Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-30 / 125. szám
1980. május 30. rtÉPÜJSÁG 5 Idegenforgalom Tervek, tények, tévedések Nemrégiben sajtótájékoztatók során vettem részt, melyeket az idegenforgalommal foglalkozó újságírók számára tartottak. Az ilyesmi hasznos, mert az embernek tájékozódnia kell ahhoz, hogy tájékoztathasson. Az idegenforgalom pedig sokakat érint, pontosabban fogalmazva, valamennyiünket, hiszen az ország bevételeinek egyik fontos forrása. Volt, amikor cseppent, aztán csordult — bár ömleni sose kezdett —, mostanában pedig reményünk ván rá, hogy majd folydogál. Volt idő (mely szerencsére elmúlt), amikor Magyar- országra beutazni nehéz, innen kirándulni az országhatárokon kívülre szinte képtelenség volt. A mindenki által ismert „nyitást” nemcsak világlátni váró kíváncsiságunk hőemelkedése követte, hanem az érdeklődés növekedése á mi szocialista világunk iránt is. Ami cseppet se volt baj, mert tőlünk nyugatabbra a velünk kapcsolatos ismeretek, enyhén szólva legalábbis zavarosak. Ez nemcsak a saját propagandánk hiányosságainak bizonyítéka (ami távol van a tökéletestől), hanem abból is következik, hogy a kapitalista tömegkommunikációs orgánumoknak nem érdekük jót mondani egy szocialista országról, az ottani haladó irányzatok lehetőségei pedig a mammutkonszernekéhez mérten csekélyek. Tehát jön az idegen és azt hisz, amit lát. Mit lát? Ezzel kapcsolatban ne ringatózzunk illúziókban, amire könnyen hajiunk, hanem próbáljuk nagyjából úgy összegezni a tényeket, ahogyan az IBUSZ—Wien vezetője tette az említett tájékoztatók egyikén összegyűltek előtt. Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, nekünk feltétlenül az. De nagyon sokan akadnak, akik úgy vélik, hogy a Costa Brava, az Alpok, a Dolomitok, Nápoly, vagy Mallorca szigete szebb. Emellett az idegenforgalom fogadására jobban fel is van szerelve. Többet nyújtanak, viszonylag egyáltalán nem drágábban, mint mi. Amihez tudomásul kell venni, hogy az idegenforgalom nem élet- színvonal, hanem életmód kérdése. (Egy másik előadó véleménye szerint pedig nem az a jó idegenforgalmi szakember, aki annak véli magát.) Nem vagyunk olcsók, aminek bizonyítására a négy legnagyobb balatoni szálló példáját lehetne felhozni, melyek egy esztendő leforgása alatt 21,3-tól 43,7 százalékig emelték áraikat. Ugyanakkor vonataink késnek, autóbuszaink sehol nem tapasztalható lassúsággal tesznek meg 150—200 kilométert, az ország koszos, higiénés körülményei a vendéglátó- ipar többségében nem tűrik a nyomdafestéket. Eldöntendő lenne végre, hogy a vendéglátóipar diktáljon-e az idegenforgalomnak, netán megfordítva, vagy (ez az értekezleten nem került szóba) együttműködve csinálják ugyanazt? Egy a sok furcsaság közül: olcsóbb kifizetni ugyanazt a menüt 100 embernek külön-külön, mint egy embernek százét. Csoportosan ugyanis drágább. Pedig a magyar idegenforgalom nem a gazdagokból él, sőt tovább menve: — csak a „magyaros” vendéglátásból, a nehéz ételekből nem is fog megélni. Főleg, ha ez a vendéglátás mosolytalan. Ugyanis állítólag még a MALÉV stewardessei is csak módjával mosolyognak. Ez a barátságossági „tünet” elsősorban a nem hivatásos idegen- forgalmárokra, az átlagos magyar állampolgárra jellemző. Ami kevés. E. tompított gyászjelentésként ható panaszlista után, mégis mi mindennek a cáfolata? A tények. A külföldiek ugyanis — noha a vártnál és megszokottnál kisebb létszámban — mindennek ellenére jönnek. Noha nem Mallorcára, de a Balatonra igen, Budapestre épp ennyire és... és jönnek át az osztrák határon. Amióta nem vagyunk olyan olcsók, hogy Burgen- landból Kőszegre legyen érdemes a Patyolatba vinni a szennyest, nem ugyanaz a személy naponta kétszer, de azért jönnek épp elegen. Egyik legvonzóbb idegen- forgalmi tényezőnk a stabil politikai helyzet, a belbiztonság és az ország oldott légköre. A határokon a vám- vizsgálat villámgyors, az útlevélkezelésről ezt nem lehet mindig ugyanígy elmondani. Az idegenforgalomnak tagadhatatlanul Vannak kiszámíthatatlan (bár szerintem inkább általunk még ki nem számított) tényezői. A bel- biztónságra utalva, ilyesmivel se Spanyolország, se Itália nem büszkélkedhet. Előbbiben recesszió van, utóbbiban fellendülés. Bizonyára bonyolult összefüggései vannak annak, hogy egyes országok polgárainak részvétele a hazai idegenforgalom egészében, különböző időpontokban az alábbi arányokat mutatta: Ország 1937 1977 1979 években százalékban Ausztria 37,6 3,5 6,2 Csehszlovákia 33,6 36,2 35,4 Jugoszlávia 5,6 10,3 17,5 Románia 8,5 2,8 4,0 Anglia 0,7 0,2 0,2 Lengyelország 0,4 20,8 14,2 Megyei örömünkül szolgáljon, hogy a gunarasi fürdő révén a jugoszláv vendég- forgalomba magunk is szépen bekapcsolódtunk. Idegenforgalmunk az „újrakezdés” óta többféle szervezeti változtatáson ment át. Már működnek, sőt jól működnek a megyei vállalatok is. Dr. Tamás Györgyöt, az Országos Idegenforgalmi Tanács ny. titkárát idézem, aki azt mondta, hogy „A vállalat szóban benne van a vállalkozás”, a vállalkozásban pedig a kockázatvállalás ténye. Ez, számtalan változatban és módozatban egész idegenforgalmunkban lehetne kisebb hiánycikk, mint amilyen ma. A tények és tévedések mellett okos, átgondolt tervekre van szükség az idegenforgalom előbbre lendítése érdekében. Befejezésül még egy gondolat a tájékoztató sorozatból, amiből itt csak szemelvényeket kapott az olvasó. Az országon belüli idegenforgalomról alig-alig esett szó. Ezt többen hiányoltuk. ORDAS IVAN Gunaras fürdőtelepen a dombóvári ÁFÉSZ 300 adagos önkiszolgáló éttermet építtet Munkahelyi művelődés A szekszárdi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya és a megyei művelődési központ a közelmúltban tartotta másodszor a munkahelyi művelődési bizottságok vezetőinek munka- értekezletét az MMG-AM szekszárdi gyárában. Az ösz- szejövetelek egyrészt tapasztalatcsere-lehetőséget biztosítanak a résztvevőknek és a megyei művelődési központ irányításával a közös feladatok megbeszélésére kerül sor. Az értekezleten a művelődési bizottságok vezetőin, s a rendező szervek képviselőm kívül jelen voltak a gyár művelődési bizottságának tagjai, az MMG budapesti központi gyárának és az SZMT képviselői is. A művelődési központ és a munkahelyek együttműködésének lehetőségeiről, az Útközben ’80 művelődési akcióról és a munkahelyi közművelődésről hangzott el tájékoztató. Horváth Endre, a gyár igazgatója összefoglalta az üzem 1979—80. évi közművelődési tevékenységét. Az eredményék mellett szólt a gondokról is. A tájékoztató és a kérdések után dr. Nyá- rádi Éva főorvosnő, a Megyei Kórház Rehabilitációs Intézetének vezetője a munkahelyek és a közművelődés feladatairól, lehetőségeiről beszélt az alkoholizmus megelőzésében, a betegek utógondozásában. Végül a megyei munkásművelődési napok (október 26.—november 6.) és a képzőművészeti világhét (szeptember 27.—október 5.) eseményeinek, rendezvényeinek előkészítésére, előzetes tervek egyeztetésére került sor, amelyekhez a megyei művelődési központ programajánlatot adott. Délután a gyár igazgatójának vezetésével gyárlátogatással fejeződött be a program. Május 31—június 6. Ünnepi könyvhét 1980. (Holnap, május 31-én nyílik az ünnepi könyvhét Budapesten és Szegeden, Az országos szövetkezeti, egyúttal megyei megnyitóra Tamásiban kerül sor, a Gőgös Ignác járási művelődési házban, délelőtt 10 óraikor, ■Az 1980. évi könyvhét nyitó napján két író-olvasó találkozó lesz megyénkben: Szekszárdon, a Magyar Néphadsereg könyvtárában délután, Decsen, a művelődési központ ifjúsági klubjában este Tüskés Tibor Íróval beszélgethetnek az olvasók. Június 4-én László Lajos délután Szekszárdon, az 505. számú szakmunkásképző intézet klubjában, este pedig Mórágyon, a községi könyvtárban találkozik olvasóival. Szintén 4-én délután látják vendégül Utassy József költőt a megyei könyvtár olvasó- ■ termében a kereskedelrrii szakközépiskola hallgatói. Két író-olvasó találkozó lesz 5-én Szekszárdon. Túli József író délután látogat a 11. számú Volán klubjába, a megyei KÖJÁL klubjában pedig fogadják László Lajos írót. Az ünnepi könyvhét zárónapján D. Nagy Éva, a Móra Könyvkiadó szerkesztője két programon vesz részt: Bonyhádon, a városi könyvtárban délután, Tevelen a községi könyvtárban délelőtt. Csányi László írót szintén Bonyhádon látják vendégül olvasói, á városi könyvtárban. Dobai Péter író is két író-olvasó találkozón vesz részt: Szekszárdon, az egészségügyi szakiskola klubjában délután, este hétkor pedig Pakson, a városi könyvtárban. Azokon a munkahelyeken, ahol van könyvbizományos, mindenütt rendeznek könyvkiállítást is. A könyvsátrak mindenütt állnak, s várják az érdeklődőket. A megyeszékhelyen, a Korzó Áruház előtti téren pedig felépült a már hagyományosnak számító könyvutca. A gazdag könyvheti programok fő kellékei természetesen a könyvek, hiszen az ünnepségsorozat maradandó élményei azok lesznek. Vajon milyen az ünnepi könyvhét „könyvtermése”? Előzetesképpen annyit, hogy megyénk könyvesboltjai időben megkapták az újdonságokat. Néhol azonban máris panaszkodnak : a várhatóan „slágerkönyvekből” keveset száMítottaik a boltokba. Természetesen megtalálhatók a kiadványok között az emlékezések, dokumentumok, publicisztikai munkák, irodalmi tanulmányok, esz- szék, szociológiai, szociográfiai és néprajzi művek, ismeretterjesztő kötetek, művészeti albumok, valamint a kicsi és nagyobb gyerekeknek íródott könyvek, mint például Jávor Ottó: Mesék Héraklészről című könyve, mely Héraklész hőstetteinek történetét adja közre — a kicsinyeknek. Csukás István könyve pedig régi és új, városi és falusi játékokból válogat. Bemutatjuk a könyvhét író-költő vendégeit CSOÓRI SÁNDOR Zámolyon született 1930. februárjában. Szülei szegényparasztok voltak. „Felnőtté a második világháború avatott szinte egyik napról a másikra”. Iskolai végzettségem: gimnáziumi érettségi és egy háromnegyed éves szédelgés az egyetemen. (Művei: Felröppen a madár Versek, 1954., Kubai napló 1965, Második születésem. Versek, 1967, Párbeszéd sötétben. Versek, 1973., Sose harmadnapon. Versek, 1976., Utazás félálomban. Novellák, esszék, karcolatok, 1974., A tizedik este. Versek, 1980.) DOBAI PÉTER 1944. augusztus 12-én született Budapesten. Érettségi után a tengerészeinél dolgozott, mint hajósinas, majd matróz. Filozófia—olasz szakos tanári diplomát szerzett a budapesti bölcsészettudományi egyetemen. (Művei: Kilovaglás az őszi erdőből, versek. 1973., Csontmolnárok, regény. 1974., Hanyatt, versek. 1978., Tartozó élet, regény. 1978., Lavina, 1980.) JÓKAI ANNA 1932-ben született. Viszonylag későn kezdett írni, s rendhagyó gyorsasággal emelkedett a mai magyar próza jelentős alkotóinak sorába. 1961-ben történelem—magyar szakos tanári diplomát szerzett. Tizennégy évig tanított. Első munkáit kirobbanó kritikai és olvasói siker fogadta, új könyvei, drámái azóta is eseményt jelentenék. (Művei: 4447, regény, 1968., 1970., Kötél nélküL, novellák. 1969., Tartozik és követel, regény, 1970., 1971., 1973. Napok, regény, 1972., A reimsi angyal., regény. 1975., A panasz leírása, novellák, esszék. 1980.) LÁSZLÓ LAJOS Szekszárdon született 1925 szeptemberében. Irodalomtörténész, szociográfus. A Pécsi Pedagógiai Főiskolán 1953- ban magyar szakos tanári, az ELTE bölcsészkarán 1961- ben doktori diplomát szerzett. Pécsi rádió MTA önálló aspiránsa. (Művei: Uránbányászok, szociográfiai riportok. 1974., Esték a klubban, riportok. 1975., Föld felett, föld alatt, riportok. 1976., A hatodik nap, regény, 1978., Judit, regény. 1978., Kanyarkulcs, 1978. regény.) TUSKÉS TIBOR Balatonszárszón született 1930-ban. Kritikus, szerkesztő. 1952-ben magyar—történelem szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten. Előbb Dombóváron, majd Pécsett tanár: emellett 1960-tól 1964 októberéig a Jelenkor című pécsi irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője (Művei: Vallomás a városról, esszék. 1970., Pannóniái változások, tanulmányok. 1977., Nagyváros születik, 1975., Sorskovácsok, szociográfiai riportok. 1978., Testvérmúzsák, 1979., Mérték és mű, tanulmányok, 1980.) UTASSY JÓZSEF 1941-ben született Ózdon. „Apám barakklakó segédmunkás itt, vagy ahogy ők nevezték magukat; pakker. Egerben érettségizett, magyar-népművelés szakot végzett az ELTE-n, majd nevelő egy szakmunkástanuló-intézetben. (Művei: Tüzem, lobogom, versek, 1962—1967., Csillagok árvája, versek. 1977., Haj, ne hátra, haj előre, antológia 1978.) A könyvhét plakátja
