Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
e Képújság 1980 május 25. Múltunkból — Megítélése szerint mennyi kisiparosra volna szükség ahhoz Tolna megyében, hogy azt mondhassuk: jó a lakosság javítási-szolgáltatási igényeinek kielégítése, jó az ellátás? — Ügy gondolom, a jelenlegi létszám kétszerese volna elégséges az évről évre növekvő igények kielégítéséhez, tehát a mostani 2800 iparos mellé ugyanennyire volna szükség. Egyébként ez a megállapításom nem tükrözi a valós helyzetet, mert a megyében ipar jogosítvány nélkül igen sokan végeznek a lakosság részére szolgáltatást: lakásfestést, parkettázást, autójavítást stb. — Ügy mondogattuk, hogy ezek az emberek kontárok, holott nekem is dolgozott már vállalati ember, hét végén, s kiváló munkát végzett, pontosan, jó időre, és olcsón. — Ezek az emberek nem kontárok, szakmájuk kiváló ismerői. — Miért nem váltják ki az iparjogosítványt, a működési engedélyt? — Ennek több oka van. Én úgy gondolom, hogy nincs akkora ellenőrzés munkájuk felett, mint ha cégtáblás iparosok lennének. Nincsenek kitéve úgy a társadalmi és hivatali ellenőrzésnek és nem jó a mi propagandánk, azaz nem eléggé hatékony. Az emberek nem ismerik például, hogy a másodállásos engedélyt kiváltónak menynyi adót kell fizetni. Az építőipari szakmában három évig, más területeken két évig nem kell adót fizetni. Nincs ellenőrzése a „kontárnak”, tegyük így idézőjelbe; nincs árhatósági intézkedés számára. — Nem is tesznek a jogtalanul tevékenykedők ellen semmit? — Ezt nem mondom. Tanácsi feladat, de mi is sok információt adunk — elsősorban persze úgy, hogy az illetővel beszélünk, meggyőzzük, hogy hivatásosan dolgozzák. — Olyan előfordult, hogy valakitől megvonták az engedélyt? Nyilván sokan gondolnak ar_ ra, hogy az adózás „megöli” az iparost, nem fizet, aztán ■ ■ ■ — Huszonkét éve állóik a KIOSZ megyei titkári funkcióban, de csak a második ilyen engedélymegvonási ügyünk van, éppen most. Az illető fölvett előleget, nem végezte el a -munkát, és az előleget sem adta vissza; Ennek a vége az lesz, hogy a fegyelmi határozat után kizárjuk sorainkból. — Sorainkból, önök is választott emberek? — Igen. A kisiparosság nyolc csoportban — négy városban és négy nagyközségben — tömörül. A csoport és a megyei vezetőség is választott, tehát én is. Még az országos központunk is. A szervezeti élet élénk a kisiparosok körében. — Tehát a kisiparosok ismét „csatasorba állnak” a lakosság érdekében. — Folytatják jó hírű elődeik munkáját... — Ha jól emlékszem, Szekszárdon Prantner Imre iparos így hirdet. íe cégtábláján magát: „Prantner Imre aranyjelvényes csizmazia- mester”. Vannak aranyjelvényes iparosaink? — Tulajdonképpen vannak, de a címet nem használják. Nincs megtiltva, hogy valaki ilyen címeket használjon. Tegyük fel, hogy a BNV-n vagy a szegedi vásáron, vagy a pécsin aranyjelvényt kap -a kisiparos, kiírhatja a táblára. Sőt! A-megyei tanács elnöke évente rendszeresen kitüntet iparosokat Kiváló kisiparos címmel. Ezt a címet is használhatják. Vannak most is jónevű, a szakmát magas szinten művelő kisiparosaink. De csak egy kormánykitüntetett emberünk van, Schucker Sándor paksi órás. — Milyen a tanulási kedv az iparosok körében, hiszen a jó pap is holtig tanul... — Az a jellemző, hogy szeretik tudásukat gyarapítani. Mi minden évben néhány iparost elküldünk tanfolyamra, a télen és márciusban volt ilyen eset. Pesten a legújabb technikával, anyagokkal ismerkedhetnek meg, s itthon csoportjukban tovább adják új ismereteiket. — Ha már adott a tudás, van-e elegendő kisgép, meg felszerelés, amelyek manapság nélkülözhetetlenek? — E területen nem nagyon dicsekedhetünk. Drágák a kisgépek, -a másik oldalon pedig az iparos nincs érdekelve találmányának hasznosításában. Van arra is példa, hogy szüksége volna univerzális gépre, de a kapható az vagy nem univerzális, vagy olyan műveletekre alkalmas, amelyre az iparosnak nincsen szüksége. A másik véglet pedig, hogy a gépet nem tudja kihasználni, akkora -a teljesítménye. így aztán marad a kisiparosnak a két keze. Visszatérve még a tanulásra, illetőleg a szakmai jó hírre: a télen százhúsz embert készítettünk fel mester- vizsgára, négy szakmában, itt a megyeszékhelyen tartottuk a mestervizsgát, a többiek Pécsre utaztak. — Munkám során igen sok olyan magánkisiparossal találkoztam, aki a falujában jelentős közéleti tényező. — Valóban így van. Nagyon sok iparosunkat jelöltek például tanácstagnak, még nem tudjuk hányat választanák meg közülük, dé vannak olyan emberek, akik a tanácsok megalakulásától fogva tagjai a községi tanácsnak. A másik dolog: a műhelyek találkozóhelyei a lakosságnak, az iparnak, meg a politikának. Érdekesek ezek a „kisgyűlések”, mert a falvakban egy-egy műhelymester körül kialakul a meg. rendelők köre. S aki munkát hoz, szolgáltatást igényel, nem elégszik meg azzal, hogy leadja a rendelést, hanem ha már ott van, akkor szóba kerül a hazai politikai esemény, meg a községi helyzet is. — A műhely egyúttal fórum is, azzal együtt hogy ez a mester közéleti emberként való elismerése a szakmán kívül is. — Annak örülünk, hogy a helyi tanácsi és pártszervek is nagyon sokszor kérik segítségünket, bizton támaszkodhatnak akciók során az iparosokra. — Mégis gyakorta halljuk, hogy elmegy valaki a faluból, „nem él meg". — Ilyenre is van példa. Vállalkozik egy ember ipar-, űzésre. Néhány év alatt „feldolgozza” a falut, és akkor áll a műhelyében, szalad a munka után. Van, aki tud állandó munkát szerezni, vállalkozik valamely nagyüzem vagy ipari szövetkezetnél alkatrész, részegység készítésére. Például sok vasmunkásiparos dolgozik így a megyében. Gyulajon a férfiszabó kisiparos összegyűjti hétközben a lakosságtól a címeket, és a dombóvári tvszerelő hetenként egyszer kijár a munkát elvégezni, illetőleg összegyűjti a rossz gépeket, s a következő héten visszaviszi. Kis településeken nem érdemes egy fodrásznak üzletet nyitni, több iparosunk eljár a szomszédos lakott településre a hét bizonyos napjain, mondani sem kell, a helyi tanács ilyen esetben segítséget nyújt a szolgáltatást adó kisiparosnak. A Népújságban gyakorta megjelenik a kisiparosok szombati, vasárnapi ügyeleti rendje. Most azt vizsgáljuk, hogy az autójavító és tévészerelő szakmákon kívül milyen területen tudnánk az ügyeleti rendszert még bővíteni. I — Naponta mennyit dolgozik egy kisiparos? — Ha tíz órát mondok, nem túlzók. Mindig a munka diktálja a tempót. Aki fő- foglalkozásként vállalja az ipargyakorlást, bizony sokat löt-fut. A nyolcszáz kisiparosunk, akik főfoglakozás mellett űzik a szakmát — kevesebbet dolgoznak. Éppen a lakossági igények tökéletesebb kielégítése érdekében szorgalmazzuk, hogy minél több nyugdíjas vállaljon munkát. Kedvező a körülmény erre, munka meg van bőven. Hiszen a nagytudású nyugdíjas mesterekre nagy szükség volna a lakások apró-cseprő javításaihoz. Az idős mestereknek egészségük érdekében is szükséges volna kis elfoglaltság, hiszen hány esetben arról értesülünk, hogy aki abbahagyja az aktív munkát, s nem foglalkozik semmivel, hamar ágynak dől... I — És jön-e az utánpótlás? — Módjával. A divatos szákmákba túljelentkezés van, kozmetikusok, rádió-, tévészerelők, autószerelők sokan akarnak lenni. Bognár, kovács, kádár, ács, cipész — mind-mind kihaló szakma, ahogy mondani szoktuk. Pedig az OKISZ külön ösztöndíjat ad a fiatalnak és a mesternek is, akik e „hiányszakmákban” akarják az utánpótlást segíteni. — Néhány lakott településen találkozunk szolgáltatóházakkal. Korábban nagy kedv volt ilyenek építésére, mostanában mi a helyzet? — Egy-két helyen — Bonyhádon és Dombóvárott — akarnak szolgáltató házat építeni az iparosok, olyanfélét, mint a szekszárdi. De az építési költség nagy, hitelt az OTP javaslatunkra ad, de leginkább az iparosok saját házukban rendezik be a műhelyt, üzletet. Költségük így kevesebb. Legutóbb Tamásiban, egy társasház földszintjén kapott néhány iparos műhelyt, Pakson egy gumijavító kisiparos készített igen praktikus üzletet, ott ahol szolgáltatására leginkább szükség van. — Örök törvény: az államnak adóra van szüksége ... Milyen fizetők a kisiparosok? — Nincs panasz rájuk. Az adó nagysága igen változó, hiszen a rendeletek differenciálják a szakmákat, a működési terület, meg a kor, betegség stb. szerint. Sőt, mint említettem, az új jo- gosítványosök két-három évig kedvezményt is kapnak. Tavaly a Tolna megyei iparosság 11,6 .millió forint adót fizetett az államnak. Egy személyre valamivel több mint 5,5 ezer forint adó megfizetése jutott az elmúlt évben. Az adózás mértékének alapjául az iparos bevallása szolgál. Ezt felülbírálja egy iparosokból és tanácsi pénzügyi szakemberekből álló bizottság. Ha ez megtörtént, kivetik az adót. S ezután jöhet a felszólalás. — Mennyien kérik adójuk megváltoztatását? \ — Évente úgy százan, száz- húszán fordulnak a felszó- lamlási bizottsághoz. Ahol ugyancsak iparostársak és pénzügyi szakemberek döntenek. E döntések után már nincs kifogásolás, belenyugszanak a határozatba. — Mekkorára értékelhető a megye kisiparosságának termelési produktuma, illetőleg szolgáltatásainak értéke? — Az adózás alapján nem lehet megállapítani ezeket az adatokat, ilyent nem is gyűjtünk. Egy országos értékelésből tudom, hogy a magánk isiparosság évente hazánkban 17,7 milliárd forint értéket termel. Lehetne itt a számokkal variálni, de valós eredményhez nem jutnánk. Annyit azonban tudunk, hogy a megyében a lakosság szolgáltatásainak, javítási igényeinek 49 százalékát kisiparosok végzik el, s hozzátehetem, hogy a lakosság egyre nagyobb megelégedésére. — Mi is így tapasztaljuk ... Köszönjük a beszélgetést. PÁLKOVACS JENŐ Fotó: B. J. Hír: A Tolna és a Baranya megyei levéltárak egyeztetett program alapján a közeljövőben megkezdik a Tolna megyei vonatkozású munkásmozgalmi levéltári források feltárását. A kutatás célja, hogy a két világháború közötti Tolna megyei munkásmozgalom története megírásához hozzáférhetővé tegyék a kommunista perek, és egyéb, a munkásmozgalmi élettel foglalkozó iratokat. A tervek szerint a monográfia a VI. ötéves tervben készül el és jelenik meg. • A hír kapcsán érdemes röviden áttekinteni, mit tudunk eddig Tolna megye munkásmozgalmi múltjából. Tolna megyében a munkásmozgalom a századforduló táján jelentkezik. Korábban az agrármozgalmak (hozták izgalomba a megye hatalmasságait és nagybirtokosait. A szociáldemokrata mozgalom Tolna megyei kibontakozásának időpontja valószínűleg 1895. Egy 1919- ből származó adat szerint ugyanis 1895-ben Bonyhá- don alakult meg megyénkben az első szociáldemokrata szervezet, ezt követően Tolnán (1902), majd Szákadáton (1904) jött létre az MSZDP szervezete. A századfordulótól számíthatjuk a szakszervezeti mozgalom kibontakozását is. Különösen az építőipari munkások jeleskedtek a szervezkedésben. A megyénkben — különösen Baranya megyéhez képest — kissé megkésve jelentkezett a munkásmozgalom. Okát az elmaradott társadalmi viszonyokban kell keresni. A megyének ugyanis alig volt ipara, különösen a gyáripar volt rendkívül kevés, így nyilvánvalóan alacsony volt a munkások létszáma is. A kisipar jellegből következett, hogy nehezebben lehetett őket szervezni, nehezen lehetett egyeztetett akciókat kezdeményezni, bérharcot vívni. Nem véletlen, hogy a szak- szervezeti mozgalom az építőipari munkások körében bontakozott ki legteljesebben a századfordulót követően, hiszen a kőművesek nagy csoportokban dolgoztak egy- egy tőkés vállalkozó alkalmazásában. Az 1905—1907-es forradalmi fellendülést követően apály keletkezett a magyar munkásmozgalomban, lelassult a Tolna megyei szervezkedés üteme is. Az első világháború első időszaka sem kedvezett a szervezkedésnek. 1917-től azonban feltűnő változás következett be. Kezdenek megélénkülni a szak- szervezeti alapszervezetek és egymást követi az MSZDP-tszervezetek alakulása. Gyorsan nőtt a szervezettek száma. Amikor kirobbant a polgári demokratikus forradalom 1918 októberében, a Tolna megyei települések mintegy harmadában található munkásszervezet. Az őszirózsás forradalom ideje alatt a folyamat felgyorsult, s mire kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, alig vdlt megyénknek olyan községe, települése, ahol ne lett volna szervezet. Üj jelensége volt megyénk munkásmozgalmának, hogy 1918—1919 fordulóján megjelentek nagyobb számban a munkás-, paraszt- és katonatanácsok, de mellettük ott tevékenykedtek a baloldali irányítás alá került MSZDP- szervezetek és az agrárpro- letárok földműves szakszervezetei is. Részletesnek tekinthető a Magyar Tanácsköztársaság Tolna megyei eseményeinek feldolgozása. Sáárnos tanulmány, cikk, könyv jelent meg e dicső napok történetéről, s vannak kész tanulmányok is, amelyek megjelenésre várnak. 1919 augusztus-december közötti időszak a legsúlyosabb, amit a megye munkásmozgalma valaha is átélt. A fővezérség különítményesei lepték el Dél-Dunántúlt. Tolnában a Prónay különítmény garázdálkodott. Egyetlen hónap alatt több mint száz embert gyilkoltak meg. Már 1919 szeptemberében megkezdődött a Tanácsköztársaság idején aktív munkát végzők bírósági felelősségre vonása is. Noha ezek a perek általában 1921-re befejeződtek, de még 1936- ban is volt kísérlet bírói eljárásra, erre csak azért nem került sor, mert a letartóztatott a börtönben önkezűleg vetett véget életének. A megye uralkodó körei is bűnösek a kivégzések előkészítésében, vagy azok végrehajtásában. Jellemző az is, szinte mindegy volt a hatalom új birtokosainak, hogy formailag milyen törvényt alkalmazzanak, kinek a nevében ítélkezzenek. Egyetlen lényege volt az eljárásnak az uralkodó osztály részéről: a Tanácsköztársaság híveit fizikailag megsemmisíteni, életfogytiglan, Vagy évekig tartóan eltávolítani őket a közéletből. A megye történetében lezajlott per legnagyobbjának 110 vádlottja volt. A pert, a fővádlottról Kövendy-pernek ismeri munkásmozgalmunk. 1919—1922 között a megyében semmiféle legális munkásszervezet nem működött. Még az úgynevezett „politikamentes érdekvédelmi tevékenységet” sem engedélyezték. 1922-ban kezdődött meg a szakszervezeti élet kibontakozása — rendkívül szűk keretek között. A szociáldemokrata mozgalom súlyos helyzetére jellemző, noha a Bethlen— Peyer-paktumot már 1921. december 21-én aláírták, •amelynek értelmében a szociáldemokrata párt, ha korlátozott lehetőséggel is, de működhetett, Tamásiban még 1930-ban is szinte illegális körülmények között alakult meg az MSZDP- szervezet. Megyénkben az illegális kommunista szervezkedés a harmincas évek első felében figyelhető meg. Szekszárdon, Pakson, Ozorán, Tamásiban, Dombóvárott, Bátaszéken, Kölesden, Medinán tettek kísérletet illegális sejt megalakítására, vagy működött rövidebb-hosszabb ideig ilyen szervezet. A tamási— ozorai szervezkedést kivéve, sajnos, csák rövid ideig működtek az illegális sejtek, mert alig néhány hetes, vagy néhány havi tevékenység után sorozatos lebukások következték. A tamási—ozorai szervezkedés 1935-ben érte el csúcsát, amikor a két község MSZDP-szervezete szakított a párt központjával és létrehozta a Független Szo- oiáldemokráta Pártot. Azért hozták létre az új szervezetet, mert mind Tamásiban, mind Ozorán elégedetlenek voltak az MSZDP politikai irányvonalával. Szociáldemokrata nevet vettek fel, de valójában fedőszerv volt az illegális kommunista tevékenységhez. A tamásiak—ozoraiak lebukásával Tolna megyében befejeződött az illegális kommunista szervezkedés. 1936— 1938 között a spontán kibontakozó sztrájkok, és új szak- szervezeti alapszervezetek megalakulása a jellemző. Különösen a tolnai selyemfonó asszonyai nyúltak a sztrájk fegyveréhez munkabérük emeléséért, munkakörülményeik javításáért. Feltűnő — okát még nem ismerjük —, hogy miközben a legélesebb sztrájkharcok a selyemfonóban voltak, a szakszervezeti mozgalom nem tudott gyökeret verni. Az asszonyok tartózkodtak, nem lépték be a textilesek szákszervezetébe. Bonyhádon a zománcgyárban kevesebb volt a sztrájk, de több alkalommal is egyértelműen politikai okai voltak annak. Többször sztrájkoltak elbocsájtott társaik védelmében, visszavételükért. Többször vívtak gazdasági harcot is. A két levéltár közös munkája eredményeként minden bizonnyal új források kerülnek elő, újabb részleteket ismerhetünk meg megyénk munkás- mozgalmáról. K. BALOG JÁNOS m iíKtI ilnlljM i ITí^Jn [lm Simon Józseffel,» * KI ŐSZ megyei titkárával
