Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

1980. augusztus 1. ( T0U“ ') 2 rtÉPÜJSÁG Jeruzsálem státusa Világszerte elítélik az izraeli döntést ünnepi ülést tartott az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága „Egyiptom soha nem fo­gadja el Jeruzsálem keleti részének izraeli fennhatóság alá helyezését” — mondta Kamal Hasszán Ali egyipto­mi külügyminiszter szerdán. Még azzal is fenyegetőzött, hogy Egyiptom esetleg ismét megszakítja a palesztin auto­nómiáról folyó tárgyalásokat és visszahívja izraeli nagy­követét, miután ismeretessé vált az izraeli parlament többségi döntése: Jeruzsálem ezentúl „hivatalosan” is az ország oszthatatlan főváro­sa mindörökre”. Végezetül azonban megállapította: Je­ruzsálem arab részének sor­sa Egyiptom szerint továbbra is „tárgyalási téma”. Közben a kairói Mena House-ban szerdán is folytatódtak a pa­lesztin autonómia megterem­Salvador Heves harcok két városban Heves harcok folynak a katonaság és a népi erők kö­zött Salvador északkeleti ré­szén, Perquin és Ilobasco vá­rosok körzetében. Ovidio Hernandez Delgado belügy­miniszter elismerte, hogy Perquinben több tucat kato­na vesztette életét az össze­csapásokban és legkevesebb, hatvan megsebesült. A Vö­röskereszt helyi szóvivője sze­rint több halálos áldozata van az ilobascói, csaknem négy­órás harcoknak is. A hadsereg semmit sem közöl az ország északkeleti részén kialakult helyzetről, ismeretessé vált azonban, hogy több mint ezerötszáz, gerillaellenes harcra kikép­zett katonát irányított a Hon- durassal határos térségbe. lésének egyes kérdéseivel foglalkozó egyiptomi—izraeli vegyes bizottság megbeszé­lései. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának szóvi­vője szerdán tartózkodott mindenféle kommentártól, csupán annyit mondott, hogy az amerikai kormány „meg­vizsgálja” az izraeli parla­ment döntését. Emlékeztetett az Egyesült Államok koráb­bi álláspontjára, amely sze­rint — az egyiptomihoz ha­sonlóan — Jeruzsálem kér­déséről a tárgyalásokon kell határozni. A Közös Piac tagállamai közül először a holland kor­mány adott ki nyilatkozatot. Ismeretes, hogy Hollandia az egyetlen nyugat-európai (Folytatás az 1. oldalról.) Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterének meghívá­sára 1980. július 30-án és 31-én hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaság­ban. A francia külügyminisztert fogadta Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Tárgyszerű, szívélyes lég­körben folytatott megbeszé­lésükön a külügyminiszterek áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Kü­lönös figyelmet fordítottak az európai biztonsággal ösz- szefüggő kérdésekre. Mind­két fél hangsúlyozta az eny­ország, amely nagykövetsé­gét Jeruzsálemben, a város nyugati részén tartja fenn. A holland kormánynyilatkozat éles szavakkal ítélte el a „Jeruzsálem státusának egy­oldalú megváltoztatására” irányuló izraeli lépést. A hol­land külügyminisztérium egyik szóvivője azonban ha­tározottan cáfolta, hogy Hol­landia esetleg Tel Aviv-ba akarná áthelyezni izraeli nagykövetségét. A PFSZ szerdán memoran­dumban szólította fel a Kö­zös Piac tagországait, hogy ítéljék el az izraeli lépést. A Kilencek libanoni nagyköve­teinek átnyújtott memoran­dum emlékeztet a Közös Piac júniusi velencei állás- foglalására. hülés szükségességét. Egyet­értettek abban, hogy békés tárgyalások útján kell meg­találni a jelenlegi feszültség feloldásához, a vitás kérdé­sek rendezéséhez vezető utat. A miniszterek állást foglal­tak amellett is, hogy a je­lenlegi világhelyzetben a bé­kés egymás mellett élés gya­korlati megvalósítása az egyetlen ésszerű alternatíva. A külügyminiszterek meg­elégedéssel állapították meg, hogy a két ország kapcsola­tai az elmúlt időszakban szá­mos területen örvendetesen fejlődtek. Mindkét fél teljes készségét nyilvánította a ma­gyar-ófrancia együttműködés továbbfejlesztésére. A francia külügyminiszter viszontlátogatásra hívta meg a magyar külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (Folytatás az 1. oldalról.) a békés egymás mellett élés, az enyhülés megszilárdítását szolgálják. iAz elnöki megnyitót köve­tően Péter János1, az ország- gyűlés alelnöke, az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságá­nak tagja mondott beszédet. A feszültségek mai hul­lámverésében iis szilárdak azok az eredmények, ame­lyekre a helsinki konferen­cia előkészítése épült, s ta­pasztalatai a mostani hely­zetre vonatkozóan is érvé­nyes útmutatást nyújtanak — hangsúlyozta. Az egyik legdöntőbb tanulság: Helsin­kibe a tárgyal ások vezettekel. Ugyanakkor a kölcsönös bi­zalom megtapasztalt gyakor­latának olyan eredményei lé­teznek, amelyeknek féltését a francia köztánsasági elnök varsói útja 'és Leonyid Brszs- nyewel lezajlott találkozója, valamint Helmut Schmidtnek a Szovjetunióban tett láto­gatása is bizonyítja. — A Magyar Népköztár­saság minden állami és tár­sadalmi testületé részt vett a Helsinki felé vezető út egyen- getésében, a találkozó után pedig a finn fővárosban el­fogadott elvek közös érvé­nyesítésében. A nemzetközi feszültségek növekedésének legelső jeleitől kezdve Ma­gyarország mindent elköve­tett az együttműködésért azokkal, akik fékezni szeret­nék a feszültségek növekedé­sét és -meg kívánják tartani az enyhülés -eredményeit. Ezt követően Raymond Goor emelkedett szólásra, tolmácsolva az európai biz­tonság és együttműködés nemzetközi bizottságának üdvözletét, jókívánságait. — Budapest nekem mindenek­előtt az a város, ahol a Var­sói Szerződés tagállamai közzétették az európai eny­hülésre szólító felhívásukat — húzta alá bevezetőjében, majd így -folytatta: — Most az a feladatunk, hogy Helsinki eredményét — amely mindannyiunk sikere is —, megvédjük, továbbvi- gyük, sőt, fejlesszük. Nem szabad megengedni, hogy a találkozó a vádas­kodásók sehova sem vezető fóruma legyen. Józan ésszel és politikai realitással kell felülkerekedn-i a kisebb cso­portok köztük a katonai -kö­rök a pillanatnyi érdekeket szolgáló ideológiagyártók tö­rekvésein. Bizalom és opti­mizmus — ez a. mi felhívá­sunk — mondotta végezetül Raymond Goor. Az ünnepi ülésen felszólal­tak a társadalmi és .tömeg­szervezeteik képviselői is. Végezetül az ünnepi ülés résztvevői nyilatkozatot fo­gadtak el. — Az európai biztonság és együttműködés magyar nem­zeti bizottsága nagyra érté­keli a záróokmányban sze­replő és a kölcsönös előnyök alapján kialakult lehet őség-e­ket a politikai, a -gazdasági, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesztésére a különböző 'társadalmi rend­szerű országok és népeik kö­zött. Az elmúlt években -a szocialista országok jelentős erőfeszít ásókét tettek a Hel­sinkiben elfogadott megálla­podások megvalósítása érde­kében. A katonai fölényre törekvő Egyesült Államok és a -nyugat-európai tőkés kor­mányok némelyike azonban ahelyett, hogy gyakorlati lé­pésekkel segítette volna a záróokmány végrehajtását, nyíltan arra törekedett és törekszik, hogy a helsinki dokumentum szellemét el­ferdítve a szocialista orszá­gok belügyeiibe történő be­avatkozásra szerezzen jogot. A Szovjetunió, s a szocia­lista országok jószándékú, kezdeményező magatartásá­nak, valamint a békét és a biztonságos életet követelő néptömegeknek köszönhető, hogy a hidegháborús, reak­ciós erők aknamunkája el­lenére -kontinensünkön az utóbbi években a történe­lemben -egyedülálló békés fejlődés valósulhatott meg. Mi a fejlődés folyamatát akarjuk fenntartani, s készek vagyunk Európa minden né­pével együtt arra, hogy jó­zan és reális politikánk szel­lemében kontinensünket a béke földjévé tegyük. A szo­cialista országok törekvéseit megértő, s az európai bizton­sági és együttműködési fo­lyamait -fenntartását -kívánó erők arra szólítják fel Euró­pa országainak vezetőit, hogy -fontosságának megfele­lő -felelősséggel készüljenek a madridi európai biztonsá­gi és együttműködési talál­kozóra, melyen többek között dön-teni kell — valamennyi európai nép érdekét figye­lembe véve — az európai ka­tonai -enyhülési és leszerelé­si értekezlet összehívásáról is. A Béke-világtanács elnök­ségének ez év májusi buda­pesti ülésén született meg