Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

XXX. évfolyam, 114. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1980. május 17., szombat kiváló mezőgazdasági SZÖVETKEZETEK (3. old.) BŐVÜL A TÉESZ SERTÉSTELEPE (4. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT NAPIRENDEN AZ ÜGYVITEL- GÉPESÍTÉS (3. old.) Varsói nyilatkozat A lengyel fővárosban felhívás és nyilatkozat aláírá­sával zárult a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése. Már az első visszhangok is világos­sá teszik, hogy világszerte nagy figyelemmel tanulmá­nyozzák az európai szocialista országok védelmi szövet­ségének legfelsőbb szintű javaslatait. A politikai tanácskozó testület soros ülését a szerve­zet negyedszázados jubileumán tartották. A Varsói Szerződés megalakulására 1955-ben reagálásként, vá­laszként került sor: alig néhány esztendővel az embe­riség legszömyűbb világégése, a második világháború után a nyugati hatalmak Washingtonnal és Londonnal az élen felrúgták a közös harcban kialakult antifasisz­ta koalíció alapelveit és a nyílt fenyegetés jegyében megalakították az Észak-atlanti Szövetséget, a NATO-t. A Szovjetunió, a többi szocialista ország az első pilla­nattól kezdve hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés kizárólag védelmi jellegű, s mindig szorgalmazta a két katonai tömörülés egyidejű megszüntetését, a fegyver­kezési hajsza felszámolását. Hála a szövetségben megtestesült hatalmas politikai- gazdasági-katonai erőknek és a nemzetközi erőviszo­nyok változásának, a Varsói Szerződés erőfeszítései a hidegháború visszaszorítására, az újabb világháború megakadályozására sikerrel jártak. Azt, hogy érdemes küzdeni, hogy van remény a legbonyolultabb problé­mák békés rendezésére is, elsőként az az esemény bi­zonyította, amelynek ugyancsak most ünnepük 25. év­fordulóját: az osztrák államszerződés megkötése. Ám bármilyen nagy eredmény volt ez, még nem bizonyult frontáttörésnek a hidegháborútól az enyhülés felé ve­zető úton. Még sok esztendős szívós erőfeszítésre, a szocialista világrendszer és a nemzeti felszabadító harc újabb sikereire volt szükség ahhoz, hogy — a hatvanas években — megkezdődjék az enyhülés. Hosszú és nehéz út vezetett az NSZK-val megkötött szerződésekig, annak az alapvető ténynek a hivatalos elismertetéséig, hogy a legtöbbet szenvedett kontinens szívében két német állam létezik. Ezt követte a folya­mat megkoronázása, a Helsinkibe összehívott európai biztonsági és együttműködési konferencia. Ezen a ta­nácskozáson 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada a legmagasabb szinten, állam- és kormányfői aláírásával elismerte a második világ­háború és a történelmi fejlődés nyomán a kontinen­sünkön kialakult realitásokat. Ezen az alapon örven­detesen szélesedtek a két- és sokoldalú nemzetközi kap­csolatok, eredménnyel kecsegtető tárgyalások indultak több fórumon a leszerelésről és a katonai szemben­állás enyhítéséről. Négy esztendeje azonban az új amerikai kormányzat aggasztó lépésekkel mutatkozott be. Tavaly ugyan az osztrák fővárosban létrejött a szovjet—amerikai csúcs- találkozó, aláírták a SALT—2 szerződést, ám ezt Wa­shingtonban a hidegháborús erők koncentrált támadá­sa követte. Brutálisan felemelték a katonai kiadásokat, szüntelenül új, veszélyes fegyverfajtákkal jelentkeztek. Egyre világosabbá vált, hogy a támadás a világbéke alapja, a katonai erőegyensúly ellen irányul. Ezt bi­zonyította, hogy a NATO tavaly decemberben — a szo­cialista országok tárgyalási javaslatai ellenére — dön­tést hozott új típusú közép-hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták gyártásáról és nyugat-európai el­helyezéséről. Az óceán túlpartján egymást követték a feszültséget súlyosbító, az enyhülést immár nemcsak megtorpanással, hanem megsemmisüléssel fenyegető lépések. A SALT—2 ratifikálásának és egy sor más fórumon folytatott tárgyalásnak az elszabotálása, ka­landorpolitika az olajban gazdag Közel- és Közép- Keleten, beleértve az Irán elleni kommandóakciót, az afganisztáni fejlemények ürügyén a nemzetközi fe­szültség durva szítása, hadjárat az olimpia és a népek barátságát hirdető olimpiai eszme ellen — Washing­tonból és a brüsszeli NATO-főhadiszállásról dermesz­tőén jeges szelek süvítettek a világpolitikai porondra. Ilyen helyzetben ült össze a politikai tanácskozó tes­tület. A Varsói Szerződés tagállamai, miként a múlt­ban oly sokszor, most is síkraszálltak a béke megvé­dése mellett. A lengyel fővárosban elfogadott felhívás és nyilatkozat ismét kifejezi a szocialista országok el­tökéltségét a nemzetközi feszültséggócok felszámolásá­ra, a háború megakadályozására. A felhívás a világ vezető politikusainak csúcsértekezletére, a nyilatkozat hét pontba szedett konkrét javaslata a legsürgetőbb tennivalókról újra bizonyítják, hogy a negyedszázados jubileumát ünneplő Varsói Szerződés az új, nehéz helyzetben is hű maradt alakulásakor elhatározott leg­főbb céljához: a béke és a haladás védelméhez. „A jövőt a ma teremti meg, s a népek életének hol­napja attól függ, hogy az államok együttesen és külön- külön milyen döntéseket hoznak most, a kiélezett nem­zetközi kérdésekben. E döntések meghozatalakor tuda­tában kell lenniök: valamennyi állam és nép közös érdeke, hogy azokból a területi és politikai realitások-. ból induljanak ki, amelyek a fasiszta agresszorok fö­lött a második világháborúban aratott hatalmas győ­zelem, valamint a háború utáni fejlődés eredménye­ként alakultak ki, s hozzájáruljanak az ENSZ alap­okmányának elvein és céljain nyugvó nemzetközi tör­vényesség megszilárdításához” — hangoztatják a var­sói tanácskozás nyilatkozatának aláírói. (KS) Hiszünk a békében és van erőnk a védelmére mm Ünnepség a Parlamentben a Varsói Szerződés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Az európai szocialista or­szágok védelmi közössége, a Varsói Szerződés Szervezete megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak pén­teken az országház kongresz- szusi termében. A díszünnep­ségen részt vett Lázár György, a Minisztertanács el­nöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkába, Sarlós István, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédel­mi miniszter, Berecz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osz­tályvezetői, Sebestyén Nán- domé, az Országos Béketa­nács elnöke, Csórni Károly vezérezredes, honvédelmi ál­lamtitkár és Rácz Pál kül­ügyi államtitkár. Ugyancsak az elnökségben foglalt he­lyet Jurij Andrejevics Nau­menko vezérezredes, a Var­sói Szerződés egyesített fegy­veres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Vlagyimir Ivanovics Szive- nok, vezérezredes, az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet ^éli hadseregcsoport parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára a díszünnepség elnöke köszöntötte a résztve­vőket, köztük a Varsói Szer­ződés tagállamainak jelenlé­vő budapesti nagyköveteit. Megnyitó beszédében a Var­sói Szerződés megteremtésé­nek kiemelkedő nemzetközi jelentőségét méltatva hang­súlyozta : létrehozásának szükségességét az elmúlt ne­gyedszázad igazolta. A szer­vezet megbízhatóan eleget tett — és tesz ma is — kül­detésének; fontos tényezője a békének, a nemzetközi biz­tonságnak és a társadalmi haladásért folytatott harc­(Folytatás a 2. oldalon) Dísziinnepség az államszerződés aláírásának 25. évfordulóján Pénteken délelőtt megérke­zett Becsbe Púja Frigyes ma­gyar külügyminiszter. Szál­láshelyén, a Bristol Hotelben a meghívó és vendéglátó osztrák kormány képvisele­tében Willibald Pahr külügy­miniszter üdvözölte. Jelen volt dr. Randé Jenő bécsi magyar nagykövet is. Púja Frigyes ezután az angol nagy- követségre hajtott, hogy Lord Carrington brit külügymi­niszterrel folytasson megbe­szélést. Púja Frigyes a délután fo­lyamán előbb a svájci, majd a nyugatnémet külügyminisz­terrel .találkozott. * Ugyancsak pénteken dél­előtt érkezett meg Bécsbe Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, hogy részt ve­gyen az osztrák államszerző­dés aláírása 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségeken. Rövid repülőtéri nyilatkozatában örömét fe­jezte ki afölött, hogy ismét a baráti Ausztriában lehet, amellyel a Szovjetunió jó kapcsolatokat ápol. Ezeknek a kapcsolatoknak az alapja­it a 25 évvel ezelőtt aláírt ál­lamszerződésben féktették le, amelynek kialakításához nagy mértékben hozzájárult Auszt­ria akkori kormányfője, Ju­lius Raab kancellár — mon­datta Gromiko. ♦ Az osztrák államszerződés aláírása 25. évfordulójának pénteki központi rendezvé­nyeként a Belvedere Palotá­ban, az aláírás egykori szín­helyén, díszünnepséget tar­tottak. Bruno Kreisky kancellár az ünnepséget meg­nyitó beszédében üdvözölte az osztrák vezetőket, az aláíró hatalmak, valamint szomszé­dos országok külügyminisz­tereit, Kurt Waldheim ENSZ- főtitkárt, továbbá az egykori aláíró külügyminiszterek közül jelen lévő brit HaroJd MacMillant és a francia Atoine Pinayt. Az osztrák kormányfő ki­emelte, hogy az osztrák ál­lamszerződés történelmi je­lentőségű aláírásával kezdő­dött el az enyhülési politika. Az Ausztriával szomszédos, (Folytatás a 2. oldalon) Ut, kontra kút Teder Zsivkov fogadta Konsztantyin Katusevet Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az államtanács elnöke pén­teken Szófiában fogadta Konsztantyin Katusev szovjet miniszterelnök-helyettest, a bolgár—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési vegyes bizottság szovjet tagozatának elnökét. A szívélyes, baráti légkör­ben lezajlott találkozón: Todor Zsivkovot tájékoz­tatták a vegyes bizottság 23. ülésszakának eredmé­nyeiről és megvitattak né­hány, a két ország gaz­dasági együttműködésének kibővítésével és elmélyíté­sével kapcsolatos kérdést. Viharos tanácsülések le­hettek az elmúlt időszakban Fürgédén, mert a falu lakói­nak egyszerre van szüksége útra és kútra is. Az utcák egy része még sáros eső után, s a kutakból, bár legtöbb majd húsz méter mély, el-el- tűnik a víz, s a bölcs döntés úgy szólt: a több éven át megtakarított költségfejlesz- tési összegből f (Írassanak ku­tat. Az önerőből fúrt kút oko­zott még bosszúságot. Kide­rült, hogy a tervezett, bő ne­gyedkilométer mélységben nincs víz. Tovább kellett fúr­ni, s ez megapasztotta a más célra fenntartott pénze­ket. De most, háromszáz mé­ternél bővizű réteget talál­tak, ami elegendő, s egészsé­ges vizet biztosít a fürgedi- eknek. Ez pedig mindennél fontosabb, amikor a mező­gazdák a kemikáliák egész garmadájával fertőzik a fel­színá vizeket. Lehet, hogy a döntésért, sárba lépve, az in­dulatosabbak mérgelődnek még egy ideig, de a távlato­kat tekintve most ez volt a helyes döntés. (Fürgédről készük magazinunk a 4. ol­dalon található.) Díszünnepséget tartottak a Parlamentben, a Varsói Szerződés megalakulásának 25. év­fordulója alkalmából. (Képfávírónkon érkezett). Háromszáz méter mélyről ad vizet a falunak a most fúrl kút

Next

/
Oldalképek
Tartalom