Tolna Megyei Népújság, 1980. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
1980. május 18. KÉPÚJSÁG 7 Bemutatjuk új képviselőjelöltjeinket Gál László Puritán egyszerűséggel berendezett dolgozószobájában beszél életéről Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese, a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagja, a szekszárdi választókerület ország- gyűlési képviselőjelöltje. Könnyen gördül a beszélgetés, amely nemcsak a közéleti ember gyakorlottságának köszönhető, hanem annak is, hogy a mondatokban, az adatokban ott izzik a közélet, a közérdek iránti elkötelezettség. Élete az indulástól mostanáig elválaszthatatlanul ösz- szeforrt a munkásosztállyal. Szülei munkások voltak, anyja varrónő, apja cipészsegéd, amikor nem volt éppen munka nélkül. A munkanélküliség nyomora miatt került hosszú időre a család a legszegényebb budapestiek közé, a Mária Valéria-telepre. Ez a környezet nemcsak a szegénységet jelentette, hanem felkeltette az érdeklődést, majd kiformálta a tettvágyat is a fiatal emberben az élet megváltoztatása, meg- jobbítása iránt. Itt került kapcsolatba Gál László a Fock családdal, de leginkább Szabados Józseffel, az illegális kommunista párt tagjával, akinek az öccse Gál László barátja volt, Harus- tyák Józseffel, a SZOT későbbi elnökével —, hogy csak néhányat említsünk az ismert nevek közül. Szabados Józseftől kapott könyveket, röplapokat, olvasmányokat, amelyek segítségére voltak, hogy az ösztönösségtől eljusson a munkásmozgalom tudatos vállalásáig. Rajtuk keresztül jutott el a X. kerületi szociáldemokrata fiatalok közé, ahol hamar megteremtődött a kapcsolat a kommunista ifimozgalommal. Később, már a háborús években, az Aszódi úti lakótelepre költözött a Gál család. A kapcsolat a mozgalommal itt sem szakadt meg, sőt a fiatal Gál Lászlót az utolsó háborús évben Szabadosék bevonták partizáncsoportjukba is. A felszabadulás után a kommunista párt tagja lett Gál László. Előbb a rendőrség kötelékében teljesített szolgálatot, majd 1946 végén, épületburkolóként, a kénsav- gyárban helyezkedett el. Kapinya — Hogy van? A kérdésre mosolygós-komolyán válaszol Kapinya Miklósné, igazolva a róla előzetesen hallott, látszólag ellentmondásos jellemzést, miszerint vidám természetű és mégis komoly asszony Tol- * nán a 2-es számú ország- gyűlési választókörzet képviselőjelöltje. Köszöni, jól van. Most már jól. Sőt: nagyon jól. Mert eltelt az az izgalmas 24 óra, amit gondolkodási időnként kapott. („Nem aludtam egész éjjel, mikor megtudtam: ha elvállalom, én lehetek a népfront jelöltje.”); s egyhangú-egyetértő szavazással véget ért a tolnai és a zombai jelölőgyűlés is. („Nem szeretek dicsekedni, bemutatásomkor meg szembe dicsértek a sok ember előtt.”) Munkahelyén, az MSV tolnai gyárában beszélgetünk a képviselőjelölttel, s magunkban megfogadjuk: cikkünkben igyekszünk nem „szembe dicsérni”. E fényképes portréjához csatolt, személyéről szóló sorokban tehát nem dicséretképpen mondjuk el, hogy szövőnőként, három műszakban dolgozva kezdte el a textilipari technikumot; nem méltatjuk különösebben azét, mert tulajdonosa a Kiváló Dolgozó, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, a Kiváló Ifjú Technikus címeknek és kitünteMozgalmi tevékenységet a szakszervezeti ifjúmunkásmozgalomban fejtett ki, a falujárások egyik szervezője volt. így is szoros kapcsolatba került a vidékkel, de voltak emlékei 1938-ból is, amikor egy évig Szentetomyán élt, egy tanyán. Az ötvenes évektől a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének osztályvezetője, elsősorban közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. A Vörös Akadémián tanul, majd pártfőiskolát végez. 1953-tól 1962- ig a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének főtitkára. Erre az időszakra esik a vegyipar nagyarányú fejlesztése, amely a szakszervezetre is fokozott feladatot ró. A SZOT titkárává 1962- ben, főtitkárhelyettesévé 1976-ban választják meg Gál Lászlót. Az ő szerkesztésében jelent meg A magyar szociálpolitika című könyv. Mint. főtitkárhelyettes, a szakszervezetek képviseletében rendszeresen részt vesz a Minisztertanács ülésein, meghívottként jelen van a párt Központi Bizottsága gazdaságpolitikai bizottságának ülésein. A legutolsó népfrontkongresszuson a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tagjává választották. Munkája során rendszeres a kapcsolata Tolna megyével és Szekszárddal. A megye és a megyeszékhely fejlődését, életét elsősorban a szakszervezeti mozgalmon keresztül volt alkalma megismerni. Gál László nős, felesége a IX. kerületi pártbizottság titkára, lánya KISZ-tag, fia párttag. Miklósné téseknek; s nem magasztaljuk a szakszervezetben és a Vöröskereszt-alapszervezet. ben végzett aktív tevékenységéért sem. És fogadalmunkhoz tartva magunkat, azt már végképp csak zárójelben említjük meg, hogy brigádpatronálóként elérte: a korábban nem éppen a legjobbak közé tartozó kollektívája kiérdemelte a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Fiatal asszony, alig múlt harminc. A jelölögyűléseken az ifjabbak fiatalos tettre- készségének örültek, a nők anak, hogy nő fogja őket képviselni, s az idősebbek pedig „harcos, korához méltóan energikus^’ fellépését remélve szavaztak bizalmat neki. Előtolakodik egy félig- meddig tréfás-abszurd kér-, dés: milyen „honatya” lesz megválasztása esetén Kapinya Miklósn^ból? — Jó képviselőnek senki sem születik — mondja —, csak segítséggel, tanácsokkal válhat azzá. Ennek a körzetnek a képviselője egymás után öt választási ciklusban látta el feladatait. Ezt a lehető legnagyobb igyekezettel és felelősséggel szabad csak folytatnom. Eddig is ismertem környezetem legégetőbb gondjait, amelyeket azonban alaposabban kell tanulmányoznom. Sokszor el akarok jutni a körzet valamennyi településére, hogy minél több emberrel beszélgethessek, meghallgassam véleményüket. J — Szabad idejét mivel tölti? — Olvasók, kézimunkázok, s férjemmel együtt szeretünk utazni. Két éve Jugoszláviában nagyon éreztük az idegen nyelvismeret hiányát, ezért az idei útunkra gondolva már akkor elkezdtem németül tanulni. — Ennyire céltudatos mindenben? — Nem elég egy tervet kitűzni, hanem készülni is kell annak minél'jobb megvalósítására. Ifjú Papp János — Mezőgazdasági gépszerelő vagyok, Decsen, az Egyetértés Termelőszövetkezetben. 1966 óta dolgozom itt. Nagyon szeretem ezt a szakmát. Amikor elvégeztem a nyolc általánost, apám azt akarta, hogy gimnáziumba menjek. Föl is vettek, Szek- szérdon, a Garayba. Abban az időben voltak a felvételik az 505-ösfoen is. Titokban, apám tudta nélkül, én is elmentem oda. Száz jelentkező közül tizenötöt vettek föl a mezőgazdasági gépszerelő szakra. Köztük engem is. Nem mertem apámnak megmondani, mert nagyon szigorú ember. Mikor kezdődött az iskolába járás, ő úgy tudta, hogy a Garayba megyek, pedig én az 505-ösbe jártam. Jó egy pár hét eltellett, mire színt mertem vallani'. Akkor már nem haragudott. Így lettem mezőgazdasági gépszerelő. Most Palánkra járok. Ott is ezt a szakmát tanulom, csak magasabb fokon. Ez a feladat nagyon kitölti az időmet, mert sajnos tudomásul kell vennem, hogy amit korábban tanultam, el is felejtettem. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy néhány egylkori tanárom, akire őszintén szólva, haragudtunk szigoráért, Tömöri Ilona, Brassnyó Dezső — aki már meghalt —, olyan alapot adott, hogy ma is lehet rá építeni. Hogy mást ne mondjak, a Brassnyó szigora folytán ma is annyira értek a magyar nyelvtanhoz, a magyar helyesíráshoz — bár évekig nem kellett gyakorolnom —•, hogy a palánki iskolában legalább négyesre csinálom a helyesírást — mondja ifjú Papp János. — A tanulás most nagyon elfoglal. A feleségem sokat segít, de így se igen jut másra idő. Meg aztán az az igazság, hogy mióta a hároméves Gábor fiam meghalt, kicsit zárkózottadban élünk. A két fiú: István és János, a tanulás, és a fizetéskiegészítő disznóhízlalás nagyjából ki is tölti az időmet. Ezek mellett még szakítok időt a focira is. Nagyon szeretem ezt a sportot. Minden alkalommal elmegyek Szak- szárdra, a Dózsa-meccsekre. — Képviselőség? Soha életemben ilyen gondolat nekem eszembe se jutott, mint ahogy a „vetélytársam”, Kosár István is mondta. Sokat gondolkoztam, amióta közölték velem az ajánlás tényét. Sokszor láttam a televízióban, hogy ilyen meg olyan kitüntetéseket adnak át. Mindig az jutott az eszembe, hogy az, aki kapja, tud-e befelé fordulni, önmagába nézni? Tud-e mérleget készíteni, hogy megérdemeltem ? Én megérdemeltem? Kosár István — soha nem ismertem — azt mondta, nem születtünk képviselőnek. Ez •igaz. Hogy mégis ránk esett a választás, annak talán az az Oka, hogy a családi életben, a munkában, a közéletben tiszták vagyunk. Ha rá vagy rám esik a választás, az új gondok közepette is tiszták tudunk maradni. Mérlegelve a körülményeket, a helyzetemet, arra jutottam, hogy csakis ez lehet az oka annak, hogy rám esett a választás. Éppen ezért úgy tekintem a jelölést, hogy az az eddigi munkám elismerése és mindenképpen nagy megtiszteltetés. Kosár István „Aki hallgatta életrajzunkat, láthatja, hogy mi nem születtünk képviselőnek.” Ezekkel a szavakkal kezdte rövid felszólalását Kosár István országgyűlési képviselő- jelölt a bátaszéki jelölőgyűlésen. — Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy képviselőnek ajánl a Hazafias Népfront. A Bátaszéken elhangzott bemutatkozásom is ezt a meglepetést mutatja. Képviselőnek senki sem születik — illetve lehet olyan ember is, aki erre a pozícióra termett —, de se Kosár István, se ifjú Papp János nem gondolt soha életében arra, hogy országgyűlési képviselő legyen. Nem vették „célba” ezt a posztot. Kosár István úgy beszélt ellenfeléről, jelölttársáról, hogy köztük nem dúl harc. — Akarva, nem akarva, eszébe jut az embernek a verseny. Az, hogy valakinek veszíteni kell. Ö? — Én? Ha már így hozta a sors, talán természetes, hogy magamért drukkolok, de úgy tekintem ifjú Papp Jánost, akit eddig soha nem ismertem, hogy velem egyenrangú ember, aki ugyanúgy végezné azt a munkát, amit a képviselőség jelent, mintha én végezném. — 1950-ben születtem Alsónyéken. Mezőgazdasági gépszerelőnek tanultam. Jelenleg — 1971 óta — a bátaszé- ki Búzakalász Termelőszövetkezetben dolgozom az alsónyéki kerületben, a vetőgépek javítását végzem. A mi gazdaságunkban ugyanis szakosították a szerelők munkáját. Ilyenkor, a vetés idején nem kellemes a munka, mert reggel öt órától este kilencig tartó szolgálatot jelent. — A magánéletemről. Feleségem Szekszárdon dolgozik a Pedagógus Továbbképzési Intézetben. Két gyerekünk van. A nagyobbik lány. most megy majd iskolába, a kisebbik fiú, hároméves. Nagyon szeretek horgászni. Néha a család is eljön velem. Nekik ez jó kirándulás. Szeretem a focit. Játszom a kispályás labdarúgó-bajnokságban — az öregfiúk csapatában. Nagy munkára készülünk — házat építünk. Évek során gyűjtögettük a pénzt, az anyagot. Most a nyáron elkezdjük az építést Pörbö- lyön. Nagyon szeretem ezt a csendes kis falut. Na meg a szü— Boldog? Zavart mosoly, majd válasz : — Az is. — Mi még? — Megilletődött és nem tudom, hogy ez mikorra oldódik fel bennem. Minél több idő telik el a jelölő- és csatlakozógyűlés óta, annál inkább érzem, hogy amit sokszorosan elkötelező bizalommal várnak tőlem, nem lesz könnyű. — Fiatal kora ellenére — hiszen 36 éves csak — jelentős közéleti múlttal rendelkezik. — Ez igaz és iskolának is jó. De megválasztásom esetén országgyűlési képviselőként kezdő leszek és nem akárhol, hanem a törvény- hozás, a népképviselet legfőbb szervében. — Ha megengedi, megjegyzem, hogy az 5. számú választási körzet választó- polgáraival messzemenően egyet értve, én nem féltem. — Ezt mondják a munkatársaim, elvtársaim, barátaim is. — És a család? — Azt hiszem, ők még nem ocsúdtak fel egészen. Eddig nem volt az én vasutas dinasztiámban ország- gyűlési képviselőjelölt. A munkahelyi környezetemben sem. — Hiszen ez nagyon jó érzés lehet! — Az is, de sokat gondolkodva azon, ami munkában rám vár, egyre teljesebb kép alakul ki bennem arról, hogy milyen felelősségű! — Úgy gondolja, hogy megváltozik az élete? — Nem. Viszont kötelezően jut majd több munka és úgy kell mindent programoznom, hogy a vasútnál az eddigiekhez hasonlóan szolgáljak. — Ajánláskor rengeteg jót mondtak el munkatársai, elvtársai önről. — Azt hiszem, a vasút kötelékében dolgozó munkás- emberek közül még igen sokról mondhattak volna hasonlókat. — Nekem mégis az a gondolatom támadt a dombóvári jelölőgyűlésen, hogy eddigi életútja szabályos munkáskarrier. — Ugye gondolt arra is, hogy szerte az országban, megyében, sok hasonló van? — Örömmel és büszkeséggel. De akármennyire nem leim, a feleségem szülei is itt laknak. Az építést közös, családi segítséggel csináljuk. Nekem öt testvérem van, a feleségemnek négy, ők, a sógorok, sok kezet jelentenek majd a munkában. — Hát igén. Akit egymagában jelöltek, annak most könnyebb. Nekem? Van izgalom. A feleségemmel sokat beszéltünk már erről. Ha rám esik a többség szavazata, mindent megteszek, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Ebben a feleségem biztosan nagyon sokat segít — és nem utolsósorban a barátaim, munkatársaim és a környezetem. * E sorok írója — Kosár István és ifjú Papp János bemutatója — pártatlan kell, hogy legyen. Egyikőjük mellett sem lehet kortes. Egyéni véleményét mégis ide kell, hogy írja. Az egyik jelölőgyűlésen a hozzászólók közül valaki azt mondta: meg kell értenie, annak, aki alul marad, hogy ez törvényszerű. Nem lehet sértődött, a bukás érzetét hordozó ember. Ennek a megértésére a választásokig meg kell érniök. Ez igaz. De meg kellene érnie, az őket körülvevő közösségnek is, hogy a vesztes ne legyen sajnálkozás tárgya. szeret saját magáról beszélni, maradjunk a tárgynál. Szakmunkástanulóként került szülővárosába a MÁV- hoz és mozdonylakatos az alapképzettsége. Mi ösztönözte kilenc éves, munka melletti tanulásra? — Az a kollektíva, amelyikben dolgoztam. Szóba került, hogy le kellene érettségizni. Többen is beiratkoztak közgazdasági technikumba. Hívtak, mentem. Aztán a fiúk azt javasolták, hogy szerezzünk még egy érettségit a Rózsa Ferenc szakközépiskolában. Ez is megtörtént. Aztán a pártiskola jött, majd a MÁV tisztképző. — Úgy tudom, szolgálati helyén a munka elég szigorú megkötöttségekkel jár. Nem jutott soha eszébe, hogy abba hagyja a tanulást? — Szeretem befejezni azt, amibe belekezdek. És a feleségem is segített. Elsősorban a megértésével, hiszen ami időt a tanulás kötött le, azt a családtól csíptem el. Elárulom, nem mindig szívesen, de a cél érdekében meg kellett csinálni. — Egy zárókérdés: véleménye szerint ha megválasztására sor kerül, mi lesz képviselő munkájában a legnehezebb? — Feltehetően az, ami a régi és új jelöltek megválasztása esetében egyaránt nehéz: nemet mondani, a választók valamely javaslatára. Mert biztos, azt is kell majd mondani... — Köszönöm a beszélgetést! írták: Letenyei György, Vitaszek Zoltán, Czakó Sándor és László Ibolya. Noé István
