Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
1980. május 1. ' IvEPÜJSÄG 3 MarkuUa és a rokonok Ha valaki Markuliánál egy évnél tovább megmarad* az EMBER. Egyszer megüzente: ne kerüljek a szeme elé. Régi riportalany mondott köszönetét Markulia Józsefnek az újság segítségével. A fiatal művezető, Dévai Lajos neki köszönheti, hogy megmaradt az erőműnél és művezető vált belőle, Markulia szavaival, ember. Akkor "még, a brigád fénykorában azt mondta Dévai: Olyan „ereje” van a brigádvezetőnek, hogy úgy mennek utána a többiek, mint gazda után a kuvasz. Ezen „kapta fel a vizet” Markulia. Az ő embereit senki se merje kuvaszhoz -hasonlítani... A szeme elé kerültem, igaz, az említett eset után jó egy évvel. Bátorság ez is, nem? „Szigorú vagyok? Annyit dolgozom, mint a többiek!” „A múlt évben százezer forintot vittem haza” Félre a tréfával. Csak az az ember lehet kényes mindenre, aki becsülettel elvégzi a munkáját. Markulia és a rokonai elsőrendű munkások, kényes emberek. Jelen pillanatban a főépület betonrengetegében kisá- kodnak a 6—8 tonnás zsilip- ajtókkal. Szállítási eszközük a görgő, a pajszer és a két karukban lévő erő. Itt nincsenek daruk, targoncák, emelőszerkezetek. Csak Mar- kuliék vannak. Mester Sándor „sajtómindenessel” próbálkozunk. A brigádvezető egy pillanatra leállítja a félig helyére dúcolt, emelt, verejtékkel öntözött ajtó „noszogatását”, Kilép a reflektor fényéből (filmrendező sem állíthatná be jobban a jelenetet), elénk áll, nyújtja a kezét és bejelenti: nem ér rá, keressünk alkalmas időpontot. Az ajtó nem vár, mi ráérünk. Mester Sándor nem hagyná annyiban a dolgot, de a „ne kerüljön a szemem elé” emléke még él, egy héttel későbbi időpontban egyeztünk ki. Markulai József Zalában született. Az ötvenes évek szelei őt is az építőiparba sodorták. Hegesztő lett, később brigádvezető. A brigáddal együtt helyezkedett el a 22-es Állami Építőipari Vállalathoz, 14 évvel ezelőtt. Legutóbb a székesfehérvári könnyűfémmű építésén dolgozott, onnét jöttek az atomhoz. Többször akart letelepedni, először Siófokon, később mégis Székesfehérváron vett telket, brigádtársával és a rokonával, Ribarics Istvánnal közösen építkezett. * Tanulva az előbbi esetből, egy irodában ülünk le beszélgetni. Az ajtóktól mesz- sze. mert máskülönben a szeme mindig a többieken járna. Jól áll-e az a pár tonna a másfél méteres betonfalban... Az igaz; ezt a munkát bárki tudja, sőt, mások is „gyötrődnek” a súlyokkal, de Markuliáék munkája mégis más, több! — Négy napig otthon volt Székesfehérváron... Kipihente magát? — A paksi munkához képest pihenten jöttem visz- sza. A ház körül dolgozgattam, cementet hajkurász- tam, van egy Wartburgom, azt javítottuk meg a fiammal. — Építkezik? — Én már befejeztem. A gyerekek döntöttek úgy; dupla telkünk van/ oda épít a két fiam. — Szigorú ember hírében áll, a gyerekeivel is keményen bánt? — Mindent megkaptak, de nem többet, mint amennyi kell. Felnőtt emberek, de még mindig én vagyok a családfő, szótfogadnak. — Jellemezné a gyerekeket? — Az idősebb apja fia, estin érettségizett, most jelentkezett a jogtudományi egyetemre, a szakmája autószerelő. A fiatalabb fiú elvégzi a munkáját, de... nem igyekszik többet adni, mint amit kell. — Gondolom, az utolsó nap már a készülődéssel telik. Milyen érzés visszajönni Paksra? — A feleségem bepaköl. Sajnos, ötvenéves létemre kiderült; cukros vagyok. Diétázni kell, így a feleségem nagyobb gonddal csomagolja a tíz napra az élelmet. Nem jó érzés visszajönni. Régen, még fiatal ko-i romban laktam munkásszál-I láson. Idős fejjel ez mári nem ízlik. I — Mi az első teendője ittj Pakson? — Az érkezés után a bungalóban jövünk össze. Mindenki elmondja, mi történt otthon. Utána bemegyek Czetli Imre művezetőhöz, megbeszélni a feladatot. Azt mondja Markulia József: „Beütött a brigádnak a 10 -f- 4-es munkarend”. A több mint tíz évet együtt töltött csapatból 9-en felmondtak és visszaköltöztek Zalába. Maradtak hatan: Markulia József brigádvezető, Ribarics István, Markulia András, a brigádvezető öcs- cse, Markulia István unoka- testvér, Hartmann Csaba és Markulia József, a brigádvezető öccsének a fia. Az ember azt hinné; a brigád pánikszerűen toboroz embereket... — Nehezen veszek be a brigádba új embert. Sokan úgy jönnek Paksra; itt milliókat lehet keresni, kevés munkával. Volt olyan rokon is, aki jelentkezett, de a többiek ismerték, azt mondták, ne vegyük fel. Rokonság ide, rokonság oda; nem vált be — mondja Markulia. — Szíveseben dolgozom katonákkal. — Nem félnek a brigád-i tói? — Tudják, hova küldték őket. Ügy viselkednek, jól dolgoznak, mi becsüljük a fiúkat. Múltkor küldtek segítségnek egy brigádot. Nem katonákat. Egy hét után elküldtem őket, nem lehet egy nap kétszer kávézni... Markulia brigádjában aki egy évnél tovább marad: EMBER. Markuliáék most megkapták a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A kohó- és gépipar kiváló szövetkezete Tegnap ünnepi gyűlést tartottak a'tolnai GÉM-ben. Biber László, a szövetkezet elnöke számolt be az elmúlt évi eredményekről. Többek között elmondta, hogy 1979-ben az alaptevékenységből 138 millió 125 ezer forint volt a szövetkezet árbevétele, ez a tervezettnél három százalékkal tatib, a bázishoz képest pedig hatszázalékos emelkedést jelent. Létszámcsökkenés mellett, a termelékenység javításával 20,1 millió forint nyereséget produkált a szövetkezet. A délelőtti órákban^ a munkahelyi tanácskozások javaslatai alapján, a legjobb dolgozóknak 115 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki, délután az ünnepi gyűlés keretében pedig Fábi Andor, az OKISZ főosztályvezetője átadta a szövetkezeti kollektívának a Kohó- és Gépipar Kiváló Sző. vetkezete kitüntetést. A KOM Kiváló Dolgozója kitüntetést ketten vették át: Farkas Ottó és Blumsein Ferenc; az Ipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést húsz dolgozó kapta meg. Tizennégyen ekkor vették át a 15 éves, tízen a 20 éves, hárman pedig a 25 éves törzsgárdajelvényt. A Zalka Máté szocialista brigád a Szövetkezet Kiváló Brigádja lett, hét brigád arany-, hat ezüst-, kettő pedig bronzérmet kapott. Kiváló lett a Szekszárdi Állami Gazdaság JB&f- * .'•y y Az ünnepség alatt is dolgoztak a szántóföldeken. Képünk a kajmádi kerületben készült, ahol Smidt János traktoros a kukoricát vetette. Tegnap délután Szekszár- don, a Babits. Mihály Megyei Művelődési Központban ünnepséget tartottak a Szekszárdi Állami Gazdaság és Bor- kombinát ezerötszáz dolgozójának képviselői és a meghívott vendégek abból az alkalomból, hogy múlt évi termelési eredményeik alapján elnyerték a Kiváló Vállalat címet. Az ünnepségen részt vett Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, dr. Gy.ugyi János, a megyei pártbizottság titkára és dr. Kálmán Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese is. A gazdálkodásról Bállá Antal igazgató adott rövid tájékoztatást. A gazdaság először 1964-ben volt élüzem, azóta voltak kevésbé sikeres esztendők. Az utóbbi évek fejlődése jelentős eredményeket hozott. Növénytermesztésben országosan is jó hozamokat produkáltak. A tehenészeti telepeken az elmúlt öt év alatt megduplázták a tehenenként! tejtermelést. Fejlődik a sertéstenyésztés is, bár az eredmények még elmaradnak az élenjáró üzemekétől. A gazdaság termelési rendszere — a KSZE — százhat- van partnergazdasággal van kapcsolatban és ez évtől államilag elismertként működik. A további fejlődés érdekében az elmúlt évben százmillió forint beruházást valósított meg, saját kivitelezésben. A félszáz szocialista brigád kilencszáz tagja vállalásaival huszonkétmillió forintot hozott a vállalatnak. A dolgozók a jól végzett munkával havonta és átlagosan negyvenötezer forintot kerestek. Tovább javultak a munkakörülmények, a doLgozók szociális ellátása. Az elmúlt években háromszáz cselédlakást számoltak fel, és a múlt éviben húsz szolgálati lakást adtak át a dolgozóknak. Több mint száznyolcvan dolgozó lakásépítését támogatták. A jövő feladatairól szólva a gazdaság igazgatója vázolta, hogy az eddigieknél nagyobb feladatokat kell közösen megoldaniuk. „Meggyőződésem, hogy gazdaságunk dolgozóinak szakmaszeretete, tenniakarása, évről évre gyarapodó tudása a rendelkezésre álló eszközökkel párosulva biztosítja kitűzött céljaink teljesítését” — mondta tájékoztatója végén Bállá Antal. Ezután a kiemelkedő munkát végzett dolgozóknak kitüntetéseket adtak át. Kilencen kapták meg a „Kiváló 'Munkáért” miniszteri kitüntetést, a várdombi tmk szocialista brigád a „Szakma Kiváló Brigádja” elismerést kapta. Harmincöt dolgozó kapta meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Kiváló gyár lett a műszergyár Teggnap délután Szekszár- don, az MMG-AM műszergyárában a nagyvállalati munkaversenyben Kiváló gyár címet nyert kollektívának Bodor István termelési főmérnök adta át a kitüntetést. A szekszárdi gyár tavalyi eredményei alapján első ízben nyerte el az MMG-AM kilenc termelőegysége közül ezt a kitüntetést. Az ünnepségen 1-en kaptak Kiváló dolgozó kitüntetést, a Ho Sí Minh brigád pedig a Vállalat Kiváló Brigádja fokozatot érte el. Átadták az 1980. évi SZOT-d íjakat Szerdán a SZOT-szállóban ünnepélyesen kiosztották az 1980. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, és Pozsgay Imre kulturálsi miniszter is. * Virizlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a kitüntetetteket, hangoztatva, hogy a szakszervezeti mozgalom messzemenően támogatja a művészetet, amely az embert, a munkát ábrázolja, a dolgozók tudatát formálja. Mint mondotta, a művész alkotó munkája nem öncélú tevékenység, értékét azon lehet lemérni, hogy azt mennyire tudják befogadni a dolgozók tömegei, hogyan formálja gondolkodásukat, magatartásukat, szemléletüket. Az ilyen művészet nélkülözhetetlen társadalmunk számára, s ezért a szakszervezeti mozgalom ezt továbbra is támogatja. A SZOT-díjakat Gáspár Sándor adta át. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Szakszervezeti aktivisták kitüntetése Május 1., a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából szakszervezeti aktivistákat tüntettek ki. Megyénkből a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapta Hering György- né, Kállai István, Laki Dezső, Mátyás Tibor, dr. Med- gyes Árpád, Perecsi Ferenc, Rész Antal, Suszter Mihály és dr. Szendéi Imre. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát tízen, okevelet 53-an vettek át. Kiváló Munkáért kitüntetést két aktivista kapott. „Diétázni kell...” Az ünnepség résztvevői
