Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

2 ^fePÜJSÁG 1980. május 10. Nagygyűlés az atomerőműnél A béke- és barátsághónap megyei megnyitója Ottörőkórus énekelt az ünnepélyes megnyitón A SZOT ülése Decemberre összehívták a szakszervezetek XXIV. kongresszusát Ünnepi nagygyűlést tar­tottak tegnap délután Pak­son, az atomerőmű-építkezés színhelyén, a Paksi Atom­erőmű Vállalat irodaházának legnagyobb tanácskozóter­mében, amelyet zsúfolásig megtöltöttek, főként fiatal munkások és műszakiak. .Az esemény a béke- és barát­sághónap megyei megnyi­tója volt, a győzelem nap­ján, május 9-én és egyúttal méltó megünneplése a 35. évfordulónak. * Az elnökségben helyet foglalt dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Csajbók Kálmán megyei népfront­titkár, Rágóczky István, a Paks városi pártbizottság első titkára, továbbá ott vol­tak a város és az erőmű­beruházás párt-, állami, vál­lalati és társadalmi vezetői. A Himnusz után József Attila A Dunánál című ver­sét hallgatta a bókét ünnep­lő nagygyűlés közönsége, majd énekelve bevonuló út­törők műsora következett: a paksi II. számú (atomvárosi) Általános Iskola énekka­ra zengett tisztán, szépen, zongorakísérettel. Növelte az ünnepélyességet, hogy fel­olvasták a békefelhívást, amelyet az európai kommu­nista és munkáspártok pá­rizsi tanácskozása tett közzé, Európa népeihez. Süth Miklós, a népfront paksi városi bizottságának titkára, a nagygyűlés elnöke nyitotta meg a béke- és ba­rátsághónap megyei ünnep­ségét, majd a szónok, dr. Molnár Béla tartott előadást, megemlékezést a fasizmus fölött aratott győzelem év­fordulójáról. Olyan ünnep május 9-e, amelynek hatása nem korlátozódik ezekre a napokra. A béke megóvásá­nak ügye közös más népe­kével és mindennapi feladat. A szónok elemezte a feszült­ség okait, szólt a nemzet­közi erőfeszítésekről, a né­pek békeakaratáról, barátsá­gáról. A nagygyűlés résztvevői táviratot küldtek a Béke­világtanács elnökségének budapesti üléséhez. Szépen megformált betűk­kel ez állt a terem emelvé­nyének falán: „Paks, az atom városa — a béke vá­rosa”. G. J. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteken ülést tartott, amelyen Hoós János, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője is részt vett. Trethon Ferenc munka­ügyi miniszter a munkaerő­gazdálkodás helyzetét ele­mezve elmondta: Sok jel mutat arra, hogy a vállalatoknál még mindig nagy munkaerő-tartalékok vannak, s kívánatos, hogy a nélkülözhető munkaerő olyan fontos területekre kerüljön át, ahol valóban létszám- hiánnyal küzdenek. A mun­kaerőforrás bővülésével nem számolhatunk. A miniszter rámutatott: a kormányzat a gazdasági ész­szerűség és a hatékonyság követelményét továbbra sem adminisztratív módszerek­kel, hanem az érdekeltség megteremtésével kívánja ér­vényesíteni, majd a vállalati szervezés és a vezetés kor­szerűsítésének jelentőségé­ről, s a teljesítményhez iga­zodó bérezés nagy fontossá­gáról szólt. A miniszter tájékoztatójá­hoz Gál László, a SZOT fő­titkárhelyettese mondott korreferátumot. A témához a vitában is sokan hozzá­szólták. A Szakszervezetek Orszá­gos^ Tanácsa 1980. december első felére összehívta a ma­gyar szakszervezetek XXIV. kongresszusát. Jakab Sándor, a SZOT fő­titkárhelyettese, a szakszer­vezeti választások eddigi ta­pasztalatait áttekintve el­mondta, hogy a szakszerve­zetek új szervezeti rendsze­re, a bizalmi testületek lét­rehozása nagyobb akadályok nélkül történik. A tanácsülés végül szemé­lyi kérdésekben döntött. Juhász Ottót és Vas Já­nost, a SZOT titkárait — ér­demeik elismerésével, SZOT- és SZOT-elnökségi tagságuk meghagyásával — más fon­tos megbízatásuk miatt fel­mentette titkári tisztségük­ből; Fabók Zoltánt, a HVDSZ főtitkárát, Simon Antalt, a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének fő­titkárát és Vass Imrét, a Mű­vészeti Szakszervezetek Szö­vetségének főtitkárát, akik nyugdíjba vonulnak — ér­demeik elismerésével — fel­mentette SZOT-elnökségi tagságukból; Kovács Lász­lót, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének új főtitká­rát behívta a SZOT tagjai­nak sorába és megválasztot­ta a SZOT elnökségének tag­jává; Simó Tibort, a Művé­szeti Szakszervezetek Szö­vetségének új főtitkárát, a SZOT tagját megválasztotta a SZOT elnökségének tag­jává. A KPVDSZ Központi Ve­zetősége ülést tartott, ame­lyen részt vett és felszólalt Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára is. A központi veze­tőség Vas Jánost behívta so­raiba és megválasztotta az elnökség, a titkárság tagjá­nak és a szakszervezet fő­titkárának; Kiss Tibort, a KPVDSZ megbízott főtitká­rát főtitkárhelyettessé vá­lasztotta. A HVDSZ Központi Veze­tősége ugyancsak ülést tar­tott, amelyen felszólalt Gál László, a SZOT főtitkár- helyettese. A központi veze­tőség Seprényi Sándort fel­mentette elnöki tisztsége és elnökségi tagsága alól és a szakszervezet tiszteletbeli elnökévé választotta. A SZOT elnöksége Sepré­nyi Sándort — több évtize­des munkájának elismeré­séül — a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatával tüntette ki. A HVDSZ Központi Veze­tősége Fabók Zoltánt, a szakszervezet főtitkárát — érdemeinek elismerésével — a központi vezetőségi és el­nökségi tagságának mégha-A gyásával felmentette főtitká- * ri tisztségéből és a szakszer­vezet elnökévé választotta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fabók Zoltánt több évtizedes, eredményes mun­kája elismeréséül — nyug­állományba vonulása alkal­mából — a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrend­del tüntette ki. A kitünte­tést Gál László adta át. A központi vezetőség Ju­hász Ottót behívta a testűiét soraiba és megválasztotta az elnökség, a titkárság tagjává és a szakszervezet főtitká­rává. Békenagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) ba szorított demokratikus és forradalmi mozgalmak, foly­tatták az osztályharcot és a nemzeti elnyomás elleni küz­delmeket. Ellenhatásként megjelentek a világpolitika színterén a visszahúzó erők is, s ezekben az években a há­ború Damoklész kardja a haj- » szálnál is vékonyabb szálon lebegett felettünk. De ezek­ben az esztendőkben létrejött a haladó erők együttműködé­se az erőszak ellen, a béke védelmére. Mindannyian emlékezünk a Béke-világtanács politikai ak­cióira, százmilliók egységes, határozott fellépésére. A Szovjetunió, a szocialista or­szágok és az el nem kötele­zettek kölcsönös erőfeszítései készítették elő a békés egy­más mellett élés jegyében a tárgyalások és az enyhülés térnyerésének korszakát. A politikai küzdelmekben, a szocialista világ nemzetközi tevékenységében aktívan részt vettek a magyarok is, a Szovjetunióval, valamint a többi szocialista országgal egyeztetett és összehangolt cselekvés megteremtette és megteremti nemzeti érde­keink képviseletének a le­hetőségét minden nemzetkö­zi fórumon. Hazánk, a szo­cialista közösséggel együtt a békés egymás mellett élés, az enyhülés egymásra épülő po­litikai gyakorlatát kínálta és kínálja, még akkor is, amikor napjainkban az emberiség ér­dekei ellen munkálkodók a technika, a tudomány, a mun­ka eredményeit, termékeit a fegyverkezés szolgálatába ál­lítják. — A mi földrészünk népei mindkét világháborúban ta­pasztalták: sok évi munkájuk semmisülhet meg röpke pil­lanatok alatt. Ennek a lehe­tőségnek elkerülésére kezde­ményezték a szocialista orszá­gok — éppen itt Budapesten — az európai biztonsági ér­tekezlet összehívását. Törek­véseinket siker koronázta, s mi a helsinki értekezletnek az enyhülés továbbvitelére, az együttműködés erősítésére, a fegyverkezési hajsza csökken­tésére alkalmas ajánlásainak szellemében dolgozunk 1975 óta is. Mi, a szocialista orszá­gok képviselői ezért támogat­tuk és támogatjuk a Szovjet­unió 1979-ben nyilvánosságra hozott tárgyalási és fegyver­zetcsökkentési javaslátait, s intézkedéseit. A magunk és a jövőnk érdekeit képviseljük akkor, amikor követeljük a SALT-tárgyalások folytatá­sát, amikor tiltakozunk az úgynevezett eurorakéta-prog- ram ellen. Elvárjuk minden kormánytól, hogy tettekkel is bizonyítsa: ellenzője a hábo­rús törekvéseknek, csökken­teni akarja a feszültséget, és híve az enyhülési politikának. A kommunistáknak egész Európában — miként azt a 20 testvérpárt legutóbbi pári­zsi tanácskozása is jelezte — az a céljuk, hogy e politika érdekében, pártállásra való tekintet nélkül, közös munká­ra hívjanak minden békesze­rető embert, s az őket képvi­selő szervezeteket, intézmé­nyeket. A győzelem napjának évfordulóján az emberi jó­zanság nevében jelentjük ki: a vitákat nem lehet bojkottal, blokáddal, embargóval, ten­gerek elaknásításával, kom­mandó-akciókkal lezárni. Mi tudjuk jól, hogy az erőszak nemcsak félelmet szül, hanem létrehozza az erőszak lefogá­sának eszközét is. Mi nem akarunk fegyvert ragadni, ezért javasolta a Szovjetunió, hogy az atomhatalmak jelent­sék ki: elsőként soha nem al­kalmaznak nukleáris fegy­vert; ezért indítványozta ugyancsak a Szovjetunió, hogy a fegyverzetek alacso­nyabb szintjén hozzák létre az erőegyensúlyt: ezért kez­deményezője a Szovjetunió a SALT-nak és a lefegyverzési tárgyalásoknak is. — A 35. évfordulón a jobb­nak tartott politika és maga­tartás elfogadására hívunk fel és ösztönzünk mindenkit — mondotta végezetül Sarlós István. . Romesh Chandra: Megállítjuk a béke ellen törőkét Ezután Romesh Chandra, a Béke-világtanács elnöke lépett a mikrofonhoz, s Bu­dapest lakóinak a világ né­peitől hozott üdvözletét ad­ta át. — Az üdvözlet a követke­ző üzenetet tartalmazza: A világ minden országában ugyanaz a vágy, s ez a béke vágya. Ugyanaz az aggoda­lom - is, hiszem manapság vannak, akik visszafelé akar­ják forgatni a történelem óráját. Egy új hidegháború indításán mesterkednek, s halállal, szomorúsággal fe­nyegetik az egész világot. A Béke-világtanács elnökségi ülésére 70 országból érkez­tünk Budapestre. Hirdettük és hirdetjük, hogy a háború nem elkerülhetetlen. A világ népeinek megvan az erejük ahhoz, hogy megállítsák a béke ellen törőkét, az össze­csapások kirobbantásával próbálkozókat. Mi nemet mondunk a hidegháborúra, nemet minden háborúra, önökkel, s a velünk tartó többiek százmilliós seregével szembeszegülünk a fegyver­kezéssel is. Azt mondjuk a világ népeivel: nem! Mi érezzük, jiogy Magyarország a béke elkötelezett országa, s az itt élők szava együtt dübörög a kontinensek né­peinek a halált hozó eszkö­zök gyártására és felhasz­nálására kiáltott tagadásá­val. — Senki sem feledkezhet meg napjaink veszélyéről — figyelmeztetett a BVT elnö­ke. — Az imperialisták min­den erőfeszítéssel azon mes­terkednek, hogy megállítsák az enyhülési folyamatot. Nem, nem szabad elfelej­teni a létező veszélyt, amely nagyobb, mint amilyen pél­dául tavaly vagy öt évvel ezelőtt volt. Nagyobb, mint bármikor korábban. — De a mi hitünk is áll­hatatos: amikor a fenyegeté­sek sűrűsödnek, akkor a né­pek ereje is »egyre nő, hogy sikerrel megküzdjenek az érdekeikre törőkkel. Mi erre az erőre számítunk, építünk, ezt akarjuk hasznosítani kö­zös nagy ügyünk érdekében — hangzottak a fel-feltörő tapssal kísért szavak. — Budapestről kiáltványt, felhívást bocsátunk ki, amely a béke védelmére szólít, s amelyet — hisszük — a világ minden népe tá­mogat. A kiáltvány minden­kinek szól, mindenkit kö­zénk hív, tekintet nélkül arra, hogy milyen politikai párthoz tartozik. A béke erőinek, harcosainak táborá­ba invitáljuk, csatlakozásra szólítjuk a szocialistákat, szociáldemokratákat, kom­munistákat, liberálisokat, vallásos embereket, vagyis mindenkit. Mindenkit! Mél­tán esett Budapestre a vá­lasztás, hogy innen tegyük közzé ezt a mozgósító felhí­vást. És emlékezünk a második világháború egyik legfonto­sabb tanúságára is: a fasiz­must azért sikerült legyőzni, mert minden antifasiszta erő összefogott. A világméretű küzdelem nyomán, a Szov­jetunió 20 millió állampol­gárának élet-áldozatát látva a népek megértették, hogy a történelmi jelentőségű dia­dalban az első szocialista országé volt a főszerep. Most azt mondjuk: sikerül szám­űzni a háborús veszélyt, győ­zelemre vinni a békét,- mert ebben a harcban — mint akkor — ma is velünk van a Szovjetunió. — A mai napra az a meg­tiszteltetés jutott nekem, hogy ennek a gyönyörű vá­rosnak, Budapestnek — a Béke-világtanács elnökségé­nek megbízásából — hálán­kat fejezzük ki. Testületünk döntése alapján deklaráljuk: Magyarország fővárosa, Bu­dapest, a béke városa! — je­lentette be Romesh Chand­ra. — Ez a város egész moz­galmunk története során a békéért folytatott harc bás­tyája volt. Minden nép úgy tekint Budapest lakosságára, mint igazi szövetségeseire, barátaira, az elnyomás el­len, a békéért, a társadalmi igazságosságért folytatott harcban — mondatta befeje­zésül, nagy tetszésnyilvání­tástól kísérve a BVT elnöke. A nagy tapssal fogadott beszédet követően Romesh Chandra átadta Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Ta­nács elnökének a kitüntetés­ről szóló diplomát. Az elismerést Szépvölgyi Zoltán köszönte meg, hang­súlyozva: valamennyi ha­zánkfia számára öröm és megtiszteltetés ez az elis­merés. A budapesti békenagy­gyűlés a DlVSZ-induló hang­jával ért véget. KADAR JÁNOS NEMZETKÖZI BÉKEMOZGALMI VEZETŐKKEL TALÁLKOZOTT Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken az Országház­ban szívélyes, baráti hangú eszmecserén találkozott a Bé­ke-világtanács-budapesti el­nökségi ülésén részt vevők képviselőivel, a BVT elnök­ségének vezetőivel, az élen Romesh Chandrával, a Béke­világtanács elnökével. A találkozón részt vett Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, és Sebes­tyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, a BVT el­nökségének tagja. LOSONCZI PÁL FOGADÁST ADOTT A BVT ELNÖKSÉGI ÜLÉSE ALKALMÁBÓL Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, pénteken este a Parlament­ben fogadást adott a Béke-vi­lágtanács budapesti elnökségi ülése alkalmából. A fogadáson megjelent Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Részt vett: Sarlós István, a Politikai Bizottság tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Markó­ja Imre igazságügy-miniszter, Púja Frigyes külügyminiszter, Berecz János, a Központi Bi­zottság külügyi osztályának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, vala­mint politikai, gazdasági és társadalmi életünk több más képviselője. A fogadáson Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. [S BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Lazar Kolisevszkit, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Elnök­ségének elnökét, tisztségének átvétele alkalmából. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigin, valamint az SZKP és a szovjet állam sok más vezetője vett részt azon a koszorúzás! ünnepségen, amelyet pénteken délelőtt tartottak Moszkvában. A szovjet vezetők az SZKP Központi Bizottsága, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége és a minisztertanács nevében a győzelem napján koszorút helyeztek el a kommunista párt a szovjet állam meg­teremtője, Lenin mauzóleu­mán, majd megkoszorúzták az Ismeretlen katona emlék­művét a Kreml falánál. BRÜSSZEL A jövő hétfőtől szombatig Brüsszelben ülésezik az In­terparlamentáris Unió. Az ülésszak témája az európai együttműködés és biztonság. Jelen lesznek mindazoknak az országoknak a parlamenti küldöttségei, amelyek részt vettek a helsinki találkozón kivéve azt a négy államot — a Vatikánt, Máltát. Liechtensteint és San Mari- nót —, amelyek nem tagjai az Interparlamentáris Unió- mák. SALISBURY Zimbabwében megkezdő­dött a különböző fegyveres alakulatok feloszlatása: egy­más után kapják meg a 61E dolláros obsitot a hétéves háborúban részt vett geril­lák, a volt rhodesiai hadse­reg- tagjai, valamint Muzo- rewa volt zsoldosai. Jelenté­sek szerint mintegy 50 ezei gerilla van jelenleg a gyűj- tőtábarakban és az új zim­babwei hadsereg csupán íí ezer fős lesz. Először azoka szerelik le, akik ezt magul is kérik, a 18 éven aluliaka és a betegéket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom