Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

1980. július 9. iviEPÜJSÄG 5 Külváros Irigylésre méltó lakóhely Dunakömlődből külváros lett, mégpedig olyan külváros, amelyhez hasonló aligha van még egy az országban. Itt nem füstölög gyárké­mény, nincs kopár grund, sem villanegyed, mint példá­ul Buda külső részein, vagy Pest leglakályo6abb külső ke­rületeiben. De nem is falu Dunakömlőd, azaz most már: Paks dunakömlődi városré­sze. És nem azért nem falu, mert városrésznek hívják hi­vatalosan. Több ez a lakóne­gyed, mint a tipikus falvak, kisközségek. Minőségileg más. Az utcán nincsenek álla­tok, csak motoros járművek. Személygépkocsik szaladgál­nak, néha egy traktor és óránként elhúz a helyi autó­busz, amely végigjárja a vá­rost, hajnali öt órától este há­romnegyed tizenegyig. Kutyát is ritkán látni kerí­tésen kívül. Ebben a tekin­tetben például jobb hely, mint maga Paks, ahol eseten­ként botrányos a kóbor ku­tyák, kutyafalkák csaholása, marakodása, sőt a nem kóbo­rok is kimehetnek útra, út­félre. A dunakömlődi város­rész termelőszövetkezetének tehenei messze elkerülik a települést, amikor legelni megy a csorda. Fönt építették ki a majort a magas dombon, ott a tehenészeti és a sertés­telep, a gépműhely, a gépeik parkolója, a szénakazlak so­ra és a siló. A dombon túl, a major mellett kezdődik a legelő. Csak kolompszó hal­latszik be a szélső házakig, csendes időben. Sók az iparban dolgozó kömlődi ember. Konzerv­gyári munkásasszonyok, erő­műépítéshez járó szakmunká­sok és segédmunkások. Szö­vetkezeteik és mások például a Paksi Állami Gazdaság gya- pai kerületébe is jár egy ki­sebb brigád. A kömlődi vá­rosrészből naponta járnak el téglagyárban dolgozók, hiva­tali emberek, és a kömlődi városrészbe naponta jön a he­lyi járattal két könyvelőnő a tsz-irodára, Paksról. Szerves része a városnak, hosszú idő óta, attól kezdve, amikor az egykori nagyköz­séghez csatolták, társközség­ként. Ezzel az egyesüléssel lehetett és kellett megváltoz­tatni az akkori tanács nevét is, közös tanáccsá. Mert Paks nem attól lett közös, hogy hozzá tartozik Csámpa meg Cseresznyés?- Kömlődnek tu­lajdonképpen sokat köszönhet Paks, hiszen a várossá nyilvá­nításba besegített a puszta lé­tezésével, az odatartozásával, a létszámával. A város talán megérzi ezt most már és mél­tányolja, ha nem is minden­ben. Elkezdődött végre egy áruház építése és megkezdték az orvosi rendelő építését. Az alapokat rakták le ez idáig. A két elavult kis bolt csak a legszükségesebb élelmiszerek egy részét árusítja és a ház­tartási cikkeket Húst nem, természetesen, hentesáru is csak hetenként egyszer érke­zik ide, kis tételben Aki fél nappal később akar vásárol­ni, mint amikor befut a sza­lámi, már alig remélhet — így panaszolják. Ez az egy dolog falusias. De nem kell tizenöt kilométert utazni autóbusszal, hogy meg­szerezzék a hentesárut, továb­bá a szeget, a rádióelemet, a növényvédő szert, a ruhát, ha­nem csak öt kilométert utaznak érte, két forintért. Az autó­busz-ügy egyébként nagyon nincs rendben. Tudniillik a helyi járaton nem két forin­tért, hanem négyért utazik az, aki a régi városközpont­nál tovább megy, tehát már a rendelőintézeti megállóig is négyet kell letenni. Meglehe­tősen furcsa érvelése a Vo­lánnak: „Dunakömlőd kívül esik a közigazgatási határon.” Ezt senki sem érti. Hogy­hogy kívül esik? Része a vá­rosnak. Előbb tartozott Pakshoz, mint az úgynevezett atomváros, a kishegyi telepü­lés. Budapesten húsz kilomé­Hegyi utca, öreg kerekes kúttal tért utaznak a város bármely részén, egy autóbusszal, két forintos jeggyel, sőt néhol a közigazgatási határon kívülre is megy a helyi járat, a kék busz, természetesen két fo­rintért. A kocsivezető azt mondja, ők sem értik. öt kilométer után már négy forint. Az ország egyik leghíresebb vendéglátó helye a dunaköm­lődi városrészben a halász- csárda. Lehet bármilyen kel­lemetlen az ár, itt mindig sok kocsi parkoL Az ország egyik legjobb te­henészetével dicsekedhet a városrész Szabadság Terme­lőszövetkezete. Ebben a kis szövetkezetben mindig a ma­guk lábán álltak, nem tar­tották a markukat az ország kasszájánál. Az utóbbi tíz esztendőben hetven-nyolc- van új ház épült Dunaiköm- lődön és ehhez igen sok pénzt a termelőszövetkezetben ke­restek meg az emberek. Nem mindenki, de sokan és sokat. Itt virul a közös is meg a ház­táji is. Nagyok a kertek, sze­retik a zöldségtermesztést például. Uhrin Vendel tsz-elnök, vá­rosi és megyei tanácstag ugyancsak nagy portán gaz­dálkodik. Szép emeletes háza van, mint sok más embernek, gazdasági udvara és fönn a hegyen kertje, szőlője. Tevé­keny a közösben — évtizedek óta —, tevékeny a közéleti munkában és bár hatvan éves elmúlt, még otthon is szorgal­mas. A Tavirétek dűlőbe, a patak menti zártkertben lévő földjére ugyanúgy kijár ka- pálgatni, mint mások. Uhrin Vendeltől is megkérdeztem, milyen lakóhelynek tartja Kömlődöt. — Én itt nagyon szeretek. Ideköt minden. Egyszer valaki azt mondta, ne itt építsek há­zat, hanem bent Pakson, mert értékesebb lesz. Azt feleltem, számomra ez a hely a legérté­kesebb, mert itt dolgozom. Egyébként a fejlődés nálunk is megvan, szóval a dunaköm­lődi városrészben. Mint ta­nácstag tudom, hogy jóval több az anyagi lehetőség a fejlesztésre, amióta Pakshoz tartozunk, mint amennyi az­előtt rendelkezésre állt. Per­sze még bőven van mit ten­ni Az orvosi rendelő és az áruház nagyon fontos. Nélkü­lözhetetlen, habár eddig nél­külöztük. Csak azt nem ér­tem, miért oda építik az áru­házát, a halászcsárda mellé. Zsákutcát csináltak abból a részből, és autó nem tud meg­fordulni a keskeny utcában. Különben sem az a közepe Kömlődnek. Biztos nagy for­galmat remélnek az átutazók­tól, pedig aki cigarettát vagy csokoládét akar, megveheti a csárdában is, nem igaz? De igaz. Az áruház forgal­mát a helyebliek adják, fő­ként, ha tőkehús is lesz majd, mégpedig mindennap, aho­gyan ígérték. A paksi Fehér­vári úton épült tavaly ilyen ABC kisáruház, ugyancsak az ÁFÉSZ beruházásban. Semmi nem jellemzőbb a kömlődi emberekre, mint a szorgalom. A 68 éves Fitterer István, a Stefán bácsi és a fe­lesége, Anna néni kezelik a gázcseretelepet, a labdarúgó- pálya szomszédságában, két év óta. Nálunk nincs szün­nap. Régebben kimaradt egy nap, nálunk nem marad ki. Otthon vannak, kinyitnak. Hadd jöjjön gázért az is, aki­nek csak egy palackja van, és éppen akkor ürül ki, amikor szünnap volna. Az idős házas pár rendbe tette az elhanya­golt, feltöltött területet, ahol a palckokat tárolják. Kis konyhakertet csináltak az alumínium épület körül, ke­mény munkával. Sőt, Stefán bácsi megoldotta a „telep” kö­rüli vízelvezetést is, árkot ásott. Már nem önti el a he­gyi utcáról lezúduló záporvíz. Otthon, a 30 méterre levő há­zuknál is nagy a rend. Az öreg házak körül ez a leg­szebb. Díszük a szőlő is meg a sárgabarack is. A magas park fölött, a hegyen olyan veteményük van, mint más embernek a trágyás udvar­kertben. Sok ház épül mostanában, képeink főleg ezt mutatják. Gyarapodik, erősen szépül Paks kertes külvárosa. A fő­utca fölött, a hegyen még majd sok lehetőség adódik, ha a közművek építése meg­történik, mert azon a részen kijelöltek 120 telket. Meg­van róla a térkép. Szépül a külváros, bár így is szép, természeti adottságai miatt. A legkellemesebb és legizgalmasabb dunántúli tá­jak közé tartozik Kömlőd, szabálytalan hegyoldalaival,, szakadékfalaival, patakmed­rével. Rengeteg fájával, ame­lyeken nem rest naponta kon­certezni a sárgarigó, a ka­kukk, a fülemüle, meg a töb­bi, lassanként ritkának ne­vezhető madár. Erdőfüttyös külvárosa ez a gyáridudás, autóktól éjjel- nappal lármás Paksnak. Irigylésre méltó lakóhely. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTWALD KÁROLY Itt fiatalok építkeznek Kész az orvosi rendelő alapja Jól tudunk játszani itthon Nagyok a kertek és rengeteg a fa Jellemző részlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom