Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

1980. május 25.

Képújság 7

Bemutatjuk képviselőjelöltjeinket

K. Papp József

Megyénk országgyűlési képviselőjelöltjei közül, minden bizonnyal, K. Papp József a legismertebb. Mint a megyei pártbizottság első titkára, első számú szereplője Tolna megye közéletének. Lapunk hasábjain nevével, fényképével, állásfoglalásaival, tanácsaival igen gyakran találkozhatnak az olvasók. Részese az ország élete alakításának úgy is, mint egy megye első számú vezetője, de úgy is, mint az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja — s országgyűlési képviselői minőségében nemcsak a szűkebb pátria véleményét, tapasztalatait tolmácsolta immáron három ciklusban a legfőbb törvényhozó testületnek, hanem az egész ország ügyében hallatta nemegyszer szavát.

K. Papp József munkája oldhatatlanul kötődik ahhoz az időszakhoz, amikor megyénk agrármegyéből fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipari megyévé vált. Első titkársága idején települt számos ipari üzem Tolna megyébe s ezzel jelentősen átalakult a megye nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szerkezete is. Ezalatt érett be a mezőgazdaság szocialista átszervezésének első gyümölcse, mezőgazdasági nagyüzemeink közül nem egy az országos élvonalban van, több állami gazdaságunk és termelőszövetkezetünk némely terményféleségből európai, sőt világszínvonalon mozog. Egészségügyi hálózatunk jobb az országos átlagnál, s a középiskolák mellett ma már főiskolával is rendelkezik a megyeszékhely.

A felsorolt fejlődést természetesen nem lehet és nem szabad egy ember személyéhez kötni, de az is igazságtalan lenne, ha elhallgatnánk az első számú vezető szerepét ebben a jelentős előrelépésben.

K. Papp József 1924-ben született Gyulavárin, eredeti foglalkozása kubikos. A munkásmozgalomba már a fel- szabaduláskor bekapcsolódott, a pártnak 1944 óta tagja. A felszabadulás után az új, demokratikus hadseregben volt katona, 1949-ben pártiskolára, majd még abban az évben SZÖVOSZ- iskolára küldték. Itt tanított, később iskolavezető-helyettes, majd /iskolavezető lett. Tanulmányait a továbbiakban sem szakította meg, politikai és mezőgazdasági téren képezte magát. Dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban személyzeti előadóként és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Főiskolán mint a marxizmus

Nem könnyű olyan embert bemutatni az olvasóknak, mint Szász! Gábor, aki 1971 óta országgyűlési képviselő, s már két ciklusban képviselte a 7. választási körzet választópolgárait a parlamentben. Tevékenységét ezért jól ismerik a megye lakói.

„Emlékeztetőül” mégis idéznénk néhány adatot az életrajzából:

1932-ben született, jelenleg a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium igazgató- helyettese. Általános és középiskoláit Szekszárdon végezte, majd 1955-ben a Test- nevelési Főiskolán szerzett oklevelet, s ugyanebben az esztendőben költözött Tamásiba.

*

A kora délutáni órákban kerestük föl Szász! Gábor képviselőjelöltet otthonában. Otthonában, amelyben any- nyian látogatják, s ahol oly sokan mondták már el neki a gondjaikat, problémáikat. Mert a közszolgálatot teljesítő képviselő nem tart fogadónapot, fogadóórákat, öt

tanszék vezetője, egyetemi docens.

1956-ban a mosonmagyaróvári városi pártbizottság első titkárává, majd három évvel később Győrben a megyei pártbizottság titkárává választották. Tizenöt éve Tolna megyében a megyei pártbizottság első titkára.

Az elkövetkező ciklusra Pakson, a 9-es választókerületben jelölték egyhangúlag a kerület országgyűlési képviselőjelöltjének.

Üjbóli jelölésével kapcsolatban K. Papp József elmondta: — Eddig Dombóvár és környéke képviselője voltam. Annak idején a megyei kollektíva úgy döntött, mivel Dombóvár jelentős fejlesztés küszöbén áll, kívánatos, hogy a megyei első titkár legyen a körzet ország- gyűlési képviselője. Most Pakssal ugyanez a helyzet. A várossal és a beruházással amúgy is mindennap foglalkoznom kell, mint megyei vezetőnek. Ez a hallatlan nagy beruházás meggyorsította Paks várossá nyilvánítását. Ha Paksra gondolok, két nagy feladatot kell megoldanunk: egyrészt befejezni a nagyberuházást, másrészt Paksot a valóságban is várossá fejleszteni.

— Természetesen nemcsak Paksnak leszek képviselője, ha megválasztanak, hanem a kerületbe tartozó valamennyi községé. Az itt élő emberek munkájában, örömeikben, gondjaikban is osztozni akarok.

Annak hangsúlyozásával fejezte be a beszélgetést a megyei pártbizottság első titkára, a paksi választókerület országgyűlési képviselőjelöltje, hogy a képviselő csak a helyben élő, dolgozó emberekkel együtt munkálkodva tud eredményeket elérni, így volt ez Dombóvár esetében, és reméli, hogy így lesz Pakson is.

bármikor meg lehet keresni,

meg lehet találni. Az iskolában, lakásán és az utcán... gzt szokták meg az emberek.

„Képviselőként nekem mindenhol munkahelyem van, január, 1-től december 31-ig” — mondja később,

majd pedig diákos hévvel idézi a parlamenti delegáció tagjaként 1978-ban szerzett

Egy cikluson keresztül már képviselte választóit az országgyűlésben. Újra jelölése a 8-as körzetben így nem csupán a bizalom megnyilvánulása, hanem egyben az elismerés kifejezése is? Ennek miértjét keresve csináltunk mérleget.

— Mik voltak az elmúlt időszakban képviselői munkájának emlékezetesebb eseményei ?

— Nehéz egyet-egyet kiragadni a folyamatból. Fj5 törekvéseim egyike — erről beszéltem felszólalóként is az országgyűlésen — a falvak és városok közötti különbség lehetőségek szerinti mérséklése. Szükség lenne a vonzáskörzettel bíró nagyközségek fokozottabb fejlesztésére, mert nem lehet cél, hogy mindenki a városba menjen. A kisebb településeken is szükség van a dolgos emberekre.

— Ez cél. De eredményt is mondhat magáénak?

— Igen, részben. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala felszólalásom után megvizsgálta a lehetőségeket, és annak tapasztalatait az Országos Tervhivatalnak adta át.

— Miért mondta, hogy részben eredmény?

— Mert szóltam a villanyáram árában mutatkozó közismert aránytalanságokról is, de abban minden a régi.

— Tapasztalatom szerint változott a korábbi felfogás, a képviselőt már nem tekintik olyan „kijáró embernek”, aki a hivatalok helyett intézi a választók ügyes-bajos dolgait. De előfordulhat, hogy a bürokrácia kátyújába rekedt ügyet kell elmozdítani a holtpontról. Volt ilyen feladata?

— Igen. Egyik hajnalban kerestek meg a rácegresiek, mert a gyerekek csak reggel hatkor tudtak busszal be. jutni a pálfai körzeti iskolába. A Fejér és Tolna megyei Volán együttműködésével Isikerült olyan buszjáratot beindítani, ami elfogadható időben viszi a gyerekeket.

A képviselőnőt a választó- polgároknak könnyebb elérniük, mint az újságírónak. Azt mondják, gonddal, prob, lémával, kéréssel az utcán is megállíthatják. Velem több időpontot is megbeszélt, mire sikerült a találkozás Csapó Jánosné képviselőjelöltnek, ha megválasztják — ez lesz a negyedik ciklusa.

— A 7-es választási körzetben egyetlen város sincs, annál több a kisközség. Miit jelent ez a munkájában?

— A kisközségekben lakik választóim nagy része és az ő sajátos igényeiket kell képviselnem. Persze, az igények is mindig változnak. Amikor először választottak meg, mindenütt a női munkahelyeket hiányolták. Azóta több községben létesítettek varrodákat és más nőket foglalmint diákjaim szüleit — mondja Szászi Gábor.

— Intéztem már telek- rendezési, nyugdíjügyet, szociális segélyt. Egyetlen dologgal nem foglalkoztam, vagy csak nagyon kivételes esetben: az a Lakásprobléma. Gondolom, nem szükséges megmagyaráznom, miért. Nincs jogom a lakásgazdálkodásba tevőlegesen részt- venni.

— Ha ismét megválasztják, mi lesz az első teendője?

— Amint megalakul az országgyűlés, «elmegyek Ma- gyarkeszibe. Sajnos, az utóbbi időben mindig úgy jöttek össze a dolgok, hogy oda nem jutottam el. Pedig mindig meghívnak tanácsülések, re, rendezvényekre.

— Választóival gyakran találkozott az elmúlt ciklusban?

— Sok rendezvényre mentem el, a falugyűléseken szinte kivétel nélkül ott voltam. Ezeken a tanácskozásokon lehet legjobban megismerni a h£lyi gondokat.

— Gondolom, ha ismét képviselővé választják, a megoldandó feladatokból máris tud megfelelő fórumok elé vinni egy tarisznyára valót.

— Hát igen. A választógyűlésen a környékbeliek szóvá tették, hogy Nagydo- rogra kellene egy nagyobb kereskedelmi egység, mert ma mindenért Szekszárdra, Paksra kell utazniuk. Aztán az iskolagondok, és sorolhatnám még a jogos igényeket. De köztudott, a következő öt év nehezebb lesz. Elfogad, tam az V. ötéves tervtörvényt. Tartani kell magam az abban megadott lehetőségekhez.

— Tanár, osztályfőnök, családapa, párttitkár, a politikai gazdaságtan szakosítón diák, s ha megválasztják, országgyűlési képviselő. Nem sok ez egy embernek?

— Olykor úgy érzem, sok. De nem is az idő kevés. Az energiát kell megfelelően koncentrálni s ez, eddig még sikerült.

Csapó Jánosné

koztató kisüzemeket. Az elmúlt években az alapellátás legégetőbb gondjai is megoldódtak nagyrészt. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kell továbblépnünk. Az úthálózat is sokat fejlődött. A legtöbb kisközség szilárd úton elérhető, s ez nagy dolog! Elkészült az Ozorát Si- montornyával összekötő út is, ami 1930 óta óhaja az ozoraiaknak. Jelentősen javult az egészségügyi ellátás. Persze, nem szeretném, ha mindezeket az én érdememül tüntetnénk fel, mert így nem lenne igaz. Ami az én feladatom lett megválasztásomkor, az az, hogy ezeket a gondokat mindig jeleztem, tolmácsoltam és ezzel segítettem megoldásukat.

— Sokat változott a környék 1967 óta ...

— Igen. Öröm végigmenni a községeken. De még fontosabbnak tartom azt a változást, ami az emberek tudatában következett be. Megerősödtek a téeszek, nagyobb jövedelmeket biztosítanak, és az emberek megtanultak élni a lehetőségekkel. Igényeik vannak, 3e nem passzív kérők, hanem tesznek is azért, hogy környezetük változzék.

— Munkáscsaládból származik, egész életében valamilyen kapcsolatban volt a Simontornyai Bőrgyárral, az ott dolgozó munkáspkkaL Most mégis elsősorban falusi embereket kell képviselnie. Hogy egyezteti ezt?

— Ügy, hogy elsősorban azt az embert nézem, akit képviselek. Tulajdonképpen a hagyományos értelemben ma már alig beszélhetünk parasztságról. A mezőgazdaság egyre inkább iparszerűen termel.

— Mik a tervei?

— Továbbra is választóim érdekében szeretnék tevékenykedni. Munka van elég, mert az egyik gond megoldása szüli a másikat, a fejlődés a még magasabb igé- is tudomásul kell venni, hogy előre lépni csak jobb munkával lehet.

Vallom azt is — mondotta végül —, hogy csak az kérjen, aki tesz is valamit azért, hogy óhaja teljesüljön. Az igyekvő, cselekvő embert szeretném a jövőben is képviselni... ,

Daradics Ferenc

A konyhában vakítóan fehér bébiholmikat vasal a háziasszony, a dolgozószobában pedig arról tanúskodik az íróasztal, hogy gazdája most állt fel mellőle azzal a szívélyes mosollyal, mely elválaszthatatlan tőle. (S lám. • mégsem kérdeztem meg most se, hogy mi a titka, hogyan van az, hogy bármikor bármire ráért!)

— Kipihentnek látszik. Daradics elvtárs.

— Pedig csak az utóbbi napokban jutottam legkedvesebb időtöltésemhez, az olvasáshoz.

— És a szőlőművelés?

— Az nekem másfajta ki- kapcsolódást jelent. De ha már szóba került, hadd mondjam meg, hogy évekkel ezelőtt tévesen került a na- cionálémba, hogy mezőgazdasági munkás vagyok, mert kőműves a szakmám.

— Ezenkívül pedig — tudtommal saját kérésére — nyugdíjas pártmunkás. Ha ugyan van az Önhöz hasonló mozgalmi embereknek képességük ahhoz, hogy szabályos nyugdíjas legyen belőlük.

— Nem hiszem, hogy a szabályosságommal akárhol is tüntethetek majd.

— Én sem, mert tagja a városi pártbizottságnak, és harmadik alkalommal lett a

4. kerület országgyűlési képviselője. örül a megúj rázott bizalomnak?

— Ugyan ki ne örülne? Menet közben az ember csak üggyel-bajjal tudja minősíteni a saját munkáját, megy, csinálja, amit rábíztak, de az igazi bizonyítványt csak azok állíthatják ki róla, akik megbízták a képviseletükkel.

— A harmadszori jelölés kitűnő osztályzatot jelent. Mit gondol, az új ciklusban — ha megválasztják — előnyére válik a képviselőként már megszerzett rutin?

— Nem hiszem, hogy jelentős előny lenne a jártasság. Különben is egyetértettünk már jópárszor abban, hogy soha nem az a nehéz, amin az ember már túl van, hanem mindig az, ami még előtte áll.

— Ha a pártkongresszus

határozatára és a Hazafias Népfront ezzel egybehangzó programjára gondolok,

ugyancsak sok lesz a tennivaló.

— Tegye gyorsan hozzá, hogy mindannyiunknak, akik ebben az országban, megyében élünk. Jó elveken alapszanak a szocialista építés soros feladatai, de ami a megvalósításukat illeti, az csak együttes munkával képzelhető el. Közös a felelősség azért, hogy a munkánk gyümölcse beérjen.

— Jelölt társaihoz hasonlóan ön is érezte az együttes cselekvés szándékát a jelölői körében?

— Csak ezt éreztem. Igaz ugyanakkor az is, hogy nem hatott rám meglepetésként, hiszen a választókörzetemben élő emberek mindig is szorgalmukról, becsületes igyekezetükről voltak nevezetesek.

— Engedjen meg nekem

egy látszólag nem idevaló kérdést. Kinek a „staférung- ja” készül odakint a konyhában? »

Ügy látszik, maguknál újságíróknál nem is szakmai ártalom, hanem szakmai követelmény a kíváncsiság. Unokát várunk május végére.

— Hányadikat?

— Hatvanhét lesz — felelte erre nagyhirtelen Daradics Ferenc és elképedésem láttán nevetve mesélte az elöljáróságra beidézett egyszeri ember esetét. Annak „hatvanhét volt” a gyerekei száma.

— Hat unokánk már van. Ez lesz a hetedik.

Szeret és tud tréfálkozni, amikor annak van ideje. Egyszerűsége, közvetlensége mellett ez is magyarázza népszerűségét.

Irtok: letenyei György, V. Horváth Mária, Szepesi László, Tamási János és László Ibolya.

Orlovácz György

élményeit. Felejthetetlen emlék ma is az ismerkedés Moszkvával, a Csillagvárossal, a Szaljut űrállomással, a breszti erőddel és Beregovoj űrrepülővel. Aztán az interpellációról beszél, amelyet a Tamásit és Nagykónyit érintő vasútvonal megszüntetésével kapcsolatban tett, s amire még mindig nem érkezett válasz...

Megkapó volt, amikor hazaérkeztek a fiai: a 16 esztendős Attila, s elmondta, „mi újság a suliban”, majd a 22 esztendős Gábor, aki „programot egyeztetett” az édesapjával.

— Képviselőként előnynek érzem a tanári hivatást. Választókörzetem lakóit ismerem: mint volt diákjaimat,

Szászi Gábor