Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

XXX. évfolyam, 160. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1980. július 10., csütörtök Mai számunkból MUNKAÜGY PRESZTÍZS NÉLKÜL (3. old.) A ZSÁMBÉKI BAZILIKAROM (4. old.) A POLITIKAI KÉPZÉS HATÁSA (5. old.) A BAJNOKOT A pártélet nyitottsága A XII. kongresszus ismételten nagy meggyőző erővel tanúsította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt mun­kastílusának meghatározó, jellemző vonása a nyitottság. A kongresszus — nyugodtan mondhatjuk — lényegében az egész nép előtt zajlott le, tanácskozásai, megállapítá­sai hozzáférhetők voltak a széles társadalmi nyilvános­ság számára. Mégis olykor azt lehet tapasztalni, hogy a pártélet szintjein „lefelé” haladva ez a nyitottság mintha nem ér­vényesülne mindenütt hasonló egyértelműséggel. „Azt tudjuk — hallható olykor párton kívüliektől —, hogy mit tárgyalt a kongresszus vagy a megyei pártértekezlet, a megválasztás, után azonnal értesülünk a párt országos és megyei vezető szerveinek összetételéről, vezetőik sze­mélyéről, de az már sokkal kevésbé ismert, miről tár­gyalt az alapszervezeti taggyűlés, vagy a választás során kik kerültek a helyi pártvezetőségbe.” Valljuk meg, akad még pártszervezet, ahol él bizonyos hajlam a titkolózásra, a pártszervezet belső életének, ál­lásfoglalásainak valamiféle misztikus ködbe burkolásá- sára. Régi idők továbbélő hagyománya ez olyan viszo­nyok közepette, amelyek között az ilyenféle gyakorlat­nak már hosszú ideje nincs semmiféle létjogosultsága Hiszen a párt tagjai és a párton kívül állók ma minden­hol politikai célok megvalósításán fáradoznak, küzdőtár­sak az együttes érdekeket szolgáló cselekvés folyamatá­ban. A nyilvánosság éppen ezért ma minden munkate­rületen vagy lakóhelyi egységben a pártszervezet életé­nek természetes közege kell hogy legyen. Joggal jegyez­te meg valaki egy e témával foglalkozó tanácskozáson: „Nem lehet jó az az alapszervezet, amelynek munkáját; életét nem ismeri a környezete, amelyről úgy beszélnek a többiek: sose tudjuk, miről tárgyalnak ezek a taggyű­lésükön.” Természetesen nem arról van szó, mintha a nyilvá­nosságnak nem lennének e területen is ésszerű határai. Az előbb idézett felelős pártmunkás szavaival szólva: „a pártnak nincsenek a nép előtt titkai, de vannak csupán a szervezet tagjaira tartozó belső ügyei”. Valóban, a párt nem titkol el semmiféle tervét, elhatározást, döntésit, amely a nép, a tömegek sorsát érinti. Ugyanakkor mint minden más szervezetnek, a pártnak is vannak olyan belső ügyei, amelyek általában nem tartoznak a kívül­állókra. Ilyenek például a belső fegyelmi ügyei, ame­lyek nyilvánosságra hozatalában maga a párt szervezeti szabályzata jelöl ki meghatározott korlátozásokat. Ám az ilyen belső ügyek köre napjainkban igencsak szűk, s semmiképpen sem szolgálhatnak a pártélet titokba bur­kolásának indokául. * Hadd tegyük azonban azt is hozzá, hogy azért a párt belső életének efféle misztifikálása távolról sem általá­nos jelenség. A legtöbb helyen a pártszervezet a legke­vésbé sem fél a nyilvánosságtól, ellenkezőleg, nagyon is benne él működési területének mindennapos közegében. Talán éppen ebből adódik olykor a probléma: abból ki­indulva, hogy mindennapos tevékenysége révén a párt- szervezet munkája jól ismert az emberek előtt,, nem tart­ják szükségesnek annak valamiféle külön megismerteté­sét, a tájékoztatásról való gondoskodást. Való igaz, a pártszervezet munkájáról semmi sem mondhat többet, mint ha javaslataival, kezdeményezé­seivel, ellenőrzéseivel, a kommunisták személyes fellé­péseivel, folyamatos politikai tevékenységével állandó és eleven részese a munka- vagy lakóhely mindennapi életének. Törekvéseire, állásfoglalásaira, elhatározásai­ra mindenekelőtt ezen az úton derülhet fény. A cselek­vésben érvényre jutó nyitottság a legfontosabb, ez ta­núskodik a legátütőbben arról, hogy az illető pártszer­vezet nem önmagába forduló zárt közösség, nem vala­miféle „titkos szekta”, hanem a többieket megnyerve és felsorakoztatva akar munkálkodni a közösség egészét szolgáló elhatározások valóra váltásán. A pártszervezet életéről szóló tájékoztatás megszervezése ennek csak kiegészítője lehet. Kiegészítője, de egyben szerves belső része is, mivel ez a tájékoztatás maga is hozzátartozik az eleven mindennapos politikai munkához. Ezért nem elegendő csupán a spontán kisugárzó hatásra hagyat­kozni, hanem indokolt célirányosan és szervezetten gondoskodni a pártszervezet életének bemutatásáról, az ilyen irányú tájékoztatásról. Számos lehetőség, módszer áll ehhez rendelkezésre, a szóbeli és írásbeli eszközök sokféle formája hasznosít­ható ebben. A párttikár, a vezetőségi tagok a helyi köz­élet különböző fórumain érdemben szólhatnak a párt- szervezet állásfoglalásairól. A tömegszervezetekben, a különféle társadalmi mozgalmakban tevékenykedő párt­tagok ugyancsak nagy szerepet tölthetnek be a tájékoz­tatásban. A legfontosabb mégis a pártonkívüliekkel folytatott mindennapos szóbeli eszmecsere, amely ezer­nyi módot kínál annak megismertetéséhez, mivel foglal­kozik az adott időszakban a pártszervezel De élni, leheti az írásos formákkal is, nem utolsósorban a méltatlanul mostoha sorsra jutott faliújságokkal, amelyeket alkalmi ünnepi megemlékezések helyett inkább friss, eleven he­lyi tájékoztató anyagokkal kellene megtölteni. S a vál­lalati, üzemi, szövetkezeti lapok, híradók is helyet ad­nak — adhatnak nemcsak a helyi irányító pártszerv, ha­nem az alapszervezetek élete, munkája bemutatásának is. Az emberek akkor követik a pártot, ha tudják, mit akar, milyen célokat tűz ki, min dolgozik, fáradozik. Nemcsak országos méretekben igaz ez, hanem helyileg is. A pártélet nyilvánossága, a jó tájékoztatás ezért a po­litikai munkának fontos, tartalmi jelentőségű kérdése. GYENES LÁSZLÓ Tolna megyei Tanács V. B. ülése Napirenden az állategészségügy Székszándon tegnap délelőtt tartotta meg ciklusnyitó ülé­sét a Tolna megyei Tanács közelmúltban újjáválasztott végrehajtó bizottsága, dr. Kálmán Gyula elnökhelyettes vezetésével. Föltehetően nem­csak a nyitás alkalmának szólt, hanem, az ülés napi­rendjére tűzött ikét, igen fon­tos témáinak is, hogy a ta­nácskozási joggal meghívott vendégek köre a megszokot­taknál jóval széltesebb. Így a vdta is hosszadálm'asabb, de ami a tartalmát illeti, igen izgalmas volt. Részt vett a végrehajtó bizottság első munkanapjának programjá­ban dr. Kemény András, a MÉM Állat egészségügyi és Élelmiiiszerhigiéniai Főosztá­lyának vezetőhelyétfese, Molnár János, a KPiM vezető munkatársa, valamint Fapp János, a Volán Tröszt vezér- igazgató-lhélyéttese is. A testület elsőként dr. Ko- váís Jenőnek, a Tóina megyei Állategészségügyi Állomás igazgatójának beszámolója alapján foglalkozott az intéz­mény tevékenységével, érté­kelve megyénk állategészség­ügyi helyzetét is. A kettő összefüggését aligha 'kell a tudósítónak bizonyítania, hi­szen a szóiban forgó intéz­mény nagyon jelentős ható­sági és szákszolgáltatási fel­adatokat lát el. Az iiidiő pedig, amit a beszámoló áttekintett, elég tisztes, hiszen a végre­hajtó bizottság önálló téma­ként 1967 őszén foglalkozott az állategészségügy helyzeté­vel és feladataival. Részitéma- ként akkor esett szó a szak- igazgatási intézmény munká­járól, amikor 1973-ba n a vb. a helyi tanácsok állategész­ségüggyel összefüggő tevé­kenységét értékelte, különös tekintettel a vágóhidak és h'a tósági húsboltok létesítésére, fenntartására és üzemelteté­sére. A jelen áttekintés egyálta­lán nem azért adott ókot a heves vitára, mert az Állat- egésizségügyi Állomás fejlődő tevékenységének eredménye­ként nem módosult a megye állategészségügyi helyzete. Módosult és jó irányba... Valahány felszólaló — így a MÉM képviselője is — nagy elismeréssel szólt a szakappa­rátus munkájáról. A vita az olyan „visszaköszönő” problé­mák miatt volt, mint amilyen pl. az elhullott állatok meg­semmisítése. Ez, mint el­hangzott több hozzászólásban is, 15 éves téma, és ina min­den eddiginél indokoltabb a megoldás sürgetése, mivel az elhullott állatoknak miindösz- sze 10 százaléka hasznosul, s lesz belőle a világ, és a ha­zái piacon egyaránt nagyon keresett és drága húsifehérje. A fennmaradó kilencven szá­zalék földbe „temetődik”, mert az elhullott állatok gáz­olajjal történő elégetésének költséges volta iráduipláz az elhullás miatti veszteségre. Miután a nagyüzemi állatte­nyésztés léte, erősödése meg­követeli a probléma felszí nen tartását és megfelelő rende­zését, a testület olyan' hatá­rozatot hozott, mely kötelezi a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezési osztályát an iák megvizsgálására, hogy hol akadt el a korábbi kezde­ményezés, mely eljutott már odáig, hogy CSikóstőttős hatá­rában kijelölték három me­gye érdekeltségeként egy ál­lat ifehérje-feldolgozó létesí­tésének a helyét is. A megye iparosodásával kapcsolatos munkásszállítási igények kielégítése és a műn kásszállítás feladatai címszó­val Piegl Ferenc, a 11. sz. Vo­lán Vállalat igazgatója ter­jesztett jelentést a végrehaj­tó bizottság elé. Lévén ez a téma közérdeklődésre számot tartó, részletesebb ismerteté­sére később térünk Vissza. Hogy mennyire nem indoko­latlanul, .arra álljon itt né­hány elgondolkodtató és tisz­teletét is ébresztő számadat. Míg a vállalat 1961-ben 80 autóbusszal több minit hét és fél millió utast szállított, ta­valy, 1979-ben a 11. sz. Vo­lán harmiincnégymillió-hót- százhétezter utast szállított 290 autóbuszával E napirend vitájában a Volán Vállalat munkájának elismerése mellett sok szó esett arról, ami országosan is foglalkoztatja a személy, és munkásszállítás illetékeseit, érdekeltjeit. A közületi bu­szok jobb kihasználását sür­gették többen is, ami érthető. Az országban fut 12 ezer kö­zületi autóbusz, és ezek ki­használtsága messze elmarad a közhasználatú autóbuszoké mögött. Megyénkben ez idő szerint 178 közületi autóbusz fut. Nem kevés azonos útvo­nalon, s ugyancsak nem ke­vés fél- vagy negyedkihösz- náltsággai. Sajnos, a bérautó- buszok hasznosulása sem sokkal jobb arányú nálunk. Miután a személyszállítás fejlődé ének elmúlt ötévi di­namizmusa —ismert okokból — aligha fokozható az elkö­vetkező években, a meglévő buszpark koordinatív haszná­latának ésszerű lehetőségeit kell feltárni. De időszerűvé válik lasslan a személyszállí­tás zsúfoltságán enyhítő lép­csőzetes munkakezdés rend­szerének kidolgozásán is gon­dolkodni. Lázár György fogadta Gordon Richardsont Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szerdán fogad­ta Gordon Richardsont, az angol központi bank (Bank of England) kormányzóját, aki Tímár Mátyásnak, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöké­nek vendégeként tartózkodik hazánkban. A megbeszélésen — amelyen Tímár Mátyás, valamint Bryan George Cartledge, Nagy-Britannia budapesti nagykövete is jelen volt — áttekintették a két ország gazdasági kapcsola­tainak alakulását, valamint a nemzetközi pénzügyi helyze­tet. Gustáv Husák fogadta Havasi Ferencet Havasi Ferencet, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a KB titkárát, aki Csehszlováíkiában tartózko­dik, szerdán fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. Szívélyes, baráti légkörű megbeszélésükön értékelték a két testvérpárt egyre mé­lyülő kapcsolatait, valamint azt az együttműködést, amely megnyilvánul a CSKP XV. és az MSZMP XII. kongresz- szusán hozott határozatok teljesítésében, Magyarország és Csehszlovákia fejlett szo­cialista társadalmának építé­sében, a két ország közötti kapcsolatok szorosabbra fű­zésében az élet minden terü­letén. Hangsúlyozták a kap­csolatok továbbfejlesztésére irányuló készségüket. A találkozón jelen volt töb­bek között Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a KB titkára. Hazaérkezett Púja Frigyes Baráti látogatását befejez­ve, Púja Frigyes külügymi­niszter szerdán hazaérkezett Lengyelországból. Fogadásán a Ferihegyi repülőtéren je­len volt Mirian Chruszczews- ki, a Lengyel Népköztársa­ság budapesti nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője is. A látogatásról közleményt adtak ki: Púja Frigyes, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköz- társaság külügyminisztere Emil Wojtaszeknek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága póttagjá­nak, a Lengyel Népköztársa­ság külügyminiszterének meghívására július 8—9-én baráti látogatást tett Len­gyelországban. Púja Frigyest fogadta Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Edward Babiuch, a minisztertanács elnöke. A megbeszélések során nagyra értékelték a két or­szág együttműködésének je­lenlegi helyzetét és vélemény- cserét folytattak a nemzet­közi élet időszerű kérdései­ről. Púja Frigyes magyarorszá­gi baráti látogatásra hívta meg Emil Wojtaszeket, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta — fejeződik be a köz­lemény. Atomerőmű-építkezés A tanácskozás résztvevői. (Riport a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom