Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

NÉPÚJSÁG 1980. április 12. Országgyűlésünk a tényleges néphatalmat testesíti meg Apró Antal nyilatkozata .......................XXXTM........................../.....................' A z 1975-b«n megvólasztott országgyűlés, s a ionácsok meg­bízatása hamarosan tejár; az Elnöki Tanács határozata alapján június 8-án általános választásokat tartanak hazánkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa értékelte tár­sadalmunk helyzetét, az állami szervek munkáját, az ország- gyűlés tevékenységét, meghatározva a soron kővetkező felada­tokat is. Ennek kapcsán Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyilatkozatot adott Mélykúti Attilának, a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — A demokrácia a szocia­lista társadalomban, így ná­lunk is, nem pusztán a köz­élet, az államirányítás esz­köze, hanem annál jóval több, államrendünk és egész társa­• dalmi felépítésének lényegi vonása — mondotta. — Ahogy pártunk programnyilatkozata is leszögezi: szocialista társa­dalmunk fejlesztésének első­rendű követelménye a szo­cialista demokrácia mind tel­jesebb kibontakoztatása. A dolgozók közvetve a válasz­tott testületek, a tömegszer­vezetek 'utján, s közvetlenül állampolgárokként is egyre nagyobb mértékben vesznek részt a társadalom életének irányításában, a közügyek vi­telében. Ez az alkotmányban is megfogalmazott követel­mény országgyűlésünk tevé­kenységében az elmúlt fél évtizedben még teljesebben érvényesült. A szocialista de­mokrácia már meghatározó a képviselők jelölésénél, vá­lasztásánál, s tükröződik az országgyűlés összetételében is. Joggal és büszkén mondhat­juk, hogy legszélesebb körű választójogunk nem ismer fa­ji, nemzetiségi, nem, vagyon és iskolai végzettség szerinti megkülönböztetést. Ezt azért is alá kell húznunk, mert a felszabadulás előtti Magyar- országon — s ma számos, az emberi jogok védelmezőiként fellépő kapitalista országban — százezreket, milliókat zár­tak, zárnak ki a jelölésből, a választásból. — A felszabadulás előtt, 1935-ben például 9 millió lakos közül 3 milliónak, vagyis az állampolgárok mindössze egyharmadának volt szavazati joga. És milyen volt a „népképviselet” 1935- ben Magyarországon? Az ak­kori felsőház tagjainak több mint a fele földbirtokos és főpap volt. A többiek bankár­ként, nagyiporosként, állami főtisztviselőként „szavaztak”, s hasonlóképpen festett a képviselőház is. A legutóbbi, 1975-ös választáson hazánk 10 540 000 lakosából 7 670 000 állampolgár élhetett az álta­lános, egyenlő és közvetlen választójoggal, titkosan sza­vazva a jelöltekre. És a szo­cialista Magyarország jelen­legi parlamentjébe, az ország- gyűlés 352 tagú testületébe népünk — eredeti foglalko­zás szerint — 157 munkást, 48 parasztot, 146 értelmiségit és egy egyéb foglalkozásút választott meg. Százegy nő és 37 harmincévesnél fiatalabb képviselő vesz részt a parla­ment munkájában. Ország- gyűlésünkben jelen vannak a fontosabb társadalmi szerve­zetek és mozgalmak képvise­lői, valamint egyházi szemé­lyiségek is. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság országgyűlé­se összetételében is a tényle­ges néphatalom megtestesítő­je, valóságos népképviseleti szerv, amely hű tükre szo­cialista nemzeti egységünk­nek. — Hogyan érvényesül a szocialista demokrácia az országgyűlés gyakorlati te­vékenységében? — Parlamentünk fontos he­lyet foglal el és jelentős sze­repet tölt be államszerveze­tünkben. Országgyűlésünk a Magyar Népköztársaság leg­felsőbb államhatalmi és nép- képviseleti szerveként az el­múlt öt évben is felelősen gyakorolta a népszuvereni­tásból eredő valamennyi jo­got. Biztosította a társadalom alkotmányos rendjét, megha­tározta a kormányzás szer­vezetét, irányát és feltételeit. Az alkotmány előírásainak megfelelően tevékenykedtünk tehát, ami azt is jelenti, hogy nálunk — hasonlóan más szo­cialista országokhoz — az ál­lami mechanizmus az állam- hatalom egységének elvére épül, vagyis minden állami szerv alárendeltje a parla­mentnek. Elsősorban ebben fejeződik ki országgyűlésünk működésének demokratikus, azaz néphatalmi jellege. A másik fontos elemet — amely egyébként szintén csak a szo­cialista országokra jellemző —, a választók és a képvise­lők folyamatos kapcsolata, s a képviselői tevékenység vá­lasztópolgári ellenőrzése je­lenti. Szocialista alkotmá­nyunk rögzíti a képviselői fe­lelősség két alapintézményét: a választók előtti beszámolá­si kötelezettséget és a vissza­hívás lehetőségét. Így válik lehetővé, hogy a választók befolyása a népképviseleti szervekben a szavazással ne szűnjék meg, hanem állan­dósuljon, s egyre sokrétűbbé váljon. — Mi jellemezte ebben a ciklusban az országgyűlés törvényalkotó tevékenységét, s hogyan járult hozzá a par­lament állami életünk fej­lesztéséhez? — Országgyűlésünk ebben a ciklusban a kormány előter­jesztése alapján 24 törvényt alkotott. Ezzel közelebb ju­tottunk annak a nagyszabá­sú kodifikációs munkának a befejezéséhez, amely célul tűzte ki, hogy — alkotmá­nyunk alapelveit szem előtt tartva — rendeletek helyett döntően törvényekkel szabá­lyozzuk az alapvető társadal­mi viszonyokat, az állampol­gári jogokat és a kötelessé­geket, valamint az állam- szervezet felépítésének és működésének meghatározó elveit. A rendeletekkel törté­nő kormányzásról tehát át­tértünk a törvényekre épülő kormányzásra. — Milyen következtetések vonhatók le a törvényterve­zetek társadalmi vitáiból? — A törvénytervezetek szé­lesebb körű, nyilvános vitája hazánkban több mint egy év­tizedes múltra tekint vissza. Pártunk útmutatásának meg­felelően az elmúlt öt évben tovább erősítettük a törvény- alkotás társadalmi nyilvános­ságát. Széles körben és rend­szeresen megvitatva vala­mennyi tervezetet, hasznosí­tottuk az állampolgárok, a társadalmi, s a szakmai szer­vek észrevételeit és javasla­tait. Az elmúlt öt esztendő alapján tehát leszögezhetjük, hogy a törvények előkészíté­sében is erősödött a demok­ratizmus. A társadalmi fóru­mok szervezésében és érté­kelésében tevékenyen részt vettek a Hazafias Népfront bizottságai és a szakszerve­zetek. A vitákba bekapcsolód­tak a nők, az ifjúsági szerve­zetek, a tudományos, a gaz­dasági, a jogi és más értelmi­ségi szervezetek képviselői. — Hogyan érvényesült az elmúlt öt esztendőben az országgyűlésnek az állami szervek működését ellenőrző tevékenysége? — Elmondhatjuk, hogy eb­ben a félévtizedes periódus­ban — amelyben országgyű­lésünk 19 beszámolót vitatott meg — még jobban érvénye­sült a parlament ellenőrző jogköre. A Minisztertanács el­nöke rendszeresen beszámolt a kormány munkaprogramjá­ról, majd e program végre­hajtásának időarányos telje­sítéséről. Két alkalommal ke­rült az országgyűlés elé az Elnöki Tanácsnak, a legfőbb ügyésznek és a Legfelsőbb Bíróság elnökének a beszá­molója. A kormányzati mun­ka számos fontos kérdéséről, a törvények végrehajtásáról adott számot a parlamentnek az egészségügyi, a kohó- és gépipari, a közlekedés- és postaügyi, a pénzügyminisz­ter, a munkaügyi, a nehéz­ipari, az oktatási, valamint a külügyminiszter, továbbá az Országos Vízügyi Hivatal, és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. A beszá­molókkal az országgyűlés bel­politikai életünk nagy hord­erejű kérdéseit tárgyalta meg, s jóváhagyta a kormány külpolitikai tevékenységét. Ezek a tanácskozások — lé­vén az országgyűlés ülései nyilvánosak — jól szolgálták közvéleményünk tájékoztatá­sát, s ezen keresztül az adott állami feladatok végrehajtá­sába a lakosság bevonását is. A parlamenti ellenőrzés sajá­tos eszközével, a interpellá­cióval 32 alkalommal éltek a képviselők, felhíva a figyel­met a törvények és más jog­szabályok végrehajtásában fellelhető fogyatékosságokra. — Milyen előrelépésről, milyen kezdeményezésről le­het beszélni a választókkal való közvetlen kapcsolat erő­sítésében, a választókerületi munkában? — A képviselők az elmúlt fél évtizedben választóik, a köz érdekében a néptől ka­pott felhatalmazás felelőssé­gét . átérezve teljesítették megbízatásukat. A képvise­lők és a választók kapcsola­tában a beszámolók jelentet­ték az egyik legfontosabb láncszemet. Parlamentünk tagjai tájékoztatták válasz­tóikat az országos és a helyi politikai életben végzett munkájukról, ismertették az országgyűlés tevékenységét, az időszerű állami feladato­kat. E kötelességüknek a kép­viselők önálló beszámolón, falugyűlésen, pártnapon. elő­adóként vagy felszólalóként tettek eleget. A képviselők és a választók a hagyományos fogadóórákon közvetlenül, személyesen is találkoztak. Az előre meghirdetett fogadó­órák mellett mind több kép­viselő rétegtalálkozón, falu­gyűlésen vagy üzemlátogatá­son tart fogadónapot, de gyakran munkahelyükön vagy otthonukban is felkeresik őket a választópolgárok. A formák tehát változatosak, ám a hangsúly változatlanul a közvetlen kapcsolat kiala­kításán van. A képviselők választókerületi munkáját jól segítették a helyi politikai, állami és társadalmi szerve­zetek. A népfrontbizottságok — a HNF VI. kongresszusa útmutatásának megfelelően — részt vettek a beszámoló gyű­lések, a fogadóórák szerve­zésében, a lakossági kapcso­latok erősítésében. Jól lát­ták el feladataikat a megyei képviselőcsoportok is, segít­ve tagjaik felkészülését az országgyűlési és a bizottsági ülésekre. Gazdagították a képviselőknek a választóke­rületük életét átfogó tájéko­zódását és tapasztalatszerzé­sét is. — A politikánkból eredő alapvető követelmények tel­jesítése mellett — az elmúlt öt esztendő tapasztalatai alapján — mely területeken fejlesztheti munkáját az or­szággyűlés? — Pártunk most lezajlott XII. kongresszusa meghatá­rozta feladatainkat a gazda­ság, az életkörülmények, a kultúra, az állami élet terü­letén. Ezek a célkitűzések irányt mutatnak az ország- gyűlésnek is. A kongresszus külön is elemezte és megha­tározta a parlament működé­sének irányát. Kádár János elvtárs előadói beszédében megállapította, hogy az or­szággyűlés az alkotmány elő­írásai szerint végezte mun­káját „széles körű, nyílt vi­tákra támaszkodva a tár­sadalom fejlődését szolgáló számos törvényt alkotott^ fo­lyamatosan napirendre tűzte, áttekintette a törvények vég­rehajtását, ellenőrizte a kor­mány tevékenységét”. A kongresszus határozata sze­rint „az országgyűlés a jövő­ben is számoltassa be a kor­mányzati szervek vezetőit, fejlődjék tovább az ország- gyűlési bizottságok munkája, fokozódjék a képviselők ak­tivitása választókerületükben és az országos kérdések meg­oldásában, váljék szorosabbá kapcsolatuk választóikkal...” A határozatnak ez a meg­fogalmazása a parlament te­vékenységének kétirányú, úgy is mondhatnánk tartalmi és módszerbeli fejlesztését je­lenti. Az elmúlt, több mint egy évtizedes kiterjedt tör­vényalkotó tevékenységre tá­maszkodva az országgyűlés­nek egyrészt még jobban kell élnie a meghozott törvények és más fontos döntések el­lenőrzésének jogával. Más­részt — még jobban egybe­kapcsolva — fejleszteni kell a képviselői munka három területét: az országgyűlés plé­numain, a bizottságokban és a választókerületekben vég­zett munkát. A választópol­gárok véleményének széle­sebb körű kikérése hozzájá­rul ahhoz, hogy a parlament és a képviselők tevékenysé­ge még demokratikusabb le­gyen, még jobban tükrözze a választók állásfoglalását. Mindez egybekapcsolva a törvénytervezetek előzetes társadalmi vitájával vég­eredményben a közvetlen és a közvetett demokrácia együt­tes erősödését jelenti ország- gyűlésünk tevékenységében. — Úgy gondolom, hogy a megválasztandó új ország- gyűlés az eddigi tapasztala­tokra építve, s azokat tovább­fejlesztve jól és eredménye­sen fogja szolgálni pártunk XII. kongresszusa határoza­tainak valóra váltását, állami és társadalmi életünk de­mokratikus vonásainak to­vábbi erősítését — mondotta befejezésül Apró Antal. Iráni-iraki viszály Határvidéki harcok és propagandaháború ^ A határvidéken a rövid fegyvernyugvás után, csü­törtök este kiújúlt harcok méreteiről egyelőre lehetet­len pontos képet alkotni. A Qasr-i-Shirin határváros közelében folyó összecsapás­ban állítólag a felek heli.- koptereket is bevetettek. Bagdad még nem adott ki közleményt a harcokról, de az iraki sajtó élesen és szü­net nélkül támadja Iránt, s személy szerint Khomeini ajatollahot. Irán vezetői vi­szont az iraki kormányzat megdöntésére szólították fel ..iszlám testvéreiket”. Carter elnök hidegháborús beszéde L _______________________■■■ ........... C arter amerikai elnök csütörtökön Washingtonban az ország lapszerkesztőinek tanácskozásán ismét szélső­séges hangon támadta a Szovjetuniót. Előbb „terjeszkedéssel” vádolta afganisztáni szerepe miatt és megismételte: meg­gyorsítják a külföldi katonai beavatkozást szolgáló ame­rikai erők fejlesztését és szükség esetén bevetik azo­kat. Az elnök ezután azt mond­ta, hogy nem tudják, mi a Szovjetunió célja afganisz­táni fellépésével. (Washing­ton korábban azt állította, hogy az további szovjet „támadások” bevezetése — ezt a képtelen álláspontot Carter a jelek szerint fel­adta.) Miközben újra az Af­ganisztán „semlegesítésére” vonatkozó tervet ajánlotta, szükségesnek tartotta rá­mutatni: az Egyesült Álla­mokat és népét nem vezeti könyörtelen ellenségesség, nem kívánnak visszatérni a hidegháborúhoz. Az elnök ezután újabb ki­rohanást intézett a moszkvai olimpiai játékok ellen, fel­háborító párhuzamot vonva a hitleri Németország 1936- os és a Szovjetunió rendezte idei olimpia közé. Carter ad­minisztratív rendszabályok­kal (azaz pl. útlevelük be­vonásával) fenyegette meg azokat az amerikai sportoló­kat, akik a kormány tilalma ellenére Moszkvába akarnak utazni. „Elhúzódó feszültséggel kell szembenézni a kelet— nyugati kapcsolatokban” — állapította meg ezután több­szörösen ellentmondásos be­szédében az amerikai elnök. Ám miközben a legszélsősé­gesebb kirohanásokat intéz­te a Szovjetunió ellen, a SALT-szerződés fontosságát méltatta és ismét leszögez­te: az Egyesült Államok ki­tart (a még törvénybe nem iktatott) SALT—II szerződés előírásai mellett, amennyi­ben a Szovjetunió is így jár el. Carter Iránt azzal fenye­gette meg, hogy az Egyesült Államok „jogosan erőt is alkalmazhat”, ha az újabb amerikai intézkedések elle­nére sem engedik szabadon a teheráni túszokat. PANORÁMA BUDAPEST Megjelent könyv alakban a Magyar Szocialista Munkás­párt XII. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve a Kossuth Könyvkiadónál. A kötetben megtalálható az MSZMP KB előzetes jelen­tése, a Központi Bizottság beszámolója, a Központi El­lenőrző Bizottság jelentése, Kádár János vitaösszefogla­lója, a párt központi vezető szerveinek felsorolása és a kongresszusi határozat. VISONTA A visontai Gagarin Hőerő­mű dolgozói pénteken az erő­mű előtti téren álló Gagarin- szobornál emlékeztek meg az űrhajózás napjáról. Mél­tatták az űrhajózás jelentő­ségét, a szovjet űrhajósok kimagasló sikereit és meg­emlékeztek a névadó életút- járól, az űrhajózásban betöl­tött úttörő szerepéről. MOSZKVA Rendkívül nagy sikerű előadással búcsúzott csü­törtökön este a szovjet kö­zönségtől a Magyar Állami Operaház együttese, a moszkvai Nagy Színházban, Verdi Lombardok című ope­rájával. A Vígszínház társu­lata Tallinnban fejezte be vendégjátékát a Harminc­éves vagyok című misucal- lel. A magyar kultúra ün­nepi napjai pénteken este a Budapesti Filharpióniai Tár­saság hangversenyével értek véget. WASHINGTON Carter elnökkel folytatott eredménytelen tanácskozá­sainak befejeztével pénte­ken visszarepült Kairóba Szadat egyiptomi elnök. Elő­ző este Szadat egy sajtóér­tekezleten Izrael felelősségét hangsúlyozta a bizalom és együttműködés kialakításá­ban. Egyúttal bevallotta, hogy Egyiptom fegyverszál­lítmányokkal támogatja az afgán lázadókat. TRIPOLI A líbiai fővárosban ta­nácskoztak csütörtökön és pénteken a Szilárdság Front­jához tartozó államok — Al­géria, Líbia, Szíria, a JNDK — külügyminiszterei és a PFSZ képviselője. Ülésükön a vasárnapra Damaszkuszba összehívott csúcstalálkozót készítették elő. praga A Szakszervezeti Világ- szövetség nyilatkozatban állt ki az olimpiai mozgalom vé­delmében. Állásfoglalásá­ban többek között rámutat: az olimpia a népek egjmás iránti jóakaratának és ba­rátságának jelképe, \z - hülés ellenfél' ezédí-kere- sik a módját, hogyan játsz­hatnék ki az „olimpiai kár­tyát” önző érdekeik javára. Az SZVSZ felhívja a szak- szervezeteket, a dolgozókat, hogy fejezzék ki szolidaritá­sukat az olimpiai mozgalom iránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom