Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-17 / 166. szám

1980. július 17. KÉPÚJSÁG 3 A tomerömü-építkezés Fiatalok szerepe meghatározó az építkezésen Az 1980-as feladatokhoz tartozik, hogy a kettes számú reaktor is födél alá kerüljön. A szocialista brigádok az elmúlt héten tettek felajánlást, hogy december 15-ig ezt tel­jesítik. Ehhez a KISZ-tag fiatalok is segítséget nyújtanak.Képünkön a kettes reaktor látható, egyelőre még a szabadban. Az elmúlt év eredményeit figyelembe véve nyugodt lel­kiismerettel csatlakozhatunk az erőmű KlSZ-bizottságá- nak beszámolójához. Ebben a következőket írták: „Az 1979- es évet a folyamatos műszak, a megfeszített, sokszor 14— 15 órás munka, a nyári for­róságban, a téli hidegben nyújtott jó teljesítmény a nagy munkasikerek eszten­dejévé tette. A fiatalok rész­vétele a beruházás megvaló­sításában minden szempont­ból alapvető jelentőségű, a foglalkoztatottak közel 60 szá­zalékát a 30 éven aluliak ad­ják. A fiatalok döntő többsé­ge becsületesen dolgozik, tel­jesíti a legfontosabb társadal­mi kötelezettségeket.” 1980-ban az eddigieknél is jelentősebbek a feladatok. 11 Jelentős energiát fordíta­nak Pakson a brigádmozga­lom fejlesztésére. A kong­resszusi és a felszabadulási munkaverseny egy-egy állo­másáról lapunkban is beszá­moltunk. Ebben a munkában élenjáró feladatokat lát el a KISZ. Azokat a brigádokat, ahol túlnyomó többségben 30 éven aluliak dolgoznak és részt vesznek a KlSZ-bizott- ság akcióprogramjának meg­valósításában, ifjúsági brigá­doknak tekintik. E forma minőségi jegyeinek javulását igazolja, hogy az 1980. április 19-i küldöttgyűlés óta az if­júsági brigádok száma 63-ról 81-re emelkedett, 18 ifjúsági brigád alakult és tett válla­lást. A brigádok közül példa­mutatóan és folyamatosan teljesítette feladatait a Gyár- és Gépszerelő Augusztus 20. milliárd forintot kell beépí­teni Pakson. Ma már tízezer- ötszázán dolgoznak itt, 60 százalékuk 30 éven aluli. Meghatározó szerep jut ezen az építkezésen a fiataloknak. Az elmúlt hónapban már több mint 1500 fiatal volt tagja az ifjúsági szövetség­nek. Feladatukat a követke­zőkben határozták meg: „KlSZ-bizottságunk irányító, ellenőrző, segítő munkájá­nak eredményeként a terme­lési mozgalmak, akciók a be­ruházás célfeladatai, a mun­kahelyi feladatok minőségi és határidős teljesítését segítet­ték. Mozgósító és nevelő te­vékenységünk eredményessé­gét igazolja, hogy alapszer­vezeteink energiájukat a fő feladatok és rendkívüli ope­ratív gazdasági feladatok tel­jesítésére összpontosították.” és Ady Endre, a Paksi Atom­erőmű Vállalat Villám és Szinkron, valamint a VEGY- ÉPSZER Kun Béla és Gaga­rin ifjúsági brigádjai. Az ifjúsági brigádok nagy segítséget nyújtottak a KISZ- taggá nevelő munkában. A 201 ifjúsági brigádban 2361 fiatal dolgozik. (Ebben a számban a katonabrigádok is szerepelnek.) A vállalati munkaversenyben 41 brigá­dot jutalmaztak az elmúlt időszakban. A Kiváló Ifjúsá­gi Brigád címet 12 kollektí­va kapta meg. Külön kell szólni a Békái János KISZ-építőbrigád te- kenységéről. 1978 novemberé­ben a KISZ KB Intéző Bi­zottsága úgy döntött, hogy az építőbrigád létszámát 200-ra kell emelni. A következő év ta­vaszán 240 építőbrigádos dol­gozott, jelenleg 210-en van­nak. A brigád a 22-es Állami Építőipari Vállalat köteléké­ben építőmesteri munkában vesz részt, negyvenen pedig az ORSZAK-nál festőként dolgoznak. A brigádtagok jó szakmai felkészültsége, meg­felelő kiválasztása lehetővé tette, hogy a magas minősé­gi követelményeket teljesíte­ni tudják. Jól szolgálták a fiatalok szakmai, politikai továbbkép­zését a vetélkedők és a kü­lönböző akciók. A villany- szerelő, a hegesztő, az ács, a műszerész és a lakatos szak­mai vetélkedőn 651 fiatal vett részt. Az Alkotó ifjúság pá­lyázat is egyre inkább el­ismert tevékenység lesz Pak­son. Az 1979-es évekhez ké­pest, amikor 22 pályamunka érkezett, nagy az előrelépés. Az idén már az építéssegítő munkák, újítási javaslatok száma meghaladta a 60-at. Jó példának látszik az Erő­összesen 83 600 óra társa­dalmi munkát végeztek az atomos fiatalok, brigádtagok. Kiemelkedő tevékenységet végez a Gyár- és Gépszerelő, a 22-es Állami Építőipari, a VEGYÉPSZER és a VER­TESÉ kollektívája. A válla­lati engedélyek alapján 316 tonna hulladékvasat gyűj­mű Beruházási Vállalat gaz­dasági vezetésének módszere: fórum keretében értékelik a munkát, a beszélgetések so­rán rámutatva, hogy esetleg milyen javításra, átdolgozás­ra van szükség. Azonban je­lentkezik több vállalatnál az is, hogy nem jelölnek meg konkrét feladatokat a fiata­lok számára. Az FMKT (Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Taná­csa) munkájában 160 fiatal vesz részt, 1979-ben 13 ki­emelkedő pályamunka készült. Az idei évben ápri­lis és június között olyan munkákkal jelentkeztek a fia­talok, amelyek az építkezés további időszakában is hatal­mas segítséget jelenthetnek. Ilyen a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberének, Pe- rényi Ottónak Fázisos áram­lások, vagy Urbán Tibornak a Hűtővízrendszerben korró­ziót okozó mikroorganizmu­sok című munkája. Az ERBE szakembere, Nagy Balázs Hálóprogram készítése a ki­viteli munkák szervezésében címmel nyújtott be pálya­munkát. A 22-es Állami Épí­tőipari Vállalat FMK-csoport- ja tízmillió forint megtakarí­tást jelentő újítást nyújtott be az acélszerkezetek szere­léséhez használható függő- állvány készítésével. Nagy vitát váltott ki a Siófoki KW Fáklya szocialista brigádjá­nak munkája, a nagyelemes padlóburkolat-rendszer kidol­gozása. összességében a fia­tal műszakiak sok javaslat­tal, pályamunkával segítették az üzem- és munkaszervezést az atomerőmű-építkezésen. H. J.—G. K. Yb-ülés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Ta­nács újonnan megválasztott végrehajtó bizottsága kedden délután tartotta meg első ülé­sét. A testület először meg­hallgatta Tormásy Istvánná moziüzem-vezető tájékozta­tóját, a moziüzem tevékeny­ségéről és műsorpolitikájáról. Második napirendi pont­ként a városi tanács költség- vetési üzemének . igazgatója számolt be az üzem tevékeny­ségéről és fejlesztésének le­hetőségeiről. A költségvetési üzem feladata az utóbbi években megnövekedett, mert nemcsak a város építési és kommunális szükségleteit kell kielégíteniük, hanem a vá­ros környéki községek részé­re is végeznek kivitelezési munkákat. Az üzem fő tevé­kenysége a magas- és mély­építés, lakáskarbantartás és -felújítás, de emellett lakás- gazdálkodással, köztisztasági tevékenységgel, fűtés- és me­legvíz-szolgáltatással, vala­mint parképítéssel és -gondo­zással is foglalkoznak. E szer­teágazó tevékenységüket éves feladatterv alapján végzik. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a költ­ségvetési üzem megfelelő szinten látja el a feladatokkal kapcsolatos teendőket és je­lentős építőipari kapacitást biztosít a városi tanácsnak és intézményeinek, valamint a város környéki tanácsoknak. Ezután a vb döntött az 1979. évi költségvetési pénzmarad­ványokkal kapcsolatos elő­irányzat-módosításokról. MAGYARSZÉKI ENDRE IFJÚSÁGI BRIGÁDOK töttek. SZAKMAI, POLITIKAI MUNKA Történetek az életről II. Sipos Ferenc vándorlásai Családfa „Sípos Ferencnek hívnak. 1898. október 2-án születtem Jász- árokszálláson. A párom, Margit 1900-ban született, ö is Jász- árokszálláson. Összeházasodtunk 1921-ben. Tíz gyerekünk szü­letett: 22-ben Margit, 25-ben János és Ferenc, 28-ban Béla, 31-ben László, 32-ben Sándor, 34-ben Lajos, 37-ben Ilona, 41- ben József és 44-ben István. Kettő kicsi korában meghalt, azokat nem számolom. Otven család 30-ban, harminc család 31-ben telepedett Cljiregbe." o Szép ősz volt 1930-ban. Na­pokig csomagoltak. Olyan volt a falu, mint egy megbolyga­tott méhkas, ötven család ké­szült. Különvonatot kaptak, marhavagonokkal. Így is meggondolta mindenki ötször is: mit vigyen magával. A szegényebbek kevéske ágy­neműt, szerszámokat, bútort... meg gyereket, de azt csalá­donként legalább négyet. A gyerekek örülték, sehogy sem értették szüleiket, akik gondterhelten várakoztak az állomáson. Az asszonyok be­húzódtak a sarokba, őrizték a vagyont. A férfiak még- egyszer megnézték, hogy a jószágok rendben vannak-e, az izgalmat fröccsökkel ol­dották. Csak az utolsó pilla­natban kapaszkodtak fel... morogtak a viháncoló gye­rekekre, az asszonytól enni­valót kértek és a kerekek csattogása mély álomba dön­tötte őket. Pesten ébredtek. A dunántúli táj látványa felcsigázta az érdeklődést. Apró halmok, buja erdők mellett csattogott a vonat. Nagykónyiban nem várta őket senki, később jött egy intézőféle ember, egy roska­tag tanyába vezette őket. — Na megérkeztek embe­rek ! — mondta, beült a brics- kába, elhajtott. Megvackoltak az épületben. Vittek be szalmát és álomra hajtották a fejüket. 1930. ok­tóber 5-ét mutatott a naptár. o — Onnan vezetett a kisva­sút Iregszemcsére. A Kon- fert báró takarmányszállító csilléibe pakoltunk be. Akkor itt letelepedtünk, egy nagy is­tállóba, volt jó szalma, aztán onnan osztottak szét bennün­ket a faluba. Volt üres ház. Ez a család ide megy, ez meg amoda. A bárónak nagy la­kása volt Mélykúton, oda sok embert elvitt. — Milyen messze van az ide? — Hát az, idehallgasson, olyan hét-nyolc kilométer. — És Üjiregbe mikor jöt­tek? — Ide Üjiregbe? — gon­dolkodik Sipos Ferenc, a ke­ze megáll, lekotorja kötényé­ből a kukoricaszemeket, újabb csövet vesz a kezébe, folytatja: — Üjiregbe 1931 januárjában jöttünk lakni. Mert addig ezekben a házak­ban cselédek voltak. Valami zsidó bérelte ezt a földet, amíg az a cselédség ki nem vonult, addig mi nem jöhet­tünk ide. Aztán kihozattuk ide magunkat, kaptunk egy szobát, aztán ott voltunk még szét nem szedtük. Mert ezt a házat, amit ide építettem, abból szedegettem ki az anyagot. — Jobb körülmények közé kerültek? — Hát annyiból, hogy nem lettem vándor az országban. — A vezetőiknek, akik in­tézték az utazást, meg a föl­det, volt utána is szerepük? — Itt. hogy mondjam ma­gának: a gazdaság hagyott itt rengeteg takarmányt, meg valami vetőmagfélét, de ez a Szabó Sándor inkább elado­gatta, nekünk nem nagyon, csak keveset adott. Ö aztán tíz évig gazdálkodott itt, a nyolcvan hold földdel, aztán utóbb visszament Árokszál­lásra. Ott vett — azt mond­ják —, egy nagy házat, meg lett neki 33 hold földje. — Ö itt meggazdagodott. — Megerősödött. Negyven­ezer pengő adóssággal kezd­te, tíz év alatt ki kellett ren­deznie. o — Jó napot emberek! — szállt le a bricskájáról az in­„Jól emlékszem a dátumra: 1930. október 5.” téző, megemelte kalapját. A férfinép morgott valamit a bajsza alatt köszönésképpen. — Na, menjünk! — szólt Szabó Sándor. — Nézzük meg a földeket. A pirkadás már a határban érte a csapatot. Megművelt, elvetett, vagy előkészített föl­dek várták őket. Sietős volt a dolguk, zsendült a határ, akinek vetetlen jutott, igye­kezett volna. Egybemérték a birtokot, az árokszállási egyezség alap­ján. Simon Ferenc nyolc hol­dat kapott. Felét kukoricá­ban, felét üresen. A hivatalos papírok után magukra hagyta őket az in­téző, meg a bankember is. — Többi meg a maguk dol­ga ! — búcsúztak el. Körbejárták, ki tudja már hányadszor a birtokot. ízlel­gették a tulajdont. — János! — szólt a szom­szédjához Sipos — neked nyolc hold búza jutott, cse­réljünk. — Felét neked adom. Két hold kukoricát adj érte, meg két holdat a szántódból, abba krumplit vetek — válaszolta a szomszéd. Délutánra min­denkinek jutott búza is kuko­rica is. O — Elmegyek az iregi vásár­ba — mondta Sipos Ferenc a feleségének. Az nem szólt semmit, ha az ember menni akar, menjen. — Veszek egy lovat — erre már az asszony is figyelt. — Miből? — A nyolcvan pengőből! — Azt anyám nem arra adta! — Adta, amire adta. Ne­künk ló kell! Nem leszek én senkinek sem a keze-lába. Egy napi igáért, majd a nyá­ron dolgoznom kell egy hetet is. Aztán az én búzám nem lesz learatva, mert a gazda aratásba kéri vissza a mun­kát. Meg aztán: akinek lova van, építőanyagot is többet visz. Tegnap reggelre valaki elvitte a fájintos tégláimat az istállótól. — Adót, meg törlesztést is kéne fizetni — mondta Mar­git csendesen. — Hetven pengőt. De azt majd a termésből, az írás is úgy szól. Ha meg nem tu­dunk fizetni, majd lesz va­lahogy. De ló kell! — Hogyan sikerült az első év, Feri bácsi? — Rossz idők jártak. Ak­kor ment le a búza ára. Het­ven pengő volt kitűzve erre a nyolc holdra, de abban az esztendőben még az adóját sem tudtam kifizetni. — Melyik év volt az? — 1931. Gondolkodtam ám azon sokat: Hej! jobb lett volna ám otthon maradni. Eladósodtunk, aztán baj lesz. De hát aztán annyira törtük magunkat, ha már idejöttünk küzdjünk, aztán majd lesz valahogy — mondja az öreg a konyha közepén, a kissám- lin ülve. „Loptam. A magamét...” — Tehát az első évben még az adót sem tudta kifizetni? — Semmit sem. Jöttek fog­lalni. Jöttek ám, lefoglalták sokszor még ami termésem volt, mindenemet. De hát én is okos voltam. Én meg el­loptam. A magamét... — folytatjuk — HAZAFI JÓZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom