Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-22 / 93. szám

1980. április 22. Képújság 3 Tepertős pogácsa, habroló Kenyérgyár 0 patak mellett A Gonoszd-patak, drótháló és betanikaró szab határt a tamási kenyérgyárnak. To­vábbterjeszkedésre itt nincs mód. A parányi, korszerűt­lennek tűnő sütőüzem mégis fejlődik. A kapun tábla, munkaerőt keresnek. A bejáratnál fehér köpe­nyes fiatalember tegezi le kolléganőmet, „hozzánk jössz dolgozni”? És már dőzsöli a kezét; egy hölggyel több a műszak. A Tolna megyei Sütőipari Vállalat tamási gyáregységé­nek bal kéz felől a Gonoszd- patak, szemből és oldalról a műutak szabnak határt. így a rekonstrukciót a meglévő területen kellett kezdeni. Első lépésként az új típusú, korszerű alagútkemence be­építése történt meg, majd megszületett a gyáregység szociális épületének terve is; az emeletes épületet a jövő év első felére már szeretnék birtokolni a kenyérgyáriak. De szükség is van a korsze­rűsítésre, hiszen Tamási lát­ja el a megye 44 százalékát kenyérrel, péksüteménnyel, sütőipari készítménnyel. A gyáregység vezetője, Szabó József mondja: — Naponta 14 mázsa bur­gonyás kenyeret szállítunk Szekszárdra — ezt egy éve csináljuk —, de jut termé­keinkből Budapestre is, a Skálának, a kelenföldi és a belvárosi KÖZÉRT vállala­toknak. Negyvenféle sütő­ipari terméket állítunk elő — a közületektől visszavásá­rolt száraz zsemléből és kif­liből készült zsemlemorzsá­tól, az egyik legkeresettebb termékünkig: a félkész tor­táig. Ebből a termékből he­tente 4000 darabot készí­tünk. Sütünk tepertős pogá­csát, -krémeslapot és habro­lót is. Az alagútkemence végén fiatalasszony — a croupier — söpri a ládákba a kisült kenyereket. — A kemence már máso­dik éve üzemel — mondja Szabó József —, sokkal köny- nyebben és gyorsabban megy mellette a munka. Negyven­öt perc alatt megy végig a kemence szállítószalagján a kenyér, ennyi idő éppen elég ahhoz, hogy teljesen át­süljön, frissen, ropogósán kerüljön asztalunkra. Kenyérrel pakolt Zsuk in­dul útnak, papírt ad le a kapunál a sofőr. Szabó József: — Géppar­kunkban 22 Zsuk, Nisa és Robur könnyíti szállítási gondjainkat. A gyáregységben dolgozók­nak több mint fele törzsgár- datag. Kevés a fiatal. Nagy a meleg és sokan nem bír­ják a melegben a nehéz fi­zikai munkát. A dolgozók átlagkeresete négy- és ötezer forint körül mozog. Tamásiból, míg Szekszár- don nem készül el az új ke­nyérgyár, mindennap meg­érkezik a megyeszékhelyre a friss burgonyás kenyér. A gyáregység gyakran küszkö­dik beszerzési gondokkal: a termékek előállításához nél­külözhetetlen alapanyagok­hoz sokszor nehéz hozzájut­ni. Előfordul, hogy nem ér­kezik meg a megrendelt margarin, s ha jön is, keve­sebb a megrendeltnél. Tamásiban szívesen vásá­rolják az itt készült termé­keket. De nemcsak a Kop^ pány menti nagyközségben, megyeszerte várják nap, mint nap a friss, pirosbar­nára sült cipót, kenyeret, a jó ízű süteményeket. SÁRKÖZI Száztíz éve született V. I. Lenin Válasz a kor kihívására írta: Vag/im Zaglagyin, az SZKP KB osztályvezető-helyettese Napjainkban a le:----—---------------- mm esz mei örökség tartalmáról és értelméről folyó viták ugyanolyan élesek, mint ami­lyenek életében voltak. S ez a lenini eszmék életképessé­gének, valóban el nem hal­ványuló időszerűségének fontos bizonyítéka. Egy körülmény azonban külön is hangsúlyozandó: V. I. Lenin ilyen vagy olyan következtetései konkrét tar­talmától függetlenül, maga a leninizmus megjelenésének ténye századunk legnagyobb eszmetörténeti eseményévé vált, amely sokban meghatá­rozza a történelmi fejlődés további menetét. Gondoljunk csak arra, ho­gyan fogadta a világ a XX. századot. Akkoriban mindenfelé vi­ták folytak: vajon mit hoz az embereknek az új évszá­zad. Mindenki valamiféle nagy változás közeledtét érezte. De arra a kérdésre, hogy miről is van szó, sen­ki sem adott világos vá­laszt. Ugyt űnt, hogy az embe­riséget akkoriban nyugtala­nító kérdések megoldását Marx és Engels örökösei, a szociáldemokraták találhat­ják meg. Ámde éppen abban az időszakban, a XIX. szá­zad végén a legnagyobb szo­ciáldemokrata pártok vezetői a marxizmus legfontosabb tételei tagadásának útjára léptek. Eduard Bernstein, aki magára vállalta a marxizmus „első megcáfoló- jának” szerepét, a XIX. szá­zad kilencvenes éveinek vé­gén a szocialista forradalom szükségességét tagadva a ka­pitalizmus megjavításának lehetőségét hirdette. Ez gyakorlatilag a mun­kásosztály ideológiai lefegy­verzését jelentette a bekö­szöntött forradalmi változá­sokkal szemben. A Bernstein- típusú szociáldemokrata ve­zetők, írta Lenin, nem taní­tották meg a proletariátust semmiféle új harci módszer­re, ők csupán meghátráltak, miközben a proletariátusnak nem a harc, hanem az en­gedékenység elméletét hir­dették. XIX. század végén a refor­mizmus sorra meghódította a nyugat-európai szociálde­mokrata pártokat; politiká­jukban fokozatosan, de egy­re nyilvánvalóbban össze­kapcsolódott a nacionaliz­mussal és a sovinizmussal. Ennek az árulásnak legfel­sőbb kifejezésévé vált az a tény, hogy végső soron a nyugati szociáldemokrata pártok vezetői „saját” impe­rialista kormányaikat támo­gatták az első világháború éveiben. Ez a II. Internacio- nálé. teljes csődjét, dicstelen végét jelentette. A XIX. század végén ép­pen az opportunisták veze­tői vetették meg a munkás- mozgalom szakadásának, a munkásmozgalomból a re­formista irányzat elkülönü­lésének alapját, hadat üzen­ve a forradalmi marxizmus­nak és a munkásosztály hozzá hű erőinek. Ám az opportunizmus terve, amelyet minden lehe­tő módon igyekezett előmoz­dítani a burzsoázia, meghiú­sult. S ebben döntő szerepet játszott V. I. Lenin, a le­ninizmus. Természetesen a nyugati szociáldemokrata pártokban is megvolt a jobboldal ellen­zéke. Ez az ellenzék sok esetben elég aktív volt. Ere­je azonban még jelentékte­len, s ami a legfőbb, súlyos következetlenséget tanúsí­tott az elmélet és politika el­vi kérdéseiben... A századfordulón, két tör­ténelmi kor határán külön­leges erővel vetődött fel a munkásmozgalom fejlődésé­ben a politikai vezető szere­pe, kérdése, ki az aki a tör­ténelmi mozgás célszerűsé­gét felismerve, képes teljes mértékben a társadalmi ha­ladás irányát felismerni és szolgálatába szegődni. Közü­lük, s nemcsak a munkás- mozgalom politikai személyi­ségei között, hanem tágabb körben is Vlagyimir Iljics Lenin lett a legkiemelke­dőbb. V. I. Lenin és harcostársai határozottan védelmére kel­tek a forradalmi marxizmus­nak — szemben a revizioniz- mussal, a reformizmussal és az opportunizmussal —, mind Oroszországban, rrund pedig a nemzetközi küzdőté­ren. S ez egyáltalán nem csak szóbeli tiltakozás volt, hanem elmélyült elméleti munka, amelynek lényege a társadalmi fejlődés leg­újabb jelenségeinek tüzetes tanulmányozása, az emberi­ség előtt akkoriban felvető­dött gyökeres kérdésekre adandó válaszok felkutatása. V. I. Lenin, a leninisták megtalálták ezeket a vála­szokat. Kimutatták: a társa­dalom életében a legfőbb új vonás azzal volt kapcsolatos, hogy a kapitalizmussal hala­dó, felemelkedő rendszerből hanyatló, saját alkonya felé tartó társadalommá vált. Napirendre került a szocia­lista forradalom. Időszerűvé váltak továbbá a nemzeti felszabadító forradalmak is, amelyek a szégyenletes gyar­matosításnak voltak hivatot­tak véget vetni- Valóban tu­dományos, minden oldalról megindokolt következtetések voltak ezek, amelyek teret adtak a munkásosztály for­radalmi tevékenységének. Különös jelentőségű volt az a körülmény is, hogy Marx és Engels eszméi ki­fejtésében a lenini argumen­táció kibontakoztatását fá­radhatatlan szervező munka kísérte Oroszországban egy olyan forradalmi, valóban marxista párt létrehozásáért, amely képes a beköszöntő forradalmi korszak követel­ményeinek magaslatán állni. AZ a téfiy> Ih°lfn7n megteremtette az új típusú forradalmi munkáspártot, döntő gyakorlati bizonyíté­kul szolgált arra, hogy a világ munkásmozgalmában a forradalmi marxista irány­zatot sikerült megmenteni, majd pédig tovább erősíteni, meghatványozni. A leniniz­mus, s vele együtt az új tí­pusú forradalmi marxista párt megjelenése Oroszor­szágban, majd pedig a kommunista pártok megje­lenése már országokban (ami már az októbert követő idő­szakban történt) lényegében az igazi forradalmi munkás- mozgalom újjászületésének aktusa volt. S éppen ez a V. I. Lenin eszméitől lelke­sített mozgalom állt az em­beriség életének gyökeres szociális átalakításáért indí­tott harc élére. (APN—KS) Teljesítették a tervet Jól kezdett a paksi téglagyár A törzsgárda nagyon jó munkájáról, eredményes sze­zonkezdésről adott tájékozta­tást a paksi téglagyár új ve­zetője, Lugosi Ferenc. Pak­son ez igen figyelemreméltó, mert évek óta erős létszám- hiány nehezíti a termelést, többnyire' nem sikerült telje­síteni a terveket. Az első negyedévi tervet teljesítették. Március 11-én indult a munkai, nyolc fa­gyos éjszaka következett még ezután, de egyetlen -nyers tégla sem ment tönkre. Vas­tág papírfüggönyöket húztak a kellerszínek oldalára. Eb­ben az összes törzsgárdatag aktívan -közreműködött. A másik erőpróba is siker­rel járt, helytálltak az embe­rek: április 4-én gyújtották be a kemencét -és a négyna­pos m-unkaszünet alatt is dolgozott 12 fő, a felügyelet­tel együtt A begyújtásnál- új módszert -alkalmaztak, amellyel a korábbi 48 óra he­lyett 18 óra alatt tudták biz­tosítani a teljes tűz hosszát. Az. agyagdepó rendelkezés­re áll az egész évi termelés­hez. A terv: hat és fél millió tégla készítése. Továbbra is gondót okoz a létszámhiány, de akik megmaradtak a gyár­ban, dolgoznak becsülettel és szakmai hozzáértéssel. Tud­ják, mennyire nagy a -keres­let a -kisméretű tégla i-ránt, tehát az ő érdekük is, meg a vevő érdeke isi, hogy minél több készüljön. Lugosi Fe­renc gyárvezető azt mondja, minden eddiginél nagyobb a kereslet : körülbelül csak a vevő „jelöltek” felének jut tégla. Fejlesztés történik a gyár­ban-, új műhelyt építenek a javítás-karbantartásihoz. A vállalat többi gyárának is a paksi szakemberek végzik a tmk-t, nincs több téglagyári műhely megyénkben; aktuá­lis az elavult műhely cseré­je. Az új épület 60 százalék­ban kész, befejezését július végére tervezik. (gemenci) Frottír Angyalföldről A Pamuttextil Művek Angyalföldi Szövőgyárában 1980-ban közel kétmillió négyzet- méter frottír anyagot készítenek darab-, illetve méteráru formájában, melynek har­minc százalékát külföldön értékesítik. Interker-börze Amivel -nem tudnak mit kezdeni, másoknak -még hasz­nos -lehet. Ezzel a jelszóval nyitották meg hétfőn a 13. Interker-börzét Budapesten, a kohó- és gépipar Rákóczi úti Technika Házában, Az áp­rilis 25-ig nyitva tartó börzén 120 ipari nagyvállalat és szö­vet-kezet kínál megvételre többezerféle olyan anyagot, gépet, műszert, alkatrészt, szerelvényt, kötőelemet, amely nála valamilyen oknál fogva már feleslegessé vált. Az Országos Piackutató In­tézet több -mint 20 éve ha­vonta rendszeresen tájékoz­tatja a gazdálkodó szerve­ket a fel -nem használt kész­letek kínálatáról és a külön­féle anyagok -keresletéről. Ezenkívül öt éve rendszeresí. tette az Interker-börzét, amely az elfekvő készletek érté­kesítésének -hatékony fóru­mává, a vállalati anyagbe­szerzők fontos forrásává vált. A nagyvállalaitoknál ugyanis a termelési struktúra váltá­sa, a gyártástechnológiai vál­toztatások, az anyagellátási zavarok, vagy egyszerűen csak a túlzott biztonságra való törekvés miatt rendsze­resen -keletkeznek -nagyobb mennyiségben olyan anya­gok, alkatrészek, amelyek hátrányosan befolyásolják a gazdálkodásukat. ökörszem, tálcán Fotó: Bakó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom