Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-08 / 158. szám

1980. július 8. IníÉPÜJSÁG 3 Selyemgyár, Tolna Tudósítóink írják Építés közben a gyár dolgozik... Lengyel-magyar szálcsereegyezmény A tanácsterem falán van egy reprodukció: a Magyar Királyi Selyemfonógyárat áb­rázolja. lA felvétel a Duna- holtág felől készült. A vízen szállítóhaijó r i n gat óz ik, h élt- tériben agyár. Tolna a selyemkészítéis feL légvára volt évtizedekig. Er­re vallanak a már eltűnőiben levő eperfák szerte a megyé­ben. A fejlődés azonban el­fújta a selyemguibót. Helyére a műanyag, a poliészter ke­rült. A gyári múlt, a tradí­ciók, a tolnai sélyem híre ter­mészetessé teszik, hogy Itt kell felépíteni az ország leg­nagyobb fonalterjedelmesítő- jét, Köizép-iEurópa legkorsze­rűbb fesitödójét. Ez a fejlő­dés a KGST-integrációnak köszönhető. A munkamegosz­tás során a lengyelek felada­ta lett e selyemgubót kiszo­rító műányag, a poliészter fonail gyártása. A magyar partner pedig felkészült a fonal terjedelmesítésére — amellyel a fonalat gyapjúsze­rűvé, rugalmassá teszik. A lengyel—magyar szálcse­reegyezmény megkötésének időpontjában, 1977-ben kezd­ték a tolnai beruházást. Az első tervek szerint 208 millió forintért 1200 tonna kapaci­tású terjedetmesítőt tervez­tek. Később, a második lép­csőben 310 millió forintra emelték az összeget, 'kiegé­szítve a beruházást egy fes­tődével iAz építésre a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal szerződtek. Tolnán már előbb is foglalkoztak fonalterjedel- mesítéssel, évente 800 tonna hagyta él a gyárat, de ezt a mennyiséget 20 elavult géppel érték el. A beruházás után, amelynek határideje 1979. de. cember 31-e volt, a kapacitás 1600 tonna lett. A tolnait beruházás ideje alatt a termelés zavartalan volt, 1979-ben 600 tonna fo­nal terjedelmesítését elvégez­ték. Ahogy az építők átadtak egy-egy munkaterületet, a gyár azonnal megkezdte a termelést. Így tudták folya­matosan kicserélni a régi, el­avult, lassú gépeket. Fra nciia- orsizágból vásároltak három gépet, amelyek percenként a 600 méteres sebességet is el­érik. (A régi gépek 120 mé­tert „tudtak”.) A következő lépcsőben kezdték építeni a festődét. Olyan .műszaki szinten', amely Eurőpa-híres. Az építési ha­táridő itt 1980. június 30-a volt. A próbaüzem egy hó­nappal előbb kezdődött, így júniusban már 60 tonna fo­nalat festették Tolnán. A festöde Közép-Európa leg­nagyobb és legkorszerűbb üzeme. A műszaki színvona­lat az is jelzi, hogy a három- műszakos munkarendben dolgozó üzemrészben a mű­vezetők vegyészmérnökök. A festési folyamatok automati­kusak, programozhatók. A beruházás, annak elle­nére, hogy a termelést előbb megkezdték, nem fejeződött be határidőre. A Tolna me­gyei Állami Építőipari Válla­lat — más munkái miatt — még adósa a selyemgyárnak. Az irodaépület befejezése és a klímaberendezések szerelé­se még vissza van. A 310 millió forintos be­ruházás teljes egészében tő­kés import kiváltását ered­ményezi. Ezen felül, ameny- nyiben szükségest újabb gé­pek vásárlásával megdupláz­hatják a fonalterjedelmesítést Tolnán. H. J. Fotó: Gottvald Károly Festés után... Festésre kész... Békésen megfér egymás mellett a múlt és a jelen. Felvételünkön a festöde víztárolója. Francia terjedelmesitő gé­pek Gondoskodás az öregekről (Folytatás áz 1. oldalról.) nagy részét nem a gyáregy­ségben töltötték el, koráb­ban más munkahelyeken dol­goztak és csak az utolsó mun­kásévekben tevékenykedtek nálunk. A munkaügyi osztályon nyilvántartják, hogy kik azok, akik közelednek a nyugdíjas korhatárhoz, és segítséget ad­nak tisztázandó nyugdíjügye­ik intézéséhez. A szakszerve­zet nyugdíjelőkészítő bizott­sága felkeresi idősebb dolgo­zóinkat és a munkaviszony­ban töltött évekről beszerzi az igazolásokat. Előfordult már az is, hogy külföldről kellett írást szerezni az ott ledolgo­zott évekről. Jó előre, időben tisztázott a munkában töl­tött évek száma, így nyugdíj­ba menetelkor nem kell vár­ni hónapokig, mire az első nyugdíj megjön. Dolgozóink eldönthetik, hogy a nyugdíjas kor elérésekor maradnak-e tovább munkahelyükön, vagy kérik nyugdíjaztatásukat Legtöbben élnek a törvény adta lehetőségekkel. A kap­csolat persze nem szakad meg a nyugdíjba vonuló dol­gozókkal sem, mert sokan visszajönnek és rövidített munkaidőben vagy könnyebb munkakörben továbbra is dolgoznak a gyáregységben. Néhányan viszont — bizo­nyára az otthoni elfoglaltság miatt — nem vállanak üzemi munkát. A kapcsolattartás legfon­tosabb láncszemei a volt munkatársak, szocialista bri­gádtagok, és a szakszervezet aktivistái. Gyakran belátogat­nak hozzánk öregjeink is. A nők részt vesznek a nőnapi összejöveteleken, a gyerek­napra és a Télapó-ünnepségre elkísérik unokáikat és ta­lálkoznak régi munkatársaik­kal. Az üdülőjegyeket nyugdíja^ saink is igénybe veszik, a rászorulók pedig évente legalább egyszer segélyben részesülnek. Teljesen egye­dülálló, magára maradt, el­hagyott nyugdíjasunk nincs. OSZLÁNCZI JÁNOS Vigyáznak az unokára Magyarkeszi lakóinak ne­gyede nyugdíjas, illetve ter­melőszövetkezeti járadékos, összesen négyszázkilencvenöt fő. Sajnos, jó páran akadnak olyan idős emberek, akik nem nyugdíjasok és nem járadéko_ sok. önhibájuk vagy egészsé­gi állapotuk miatt sem a ter­melőszövetkezetben, sem máshol nyugdíjjogosultságot nem tudnak szerezni. Ezek­nek az embereknek a községi tanács havonta ^00 forintra egészíti ki jövedelmét, vala­mint az öregek napközi ottho­nában helyet és ebédet biz­tosít. Az öregek napközi ott­honának huszonöt állandó lakója van, huszonötén pedig ebédet kapnak. _ É venként megrendezik az öregek napját, ahol a tanács közösen a termelőszövetkezet­tel, ajándékokkal kedveskedik az idős, munkában megfáradt embereknek. Minden évben kirándulásra viszik az öreg- otthon lakóit, legutóbb a Du­nakanyar szép tájaiban gyö­nyörködhettek. A februári ta. nácsülés egyik napirendi pontjában az szerepelt, hogy aki körzetében anyagi segít­ségre szoruló idős emberről tud, jelezze. A termelőszövet­kezetnek háromszázhat nyug­díjas, illetve járadékos tagja van. Szinte már hagyománnyá vált, ha valaki nyugdíjba megy, kis ünnepséget rendez az a kollektíva, melyben dol­gozott. Nem szakadnak el a nyugdíjasok a termelőszövet­kezettől, amikor szükség van rájuk, jönnek, nemcsak hívás­ra, önként is. Jelenleg is ti- zenketten dolgoznak a nö­vénytermesztésben és az ál­lattenyésztésben. Több idő­sebb ember vállal éjjeli őrsé­get és éjszakai portásságot a majorokban és telepeken. Csúcsmunkák idején is szá­míthat és számít a termelő- szövetkezet a nyugdíjasaira. Különösen sokat tesznek oda­haza, a háztáji gazdaságok­ban. Segítik a fiatalokat az állattartásban és a ház körü­li teendőkben. így aztán sok háztól bátran mehetnek a fiatalok munkába. A termelőszövetkezet kivé­tel nélkül minden nyugdíjas tagjának háztáji földet bizto­sít. Munkaképtelen vagy meg­rendült egészségű idős tagjai­nak a tsz hazaszállítja a ház­tájiból járó illetményüket. A szociális alapból segélyt nyújt az arra rászorulóknak. Az elmúlt időszakban nyolc nyugdíjasát segítette ebből az alapból. A társadalmi életben is szívesen látják őket. Van­nak nyugdíjas párttagok és tanácstagok, kik rendszere­sen eljárnak a gyűlésekre, nyugdíjas tűzoltók és önkén­tes rendőrök, vöröskeresztes aktivisták és véradók. A nép- számlálásnál és az állatössze­írásnál is több nyugdíjas vállakozott az összeírási mun­kára. Nem hiába nyugdíjas köz­ségünk lakóinak a negyede, a negyedrészre eső munkát is vállalják Magyarkeszin a nyugdíjasok és járadékosok. MIN ARIK LAJOS Havi járadék 200-tól 600 forintig Ünnepi jellege van annak a napnak, amikor a munká­ban elfáradt dolgozók fehér asztal mellett köszönnek el a termelőszövetkezettől, meg­kezdik nyugdíjaséveiket, s élvezik a munka jól megér­demelt gyümölcsét: a pihe­nést. Ilyenkor útravalóul azt kéri tőlük a tsz elnöke, hogy soha nem szakadjanak el a közösségtől, a szövetkezettől. Szükségesnek tartja a pin­cehelyi Vörösmarty Termelő- szövetkezet vezetése a nyug­díjasokkal való élő kapcsolat- tartást, s arra az egyéni el­beszélgetéseken túl egyéb al­kalmakat is teremt. Évente két alkalommal találkoznak vezetőink a nyugdíjas, jára­dékos dolgozókkal a munka­helyi közösségi értekezlete­ken, ahol tájékoztatást kap­nak a gazdaság előző évi eredményeiről, a feladatok­ról és gondokról, s ott ők is kifejtik véleményüket, el­mondják problémáikat. Meg­hívást kapnak a közgyűlés­re is, ahol azonban nem nagy számban jelennek meg. Ennek oka azonban érthető, hiszen a téli időjárás az ő egészségi állapotuknak nem a legmegfelelőbb a hazai kör­nyezetből történő kimozdu­lásra. Inkább választják azt a megoldást, hogy az álta­luk választott küldöttel be­szélnek, aki képviseli érde­keiket a küldöttközgyűlésen. Nem feledkezett meg ter­melőszövetkezetünk a nyug­díjasok anyagi és más jelle­gű támogatásáról. így folya­matosan kiegészíti nyugdíju­kat, járadékukat havi 200— 600 forinttal úgy, hogy a jut­tatás az 1400 Ft-ot elérje. Tekintettel arra, hogy túl nyomó többségük bizonyos mértékű állattartással foglal­kozik, így ahhoz kedvezmé­nyes takarmányvásárlásban részesülnek. A lehetőségek­hez képest maximálisan elé­gül ki üdülési igényük. A községben lévő öregek nap­közi otthonába 20—22-en járnak, s annak mintegy 75 százalékát a tsz-nyugdíjasok, -járadékosok teszik ki. Az ő ellátásukhoz, reggeliztetésük­höz szövetkezetünk havonta 1300,— Ft támogatást nyújt. Van lehetőség arra is, hogy esetenként rövidebb-hosszabb időre munkát vállaljanak. Ilyen alkalom a portások, őrök, éjjeliőrök helyettesítése, vagy a nődolgozóknak a raktári takarítás, zsákvarrás, stb. DR. MOLNÁR ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom