Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

8NHPÜJSÄG 1980. május 18. Vasútvillamosítás A jugoszláviai vasútháló­zat hossza meghaladja a 9909 kilométert. Karbantar­tása, korszerűsítése nem cse­kély feladatot jelent. Mivel az elmúlt évek tapasztalatai szerint a villamosvontatás bizonyult a leggazdaságo­sabbnak, a vasútvillamosí- tást nagy mértékben bővítik. Ez évben több mint 400 kilométer távon teremtik meg a villamosítás feltéte­leit. Két vonalon a magyar határig villamosítják a vo­nalakat: május végéig az Indiija, Újvidék, Vrbas, Sza­badka, Kelebia vonalon, no­vember végéig pedig a Dugó Szelőtől induló Koprivnica— Botovo távon. A vasútvilla­mosítás egyben a fény-, biz­tonsági és távközlési eszkö­zök korszerűsítését is -je­lenti. A tervek szerint 1985-re újabb 1600—1700 kilométer­nyi szakaszon futnak majd villamosvonatok. Jelenleg a vonalak 55 százaléka villa­mosított, 1985-re ennek az aránynak a 70 százalék fölé emelését tervezik. A mére­teit tekintve legjelentősebb korszerűsítési munkálatok­ra a Boskanszki Brod-tól Bibac-on és Kninen át Szplitbe és az Ostarije-től Gospic—Gracac útvonalon Kitinbe vezető vasútszaka­szokon kerül sor. A korszerű feltételek meg­teremtése egyben a 160—200 'kilométeres. óránkénti se­bességet is lehetővé teszi. Az NDK mezőgazdasága A magasabb terméshozamért Ramona Stein leendő agrármérnök az aratási szem veszteséget ellenőrzi. A cél: mi­nél kevesebb mag menjen veszendőbe. Az NDK-ban mintegy 6,3 millió hektár a mezőgazda­ságilag hasznosítható terület.. Minthogy e terület nehezen növelhető, a lakosság jobb ellátásához a növényter­mesztés és állattenyésztés eredményeit kell javítani. Mégpedig olyan körülmé­nyek között, amikor a ren­delkezésre álló munkaerő létszáma mindössze 770 ezer: egyharmada a 30 év előtti­nek. A NSZEP IX. kongresszu­sa megállapította, hogy az 1971—75. közötti ötéves terv során sikerült a lakosság alapél elmiszer-szükségletét (cukorból, gyümölcsből, fő­zelékből és részben kenyér­gabonából) hazai termelés­ből fedezni. Pedig a fejen­kénti fogyasztás ez idő alatt jelentősen nőtt. A hús- és húskészítmények fogyasztá­sa például az 1952. évi 37,5 kg-ról 1977-re 83,6 kg-ra, a vajé 8,2 kg-ról 15,2 kg-ra emelkedett, tojásból pedig 88 helyett 278 darabot fo­gyasztottak fejenként. Az elmúlt 30 év társadal­mi, gazdasági, tudományos­technikai, kulturális fejlődé­se alapjaiban változtatta meg a falvak életét. Az or­szág 6,3 millió hektár me­zőgazdaságilag hasznosított területéből ma 5,3 milliót a mezőgazdasági szövetkeze­tek és ún. kertgazdálkodási társulások művelnek, 500 ezer hektárt pedig az álla­mi gazdaságok. A fennmara­dó részt egyénileg hasznosít­ják, amihez a gazdálkodók sokoldalú segítséget kapnak az állami és a szövetkezeti szektortól. A nagyüzemű mezőgazdá­ságra az utóbbi években a szakosodás a jellemző. 