Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1. NtPÜJSÄG 3 Választási gyűlés Pakson Egy1 nappal az angyalíoldi választási nagygyűlést köve­tően került sor a megye 9. számú országgyűlési válasz­tási kerületében a paksi és a Paks környéki települések választópolgárainak választá­si gyűlésére a munkásműve­lődési központ zsúfolásig megtelt színháztermében. Akiknek nem jutott hely oda­bent, azok kint a földszinti és emeleti előtérben hallgat­ták végig az eseményt. A gyűlést megelőzően a műve­lődési központ fúvószeneka­ra adott térzenét, majd a tanácstagi és képviselővá­lasztási előkészületeket záró tanácskozást — mely a „Nép­pel a népért!” jelmondatot választotta mottójául — egy Váci Mihály vers és a Himnusz elhangzását köve­tően Rigóczky István, az MSZMP városi bizottságának első titkára nyitotta meg. A Választási gyűlés elnöke, tisztének megfelelően köszön­tötte a megjelenteket, to­vábbá az elnökségben helyet foglaló párt-, állami, gazda­sági és társadalmi vezetőket, akik ugyanúgy, mint a néző­téren ülők, Paks és a város­K. Papp József előadói be­szédét mondja Kötelesség és igény A bevezető szavak elhang­zása után lépett mikrofon­hoz K. Papp József, az MSZMP megyei bizottságá­nak első titkára, a kerület országgyűlési képviselő - jelöltje, aki beszédének ele­jén a teremben ülők nagy tetszésére elmondotta, hogy előadóként hálátlan szerep­nek néz elébe ezen a válasz­tási gyűlésen, mivel a párt első titkárának, Angyalföld képviselőjének, Kádár János­nak nagyszerű beszédét a te­levízió közvetítésében az egész ország népe végighall­gatta. Ezután — mint -ezt a 9. számú körzet képviselő- jelöltje mondotta —. nehéz újdonsággal előállni. A ké­sőbbiek folyamán azonban azt bizonyította az előadói beszéd, hogy helyi sajátossá­gainkról, Tolna megyei dol­gainkról szólva mégiscsak van, igen sok olyan örömünk, gondunk, jelen és jövőre szóló tennivalónk, amiről június 8-a, a tanácstagi és ország- gyűlési képviselő-választások előtt beszélni nemcsak köte­lesség, hanem állampolgári igény is. K. Papp József röviden méltatta pártunk nyílt poli­tikájának jelentőségét, majd pedig arról szólt, hogy né­pünk történetében nem volt még ahhoz hasonló hordere­jű társadalmi fejlődésre pél­da, mint ami 35 évvel ez­előtt, 1945-tel kezdődött ha­zánkban. Ez idő alatt a nem­zeti jövedelem közel ötszörö­sére, az ipari termelés nyolc­szorosára, a mezőgazdasági termelés mintegy kétszeresé­re, a lakosság fogyasz­tása pedig háromszosára növekedett. Csak 1980 óta megkétszereződött a lakos­ság reáljövedelme és öt­millió ember, az ország la­kosságának fele költözött új lakásba. Magas fokra emel­kedett ezzel egyidőben a háztartások gépesítettsége, a televízió, rádió gyakorlatilag majd minden családnál meg- tás költségeire, az egészség- ügyi ellátásra, oktatásra és közművelődésre fordítható összegek. Beszél ezután az előadó falvaink megváltozott képé­ről, arról, hogy új paraszti életforma született, melynek eredményeként a parasztság munka- és életkörülményei mind közelebb kerülnek az ipari munkások munka- és életkörülményeihez. Társa­dalmi fejlődésünknek, szo­cialista céljaink megvalósítá­sának nélkülözhetetlen erő­forrása volt és marad is ■+■ hangoztatta —, hogy hazánk dolgozó osztályai, rétegei, párttagok és pártonkívüliek, materialisták és hívők ma nemzeti egységbe tömörülve, egyetértésben dolgoznak a közös célokért. K. Papp