Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

1980. július 9. 2 NÉPÚJSÁG PANORÁMA Nukleáris fegyverek Szovjet tárgyalási ajánlat A szovjet fél javasolta, hogy vitassák meg a közepes hatótávolságú nukleáris ra­kétafegyverek telepítésével, s ezzel egyidejűleg az előretolt telepítésű amerikai nukleáris harceszközökkel kapcsolatos kérdést is — írja a TASZSZ hírmagyarázója. A kérdés ilyet felvetése tükrözi a probléma realista megközelí­tését, és azt az őszinte óhajt, hogy nem szabad megenged­ni a hidegháborús időszak visszatérését. Az Egyesült Államok — ír­ja a TASZSZ — mór az 50- es évektől kezdve rendelke­zett közepes hatótávolságú rakétarendszerekkel. Az Egyesült A Illám ók már akkor létrehozta az előretolt telepí­tésű nukleáris harceszközö­ket, amelyek képesek elérni a Szovjetunió területét (ilye­nek például a Nagy-Britan- n iában és az NSZK-ban ál­lomásozó bombázók, illetve a Földközi-tengeren és a Balti-tengeren levő repülő­gép-anyahaj ókon elhelyezett Phantom típusú harci gépek). Az SZKP és az OKP tárgyalásai Moszkvában kedden meg­kezdődtek a Szovjetunió Kommunista Pártja és az Olasz Kommunista Párt kül­döttségeinek tárgyalásai. Az OKP küldöttsége az SZKP Központi Bizottságának meg­hívására- hétfőn érkezett a szovjet fővárosba. A megbeszélésen részt vett Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Borisz Ponomarjov, a PB póttagja, a KB titkára, Mihail Zimja- nyin, a KB titkára és Vagyim Zaglagyin, a KB nemzetközi osztálya vezetőjének első he­lyettese, illetve Giancarlo Pa- jetta és Paolo Bufalini, az OKP titkárságának és veze­tőségének tagjai, valamint Renzo Gianotti, az OKP KB tagja. Ehhez csatlakoztak még a Poseidon típusú rakétákkal felszerelt tengeralattjárók, amelyek csaknem 500 nukle­áris robbanófejet hordoznak, öt, ilyen rakétákkal felsze­relt tengeralattjárót bocsátot­tak a NATO-parancsnokság rendelkezésére. Az Európában elhelyezett előretolt telepítésű amerikai harceszközök száma 784. Emellett Niagy-Britan Hiúnak és ’ Franciaországnak saját hadászati rendeltetésű erői is vannak. Ezek száma mint­egy 300. A NATO tavaly de­cemberi határozata, egyebek között előirányozza a katonai tömb fegyveres erői létszá­mának további növelését, és kétszeresére kívánják növelni a csapatok légi úton történő átdobásának lehetőségét. Ve­zető helyen szerepel az a terv, hogy szuverén nyugat- európai államok területén még mintegy 600, minőségileg új, közepes hatótávolságú ra­kétát szándékoznak elhelyez­ni. Már kedden Tokióba érke­zett több külföldi államférfi, hogy részt vegyen az Ohira Maszajosi elhunyt japán mi­niszterelnök emlékére szer­dán rendezendő gyászünnep­ségen. A kínai küldöttség, amelyet Hua Kuo-feng, az államtanács elnöke, kormány­fő vezet, az esti órákban ér­kezett meg a japán főváros­ba. Elindult Tokióba Carter amerikai elnök is. A Nemzetközi Vöröskereszt és az ENSZ Gyermeksegélye­zési Alap határozatot hozott, hogy felfüggeszti élelmiszer­segélyek szállítását Thaiföld Kambodzsával határos, keleti területeire, melyeket mene­külteknek álcázva polpQtista erők tartanak kezükben. A döntést kommentálva a két Néhány nyugat-európai stratéga véleménye szerint a Szovjetunió fölényben van Európában a közepes hatótá­volságú rakéták területén. Az enyhülés ellenségeinek azért van szükségük erre a min­den alapot nélkülöző állítás­ra, hogy megindokolják a fegyverkezési hajsza folytatá­sát és az új típusú nukleáris fegyverrendszerek kifejlesz_ tését. A Szovjetunió azonban, mint erről a szovjet vezetők többször is nyilatkoztak, az elmúlt tíz évben nem növelte egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem a közepes hatótávolságú nukleáris ra- kétahordozók mennyiségét az ország európai részén. Sőt, ellenkezőleg, a közepes ható- távolságú rakéták indítóállá­sainak mennyiségét és ezen rakéták nukleáris tölteteinek ereiét bizonyos mértékben csökkentette. Es még, ami ennél is fontosabb, a Szovjet­unió nem telepít ilyen raké­tákat más országok területén — írja végezetül a TAS1ZSZ hírmagyarázója. A gyászszertartáson jelen lesz egyebek között Malcolm Fraser ausztráliai miniszter- elnök,' Ziaur Rahman bangla­desi államfő és Otto Lambs­dorff nyugatnémet gazdasági miniszter is. A Szovjetuniót Dmitrij Poljanszkij, a Ma­gyar Népköztársaságot Kós Péter tokiói nagykövet kép­viseli a gyászszertartáson. nemzetközi szervezet vezetői rámutattak, hogy a polgári személyeknek, emberiességi okokból juttatott nemzetközi élelmiszersegélyek a polpotis- ták kezébe kerülnek, akik — mint ismeretes — az utóbbi napokban több ízben táma­dást intéztek kambodzsai te­rületek ellen. BUDAPEST A tíz nap múlva kezdődő moszkvai olimpiai játékok színhelyeire a stúdió- és elektroakusztikai berendezé­sek, számítógépes eredmény- hirdető rendszerek többségét a magyar ipar készítette és szállította. Az Elektroimpex vezetői keddi sajtótájékozta­tójukon elmondták: vala­mennyi berendezést felsze­relték, s a tartalék készülékek többsége is a helyszínen van már, az utolsó kamion szál­lítmány. éppen kedden indult útnak. * Gordon Richardson, az an­gol központi bank (Bank of England) kormányzója Tímár Mátyásnak, a Magyar Nem­zeti Bank elnökének meghí­vására kedden hazánkba ér­kezett. Tárgyalásokat folytat a Magyar Nemzeti Bank ve­zetőivel a két bank kapcsola­tait érintő, illetve a kölcsö­nös érdeklődésre számot tar­tó nemzetközi pénzügyi kér­désekről. GENF A Szovjetunió és az Egye­sült Államok küldöttsége má­jus 22. és július 7. között újabb megbeszélést tartott Géniben a fegyverzetek kor­látozásáról. Előkészítették azt a közös javaslatot, amelyet a leszerelési bizottság elé kí­vánnak terjeszteni a vegyi fegyverek általános, teljes és ellenőrizhető betiltásáról, il­letve a vegyi fegyvertartalé­kok megsemmisítéséről. HANOI Hatalmas politikai jelentő­ségű eseményként értékeli a Nhan Dán keddi vezércikke az indiai kormánynak azt a döntését, hogy hivatalosan el­ismeri a kambodzsai nép egyedüli törvényes képviselő­jét, a Kambodzsai Népi For­radalmi Tanácsot. A Vietna­mi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának lapja hangsúlyozza, hogy ezzel a lépéssel az indiai külpolitika bölcsességről és éleslátásról tett újabb tanúbizonyságot. Ma tartják Tokióban Ohira gyászszertartását Vöröskereszt-döntés Hazánk, Kelet-Európa 2. A nemzeti ébredés kora Az Alpoktól és az Elbától keletre fekvő területeken a XVIII. század végén a tár­sadalom több mint 90 száza­léka még-az agrárnépesség­hez tartozott. A földet mű­velő parasztok jobbágyokként kötelesek voltak földesuruk­nak munkával, termékkel, esetleg pénzzel is adózni. So­kuknak még jobbágyi föld- tulajdona sem volt, ezek cse­lédként, részes művelőként dolgoztak a nagybirtokosok majorságain. Az országok po­litikai és társadalmi vezető ereje a (vagyon és pozíció alapján persze korántsem egységes) nemesség volt, a maga kiterjedt előjogaival. A hosszú időn át idegen uralom alatt élő népeknél ez a réteg nyelvében és kultúrájában mindinkább elkülönült vagy más etnikumúakkal töltődött föl (Csehország, román feje­delemségek), a balkáni szláv népek esetében pedig telje­sen el is tűnt. A városi polgárság Nyugat- Európához képest számban és vagyonban csekély volt, gyakran külföldi bevándor­lók, telepesek leszármazottai- ból (főként németekből) állt, s mindez rányomta bélyegét politikai érvényesülésére. A nemesség hegemóniáját egyetlen tényező fékezte, de az mind jobban: az uralmát a társadalom életének min­den szférája fölé kiterjesztő, erősödő központi hatalom, az osztrák császár, az orosz cár és a porosz király abszolutiz­musa, az uralkodók és kör­nyezetük által kiépített ál­lam, ez a racionális-bürokra­tikus erőszakszerv. A fölvilágosodott abszolu­tizmus úgy próbálta megho­nosítani és saját szolgálatá­ba állítani a Nyugat-Európá- ban elterjedő gazdasági, tech­nikai és szervezeti újdonsá­gokat, hogy eközben a társa­dalom hierarchiája mit se változzék. Ez azonban már csak azért sem volt lehetsé­ges, mert a megszülető ka­pitalizmus ipari találmányai­val együtt, sőt azokat sok­szor megelőzve, a francia forradalom hármas eszménye, a szabadság — egyenlőség — testvériség gondolata is be­tört Európa középső részébe. Ez a forradalmi program jó­részt utópisztikusnak bizo­nyult, olyannyira, hogy egé­szében nem is valósulhatott meg. Perspektívája azonban annyira lelkesítő, mozgósító volt, hogy ahol a gazdasági és politikai feltételek ennek lehetőséget nyújtottak, ott néhány év vagy évtized alatt gyökeresen átalakult az ál­lam és a társadalom. Az átalakulást irányító hármas jelszó fő hordozója Nyugat-Európában a polgár­ság volt, ő vezette a régi rend elleni harcot, de szövet­ségesként, bázisként az ösz- szes alárendelt helyzetben élő társadalmi csoportot föl­használta. E szövetség esz­mei alapjául a közös nyelvet beszélők, közös területtel és kultúrával rendelkezők ösz- szetartozását és természetes egységét hirdető nemzeti gondolat (kevésbé szép ne­vén: nacionalizmus) szolgált, gazdasági bázisa pedig a ki­alakuló egységes nemzeti piac volt. Európa középső és keleti felében a polgári nem­zetállam kialakulásához nem volt elegendő a régi társa­dalmi válaszfalak fallazítása és a fönnálló állami keretek meghódítása. A nyugat­európai polgárságtól kölcsön­zött programot összhangba kellett hozni a kelet-európai agrártársadalmi realitással; egyesíteni kellett a polgári, a különféle indítékokból ugyancsak változást igénylő nemesi és a paraszti érde­keket. Még nehezebb feladatot je­lentett az etnikai és a politi­kai határoknak a közelítése, lehetőleg fedésbe hozása, hi­szen ez lényegében véve a sok nemzetiségű birodalmak fölszámolását igényelte. A bi­rodalmakat összetartó erőket úgy kellett legyőzni, hogy Európa többi hatalma a fo­lyamatot tudomásul vegye, tétlenül szemlélje, s ne pró­bálja saját hatalmi érdekei, terjeszkedése szolgálatába állítani. A napóleoni háborúk, az Európát újjárendező 1815-ös bécsi kongresszus után Kelet- Közép-Európa népeinek poli­tikai elhelyezkedése'a követ­kezőképpen alakult: a balti népek és a finnek a cári bi­rodalom alattvalói voltak. A lengyelek háromfelé osztva éltek Oroszország, Porosz­ország és az osztrák biroda­lom keretében. A román nép zöme a török szultán szuve­renitása alá tartozó, de mind erősebben orosz befolyás alatt álló Havasalföld és Mol­dova fejedelemségben tengő­dött, de egyharmaduk a Habsburgokat uraló Erdély és Magyarország lakosa volt, il­letve közvetlenül az orosz birodalomhoz tartozott (Besszarábia). A bolgárok és (1830-ig) a görögök teljesen a török Porta kezében voltak, míg a szerbeknek sikerült korlátozott autonómiára szert tenni. A magyarok, horvá- tok, csehek, szlovákok, szlo­vének és ruszinok (mai ne­vükön kárpát-ukránok) tel­jes egészükben, a már emlí­tett lengyeleknek és romá­noknak, valamint az olaszok­nak, ukránoknak és a szer- beknek egy része (az osztrák örökös tartományok német­jeivel együtt) a Habsburgok égisze alatt élt, különböző, fokú belső önállósággal ren­delkező, de az etnikai hatá­rokat teljesen figyelmen kí­vül hagyó történelmileg ki­alakult tartományokban, or­szágokban. Láthatjuk tehát, hogy a XIX. század elején a térség népei önálló állammal nem rendelkezve, egy vagy több, tőlük nyelvileg is idegen ál­lami-birodalmi keretben élve jutottak a polgári nemzetté válás, korabeli szóhasználat­tal a nemzeti ébredés kor­szakába. JESZENSZKY GÉZA (Folytatjuk) ' Czinkon Jean os 1913 - 1980 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Czinkon János, a Szo­cialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa, a Magyar Partizán­szövetség tagja, nyugalmazott tanácselnök-helyettes, 1980. jú­lius 5-én, 67 éves korában, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése július 9-én 15 órakor, a bonyhádi római kato­likus temetőben lesz. Az MSZMP Bonyhád városi Bizottsága, Bonyhád város Tanácsa, Magyar Partizánszövetség, a gyászoló család. Új Nyugat-Európa? Kedd esti kommentárunk. „Üj célkitűzés áll elnökünk itteni tárgyalásának közép­pontjában” — mondta Bonnban hétfő este Giscard d’Estaing szóvivője az újságíróknak. „Vissza kell szerezni Nyugat- Európa számára az őt megillető helyet a világpolitikában” — mondotta, s kiemelte, hogy mindkét ország tagja a NATO- nak, ami azonban „semmi esetre sem akadályozza az önálló Nyugat-Európa kialakulását.” Igen, az „önálló Nyugat-Európáról” az utóbbi napokban már nyíltan beszélnek. Cikkekben, eszmefuttatásokban, a so­rok között, a gondolat régóta kísért, de most Európa felelős államférfiai is nyíltan kimondják: Nyugat-Európa világpoli­tikai szerepet játszhat. Európának persze, két fele van. És tegnap — nyugati szóhasználattal — „Kelet-Európából” is érkeztek hírek, ame­lyek érdekesen egészítik ki a bonni híradást. A tegnapi Prav­da — emlékeztetve Schmidt kancellár moszkvai tárgyalására — rámutat: Moszkvában arra a kérdésre kellett választ kap­ni, hogy a jelenlegi világpolitikai légkörben „működőképes-e az államközi konzultációk korábban kialakított gépezete, a kiéleződött ellentmondások között milyen mértékben nyilvá­nul meg a Kelet és a Nyugat együttműködési készsége? Meg­elégedéssel állapíthatjuk meg — írta a Pravda —, hogy erre az elvi kérdésre kedvező válasz született”. A béke fenntartása tekintetében „Nyugat-Európa” és „Kelet-Európa” között nincsenek valóságos ellentétek. A csú­csokon, a felelős államférfiak ezzel nyilván teljes mértékben tisztában vannak. Leonyid Brezsnyev Varsóban Giscard elnökkel, s Moszk­vában Schmidt kancellárral.tárgyalt nemrég. És nyilván nem véletlen, hogy éppen ama két államférfi között merült fel Nyugat-Európa új szerepének gondolata, aki első kézből is­merkedhetett meg a szocialista közösség álláspontjával. Vég­ső soron ez azt jelenti, hogy Nyugat-Európa világpolitikai sze­repének növekedése voltaképpen már meg is kezdődött: ak­kor, amikor — Európa megkönnyebbülésére — Giscard elnök és Schmidt kancellár a húr továbbfeszítése helyett, hozzá­segített a rakétatárgyalás fonalának felvételéhez. (Firon) A francia elnök tárgyalópartnerével. Giscard d’Estaing francia elnök kedden Genscher nyugatnémet külügymi­niszterrel folytatta NSZK-beii tárgyalásait, majd vidéki látogatásra indult. A belga szocialisták az „ euróráké ták ”-ró! A belga szocialisták tovább­ra is követelik — s a Brezs­nyev—Schmidt találkozó eredményei csak megerősítik álláspontjukat —, hogy a kormány halassza el a dön­tést az „eurostratégiai” raké­ták belgiumi elhelyezéséről. A Belga Szocialista' Párt mindkét szárnyának irodája — a vallonoké (PS) Liege­ben, a flamandoké (SP) Brüsszelben — ülést tartott és ott fogadták el a csaknem egybehangzó nyilatkozatokat. A vallon szocialisták óva­tosabbak voltak: szerintük „helytelen lenne, ha a kor­mány elsietné a döntést, ami­kor most lehetőség van a tárgyalásokra” a fegyverke­zési verseny újabb fordulójá­nak megállítása céljából — így szol a párt hétfői nyilat-' kozata. A flamand szocialis­ták ezúttal is határozottab- bak voltak: megismételték, hogy szerintük a kormány­nak 1981 végéig nem szabad döntenie az amerikai robot­repülőgépek belgiumi elhe­lyezése ügyében. A párt mindkét szárnya egyformán üdvözölte Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lár múlt heti moszkvai uta­zásának eredményeit, mert ezek „alkalmasak lehetnek a Kelet és a Nyugat párbeszé­dének felújítására és az eny­hülés megszilárdítására”. A belga szocialisták egy­öntetűen üdvözlik azt a tényt, hogy a Szovjetunió kész tár­gyalni az európai közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verzet korlátozásáról. A belga kormánykoalíció­ban részt vevő szocialista párt állásfoglalása az első „félhivatalos” belga válasz Joseph Luns NATO-főtitkár múlt heti kijelentésére, amely szerint éppen a Szovjetunió tárgyalási készsége indokolja, hogy Belgium minél előbb ahjon engedélyt az „euro­stratégiai” fegyverek elhelye­zésére területén, nehogy — úgymond — a NATO „gyen­geséget” mutasson a tárgya­lások megkezdése előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom