Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

1980. május 18. Képújság & Kozmosz es beke Roald Szaggyejev akadé­mikus, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Űrku­tatási Intézetének igazgatója az űrkutatásban megvalósuló együttműködés természet- tudományi, gazdasági, szo­ciális és politikai vonatkozá­sairól nyilatkozott az APN tudósítójának: Napjainkban mind jelen­tősebbé válik a kozmikus tér tanulmányozásában és meg­hódításában az együttműkö­dés. Már az első mestersé­ges holdak is azoknak a kö­zös erőfeszítéseknek köszön­hetők, amelyeket a Nemzet­közi geofizikai év (1957— 1958) során a tudományos kutatások első egyeztetett nemzetközi programjában fejtettek ki a tudósok és a szákemberek. A mesterséges holdak pá­lyára állítása új szakaszt nyi­tott meg az emberiség tudo­mányos-műszaki haladásá­ban. Az azóta eltelt években, főleg a kozmosz tanulmányo­zásának eredményeként,' lé­nyegesen elmélyültek a ter­mészetre vonatkozó ismere­teink. A geológusok és geo­fizikusok már nem érik be a kutatások hagyományos ob­jektumával, a Földdel: a planetológia szerves részévé vátl a bolygónkról szóló tu­dománynak. A légkörfiziku­sok ma már megfigyelhetik az időjárást a Vénuszon és a Marson, és adataikat ösz- szevethetilk a Földre vonat­kozó megfigyeléseikkel. Az asztronómusoknak lehetősé­gűik nyílt arra, hogy eljut­tassák műszereiket"’“" a kor­puszkuláris áramlások szá­mára gátat jelentő légkör határain túlra, és ily módon tanulmányozzák a csillagokat és a távoli galaktikákat. A biológusok, akik az életnek csupán egyetlen fő formáját ismerik, elképzeléseik kibő­vülésében reménykednek és azon gondolkodnak, más vi­lágokban mihez lehet ha­sonlatos az élet, és hogyan kutassák fel annak ismér­veit. Lehetővé vált az égi­testek közvetlen vizsgálata automata berendezésekkel és űrhajósóik révén, sikerült onnan anyagmintákat is sze­rezni. Ezek az információk nemcsak az égitestek és az egész világegyetem szerke­zetéről és sajátosságairól al­Mit olvasnak Az átlag lengyel 6—7 éves korában kezd el rendszere­sen olvasni. Igen nagy fi­gyelmet szentelnek az iro­dalom világába belépni készülő korosztály esetében a szülők, valamint a tanítók, könyvtárosok közötti kapcso­latteremtésnek, s a tömeg­kommunikációs eszközök nyújtotta segítség igénybevé­telének. A lengyel televízió havonta egyszer a gyermek­kiadók újdonságairól tájé­koztatja az ifjú olvasókat. A különböző pályázatok, az író—olvasó találkozók is az olvasást népszerűsítik. Az olvasómozgalom terjesztésé­ben a legkomolyabb szerep a közkönyvtáraknak jut (9200 van belőlük). Az ezekben fel­halmozott 86 millió könyvet több mint 7 millió olvasó ve­szi igénybe. A könyvtárak látogatóinak egyharmada a tizennégy évesig terjedő kor­osztályból kerül ki. Az ő íz­lésük azonos más országok, hasonló korú gyermekeinek ízlésével: a legjobban a me­sék, kalandregények érdek­lik őket. A népszerűségi lis­tát évtizedek óta Andersen, Verne Gyula és May Károly művei vezetik. A legaktívabb olvasók a középiskolások, egyetemisták és a dolgozó fiatalok. Ők köl­csönzik ki a könyvtári köny­vek 50 százalékát, és ők je­lentik a felnőtt lengyel tár­sadalomnak azt a 12 százalé­kát, amelynek több mint 100 könyvből álló saját könyvtá­ra van. A kérdőíveken, a „kedvenc író” rovatban Mar­quez, Kusnievicz, Sartre, Iwaszkiewicz neve olvasható. kötött elképzelésüket ponto­sítják, hanem egyre-másra feltárják az anyag új álla­potait és tulajdonságait, bő­vítik a tudomány alaptörvé­nyeit. Az űrkutatások eredmé­nyeinek egy része már gya­korlati alkalmazásra talált mindennapi életünkben. Ilyenek például a műholdas televízió-rendszerek, a me­teorológiai szputnyikok, a Föld kincseinek felderítésé­re szolgáló műholdak megje­lenése, stb. Ma már nyilvánvaló, hogy kü'lön-külön egyetlen ország sem vállalkozhat minden technikailag lehetséges és értékes terv gyakorlati meg­valósítására. Napjainkban önálló kozmikus programjai csakis azoknak az államok­nak lehetnek, amelyek hor­dozórakétákkal, a felbocsá­tásukhoz szükséges űrrepülő­terekkel, továbbá kozmikus repülőberendezésekkel, azok repülésének megfigyelésére és irányítására szolgáló ve­zérlő és mérő komplexumok­kal egyaránt rendelkeznek. Még az iparilag magas fej­lettségi szinten álló nyugat­európai országok is kor­mányközi és nemzetközi ipa­ri egyesüléseket alapítottak hordozórakéták közös kifej­lesztésére, valamint tudomá­nyos és alkalmazott rendel­tetésű műholdak előállításá­ra. A vezető kozmikus ha­talmak pedig keresik a koz­mosz kutatásával kapcsola­tos pénzügyi terhek megosz­tásának útjait. . A Szovjetunió és a szocia­lista közösség országai a koz­moszban való nemzetközi együttműködést fejlesztve a tudománynak, az államok közti baráti kapcsolatok szi­lárdításának érdekeiből in­dulnak ki, és az a törekvés vezeti őket, hogy minél előbb az emberek szolgálatába ál­lítsák a kozmonautika gya­korlati eredményeit. Az űr­kutatásban a Szovjetunió eredményesen együttműködik egy sor kapitalista és fejlődő országgal, többek között Franciaországgal, Svédország­gal és Indiával. Ez az együtt­működés kétségtelenül erő­södni és fejlődni fog. Másként közelíti meg az együttműködést a nyugati vi­a lengyelek? Míg a húszéveseknek még közel 30 százaléka évente 25 könyvet is elolvas, a 35—44 év közötti olvasóknak már csak 10,8 százalékát érdekli ilyen intenzíven az irodalom. A varsói Nemzeti Könyv­tár Könyvtani és Olvasóköri Intézete 1955 óta folytat ku­tatásokat arról, hogy mit ol­vasnak a lengyelek. Informá­ciójuk szerint az olvasók 35 éven felüli csoportja kevés­bé avantgarde jellegű írókat jelölt meg kedvencként a kérdőíveken. Az első három helyen a XIX. és a XX. szá­zad lengyel regényírói — Si- enkiewicz, Zeromski, Prus — kaptak helyet, hatodik he­lyen Hemingway, a kilence­diken Dosztojevszkij, majd Tolsztoj, Dumas állnak, és csak ő utánuk következnek a korábbi és a mai világ- és lengyel irodalom képviselői. Nem könnyű tehát arra a kérdésre válaszolni, mit ol­vasnak a Visztula partján élő emberek. Hiszen egyfor­mán gyakran emlegetett ked­vencük az idősebb Dumas, a Marquez-féle intellektuális próza, a hagyományos re­génytípusok és a sci-fi. De nem is az írók sorrendje a fontos. A fontos az, — állít­ják maguk az olvasók —, hogy az ember tudja, milyen kérdésekre keres választ a könyvekben. Ezeknek a kér­déseknek a listáját meg is jelölték. A fontossági sor­rend évek óta nem változott. — Hogyan kell méltóan és erkölcsösen élni? — Milyen a környező világ? — Milyen volt a világ év­századokkal ezelőtt? lág vezető kozmikus hatal­ma. Az Egyesült Államok még a hivatalos nyilatkoza­tokban sem titkolja azt a tö­rekvését, hogy a nemzetközi programok végrehajtása so­rán maximális gazdasági elő­nyöket érjen el, ami a gya­korlati tettekben még szem- beötlőbben nyilvánul meg. A nemzetközi kozmikus együttműködés fő feladatai­nak megközelítésében mutat­kozó különbségek, az Egye­sült Államoknak annak ide­jén nyíltan meghirdetett irányvonala a kozmikus tér széleskörű katonai felhasz­nálására és a hidegháborús helyzet szolgál magyarázat­tal arra, hogy a múltban miért ment olyan nehezen és vontatottan a kozmosz kuta­tásában és felhasználásában a szovjet—amerikai együtt­működés, noha annak fej­lesztése minden népnek ér­deke. A nemzetközi enyhülés fo­lyamatának jelképévé vált a Szojuz és az Apolló űrhajók együttes repülése, amely gyakorlatilag hozzájárult a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kölcsönösen előnyös együttműködés fej­lesztéséhez mindkét ország népeinek érdekében, a világ békéjének érdekében. Persze a közös munkák je­lenlegi fejlettségi szintje tá­volról sem felel meg a meg­lévő lehetőségeknek és an­nak, hogy valamennyi ország erőforrásait hatékonyabban kell felhasználni. Ez egy­aránt vonatkozik mind az alapkutatásokra, mind a gya­korlati rendeltetésű kozmikus rendszerek kifejlesztésében és használatában való együtt­működésre. Világos, hogy a nemzetközi együttműködés rendezése ezen a területen lehetővé tenné valamennyi ország szükségleteinek gyor­sabb kielégítését minimális ráfordítások közepette. A kozmosz tanulmányozá­sában és birtokba vételében a nemzetközi együttműködés megfelel minden nép óhajá­nak és érdekeinek. Erősítése és bővítése az államok közti politikai és egyéb kapcsola­tok általános helyzetétől függ, másfelől viszont e kapcsola­tok javításának igen nagy le­hetősége is. Mészáros László Kirgiziában Mészáros László neve is­merősen cseng sok kirgiz lakos számára. Tiszteletére a köztársaság fővárosában — Frunzéban utcát neveztek el róla. Kiállítások mutatják be alkotói munkásságát, művé­szettörténészek és művészek cikkeket, megemlékezéseket írnak róla. Mészáros 1936-tól 1938-ig élt itt, s úgy tűnhet, ez az időszak túlságosan rö­vid idő volt ahhoz, hogy a mester ennyire mély .emléke­ket hagyjon magáról. A harmincéves Mészáros László — ahogy az ismerősök visszaemlékeznek rá — cél- tudatosságával tűnt ki, már abban az időszakban világos és határozott emberi és mű­vészi elvei voltak. Tehetségé­nek teljes nyíltságával és erejével szolgálta népét. Ez maradt a hitvallása azokban az években is, mikor száz és ezer kilométernyi távolság vá­lasztotta el hazájától. A nemzet gyönyörű és ha­talmas, mint a bő vizű, nagy folyók, mint az egész élet maga — mondta a művész Magyarországról. Ezeket a szavakat a kirgiz népre is igaznak érezte. A Kirgiz Állami Képző- művészeti Múzeumban 8 mellszobrot és egy, a kirgiz bányászokat ábrázoló reliefet őriznek. A Kirgiziában töltött évek alatt legjelentősebb al­kotása az Idős parasztportré című. A szakemberek véle­ménye szerint a magyar mes­ter ezzel a művével jutott el ekkori alkotói periódusának csúcsára. Új űtt&r&otthon Pókhálónál vékonyabb vezeték A mongol fiatalok számos új, korszerű létesítményt vehet­tek birtokukba az elmúlt években. KépUnkön egy ilyen új létesítmény látható. Zászlófelvonás az Uliasztaj város közelében levő úttörőotthonban. Tbilisziben grúz szakembe­rek • az emberi hajszálnál mintegy 40-szer vékonyabb mikrovezetőt hoztak létre, melyet a műszer- és az elekt­ronikai iparban hasznosíta­nak. A vezető tulajdonságai egyedülállóak: átmérője ki­sebb egy mikronnál, elektro­mos ellenállása méterenként eléri a 2,5 millió ohmot. Megszokott kép, hogy Cseh­szlovákia fővárosának ut­cáin vagy parkjaiban időseb­beket, fiatalabbakat látunk, akik a füvet, bokrokat, fá­kat gondozzák. Többnyire első pillantásra megállapít­ható róluk, hogy nem hiva­tásos kertészek, munkájukat azonban nagy lelkesedéssel és eredménnyel végzik. Prágában a lakótelepeken évente mintegy huszonöt hek­tárnyi új parkosított terüle­tet alakítanak ki. A Park-, Erdő- és Kertgazdasági Vál­lalat viszont munkaerőgon­dokkal küzd, a fővárosi ta­nács ezért már évekkel ez­előtt felhívta a lakosokat: vegyék ki részüket a környe­zet rendezéséből, a közterek növényeinek gondozásából. A felhívásra válaszul meg­született a „Prágaiak váro­sukért” nevű mozgalom. „Közös munkával a szebb Prágáért” jelszóval a főváros lakossága patronálást vállal egy-egy zöldterület felett üze­me vagy lakóhelye közelé­ben. Prága városközpontjá­ban például a fiatalok gon­doznak minden fát. Havonta néhányszor megöntözik, föld­jüket megporhanyósítják, gondosan figyelik, nem ron- gálják-e meg a fákat az építkezési vállalatok vagy a gépkocsivezetők. Az új lakótelepek zöldterü­letének gondozására sokszor patronáló szerződéseket köt­nek. Az "építők a házak kö­zött rendszerint sáros pusz­taságot hagynak maguk után, a területrendezés, a közös munka viszont közelebb hoz­za egymáshoz az embereket is, akik nem csupán a város különböző negyedeiből, de az egész országból kerültek új otthonukba. A lakosság társadalmi munkában gondozza a város zöld­övezeteit Prágaiak városukért A Klement Gottwald-híd, Prága egyik nagyszerű új alkotása. Felül hatsávos autópá­lya, alul a metró vonala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom