Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
1980. június 15. tfÉPÜJSÁd 11 Az ország lakosságának mintegy 10 százaléka havonta egyszer vagy többször, további nyolc százaléka ennél kevesebbszer, de évente legalább egyszer jegyet vált Thá- llia hajlékaiba. Ez derül ki a Magyar Színházi Intézet reprezentatív felméréséből, amely a fővárosra és az áldandó társulattal rendelkező tíz vidéki városra, valamint Egerre és Székesfehérvárra terjedt ki. (Kár, hogy Szekszárdra nem terjedt kii a vizsgálat.) A szociológusok ezer feLnőttől kértek választ kérdéseikre, s az összesítés arról vall, hogy a leglelkesebb színházba járók a fiatalok. Minden száz 15—29 éves közül húsz havonta, vagy többször, nyolc pedig ritkábba n megy színházba. A második helyen a középkorúak vannak, míg az 50 éven felüliek közül csak minden ötödik mozdul ki hazulról gyakrabban és minden hatodik ritkábban egy-egy jó dráma, netán operett kedvéért. A nézőtereken gyakorlatilag fele-fele arányban ülnek házaspárok, illetve egyedülállók, feltű tő viszont az elváltak távolmaradása. Míg száz havonta színház, ba járó közül 54 házas, 28 pedig nőtlen, hajadon ; elvált csak öt. Néhány korábbi, hasonló vizsgálattal összhangban ismét bebizonyosodott, hogy szoros kapcsolat van a színházba járás és az iskölázotfcság, a műveltség között, ám a középiskolát végzettek a diplomásoknál jobban érdeklődnek a színházművészet iránt! A különbség az előbbiek javára nem kevesebb, mint 10 százalék. Az általános iskolát kijártak a színházat évente egyszer-háramszor félkeresők között találhatók nagyobb számban. Nem, vagy nem elsősorban az anyagiakon múlik, ki milyen viszonyban van a művészetek eme ágával — így vélekedtek a múlt év tavaszán a megkérdezettek. A színházba járók harmada a 3000—4300 forintot keresők közé tartozott, majd a sorban a 43000—5600 és a 2000—3000 forintos keresetűek következtek. Minden száz 5600 forintnál nagyobb jövedelmű közül viszont csupán 19 jár havonta, 12 évente háromszor és 9 évente legalább egyszer színházba. Aki a színpadi játékot szereti, a felmérés szerint a könyvnek is a barátja, egy- egy jó filmet is megnéz, s többnyire elolvassa a kritikákat is. Nem feltétlenül kapcsolja viszont be a televízióját, vagy a rádióját színházi közvetítésikor. Mindez a többi között azt a következtetést sugallja, hogy a színház, programján túl azért is vonzó, mert „othonról kimozdulhat az ember” mert oda „fel lehet öltözni”, mert ott társaság Van, mert a színházi estének van valami semmi mással nem pótolható hangulata... Egy szép színházi estére emlékezni lehet. Orczy Lörincet elfeledték, csak az irodalomtörténet tartja számon. Versei a mai olvasónak gyakran döcögősek, oktatgatók, okoskodók. De azért akadnak ma is élményt sugárzó sorai! S különben úgy volt ő nagy (mert hogy az volt, a kortársai tanúsítják, élükön Kazinczy- val), hogy alakja, személye, érdeklődése, gondolkodása serkentette emberek sorát, lenyomata bennük maradt. De most nem értékelni kívánjuk, csak felidézni őt, s ebhez először Kazinczyt hívjuk segítségül, aki egyebek között így jellemezte: „Eleven, szikrázó szemei a leg- fethérebb homlok alatt boldog megelégedéssel mosolyogtak; arcát az egészség piros színe fogta el, s bajú- szos ajkain a sváda ült”. KATONA ÉS KÖLTŐ Kazinczy először Sátoraljaújhelyen, 1779-ben látta Orczyt, aki miután tábornokként leszerelt, 1764-től Abaúj megye főispáni helytartója, majd főispánja lett 64 évesen. Ennek az életkornak a felét katonáskodással töltötte, .mert ifjan ő is Mária Terézia védelmére kelt, amikor az országgyűlés a „vitám et sangu,inem”-et kiáltva fölajánlotta a segítséget. S e hosszú szolgálat alatt saját költségén huszárezredet állított ki, harcokban, csatákban, bravúrokon vitézkedett — egyebek között ő is ott volt Hadik Andrásnak Berlint 24 órára megszálló, s megsarcoló huszárjai közt. De az irodalom mindvégig a tarsolyában volt, hiszen még előbb, ifjan erre készülődött közös tanulmányokban Barcsa yval, aki a királynő tastA gótikus kápolna őrének szerepét osztotta meg a költészettel. „Két barátnak hosszú úton való vándorlása” című versében emlékezett közös olvasmányaikra, beszélgetésükre Orczy. KAZINCZY LÁTOGATÓBAN t Kazinczy több helyen is megörökítette a kor irodaiimának kistermetű, bölcs telked ő, s életvidám öregjét, egyben az irodaiam mecénását. 1783-ban látogatta meg először falusi otthonában, Tarnaörsön. Kora reggel ért oda egy nyárvégi napon. A kertben várta meg, míg felébred Orczy Lőrinc. Aztán: „Mente nélkül... üle szobájában, mert a nap igen meleg volt. Elővevő verseit kéziratban, s amiket Barcsay Ábrahám íra hozzá s más barátihoz, s a franciákat, kiknek poétáikat minden más nemzetbelieknél inkább kedveié. Midőn bele unának az olvasásba, a hajdan férfiait és dolgait emlegeté”, s ezek sorában „nagyatyámat Bossá- nyit, egykori lovagló pajtását. Ebédnél és vaosoránál mémán üle”. Majd pedig: „Szó nélkül inte asztal után, hogy követném, s éjfélig ismét ketten imaradánk, s ismét olvasgatva”. Tarnaörsön történt ez, ahol Orczy Lőrinc a nyarat töltötte többnyire (mert Pesten a mai Petőfi és Párizsi utcák találkozása táján is volt házuk.) A század derekán lett az övék Tarnaörs (előttük a Nyáriaké volt), s az idő tájt építettek barokk kastélyt ott. A tarnaörsi földszintes Orczy-kastély ma már az enyészeté, de romjaiban is sejteni engedi nagyszerűségét. LATOGATÖK ÉS LEVELEZŐK Orczy nemigen örökített meg helyszíneket. így csak elképzelni tudjuk őt a remek oszlopsor mögött vagy az udvaron átmenőben. S inkább láttatni engedi a tájat, ami még ma is beköszön a falakon (jóllehet a megnőtt falu A tv-színház nem ugyanaz Szociológusok felmérése a színházba járók szokásairól körülvette őket). Tegyünk csak próbát — mai írásmóddal felidézve szavait: „ím a tavasz eljött: kikerics virágzik / Szántók nótájukat vígan fütyörésziik, / Pacsirták' magasról a napot köszöntik, / Darvak is elhagyott táncukat már kezdik”. Ezt látni lehet, ez meg van festve! Vagy: „Öh kedves pusztaság! / Csendes magányosság / Oh mely igen szeretlek,..” Ez is átérezhető! Nem egyedül Kazinczy járt „irodalmi udvarában” a kortársak közül. Bacsányi János, a költő, nevelőként tartózkodott ott, azt írja róla: „Nekem atyám helyett édes atyám vala”. S a látogatókon kívül a kapott s írt levelek hosszú sora! így lett egy ország irodalmában jelentős a tarnaörsi kastély (a pesti ház mellett). Amikor Pesten 71 évesen meghalt 1789. július 28-án, Tarnaörsre vitték tetemét, ott -temették el. A falutól nem messze egy kis kápolna emelkedik a kriptát rejtő dombon. A kriptaajtón cíA címerek a kriptán mer. Felirat nincs. Ha lenne, akikor talán az, amit Kazinczy lapja, a Orpheus írt a nekrológjában: „Nem tagadta meg ettől a Szerencse semmi adományját”. N. F. A kastély egykor pompás árkádos udvara A felmérés fontos része volt természetesen a színdarabok, a különböző műfajú játékok iránti érdeklődés vizsgálata. Tekintettel a színházak egymástól eltérő műsor- kínálatára, a kutatók „kerülő úton” próbáltak kérdéseikre választ kapni: a megkérdezettek életénék legnagyobb színházi élményét tudakolták. A vezető beosztásúak és az értelmiségiek többsége számára ilyen élményt a klasszikus prózai darabok és a modem külföldi színművek nyújtottak. Az egyéb szellemi dolgozók és az alsóbb szintű vezetőik válaszaiban már gyakran előfordult az operett, amely a fizikai dolgozók, s különösen a betanított és segédmunkások körében szinte egyeduralkodó. Az operett a legnépszerűbb a háztartásbelieknél és a nyugdíjasaknál is — kiegészítve a klasszikus prózai darabokkal. Az opera elsősorban a szakmunkásoknak, a szellemi; dolgozóknak, sok háztartásbelinek és alsóbb szintű vezetőnek jelent nagy élményt. A korábbi vizsgálatok is említést tettek arról, hogy leomlóban vannak a műfajok közötti érdeklődésbéli határok, s ez a ten- déncia az utóbbi négy-öit évben tovább erősödött. Ez körülbelül azt jelenti, hogy aki szabad szombatján kiimosakszik a ház körűit munkából az operett kedvéért, rendszerint megteszi ezt egy másik alkalommal a klaszikus vígjátékért, s legközelebb talán egy Illyés-, egy Sütő-drámáért is. DEREGÁN GÁBOR Lucas Cranach fametszete a Szépművészeti Múzeum rer évszázada” című grafikai kiállításán. ,Düwmgmm m '»pwi MR ■ MŰVÉSZET Régészeti kincsek lopása és világkereskedelme A régészeti leletek, műkincsek lopása az ókorig vezethető vissza. Minden ókori civilizációnak szembe kellett néznie a sírrablókkal. Ez a fogalom az ókori Egyiptomban is igen ismert volt, de az antik Görögország „tom- barochai” — is és az ókori Róma „tombaroi” —, valamint a latin-amerikai kontinens „huaqueros” társasága egyaránt kiművelte magát a régészeti kincsek felkutatásában, lopásában és értékesítésében. Ősi mesterség ez, amely sajnos napjainkban is virágzik. Egyébként Cicero írja, hogy i. e. 70 táján Ver- res szicíliai prokonzul saját maga szervezett meg egy sírrabló századot, amelynek „katonái” gyarapították magángyűjteményét. Franciaországban 1973-ban 3500 értékes képet loptak el templomokból és múzeumokból. Olaszországban 1975-ben 12 000 műkincs és régészeti lelet után nyomozott a rendőrség. UNESCO-adatok szerint 1945-től napjainkig a rendőri szervek a világon összesen 81 929 db műkincset találtak meg nyomozásuk során. Ezek között 41 592 régészeti tárgy is volt. A műkincsrablók, a sírtolvajok és régészeti feketekereskedők talán Olaszországban dolgoznak a legfejlettebb technikával. Repülőgépes felderítéseket is végeznek és az etruszk sírok rablói rendszerint megfúrják felülről a sírt, majd a furaton periszkópot dugnak le. így pillantanak le a sírba, érdemes-e behatolni, nem előzték-e meg őket a kollégák? Olaszországban becslések szerint a régészeti ásatások 30 százaléka „fekete munka”, tehát saját zsebre és haszonra történik. A latin-amerikai kontinensen a spanyol hódítók garázdálkodása óta szinte egyfolytában zajlik a régészeti leletek lopása. Sajnos a szobrok, építészeti emlékek jelentős része a szabadban, dzsungelek mélyén, magas hegyekben, tehát olyan helyeken van szétszórva, amelyeket központilag nagyon nehéz ellenőrizni. A párizsi, genfi, New York-i feketepiacokon időnként feltűnnek a Mexikóból, Chiléből kicsempészett lopott régészeti tárgyak. Peruban a sírrablók újabban ugyanolyan fejlett technikával és kutatóeszközökkel dolgoznak, mint olasz kollégáik. Igen élénk a feketeásatás és feketekereskedelem Costa Rica területén. Itt kb. 5000 ember részesedik közvetlenül, vagy közvetve a lopott és értékesített leletekből. Közép-Amerikában egyébként a maya kultúrterület most az egyik fő „gyűjtési” front. Szobrokat, komplett sztéléket lopnak a dzsungelövezetekből. Az egyik felvevőpiac Párizsban van. Az Egyesült Államok sem marad ki természetesen nemcsak az üzletből, de a lopásokból sem. Ennek az országnak nincs olyan nagy történelmi múltja, mint Olaszországnak, vagy Görögországnak, a régi indián civilizációk emlékei (pueblo és na- vajo különösen) ezért jó áron kelnek el a feketepiacokon. »"íi Vénusz és Ámor
