LAJOS agrokémiai szaktanácsadó Paradicsomszezon A Nagyatádi Konzverv- gyárban megkezdődött a pa­radicsomszezon: naponta 300 tonna nyersanyagot dolgoz­nak fel. A gyár a gazdaságok­kal kötött termelési szerző­dés alapján összesen 12 ezer tonna paradicsomot vár. Eb­ből főleg sűrítmény készül, de az idén először paradicsom ivóiét is készítenek. Előre­láthatóan 500 tonnányit tölte­nek félliteres palackokba, 300 tonnát pedig saját gyártmá­nyaikhoz használnak fel: a lecsóhoz és a zakuszkához adagolják. A termelés ára A mpzőaazHasáoi termelés egyre költségesebb. A-----------------—--------------— munlkaifolyamaitiók gépesítésének, a n övényvédő szerek alkalmazásának, az állattenyésztés növek­vő arányának, az egyre nagyobb szállítási igénynek egyáltalán a termelés iparosodásának következtében a megállapítás igaz­sága egyre érezhetőbb. A gépek és alkatrészek árai, az építőanyagok, a műtrágya, az energiahordozók és a termeléshez használt egyéb segéd­anyagok árának számottevő növekedése jelentősen drágítja a termelést. A trafkármunka költségei két év alatt majdnem négy százalékkal nőttek. Az 1976. évi, illetve az 1979. évi üzem­anyag-áremelések miatt többe kerül a szállítás. 1976-ban 39 fillér volt, 1979-ben már elérte a 45 fillért az egy tonnakilo­méterre jutó üzemanyag-fogyasztás költsége. A búza termelése — a növekvő hozamok ellenére — 4—5 év alatt 38—40 százalékkal, a kukaricatenmelés 15—16 száza­lékkal drágult. Az említett két meghatározó termék 'költségei­nek növekedése már önmagában is drágítja a hústermelést. Az istállók drágulása még inkább erősíti ezt a tendenciát. Egy szarvasmarha-férőhely értéke 1975 óta mintegy 22 százalékkal nőtt. Drágult tehát az eszköz, az energia, meg sok más is, mégis mondhatjuk-e, hogy ez afféle sorscsapás, ami ellen nincs mit tennünk? Nem! A költségek növekedéséért ugyanis nemcsak úgy általában a világpiac a „felelős”. Termékszerkezetünk sokszor nem követte a vevők igényeit, és a gazdaságosság kö­vetelményeit. Termelékenységünk elmaradt az élvonaltól. Nem használt nekünk a pazarlás sem, ami a kacsalábon forgó üze­mi épületekben, a vasbeton istállócsodákban, a „legmoder­nebb” hajszolásában mutatkozott meg. Tudomásul kell végre venni, hogy az adott helyzetben nem mindig a legmodernebb a leggazdaságosabb. Tenni keli tehát — a szemléletváltozásban is — mégpedig inkább ma, mint holnap, mert minden el­vesztegetett nap elveszett milliókat jelent. Gondoljunk példá­ul a modem, de az iszonyatosan költséges gázolajjal működő szári, főberendezésekre. Nem hiába beszélünk manapság sokait a tartalékokról. Való­ban bőven vannak ilyenek. És miután nemcsak beszélünk ró­luk, hanem teszünk iis, máris mutatkoznak az eredmények. Csökkent például a termőföld pazarlása. A parlagföld 45, a vetetten szántó 15 százalékkal kevesebb. Meggyorsult a romos tanyák lebontása és helyük művelésbevétele. ' Mérséklődött a drágább abraktakarmányak pazarló etetése és még sok más hasonló eredmény született, olyan eredmények, amelyek érde­mesek a figyelemre, de mindez nem elég. A nagyüzemekben használható legolcsóbb traktor — --------—---------------------------- ára 133 ezer forint. A legdrá­g ább közel másfél millióba kerül, és ezekből a drága gépek­ből a meziőgaizdiaságban több mint 56 ezer dolgozik. Valóban dolgozik. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kifejlesztet­ték a teirmelésarányos-üzemóra számlálót, .ami jelzi a ibeljesít- mény-kiihasználást. Vajon mikor szerelik fel a traktorokat ez­zel az okos műszerrel? Esetleg miért nem már a műszerrel együtt árusítják? A lehetőségekre a példákat hosszan lehetne sorolni. A kukoricának a ma szinte általánosain használt szárí­tása például még az olcsó üzemanyagárak mellett alakult ki, ma mar erősen vitatható a létjogosultsága, de azért mégis csinálják. Üj felfogásra volna szükség a talajerő-utánpótlásnál, a mű- trágyázási tervek készítésénél és a gyakorlati végrehajtásánál. A talajkémiai vizsgálatok elvégzése most már mindenütt ha­laszthatatlan. Jó lenne, ha tavasszal nem lennének csíkosak, foltosak a mezők, mert ez nemcsak esztétikailag rossz, hanem nagyon drága is. Nézzünk néhány példát az állattenyésztés területéről is. Évente kereken százezer üsző kerül hizlalásra és levágástra. Ha ezeket fedeztetnék, akkor minimálisan 70 ezerrel több borjú születne. Nem nehéz kiszámolni mennyi többlethúst je­lentene és bizonyos költségcsökkenést is eredményezne. Az állategészségügyi szabályok betartásával, megfelelő gondossággal is sokait lehet elérni. A borjú elhullás egyetlen százalékkal való mérséklése ötezer borjú felnevelését tenné lehetővé. Az elhullás mértéke jelenleg még mindig 6 százalék fölött van. Hasonló a kép a maliaoelihullásnál is. Ennek egyet­len százalékos csökkentése révén körülibélül 50 ezer válasz­tási malaccal lehetne többet felnevelni A kiragadott példák bizonyítják, hogy vannak még le­— -----------—------------ hetőségek. Természetesen nem tagadha­t ó, hogy az ipari .termékek árának emelkedése újabb eszközök és anyagok alkailmaizása minden gondosság, minden tartalék - ,feltárás ellenére drágítja a mezőgazdasági termelést. Az ösz­tönző javedelemszínvanal fenntartása pedig megköveteli, hogy a termékekben megtestesülő költséget a fogyasztó elismerje, megfizesse. Természetesen csak azt a többletköltséget ismer­hetnél, ami reális. A lehetőségek ki nem használásából kelet­kező pazarlás következményeit .a jövőben egyre kevésbé lesz­nek hajlandók viselni a fogyasztók, a felhasználók. KESERŰ JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom