Tolna Megyei Népújság, 1980. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
1980. április 20. KÉPÚJSÁG 5 Mennyit utaznak a kisdiákok? Kevés ember tudna arra válaszolni, hogy mennyit utaznak feleslegesen Szek- szárdon a kisdiákok, mégke- vésbé kapnánk választ arra, hogy egy gyereket az iskolába járás következtében napjában hányszor veszélyeztetnek a járművek —, s a gyerek a közlekedést. Aki veszi a fáradtságot és kora reggel megnézi az utcákat, hogy a gyerekek oda-vissza alapon mennyi felesleges utat tesznek, elképednénk. Jól tudjuk az okokat is, jelen pillanatban kettőt említek csak meg: 1. a divatos iskolák; 2. és a költözködések. A divatos iskolákról volt alkalmunk többször szólni, hiszen a város illetékeseinek nem kis gondjába kerül, amíg az „igényeket” kielégítik, a gyereket abba az iskolába irányítják, ahova kérik, s tudunk a fellebbezésekről is. A városban tulajdonképpen három körzetbe irányítják az óvodásokat, az iskolásokat : déli-kertváros, Zrínyi utca és a Kadarka utca. A város elhelyezkedése magában hordozza már a problémát: a Bartina— Bakta térsége, a Parásztai városrész, illetőleg a KISZ- telep meglehetősen, nagy távolságra van az iskola- központtól. S érthető, ha a meglévő tanintézetekbe irányítják a gyerekeket. Sok a keresztfuvar. Néhány reggelt kell csak ennek bizonyítására rászánni. Látunk iskolásokat ballagni a Kadarka utcából a „főiskolába” — legalább három útkereszteződésen megy át a gyerek. A Herman lakótelepről óvodásokat cipelnek az ACSI-ba, holott „helyben” van az óvoda, de ide „járatják” a gyereket például a városközpontból. Divatba jött egyidőben a négyes számú iskola — minden gyereket oda akartak Íratni —, azután a „főiskola”, majd a Zrínyi. S ezek miatt szegény gyerek utazik — a helyi buszok utasainak jó része diák —, gyalogol utcahosszat, kereszteződésekben tesszük ki őket baleset- veszélynek. A probléma akut. Hiszen nem egy alkalommal hallottunk már róla, hogy átszervezik, s a lakóhely szerint legközelebbi oktatási intézménybe irányítják a gyerekeket. A terv jórészt terv maradt. Pedig előre kell lépni. Kezemben van a megyei KBT legújabb értékelése: növekszik a gyermekbalesetek száma. Az okok között szerepel az útkereszteződé- sekbeni átkelés, a gyermek fölösleges utaztatása, közlekedtetése a balesetveszélyes helyeken. A KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóságának a szakemberei ezekben a napokban kezdik „felmérni” a szekszárdi kisdiákok „keresztbe fuvarozását”. Amennyiben hozzáférnek az adatokhoz — miért ne segítenék mások is munkájukat? —, minden bizonnyal érdekes „térképet” kapunk. Hiszen gyerek-pontossággal fel lehet mérni a balesetveszélyes gócokat, a gyerekek által igénybe vett utcákat — a Kadarka utcában még gyalogjárda sincsen —, s tudnak javaslatokat tenni: melyik körzetből ne küldjék a gyereket a város másik részében lévő óvodába, iskolába. (A bölcsődékről ezúttal ne essék szó!) A jelentős közlekedésszervező, -feltáró munkában részt vesznek a KBT szakemberei is.-PjAlkohol az öltözőszekrényben Borsódzik a hátam, valahányszor a Kalcidur beton fa------«*-------— .gyásgátló folyadék reklámját hallom. A néhány éve történt és megírt tragédiát idézi: egy üzemben az éppen aktuális névnap alkalmából poharazgattak az öltözőben. Azután kissé spiccesen ugyan, de ki-ki sietett a dolgára! A kis csoport egyik tagja azonban hamarosan úgy érezte, rá kell töltenie. Visszalopódzott az öltözőbe, s jól meghúzta az ott talált borosüveget. Amelyben Kalcidur volt. A mértéktelenség az életébe került, a többiek rossz lelkiismeretükkel fizettek a kalandért. A z üzem megszigorította az ellenőrzést, de nem tudni, hány napig tartott a buzgóság a tragédiát követően. Vajon azóta is ellenőrzik — legalább egy-egy szúrópróba erejéig —, nem kerül-e alkohol az üzembe? A munkahelyi közvélemény ugyanis meglehetősen kétlaki alkoholügyben. Szorgalmazzák ugyan a fogyasztást korlátozó intézkedéseket, de ezt valahogyan csak az üzem falain kívül képzelik el kivitelezhetőnek. Nemrégiben például érdekes levelezést folytatott egymással üzem és helyi tanács egy élelmiszerbolt szeszesital-árusítási jogáról. A bolt az üzem tőszomszédságában lévén — mondták a gyár vezetői —, valósággal csábít az italozásra... Az emberek kiszökdösnek műszak közben és behozzák az innivalót. De italt — hangzott a tanácsi, illetve kereskedelmi ellenvélemény — munka után is lehet vásárolni, néhány üveg sört otthoni fogyasztásra. Nem beszélve a közelben lakó, ott vásárló háziasszonyokról, akik talán szintén nem az alkoholizmus támogatása jegyében szerzik be a család heti egy-két üveg borszükségletét. A vita során azután az is elhangzott, hogy az üzem portáján kéne rendet teremteni. Komolyan venni a munkafegyelmet, és akkor munkaidőben eleve lehetetlenné válik a szeszbeszerző ingázás. Sokszor leírt, akár elcsépeltnek is nevezhető megállapítás, hogy az ivászat a közvélemény, szerint — tisztelet a kivételnek — bocsánatos bűn. Kissé továbblépve a fejtegetésben, rokonszenvesebb tettnek számít suttyomban ledobni egy felest, mint szóvá tenni, urambocsá’, fegyelmi üggyé nagyítani. Pedig köztudomású, hogy az üzemi balesetek jórészében közrejátszik az ital. A már-már örökzöld megállapításban rejlő tanulságot azonban kevéssé szívlelik meg. Az is köztudomású, hogy a válások 50 százalékánál az egyik ok a szesz, az italozás, és, hogy csaknem 100 000 gyermeket veszélyeztet a szülők alkoholizálása. Vajon mennyire ismert tények ezek az üzemi közvéleményben? Bizonyos, hogy nem eléggé. Erre vall az a tény is, hogy még mindig ritkán kezdeményez maga a munkahely elvonó kezelést. Pedig sokkal kevesebb tartani- valója lenne ettől a gesztustól, mint a megfélemlített családnak, az iszákos családfőtől rettegő feleségnek. „^Jfiársadalmi szervezetek, főként szakszervezeti bizottMl______ ságok kötelessége lenne kezdeményezni, p éldát mutatni az alkolohizmus elleni küzdelemben. Okos lépések megtételében,' olyan légkör teremtésében, amelyben nem történhetnének meg a KaTcTduc tragédiához hasonló esetek. Ilyen légkör azonban a mainál sokkal szilárdabb munkafegyelmet kíván. —— _ LUKACS MARIA v.v/.v J.wv.v .*•*.*•*•'• Kicsik a uízben Hétfőn és kedden a nagyközönség ki van re- kesztve a szekszárdi .fedett uszodából. De azért tán még az a kis számú megszállott sem haragszik, aki mindennapos látogatója a medencének. Ekkor ugyanis a legifjabbaké a víz, a szekszárdi kisiskolások tanulják az úszómozdulatokat. Valósággá válik az a régi terv, hogy a betűvetéssel majdnem egyidőben megtanulják, hogy kell fennmaradni a víz színén. Szepesi László „Hurrá, elértem a kötelet!” A műanyag lap nem süllyed el! Bátorság A gyorsúszás lábtcmpója — szárazon Tornaóra a fedettuszodában A startfejes még nem a legtökéletesebb Kinn a vízből