József, a felsza­badulás óta folytatott kül­politikáról és a jelen külpo­litikai helyzetéről szólva mondotta el, hogy a mun­kás—paraszt állam külpoliti­kája születése óta arra irá­nyul, hogy kedvező belső fel­tételeket teremtsen építő­munkánkhoz, hatékonyan se­gítse a szocialista világrend- szer küzdelmét, a társadal­mi haladást, a béke erőinek összefogását, a békés egymás mellett élés elvének gyakor­lati érvényesülését. Adtunk és kaptunk Ezután arról beszélt, hogy Tolna megye dolgozói mi módon és milyen eredmé­nyekkel járultak hozzá a szo­cialista társadalom építésé­nek eddigi sikereihez, mi­közben átformálták az ország egyik legkisebb megyéjének gazdasági arculatát. Már ré­gen nem vagyunk csak me­zőgazdasági megye, s a kor­szerű, szocialista mezőgazda­ság által előállított termelési érték — viszonyítva a fel- szabadulás előttihez — meg­duplázódott. A megye ipar­szegénysége is a múlté. Üze­mek egész sora jött létre, nyolcszorosára nőtt az ipar termelési értéke. A gyors gazdasági fejlődés velejárójaként emelkedett lakosságunk életszínvonala, javultak az életkörülmények. Településeink fejlődése dina­mikussá vált, Szekszárd mellett — mely igazi város­sá a felszabadulás után fej­lődött — a városok sorába lépett Dombóvár, majd Bony- hád és Paks. A lakásépítés eredményeként több mint 10 ezerrel növekedett a lakás- állomány. Pihenő- és üdülő­telepek, termálfürdők, a vá­rosok arra alkalmas termé­szeti környezetében kialakí­tott parkerdők mutatják az életkörülmények országos át­laghoz való felsorakozását, némely területen az országos átlag túlszárnyalását. Tennivalóink Az előadói beszéd ezután soros tárgya az ország és megye lakossága által egy­aránt nagy érdeklődéssel kí­sért meghatározó esemény, az MSZMP XII. kongresszu­sa volt, s elsősorban azért, mert az alkalomból kötelező számvetés belpolitikai éle­tünk kiegyensúlyozottságáról, a munkáshatalom, a nemzeti egység szilárdságáról, továb­bá arról szólhatott, hogy pár­tunk betölti vezető szerepét, élvezi a dolgozó nép bizal­mát és cselekvő támogatását. Beszélt a választási gyűlés szónoka arról is, hogy a XII. pártkongresszus célkitűzései a fejlődésnek milyen lehető­ségeit biztosítják megyénk számára. Bár nem először, mégis nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlévők, hogy mit jelent népgazdaságunk­nak, ezen belül a megyének a két kiemelt beruházás, a húskombinát és az atomerő­mű építése, majd belépése, s mik azok a feladatok, me­lyekre mezőgazdaságunk az iparszerű termelés mind na­gyobb térhódításával képessé vált és képessé válhat. Mint mondotta, rajtunk a sor, fontos, hogy szoros egy­ségben cselekedjünk, bárhol is dolgozunk. Céljaink elérésének legfon­tosabb feltétele a jól, a gon­dosan végzett munka. Azt kéri mindenkitől választási felhívásában a Hazafias Nép­front: „Legyen a jó munka minden dolgozó ember élte­tő eleme, a mai és holnapi boldogulásunk forrása!” Erre szavazunk június 8-án, megerősítve szocialista nem­zeti egységünket, a közös cselekvés politikáját, felha­talmazva a képviselőket és tanácstagokat, hogy ennek jegyében munkálkodjanak — mondotta végül K. Papp Jó­zsef. A lelkes hangulatú vá­lasztási gyűlés az Internacio- náléval ért véget. Telt ház a színházteremben... Régi idők parlamentje (IQ.) Képviselők teherautókon A Himnusz eléneklésével kezdődött az ideiglenes nem­zetgyűlés ülése 1945. szep­tember 5-én. A napló szerint Zsedényi Béla házelnök dél­előtt 10 óra 21 perckor nyi­totta meg a tanácskozást: — A magyar nemzetgyűlés egyeteme és tagjai meghatott szívvel mondanak köszönetét a szovjet haderő, a diadalmas Vörös Hadsereg győzelmes és hősi harcáért, amellyel or­szágunkat az idegen zsarnok­ság és magyar bérenceik rém­uralma alól felszabadította. E hadsereg áldozatos, hősi és győzelmes harcának köszön­jük a vérrel kivívott nagysze­rű ajándékot, hogy a ma­gyar nemzet legnagyobb tör­ténelmi tragédiája után né­hány hónappal itt ülhetünk, és a múlt tanulságaiból oku­ló, a jövő roppant feladatait átérző nemzetgyűlés zavarta­lanul kezdheti meg korszak- alkotó munkáját... A parlament épülete — sze­rencsére — nem pusztult el a felszabadításért folyó har­cok során, de azért súlyos ká­rok érték. Több, mint 250 ta­lálat, köztük 20, súlyosnak minősített belövés rongálta a falakat, s csaknem ugyan­annyi okozott a tetőszerkeze­ten komoly sérüléseket. A fel­sőházi terem mennyezetét bomba ütötte át. A helyreál­lítást, bár már 1945 tavaszán megkezdték, csak 1951-ben fejezték be. Az új Magyarország első törvényhozói budapesti ülés­szakukon folytatták azt a munkát, amelyet az ideigle­nes fővárosban, Debrecenben 1944. december 21-én el­kezdtek. Akkor alakult meg az ottani református oratóri­um nagytermében — az 1848- as országgyűlés is ülésezett ott — a testület. Rendkívüli körülmények között, rendkí­vüli feladattal: új államot teremteni a megkínzott, meg­csúfolt, szégyenbe és nyo­morba döntött népnek. Még hadműveleti terület volt az ország felszabadított része is, területének nagyobb részén pedig a hitlerista meg­szállók és nyilas cinkosaik ga­rázdálkodtak, amikor a szov­jet katonai hatóságok lehető­vé tették a magyar politikai élet újjáteremtését. Meg­alakult az ideiglenes nemzet- gyűlés előkészítő bizottsága, amelyben a többiek között olyan különböző életsorsú és politikai meggyőződésű fér­fiak kaptak helyet, mint Dál- noki Miklós Béla horthysta Vezérezredes — ő lett az első demokratikus kormány feje —, Révész Imre református püspök, Erdei Ferenc, a bal­oldali népi politikus, s a ne­gyedszázadon át üldözött kommunisták. Az egykorú feljegyzések szerint a kommunisták így érveltek a nemzetgyűlés mi­előbbi összehívása mellett: — Higgyék el nekünk az Urak, hogy ha egyszer nem a régi sablonokat, hanem a vég­veszélyben forgó hazát és nemzetet látjuk magunk előtt, sok mindent meg tu­dunk csinálni, amiről azelőtt még csak nem is álmodtunk. Mi ebből már kemény, hosz- szú iskolát jártunk ki, és egé­szen biztosan hisszük, hogy ha nem a formákra, hanem a lényegre, nem a múltra, ha­nem a jelenre és a jövőre, nem a mellékszempontokra, hanem magára az ügyre né­zünk, a dolog menni fog... A sablonokkal valóban sza­kítottak. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága, jóllehet, csapatai éppen támadásra ké­szültek, s minden járműre szükség volt, tizenkilenc te­hergépkocsit bocsátott az elő­készítő bizottság rendelkezé­sére. Azon indultak a válasz­tások szervezői, összesen hu­szonnégyen az ország már felszabadított városaiba, köz­ségeibe. Bizony, néha furcsa párosok helyezkedtek el az előkészítő bizottság képvise­letében a teherautókon. így például a kommunista dr. Molnár Erik, aki „előkelő he­lyen” szerepelt a magyar ki­rályi csendőrség fekete köny­vében, Faraghó Gábor tábor­nokkal, a magyar királyi csendőrség utolsó főfelügyelő­jével indult útnak Kecske­métre. Másoknak kelleme­sebb útitársak jutottak. Ré­vai József dr. Erdei Ferenccel együtt kelt útra Cegléd, Kis­kunfélegyháza, Nagykőrös, Kiskőrös és Kiskunhalas irá­nyába. A kiküldöttek, minde­nütt a helyi néphatalom szer­veit, a nemzeti bizottságokat keresték fel — ahol nem volt, megalakították — s aztán a nemzeti bizottság választotta meg a képviselőket, akik ■mindjárt felültek a teher­autóra és mentek Debrecen­be. Az Arany Bikában gyüle­keztek a képviselők. Napi há­romszori étkezést a Vörös Hadsereg hadtápszolgjálata biztosított számukra. S de­cember 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásá­nak kitűzött napján 230-an indultak útnak nemzeti színű zászlók alatt, a Rossuth- nótát és más 48-tas dalokat énekelve az oratórium . felé. Az első ülésen megválasztot­ták a tisztségviselőket, elfo­gadták a nemzethez intézett szózatot, amelyben bejelen­tették a szakítást, a hitleris­ta Németországgal felhívták a népet, hogy a fegyvereket fordítsa a német elnyomók és a Szálasi-banda ellen, támo­gassa a felszabadító Vörös Hadsereget, s egyben beje­lentették, hogy teljesül a magyar parasztság évszáza­dos vágya: „földhöz juttatunk sok százezer föld nélküli sze­gényparasztot, hogy gyarapít- suk a magyar nemzeti erőt”. A Debrecenben tartott ülé­sen megalakított ideiglenes nemzeti kormány kiadta és végrehajtotta a földreform- törvényt, fegyverszünetet kö­tött a Szovjetunióval és ha,- dat üzent Németországnak. Ezeket a rendeleteket a bu­dapesti ülésszak törvényerő­re emelte. Ezen már nemcsak a decemberben megválasztott képviselők vettek részt, ha­nem ott ültek a padsorokban Budapest és a Dunántúl kül­döttei is, akiket lakóhelyük felszabadulása után nyilvános gyűléseken választottak meg erre a tisztségre. A fővárosban például két nappal hazánk teljes felsza­badulása előtt a Sportcsar­nokban többezer ember vá­lasztotta meg 108 küldöttjét az új törvényhozásba. Az emel­vény felett Petőfi arcképe ra­gyogott, alatta a felírás a nagy költő szavaival: „Félre, kislelkűek, akik mostan is még kételkedni tudtok a jö­vő felett”. A budapesti kép­viselőket a már működő ko­alíciós pártok jelölték, de mellettük helyet kapott né­hány párton kívüli kiválóság, így a Horthy-rendszer elől Amerikába emigrált Bartók Béla, a még ugyancsak emig­rációban, Párizsban élő Bö- löni György, a londoni szám­űzetésből hazakészülő Ká­rolyi Mihály és a Budapesten tartózkodó Szentgyörgyi Al­bert Nobel-díjas nagy tudós. A hat napig tartó budapesti ülésszak a különböző rende­letek törvényerőre emelése után megalkotta az új válasz­tójogi törvényt. Általános, titkos és egyenlő választójo­got biztosított minden 20. év­nél idősebb magyar állam­polgárnak. Azok a fiatalok, akik fegyveresen harcoltak a fasiszták ellen, részt vettek az ellenállási mozgalomban, már 18. életévük betöltése után az urnákhoz járulhattak. Az el­ső, szabad demokratikus or­szággyűlési választásokat rendkívül rövid határidővel, november negyedikére tűzték ki. PÁSZTOR IMRE (Folytatjuk) Rommá lőtt kupola — az Országház 1945 januárjában környék lakosságának kép­viseletében jöttek a 9. szá­mú választási kerület ezen hétköznapi dolgainkról szól­va is ünnepi eseményére. található. Nagymértékben nőttek a nyugdíjra, családi pótlékra, a társadalombiztosí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom