Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
1980. május 25. KÉPÚJSÁG 5 Mosoly, virággal — Jaj, mit szólnak, ha meglátják! Ö még nem tud semmit arról, hogy a felnőttek mindent beírnak, felírnak... GYERMEKEINK „Szememfénye! Csillagom!" — becézi gyermekét a szülő, aki benne látja a jövő folytatását, álmai valóra váltóját. A jövő, álmaink megvalósulása attól függ, hogy mennyit adunk önmagunkból gyermekeinknek. Mert bármilyen fontos szerepet is tölt be a mi -társadalmunk gyermekeink nevelésében, oktatásában, fiaink, lányaink formálása, nevelése, jellemük alakítása, emberségük kibontása ma is, a jövőben is a család feladata. Azt mondjuk, ha nagy az elfoglaltságunk, ha többre törekszünk — gyermekeinkért tesszük. Ez így igaz, de nincs az a szép holmi, látványos program, amely egyetlen szülőt is felmenthetne az alól, hogy idejét, jó szavát, tanácsát, szeretetét bőséggel adja, hogy nevelje, formálja gyermekét. Társadalmunk, benne valamennyien és külön- külön minden szülő, azért dolgozik, hogy magunknak és gyermekeinknek jobb legyen. Sok-sok milliárd forint értéket teremtünk önmagunknak és gyermekeinknek. E teremtő munkánkra büszkék lehetünk. Ez az érték azonban csak akkor csillog drágakőként, ha hozzáadjuk mindazokat az órákat, perceket, amelyeket gyermekeink körében töltünk, amelyek tartalmasabbá, szebbé teszik gyermekeink életét. Gondoljunk ezekre most, a gyermeknapon és ne csak ma, hanem az év minden napján legyünk minél többet együtt gyermekeinkkel. Ennél többet, maradandóbbat, értékesebbet nem adhatunk nekik! SZALAI JÁNOS — Anyukám, itt én beszélek... — Én vagyok a legjobb étvágyú, én nagykanállal eszem... — Ha hiszik, ha nem, én szeretek mosakodni! nn — Mit mondasz, édesem? — Passzold ide, nagymami! Öröm cumival