az a felhívás amely Európa va­lamennyi becsületes emberé­hez szól s amelyhez az euró­pai biztonság és együttmű­ködés magyar nemzeti bi­zottsága ez úton is csatlako­zik: „Szálljunk szembe a fe­nyegetéssel! -Kezdj ük újra — minden szinten — a párbe­szédet hogy -helyreállítsuk a bizalmat és közösen cseleked­hessünk!” — hangsúlyozza többek között a magyar nem­zeti bizottság állásfoglalása. Közlemény Új kormány Japánban H nevető negyedik Még a japán ügyekben jár­tas megfigyelőket is meglep­te, hogy milyen gyorsan és simán született döntés To­kióban az új kormányfő sze­mélyéről. A nemrég lezajlott választásokon az évtizedek óta egyedül kormányzó Libe­rális Demokrata Párt minden előzetes várakozásnál jobb eredményt ért el, s így min­denki arra számított, hogy — csakúgy, mint számtalan más esetben — -most is szívós, el­húzódó csatározás kezdődik a különböző frakciók között: ki álljon a párt élére? ELKERÜLNI A HOLTPONTOT A poszt megszerzéséért egyöntetű értékelés szerint három komoly politikai múlttal rendelkező személyi­ség indult harcba: a legesé­lyesebbnek tartott Komoto Tosio mellett a jobboldali be­állítottságú Nakaszone Jaszu- hiro, a nemzetvédelmi hiva­tal (hadügyminisztérium) ko­rábbi irányítója és Mijazava Kiicsi volt külügyminiszter. Hamar világossá vált azon­ban, hogy közülük egyik sem számíthat egyhangú támoga­tásra. Felrémlett a közel­múlt: a tavaly októberi vá­lasztások utáni frakcióküz­delmek majd egy hónapra kormány nélkül hagyták az országot. Nem kis mértékben a belső ellentétek járultak hozzá a kormány idei megbuktatá­sához is, érthető tehát, hogy most elsődleges szemponttá vált az egyetértés kialakítá­sára való törekvés. Megkez­dődtek a színfalak mögötti tárgyalások, a közvetítések a frakciók messzemenő befo­lyással rendelkező vezetői között. A bonyolult, szemé­lyi és mélyebb elvi-politikai ellentéteket is tükröző szem­benállás az utódlási folya­mat megszakadásával fenye­getett. Az utólagos értékelé­sek szerint’épp ez a veszély Az új miniszterelnök, Szuzuki Zenko járult hozzá egy második vo­nalbeli, a nagy politikában szinte ismeretlennek számí­tó politikus, Szuzuki Zenko előtérbe kerüléséhez. „MISTER HAL” PÁLYÁJA Nevével még a legrészlete­sebb esélylatolgatásoknál sem találkozhattunk, bár 33 éve képviselő, s több — igaz, kisebb jelentőségű — tárca birtokosa is volt. Eddigi pá­lyafutása alapján az LDP vezetői szemében ő lett a legalkalmasabb jelölt az el­kerülhetetlenül megkötendő kompromisszumra. Szuzuki tehát Komoto, Na­kaszone és Mijazava mellett a „nevető negyedik”. A poli­tikus — akit karrierje alap­ján sokan „Mister Hal”-nak neveznek — soha nem küz­dötte magát az első vonal­ba. Egy halászati vállalko­zás tehetős tulajdonosának fia, maga is halászati főis­kolát végzett. Tizennégyszer választották be a parla­mentbe, Ikeda kormányfő tanítványának tartják. Elő­ször 1960-ban jut bársony­székhez — az évek során egészségügyi, majd mező­negyedik lilfin1'1!-iz egyik „királycsináló” frakcióvezér, Tanaka gazdasági és halászati mi­niszter. Diplomáciai tapasz­talata meglehetősen csekély, igaz az ő vezetésével folytak a Szovjetunióval a tárgya­lások Japán halászati kvótái­nak kérdéséről. Az elmúlt években főképp a párton be­lül tevékenykedett. Az LDP végrehajtó bizottságának el­nökeként legtöbbször éppen a különböző frakciók közti egyensúlyozás, közvetítés fel­adata hárult rá — valószí­nűleg ez a szerep segítette mostani megbízatásának el­nyeréséhez is. Háttérben te­vékenykedő figuraként Szu- zukinak ellensége is keve­sebb van — márpedig ez alapfeltétel egy stabil kabi­net létrehozásakor. A vá­lasztók leginkább épp a sta­bilitás reményében — s egy reális ellenzéki alternatíva híján — szavaztak az LDP- re. Ez az elvárás egyelőre a váratlanul elhunyt Ohira ál­tal követett politika folyta­tását igényli, s erre is tett ígéretet az új kormányfő. Mindez persze azt is jelenti, hogy Suzukinak az Ohirától örökölt problémákkal is meg kell küzdenie. ELŐTÉRBEN A KÜLPOLITIKA A gazdasági helyzetet ál­talában jónak értékelik, az évi növekedés majd 5 száza­lékos. Ügy tűnik, az infláció, az energiaéhség és a korrup­ciós botrányok napi gondjai mellett Szuzukinak az első időben inkább külpolitikai és külgazdasági kérdésekkel kell szembenéznie. így szá­míthat a japán exporttevé­kenység — különösen a gép­kocsikivitel — miatti ame­rikai és nyugat-európai til­takozás fokozódására. ■ Külpolitikai téren Szuzuki első beszédeiben a Japánt az Egyesült Államokhoz fűző kötelékek további megszilár­dítása mellett állt ki. Az Ohira-vonal folyamatosságát jelzi a nyugat-európai, a csendes-óceáni országokkal való együttműködés, s a Kí­nával fenntartott baráti kap­csolatok szükségességének hangsúlyozása. A „tiszta lappal” induló Szuzukinak arra is lenne lehetősége, hogy javítsa a japán—szov­jet viszonyt. Negatív követ­kezményekkel járhat viszont, ha — a „szovjet fenyegetés” régi jelszavával — Tokióban az amerikai és kínai érde­kekhez való egyoldalú iga­zodás politikáját folytatnák, vállalva a fegyverkezési ki­adások Washington és Pe­king által egyaránt szorgal­mazott növelését. Márpedig — amint erre legutóbbi ér­tékelésében a Japán Kom­munista Párt figyelmeztetett — ennek megvan a veszélye. Hiszen az LDP jelenleg ab­szolút parlamenti többséggel rendelkezik, s ezt kihasznál­va máris úgy döntött, hogy 10 százalékkal felemeli a ka­tonai célú kiadásokat. Ügy látszik tehát, hogy az új mi­niszterelnök is a „fokozott védelmi képesség” elérésé­nek híve. Szegő Gábor Brezsnyev és Marchais telefonbeszélgetése Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, szerdán a Krímből telefonbeszélge­tést folytatott Georges Mar- chais-val, a Francia Kom­munista Párt • főtitkárával, aki az olimpiai játékok ven­dégeként Moszkvában tar­tózkodik. Brezsnyev méltatta a fran­cia sportközvéleménynek az olimpiai mozgalom védelmé­hez és az 1980-as sikeres olimpia megvalósításához va­ló jelentős hozzájárulását. Marchais megelégedésének adott hangot azzal kapcso­latban, hogy valamennyi kontinens sportolói, köztük a franciák, részt vesznek a moszkvai olimpián. Méltatta a sporteredmények magas színvonalát, a jó légkört és a versenyfeltételeket. Brezsnyev és Marchais megelégedéssel szólt az SZKP és az FKP együttmű­ködésének fejlődéséről azon az új alapon, amelyet a két párt januári csúcstalálkozó­ján határoztak meg. Megerő­sítették azt a törekvésüket, hogy továbbra is ezen az úton haladnak a francia és a szovjet nép, valamint a vi­lágbéke javára. PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke be­mutatkozó látogatáson fo­gadta Bryan George Car tied- ge-ot, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Ki­rályság magyarországi rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetét, valamint Jacqu­es Lecompt-ot, a Francia Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. WASHINGTON Carter amerikai elnök szerdán fogadást adott a Fe­hér Házban azoknak az ame­rikai sportolóknak a tiszte­letére, akiket eltiltott a moszkvai olimpiától. Előző­leg ünnepélyes keretek kö­zött külön erre az alkalomra készített aranyérmeket adtak át az amerikai sportolók­nak, mintegy kárpótlásul az elmaradt olimpiai sikerekért. A nagyszabásúnak szánt rendezvényen több sportoló — elsősorban evezősök — nem vettek részt, tiltakozá­sul a bojkott ellen. Carter elnök beszédében azzal a meglepő fordulattal élt, hogy az amerikai spor­tolóik, azáltal, hogy távol tartották őket az olimpiától, „többet tettek az olimpiai eszme megvalósításáért, mint a sportolók bármely más csoportja történelmünkben”. VARSÓ Lemgyélország és Jugoszlá­via határozottan síkra száll amellett, hogy minden nép és állam tegyen fokozott erőfe­szítéseket az enyhülés foly­tatására és a fegyverkezési hajsza megszán tetősére — állapítja meg a jugoszláv kül ü gyminiszt er hivatal os lengyelországi látogatásáról szerdán nyilvánosságra ho­zott közlemény. A kommü­niké hangoztatja, hogy szük­ség van a leszerelés, a biz­tonság és az egyenjogúságon alapuló nemzetközi együtt­működés • megszilárdítását elősegítő hatékony intézke­désekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom