Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-09 / 159. szám
A NÉPÚJSÁG 1980. július 9. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hétköznap is „...A Népújság június 25-i számában az ön kérdez — Mi válaszolunk rovatban községünk lakói a „Buszjárat” című cikkre hívták fel figyelmemet. Az írást elolvasva és előszedve az ügyben folytatott levelezéseimet, az alábbiakat kívánom közölni: — így kezdi levelét Bödő Lajos, a szakcsi Községi Tanács elnöke. — A szóban forgó járat teljes egészében lakossági igényt elégítene ki, s ezért nekünk kötelességünk cselekedni. Ez az igény már akkor felvetődött, amikor a Várong—Somogyszil közötti utat kövezni kezdték. Azóta egyre többen beszéltek róla. Téma volt falugyűlésen és a 47 körzetben megtartott tanácstagi beszámolók 70 százalékában. Mint közérdekű bejelentést tartottuk és tartjuk nyilván jelenleg is, és az idevonatkozó jogszabályok értelmében tettük és tesszük meg a szükséges intézkedést és bízunk abban, hogy egyszer valaki érdemben dönt is ebben az ügyben. Bár nem sok reményünk van, mert a Volán Tröszt is elutasította kérelmünket, mondván, hogy átszállással el lehet jutni mindkét helyre, Tamásiba is és Kaposvárra is. Első esetben 1980. március 5-én fordultam kérelemmel a 11. Volán dombóvári kirendeltségéhez, kértem őket, indítsanak járatot Kaposvár és Tamási között, községeinket érintve. Indokoltam, hogy mit jelentene ez a környéken lakó emberek számára. Ezt követően vb-ülésen is foglalkoztunk április 11-én ezzel a kérdéssel, amikor azt a választ kaptuk, hogy 'nekik (dombóvári Volán) nem érdekük, hogy a lakosságot Igáiba szállítsák fürdőbe, inkább az az érdekük, hogy a dombóvári fürdőbe biztosítsanak járatot. Ezután április 21-én a Volán Trösztnek írtam Budapestre. A levélben indokoltam, hogy a lakosságnak több mint 20 éves vágya válhatna valóra. Kérésünket itt is elutasították. Ezt követően személyesen felkeresett az igali Községi Közös Tanács elnöke, s elmondta, hogy szeretnének az általam is szorgalmazott útvonalon autóbuszjáratot indítani (Somogy megyei Volán), ehhez azonban az kell, hogy a szakcsi tanács is kérje ezt. örültünk, hogy végre megoldódik a problémánk. Nekünk mindegy, hogy ki indítja a járatot, az a lényeges, hogy az mindennap közlekedjen. Sajnos, a mai napig sem történt érdemi intézkedés. Igaz, hogy Szakcs és Igái között a munkaszüneti napokon van járat, de jó volna, ha hétköznapokon is közlekedne busz, hiszen rohanó világunkban nem mindegy, hogy fél napon át kell utazni, amíg elérünk Kaposvárra, vagy Tamásiba, vagy pedig egy órát...” Forgalmi engedély Egyik olvasónktól kaptuk a következő levelet: „...Már régóta szerettem volna venni egy kismotort. De nagyon sokat kell rá várni. Ismerőseim azt tanácsolták, vegyek egy rendszám- táblával ellátott Simsont, amit kis átalakítással le lehet vizsgáztatni, mint kisiho- tort. En éltem a lehetőséggel, de előbb elmentem a Dombóvári Vasipari Szövetkezethez, ahol azt mondták, minden további nélkül vehetek, csak adjam le a rendszám- táblát és ők a többi tennivalót elintézik, kb. 500 forintért le is vizsgáztatják, mint kismotort. Miután vettem egy kismotort és le akartam adiu a rendszámot a szekszárdi közlekedésrendészeten, ott azt mondták, hogy ez nem lehetséges. Kérem, szíveskedjenek utánajárni, hogy mi a valóság? Mert én kiadtam 6000 forintot és nem használhatom a motort, mivel csak személygépkocsira van jogosítványom...” Megkérdeztük a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetőjét, Eigner Györgyöt, aki az alábbiakat válaszolta: „...A motorkerékpár forgalmi engedélyét és rendszámát a gépjármű-nyilvántartóknál hivatalos idő alatt leadhatja, és motorkerékpárját az autófelügyelet segédmotor-kerékpárrá átminősítheti...” Szerkesztőségi üzenet Kérjük Csordás Ferencné bonyhádi olvasónkat, hogy mielőbb közölje velünk pontos címét, mert csak ebben az esetben tudunk panaszára válaszolni. T elefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK A gépjárművezető- képző tanfolyamok és gépjárművezetői vizsgák díjáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a közlekedés- és postaügyi miniszter 11/1980. (VI. 19.) KPM számú, a Magyar Közlöny 1980. évi 41. számában megjelent rendeleté, amely szerint a gépjárművezető-képző tanfolyamok díja, ha a vezetési gyakorlathoz a gépjárművet és az üzemanyagot a tanfolyamot rendező szerv adja, „A”, „B”, „C” járműkategóriába tartozó gépjárművek vezetőinek tanfolyama esetén — a kategóriától függően — 700, 3000, ill. 5100 forint, a „B” és „C” járműkategóriába tartozó gépjárművek vezetőinek egyesített tanfolyama esetében 7400 forint, a „D” kategóriába tartozó gépjárművek vezetőinek tanfolyama esetében 3700 forint. A gépjárműkezelői tanfolyam díja 1650 forint. Meghatározza a jogszabály a fizetendő díjakat arra az esetre is, amikor a vezetési gyakorlathoz a gépjárművet és az üzemanyagot a tanuló adja, és rögzíti a kötelező vezetési gyakorlati óraszámon felül adott további vezetési gyakorlati órák díját is. A rendelet kihirdetése napján — 1980. június 19-én — hatályba lépett, rendelkezéseit a hatályba lépés után indult tanfolyamokra kell alkalmazni. A méhekre veszélyes vegyszeres védekezés bejelentése tárgyában jelent meg közlemény a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei 10. számában. A közlemény a vonatkozó jogszabályokra utalva hívja fel a figyelmet arra, hogy ha a vegyszeres védekézés csak méhekre veszélyes növényvédő szerrel végezhető el, porozás vagy porlasztás nem alkalmazható hanem a'védekezést permetezéssel kell végrehajtani. A termelő köteles a védekezés helyének pontos megjelölését, megkezdésének időpontját valamint az alkalmazásra kerülő növényvédő szer megnevezését legkésőbb a védekezés megkezdését megelőző nap 14 órájáig a területileg illetékes tanácsi szakigazgatási szervnek írásban bejelenteni, a szakigazgatási szervek pedig a bejelentések alapján kötelesek a védekezés helyétől 5 km-es körzetben levő méhesek tulajdonosait, és ha az érintett területen méhész szakcsoport működik, annak vezetőjét haladéktalanul értesíteni. Az OKISZ Értesítő f. évi 15. számában irányelvek jelentek meg az anyag- és készletgazdálkodás színvona* Iának emelésére, továbbá a gazdálkodó szervezetek ipar- jogvédelmi munkájának fejlesztéséhez. Az előbbiből itt csupán annyit idézünk, hogy „A zárolt jutalom feloldását az intézkedések hatékonysága alapján bíráljuk el”, az utóbbiból pedig, hogy: „A vállalat aktuális iparjogvédelmi célkitűzéseit, feladatait, és a végrehajtás eszközeit a komplex fejlesztési tervekkel összhangban, azok szerves részeként éves és középtávon rendszeresen meg kell tervezni.” DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Üffcainlc emlékei Petőfi szülőföldjeként ismeri az ország Kiskőröst. A csinosodó, városiasodó, s már város rangú, nagy település impozáns főterén, modem épületek szomszédságában húzódik meg a tér sarkán a gondosan karbantartott szülőház, mindig vendégvárón. Előtte élére állított papír- tekercsre emlékeztető térplasztika — szobor — emelkedik, nem messze pedig a hadvezér szobra, kit fiúként tisztelt, szeretett, kiért — mondhatni — rajongott a költő: Bem tábornoké, vagy meghittebben, Bem apóé. EGY ÜTMESTER GYŰJTÉSÉBŐL A szülőház előtt a tér oldalán a tábla azonban más kiskőrösi látványosságra is felhívja a figyelmet. Egy sajátos, mondhatni, egyedülálló múzeumra. A neve: Közúti Múzeum. Nincs messze a városközponttól. A Sölt felé vezető út bal oldalán, a kerítés mögül kilátszanak a régi közúti gépek. Főleg úthengerek. Ott a múzeum, amely ez év őszén már ötéves fennállását ünnepelheti. 1975. novemberében nyílt meg. Egy felvidéki származású útmes- ternek, az azóta elhunyt Lé- várdy Imrének a magán- gyűjteménye képezte az alapját, amelyet az ágazat széles körűvé gyarapítóit, s azóta is gazdagít, meg-megújít. A múlt őszön is új kiállítást rendeztek be. NYUGALMAZOTT MUNKAGÉPEK Ahogy belépünk a kapun, elsőnek mindjárt egy-két régi jelre vetődik a tekintetünk. Régi mérföldkő áll a kerítés közelében, hirdetve, hogy Pozsony. 14, Varasd pedig 35 és egyhatod mérföld. A szomszédságában egy út- elágazási tábla, mintha azt mutatná: honnét hova „robog” a mögötte lévő nyugalmazott úthenger... Nemcsak az útépítés múltjának, hanem egyúttal a MÁVAG gépgyártási történetének az emlékműve. Körültekintve, különböző évekből való útmunkagépe- ket — hengereket, aszfalt- főzőket, hóekéket és -marókat, stb. — láthatunk, s egy épülő útszakasz szerkezetét, Üthengerek, kátrány főző, marógépek Honnan — hova...? Régi mérföldkő rétegeit is bemutatja a szabadtéri kiállítás. AZ ELSŐ KŐVESÜTTÓL De nemcsak az udvar kínál látnivalókat! A múzeum belső kiállítóhelyiségeiben van a régebbi és a több magyarázatot nyújtó emlékanyag. Térképek és tárlók mutatják be úthálózatunk fejlődésének egy-egy fontos szakaszát. Láthatjuk Széchenyi István közlekedési terveit, az al-dunai SzéChenyi-utat, az első alföldi kövesút 300 km-es pályájának vonalát, s építését 1895 és 1900 között, a két világháború közötti időből pedig a budapest—balatoni, illetve a tó körüli betonút építését. Láthatjuk a XIX. századi főbb földutaink — postaútjaink — s az 1936. évi úthálózatunk rajzát. Megtekinthetjük a közlekedésrendészet 1863 és 1952 közötti fejlődését tükröző dokumentumokat. S mindemellett a munkák szerszámait, az utak és települések jelzőtábláit, egy makadámút metszetét, s munkaeszközeit, a munkások öltözeteit és holmijait is. Egészében látványos, érdekes, a múltat emberközelbe hozó, s az útépítés és -fenntartás fejlődését meggyőzően bemutató látványt nyújt ez a kiállítás, érdemes felkeresnünk! Az olvasó hangja Akinek nincs kocsija A múlt héten vettem egy Mini tévét a tolnai villamos- sági boltban. A készülék üzemeltethető hálózati árammal és akkumulátorral egyaránt. Nekem ez utóbbira lett volna szükségem. De a boltban azt mondták, hogy ők nem tartanak ilyet. Nagyon kedvesen közölték velem, hogy menjek el Szekszárdra és valamelyik villamossági boltban érdeklődjek. Voltam a megyeszékhely minden villamossági szaküzletében, az Otthon Áruházat és a Skálát is beleértve. Sajnos, sehol sem kaptam. Ezek után mentem el az AUTÓKER-szaküz- letbe. Ott kérdésemre az eladó kijelentette, hogy van akkumulátor, de csak akkor, ha kocsival vagyok és őt kifuvarozom a raktárba. Én erre azt feleltem, hogy sajnos, nincs kocsim. Kérdeztem, mikor hoznak be az üzletbe, és mikor érdeklődhetnék legközelebb, de a válasz ugyanaz volt. Hazafelé, a buszon elgondolkozva a történteken, egy megoldás jutott eszembe. Elmegyek az OTP-be. Befizetem a nem létező 40—50 ezer forintomat egy kocsira, amit talán 4—5 éven belül meg is kapok. Ezután a jogosítvány megszerzése már gyerekjáték. Ha ez mind megvan, akkor odaállok a kocsival az üzlet elé, beültetem az eladó kartársat és elfuvarozom a raktárba. Ha szerencsém van, talán még kapok is akkumulátort. S máris nézhetem a tévét, amit valamikor 5 éve elcsomagoltam egy dobozba. Tanulság: akinek nincs kocsija, az ne akarjon Mini tévét nézni, és főleg ne akkumulátorral. SEBŐK ISTVANNÉ Tolna NÉMETH FERENC
