Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
a Képújság 1980. május 30. Az űrkutatás története képekben A Luna rakéták a Hold egyre több adatát továbbították a Földre. Képünkön: a Luna—10 (makettje), amely 1966. márciusában elsőként tért Hold körüli pályára. A Szojuz — a Vosztok és a Voszhod után — már a szovjet űrhajók harmadik nemzedékét alkotja. Képünkön: az 1967-ben indult — s máig is tartó — Szojuz-program egyik űrhajója a kilövőálláson. 1969. július 16—24.: Űjabb mérföldkő a világűr meghódításában — az amerikai Apolló—11 legénysége a Hold felszínére lépett. Képünkön: ez még csak egy földi próba volt, de a valóságban is épp így hajtotta végre a kőzetgyűjtést a Holdon Neil Armstrong és Edwin Aldrin. 1970. november 10.: szovjet jármű a Hold felszínén. Képünkön: a, Lunahod—1 automata, amely — földi irányítással — majdnem egy évig végezte kutatómunkáját. Régi idők parlamentje (8.) Panama panamát követ Bethlen István egy választási gyűlésen. A kép bal szélén Gömbös Gyula. Belecskai magazin Mi van a csend mögött? Szép, napfényes napon, pünkösdhétfőn jártunk a faluban. Kis község, és szép, de hogy milyen itt élni, lakni, dolgozni, azt egy nap alatt nem lehet megítélni. A legszükségesebbek megtalálhatók. Van bolt, óvoda, iskola, presszó és könyvtár. A termelőszövetkezet és az egészségügyi gyermekotthon munkaalkalmat is biztosít. Látszatra csend volt a faluban. Többször is végig lehetett járni a főutcát, anélkül, hogy valakivel találkoztunk volna. Pünkösd másnapja volt, ami régen tudvalévőén nagy ünnepnek számított. Vannak, akiknek ma is az. Több öregasszony is megkérdezte a boltosokat, hétfőn nyitva lesznek-e. A tanács és az iskola között van az evangélikus templom. A reggeli misére ünneplőbe öltözött öregasszonyok igyekeznek. Az udvarokban, a házak körül néhányan kapálnak. Az állatorvos kertjében fóliasátor vázát állíttatják fel. Az állatorvos csak itt lakik, gazdálkodik, dolgozni eljár. Eddig öt tehene volt, most áttér' a „szegfűtermelésre”. Néhány házzal arrébb érettségire készülhet valaki, különben ugyan ki hallgatná a legújabb slágereket... A kertekben sok a szőlő, a vete- mény és a virág. Furcsa ez az idei év, még mindig, sőt most virágoznak igazán a szebbnél-szebb orgonák, együtt a pünkösdi rózsával. A kéményeken, háztetőkön, villanyoszlopokon már ügyeletet tartanak a gólyák. Amilyen gondozottak a kertek az udvarokban, olyan gazosak az árkok, s egy szál virág sincs a kapukon kívül. Két asszony és egy férfi órák óta álldogál egy fa alatt. Később kiderül, hogy az inszeminátorra várnak. Délig nem érkezett meg. Egy udvarban három idős bácsi eleveníti fel az első világháborús emlékeit. Olyan hangosan beszélnek, hogy egy-egy szó a túlsó oldalra is áthallatszik. A bolt üres, most nem vásárol senki. Az apró jelekből azonban a csend mögött ösz- szeáll az eleven élet. Mindenki teszi a dolgát. (A Belecskai magazin lapunk holnapi számában olvasható.) Bezárt a BNV Csütörtökön, a tavaszi BNV utolsó napján a nagyközönség kereshette fel a vásárvárost. A szakmai napokon összesen 120 ezer szakember látogatta meg a BNV-t. A vásár utolsó napján újabb üzletkötésekre is sor került. A NIKEX lengyel partnerével, a KOPEX Vállalattal 2 millió rubeles szerződést kötött: a lengyel ipari szénfejtő kombájnokat és komplett Ibányfalbiztosító berendezéseket szállít Magyarországra még ebben az évben. Abban, ás megállapodtak, hogy a bányászati szállító berendezésekhez a magyar ipar alkata részeket gyárt majd. Ezen a területen ez az első kooperációs megállapodás. Különös parlamentarizmus uralkodott a Horthy-rendszer világában. A választójogi törvény és a választások lebonyolítása garantálta, hogy a mindenkori kormányon lévők túlnyomó többséggel rendelkezzenek a parlamentben, amelynek tulajdonképpen semmi szava nem volt, a dolgokat — a kormányzó szándékai és a saját módszerei szerint — a kormány tetszése szerint irányította. Viszont az ellenzék, ha számszerűen nem is volt nagy, néhány ügyes szónoka segítségével gyakran változtatta az üléstermet éles viták színterévé. 1922-től 25 szociáldemokrata képviselő és különböző, kis pártok tagjaként 21 polgári 'liberális honatya ült a padsorokban, gyakran felszólalva, leleplezve a lelepiezhe- tőt, de gondosan betartva azt a „játékszabályt”, hogy a rendszert nem támadják, csupán a kormányzatot. A panamák évei voltak ezek: a parlamenti botrányok, az egész ország — néha még a külföld — figyelmét felkeltő szónoki összecsapások többnyire azokat a szégyentelen, gátlástalan ügyeket tették szóvá, amelyekkel a tűzhöz közelállók a saját feneketlen zsebeiket töltötték meg. A híres-hírhedt panamák egyik legismertebbje még 1921. őszén, vagyis az első nemzetgyűlés idején robbant ki. Napvilágra került, hogy Nagyatádi Szabó István kisgazdapárti vezér és földművelésügyi miniszter titkára ló- és más kiviteli engedélyekért búsás sápot szedett. Ezeket a pénzeket nagyrészt a párt céljaira használták fel, de amint ilyenkor lenni szokott, jócskán jutott belőle magáncélokra is. Eskütt Lajost letartóztatták, s hiába magyarázta, bizonyította, hogy ő csak végrehajtotta, amit a főnökei parancsoltak, a vádlottak padjára került, míg megbízói tovább szónokoltak az ország nyilvánossága előtt „a tiszta erkölcsről és közéletről”. Közben aztán Nagyatádi meghalt, s a sokáig elhúzódó per tárgyalásán tanúként megjelent Bethlen István miniszterelnök. Annak idején, amikor a rendőrség lefoglalta Eskütt iratait, a miniszterelnök számos pro- tezsáló levele is köztük volt. Mire az ügy elhagyta az ügyészséget, valamennyi szőrén-szálán eltűnt. Eskütt, akit pácban hagytak, viszont váltig állította a bíróság előtt, hogy ő nemcsak minisztere, hanem a miniszterelnök tudtával, sőt számos esetben utasítására cselekedett, panamá- zott. Bethlen tanúként persze mindent letagadott, személyes tekintélyét igyekezett felhasználni, hogy a kormány számára még mindig kellemetlen büntetőügyet befejeztesse. A vallomást követő napon, 1924. november 28-án viszont Friedrich István egy Bethlen által írt levelet ismertetett a képviselők — és persze, ezzel a nagy nyilvánosság — előtt, amely ellentétben állott a miniszterelnök tanúvallomásával. Erre Bethlen zárt ülést kért, de a szociáldemokrata Györki Imre a nyilvános ülés újbóli megnyitása után indítványozta, hogy a képviselőház változtassa meg a napirendet és a panamavádak tisztázását tűzze napirendre. Felszólalása közben tört ki a botrány: ez a nap a Horty- rendszer parlamentjének legviharosabb napja lett. Györki kijelentette: — Ha pedig figyelmesen elolvassuk a miniszterelnök úr tegnapi vallomását, amelyet a bíróság előtt tett és ha figyelembe vesszük azt a levelet, amely ma itt publikáltatok, akkor igenis azt a meggyőződést kell leszűrnünk, hogy a miniszterelnök úr tegnap a bíróság előtt hamis tanúvallomást tett... Az elnök Györkitől előbb megvonta a szót, aztán kivezettette. S még 14 képviselőt távolíttatott el erőszakkal a hatalmas zajban az elnök jelére mindig felugró és így kiutasító kormánypárti többség. Bethlen időközben magához hívta titkárát, s utasította, hogy rendeljék el a teljes rendőri készültséget. Attól tartott, hogy mint annak idején, 1912-ben a Tisza-féle erőszakoskodás után, ismét megmozdul majd a tömeg. Ez azonban nem következett be: az ellenzéki képviselők — akiket egyébként 20—25 napra amúgy is kitiltottak az ülésekről — bár bojkottáiták egy ideig a képviselőházat, aztán ismét hajlandók voltak részt venni a „törvényhozói” munkában. A kormány és a képvise- lőház tagjai között egyébként továbbra is ott ültek azok, akikről az egész ország tudta: ingyenrészvények ajándékozásával és más módokon csupán a Hitelbank 300 millió koronát osztott ki közöttük, más nagybankok, gyárak hasonló „ajándékairól” nem is beszélve. Ugyanis egy esztendővel azelőtt az egész ország zengett a híres „in- gyenrészvény-botránytól”. Ez egy jobboldali, fajvédő képviselő kortesfogásnak szánt beszéde nyomán támadt. Ulain Ferenc arról szónokolt, hogy a „közéletet meg kell tisztítani a bankokrácia befolyásától.” És elmondta: a bankok politikusokat, minisztereket és képviselőket vásárolnak meg azzal, hogy részvényeket adnak nekik ajándékba. Ezek után a kormány és egy parlamenti bizottság vizsgálatot folytatott. És az egészet elkente azzal, hogy a szóban forgó miniszterek és képviselők csupán „közgazdasági tevékenységet” folytattak és ezt, bármilyen szép tőzsdei haszonhoz jutottak, nem lehet nekik megtiltani. 1925-ben került a parlament elé az országnak annyit ártó frankügy. „Hazafias céllal” pénzt hamisítottak neves politikusok, közéleti kiválóságok, állami tisztviselők, köztük Windischgrätz Lajos herceg, Nádosy Imre országos főkapitány olyan segítőtársakkal, mint Teleki Pál, volt (és leendő) miniszterelnök, Baross Gábor, a Posta Takarékpénztár vezérigazgatója, Zadravetz István tábori püspök.'Á dicső társaság 1925. december 14-én Hágában bukott le, amikor megbízottjukat tetten érték, amint egy hamis ezerfrankost akart beváltani. Kiderült, hogy a hamisítás az Állami Térképészeti Intézetben történt, a kormány exponenseinek tudtával és segítségével. Alig lehetett tagadni, hogy Bethlen is mindenről tudott, A ház 1926. január 19-én este 10 óráig tartó ülésén az ellenzék az ügyben kompromittált miniszterelnök és belügyminiszter távozását követelte. Botrányos ülésnap volt ez is, s eredménytelen. A t. Ház úgy döntött, hogy 25 tagú parlamenti vizságáló bizottságot küld ki, amely zárt üléseken folytat vizsgálatot. A képviselőházbeli arányoknak megfelelő összetétel miatt többségében kormánypárti képviselők magától értetődően Bethlen szájíze szerinti jelentést készítettek. Az ellenzéki tagok legfeljebb a különvéleményüket csatolhatták, mely szerint „a kormány súlyos mulasztásokat követett el, s a kormány magatartása ebben az ügyben a terheltek szerint aggályos.” A kormány „érvei” közé tartozott egyébként, hogy Vázsonyi Vilmost, a tekintélyes polgári ellenzéki képviselőt, a kisebbségi vélemény megfogalmazóját fényes nappal „merénylők” — egykori különítményes tisztek — megtámadták és komolyan megsebesítették. Továbbá, hogy még ez a képviselőház elfogadta a házszabályok módosítását, amely erősen korlátozta az ellenzék felszólalási lehetőségeit és a felsőházról szóló törvény, amely szerint kétkamarássá alakították át a törvényhozást, a méltóság, hivatal és kormányzói kinevezés útján bekerült felsőházi tagok további biztosítékot jelentettek a „parlamentáris” feudál-ka- pitolista rendszernek. (Folytatjuk.) PÁSZTOR IMRE