1232 gazdaság kizárólag növény- termesztéssel, 3931 üzem pe­dig állattenyésztéssel foglal­kozik. Munkájukat agroké­miai központok, mezőgazda­sági gépgyártó- és javító­vállalatok, építőipari kombi­nátok és kutatóintézetek se­gítik. GÁTI ISTVÁN Korszerű mélytengeri halászat Arcképvázlat a „lomanoszovról" A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaságban jelentős erőfeszítéseket tettek az el­múlt időszakban a halászat fejlesztésére. Az ország ke­leti és nyugati tengerpartján halászati állomások egész sora működik. A halászkikö­tőket helyreállították, kibő­vítették, feldolgozó üzemeket létesítették. Több helyen mo­dern hajógyárak létesültek, amelyek a legkorszerűbb ví­zi járműveket bocsátják a mélytengeri halászat rendel­kezésére: például 3750 ton­nás vonóhálós halászhajókat, 5000 tonnás hűtőhajókat, 10 000 tonnás feldolgozó ha­jókat. Az elmúlt hat évben négyszeresére nőtt a hajó­gyártás volumene, a hajók teljesítménye pedig a más- félszeresére. A halászati módszerekben is sok változás történt. Ezek helyes alkalmazása tükröző­dik a számokban is: 1949- ben 270 ezer, 1960nban 465 ezer tonna volt a halász­zsákmány, 1976-ban már az 1,6 millió tonnás térvet is túlteljesítették, 1984-re pe­dig azt tervezik, hogy a „tenger gyümölcseiből” ösz- szesen 3,5 millió tonnát ha­lásznak ki, és ebből a hal­fogás eléri már a 2,7 millió tonnát! Az ország lakosságának jó ellátása a KNDK-ban tehát biztosítva van. A moszkvai Lomonoszov Egyetem nemrég ünnepelte fennállásának 225. évforduló­ját. A „diákváros” lakóinak száma — csupán a hallgató­kat tekintve — harmincezer. A 19 egyetemi karon össze­sen 48 szakágon oktatják a hallgatókat. Az általános képzés igen alapos. Száznál több akadémikus, mintegy ezer professzor és tudomá­nyos doktor vesz részt az ok­tatómunkában. Az egyetem­nek több mint 300 laborató­riuma, 170 szertára, 3 mú­zeuma, 4 obszervatóriuma, egy botanikus kertje és igen gazdag, összesen 6 és fél millió kötetből álló szak- könyvtára van. Az egyetemen a Szovjet­unió valamennyi köztársasá­gából tanulnák fiatalok, va­lamint külföldiek is, különö­sen a szocialista és a fejlődő országokból. Valamennyi évfolyamon és karon úgynevezett tanul­mányi, nevelési diákbizottsá­gokat szerveztek. Itt nem csupán az előmenetelt kí­sérik figyelemmel, hanem alkalmanként a tanterv meg­változtatására is javaslatokat tesznek. Az egyetem minden ötödik hallgatója emineqs. A Lomonoszov Egyetemen már az elsőéveseket bevon­ják a tudományos kutatások­ba. A különböző tanszéke­ken gyakorlatilag minden második hallgató végez tudo­mányos munkát, ami az al­sóbb évfolyamokon lényegé­ben nem más, mint tudomá­nyos diákköri munka. (Több mint 250 ilyen kör műkö­dik az egyetemen.) Ezekben a körökben az érdeklődő megismerheti az adott tan­széken érvényesülő tudomá­nyos törekvéseket és kivá­laszthatja a számára legér­dekesebb területet. A fel­sőbb évfolyamosok már ön- önálló kutatásokat is végez­nek, és tudományos konfe­renciákon, szimpozionokon vesznek részt. Évente mint­egy 800 olyan cikket és elő­adást publikálnak, amelyet egyetemi hallgatók írtak. A diákok tevékenyen ki­veszik részüket a közvetlen .gazdasági „haszonnal” járó munkák kivitelezéséből is. Több évvel ezelőtt az egye­tem tudományos-műszaki együttműködési szerződést kötött az egyik legnagyobb moszkvai vállalattal, a Liha- csov Autógyárral. E szerző­déssel összhangban aztán több új műszaki elképzelés gyakorlati alkalmazására is sor kerül az üzemben. Az egyik ilyen gyakorlatilag is hasznosított elképzelés pél­dául a vegyészeti kar egyik hallgatónőjének diploma- munkájából született, és igen eredményesnek bizonyult: segítségével a gyári labora­tóriumban két napról 30 percre lehetett csökkenteni az öntöttvas minőségvizsgá­latának idejét. Az egyetem a mezőgazda­ságnak is komoly segítséget nyújt. A nem feketeföldi övezet megművelésének tá­mogatására például speciális osztagokat hoztak létre. A tudósok — biológusok, talaj­kutatók, geográfusok, köz­gazdászok, vegyészek és geo­lógusok — a hallgatókkal közösen talaj térképeket ké­szítenek az egyes területek­ről. és a növények vegy- véjdelmére, a terméshozamok nöivelésére új megoldásokat dolgoznak ki. , Ezernél is több azoknak a hallgatóknak a száma, akika természetvédelmi tudomá­nyos munkákban vesznek részt. Expedíciókat szervez­nek, ritka növény- és állat­fajok után kutatnak, és fel­mérik a természetes és mes­terséges víztározók állapotát. Vietnamban, a Hai Duong Porcelángyár munkásai min­den eddigi eredményüket felülmúlták az elmúlt negyed­évben. Ma már havi másfél milliót készítenek a külön­féle kancsókból, vázákból. Faggatom a Design Centert A nemrég megnyílt Design Centerbe (magyarul, ám, sokkal bonyolultabban: a Magyar Kereskedelmi Ka­mara Ipari Formatervezési Tájékoztató Központjának bemutatótermébe) jó belépni! A belvárosban — a Fő­városi és a Pest megyei Tanács között húzódó kis tér­re nyílik a bejárata. A Gerlóczy utca 1. hangulatos, régi ház, földszintjén a kiállítóterem: modern ellen­pont, derűs, világos hely. Leglátványosabb része ter­mészetesen a kiállítóhelyiség, ahol az első bemutatón terítékeket, finn, NDK és magyar asztali készleteket, textíliákat látunk. Este is jó világítást biztosítanak a nemesvonalú lámpák. Ez a fogadótér is egyben, pult­tal, polcokkal, fehér műanyag berendezéssel, amely mechanikus diavetítő. A pulton szórólapok, az Ipari Forma című folyóirat számai; mindig ván itt valaki, aki felvilágosítást ad, bármilyen kérdéssel forduljon hozzá az ember, az ipari formatervezés tárgykörében. Mert a központ, amellett, hogy kiállításaival az ipa­ri formakultúra propagátora a nagyközönség számára, másfajta hivatást is teljesít. Nevezetesen az alapító mi­nisztertanácsi határozat értelmében: „.... folyamatos tá­jékoztatással lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a kiválóan formatervezett ipari tömegcikkeket a terme­lők és a fogyasztók széles körben megismerhessék...” A határozatot tartalmazó nyomtatványt ugyancsak a felvilágosítótól kaptam, akii jelen esetben Kovács Ani­kó, az Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ mun­katársa. A puding próbája az, hogy megeszik — mondják az angolok. A Design Center próbája pedig a használat Hogyan működik, hogyan tájékoztat? A kiállításon az étkezés tárgyai közül válasszuk ki a legegyszerűbbet: a kanalat. Formatervezett, szép készletek láthatók itt, de a kanalak kissé kicsinek tűnnek, nem elég öblö­sek. Nem leveshez, inkább szószhoz valók. Lássuk, ki foglalkozik Magyarországon kanalak formatervezésével. A Design Center pincéjébe megyünk. Senki ne gon­doljon pókhálós, nedves sötétségre. A régi ház moder­nül kiképzett pincéjében kellemes munkahely, raktár van: itt tárolják a magyar formatervezők adatait. Min­denekelőtt a lyukkártyarendszerhez fordulunk, ame­lyen a háztartási termékek szakban, a fémtömegcikk­nek is meghatározott rubrika felel meg. A lyukkártyák közül kihull annak a lapja, aki ilyen árut tervez. Ez­után a formatervező művész dossziéját is elővehetjük, ahol nemcsak címe, tanulmányai, munkahelye és egyéb adatai találhatók — ahogyan ő maga töltött ki egy kérdőívet —, hanem fényképe, az általa tervezett tár­gyak fotója is. A kanállal — sajnos — nincs szerencsénk: Magyar- országon nem terveznek evőeszközt (régi terv szerint egy vidéki üzemben még gyártják). De a hiány is eredmény: megokolja, hogy miért nincs a magyar ét­kezési szokásoknak — a bőlevű leveseknek —megfele­lő öblös, mély kanál. Ám még további mód is van a keresgélésre, ugyanis az emeleten, pontosabban a galérián, a mindenki által látogatható folyóiratolvasóban — szebbnél szebb, kül­földi, formatervezéssel foglalkozó lapok olvashatók itt — pontos nyilvántartást vezetnek minden termékről áz ITJ, az Ipari Termék Jegyzék szerint. Ugyanis amint egy terméket gyártásra elfogadnak, meghatározzák is­mérveit, jellemzőit, megállapítják az árát, ITJ-számot kap. Az ipari termékek közül a ruházati textileket a Ma­gyar Divat Intézet fogja nyilvántartani, de az érdek­lődők bizonyos felvilágosítást itt is kaphatnak. És meg­találhatják a lakástextíliák és műszaki textíliák egész sorát. A tájékoztatás elsősorban nem a nagyközönségnek szól: ipari üzemek, vám’a.ok, szőve ékezetek jelentke­zését, kérdéseit várják, érdeklődésükre számítanak. A nagy vállalatok rendszerint foglalkoztatnak ipari for­matervezőt, ám a kisebbek gyakran csak megbízásos alapon, legfeljebb szerződéssel kerülnek kapcsolatba az ipari formatervezővel. És ahol most kezdik kiala­kítani egy-egy gyártmány arculatát, gyakran nem is tudják, ki az ő emberük. Itt felvilágosítást kapnak ar­ról, ki az a képzett, éppen erre a termékre speciali­zálódott művész, formatervező. A formatervezés, különösen, ha az „ipari” jelzőt is hozzá teszik, gyakran félreértett; ipari formatervező­nek nemcsak a gépek, gépipari berendezések tervezőit hívják, hanem minden olyan művészt, iparművészt, aki olyan tárgyat, terméket tervez, amelyet sorozatgyár­tással, ipari megmunkálással állítanak elő. Ide tartoz­nak az üveg, porcelán, kerámiaipari termékek, a bú­torok, az öltözködési és lakástextíliák, a játékok, a műanyagipari termékek, szerszámok, gépipari termé­kek, a közlekedési eszközök és ide tartozik a csoma­golás vagy a grafikai felaiátok egész sora: emblémák, védjegyek, címkék, információs rendszerek és válla­lati karaktertervezés. A Design Center „vállalati karaktere” kiválóan meg­tervezett. Rendszere nyitott és továbbfejleszthető. Ha nyilvántartási rendszerébe bekerül minden művész és minden áru — jó informátorrá válik. Addig is: mun­katársai — akik egy-egy nagyobb szakterület refe­rensei egyben, például bútor, textil, stb. — minden kérdésre válaszolni igyekszik. Vallják, hogy az így elő­kerülő kérdések válaszai is, ha bekerülnek a rendszer­be, sokat javítanak, korszerűsítenek a nyilvántartáson. A nagyközönség számára pedig ott a kiállítóterem és a folyóirat böngészde, a kellemes légkörű Design Cen­ter — egyébként a belsőépítészeti megoldás Bánáti Já­nos munkája — okulásul, jó példaként arra, minden bemutatójával, hogy ami igazán jó, az a szépséget is magában hordozza, legyen az abrosz vagy lámpa, au­tóbusz vagy dohányzóasztal. TORDAY ALIZ * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom